A TV2 műsorvezetője a ma reggeli (eredeti ITT; YouTube verzió alább) Mokkában elismerte (4.44-nél), hogy a megkeresett nagyon sok roma "értelmiségi" / hangadó közül egyes egyedül csak LL Junior és Babos Gyula volt hajlandó kamerák elé állni, hogy megszólaljanak Veszprém kapcsán:
“Mennyire érzik vagy érzitek úgy, hogy a roma közszereplők kerülik ezt a témát [Veszprém / cigánybűnözés]. Megmondom, miért kérdezem: tegnap mi a szerkesztőségben együtt ötleteltünk azon, hogy kiket lehetne behívni. Rengeteg ember neve felmerült. Egyedül ti ketten vállaltátok.”
Ezután (persze ebben bizonyos fokú mentegetőzés is van) Babos azt is vázolja, amit mi már nagyon sokszor megemlítettünk: azok, akik valóban kiemelkedtek, elfordulnak a cigányságtól, és minden kapcsolatot megszakítanak velük – ahogy fordítva is. Persze általában ez nem a Babos által említett Gandhi Gimnáziumban és a Daróczi Ágnes-féle Középeurópai Cigány Egyetemen (amely nem lehet túlzottan ismert vagy egyáltalán látogatott, mert gyakorlatilag semmiféle információt nem találtunk róla a neten) végzetteket illeti, hanem a valóban asszimilálódottakat.
Természetesen sületlenségeket is állít, különösen Babos. Elmondja, asszimilációt senki sem akar, csak integrációt (dehogynem – hogy a francban lehetne farkast integrálni bárányok közé?), és hogy a cigányság felemelése az egyházak feladata lenne, de nem akarnak csinálni semmit. Mivel, szerinte, a romákat leginkább az köti össze, hogy mélyen vallásosak. Azt persze nem tette hozzá, hogy ez kimerül a külsőségekben, és például a Tízparancsolat betartásáig (ne lopj / ölj stb.) nem terjed ki. Szánalmas volt, hogy pont az egyházakon kérte számon a cigányintegrációt, civilizálást. Próbálkoznak vele persze. Az eredmény? A cigányok megölik a papot, a lelkészt, és jobb esetben is kifosztják még a frissen felújított templomokat is (lásd Csenyéte), ellopják a harangot (lásd pl. Csernelyt), ellopják a rézborítást és ráadásul telesz@rják a templomot; hogy Sárkeresztúron az “istenfélő” romák számos megszentelt tárgyat szétdobáltak, így újra kellett szentelni a templomot stb. Nem csoda, hogy még a legállhatatosabb, legelhivatottabb lelkészek, papok is feladják egy idő után – különösen, ha azzal szembesülnek, hogy a bőrükre megy a játék, és könnyen ugyanarra a sorsra juthatnak, mint meggyilkolt, halálfélelemben élő társaik.
“Mennyire érzik vagy érzitek úgy, hogy a roma közszereplők kerülik ezt a témát [Veszprém / cigánybűnözés]. Megmondom, miért kérdezem: tegnap mi a szerkesztőségben együtt ötleteltünk azon, hogy kiket lehetne behívni. Rengeteg ember neve felmerült. Egyedül ti ketten vállaltátok.”
Ezután (persze ebben bizonyos fokú mentegetőzés is van) Babos azt is vázolja, amit mi már nagyon sokszor megemlítettünk: azok, akik valóban kiemelkedtek, elfordulnak a cigányságtól, és minden kapcsolatot megszakítanak velük – ahogy fordítva is. Persze általában ez nem a Babos által említett Gandhi Gimnáziumban és a Daróczi Ágnes-féle Középeurópai Cigány Egyetemen (amely nem lehet túlzottan ismert vagy egyáltalán látogatott, mert gyakorlatilag semmiféle információt nem találtunk róla a neten) végzetteket illeti, hanem a valóban asszimilálódottakat.
Természetesen sületlenségeket is állít, különösen Babos. Elmondja, asszimilációt senki sem akar, csak integrációt (dehogynem – hogy a francban lehetne farkast integrálni bárányok közé?), és hogy a cigányság felemelése az egyházak feladata lenne, de nem akarnak csinálni semmit. Mivel, szerinte, a romákat leginkább az köti össze, hogy mélyen vallásosak. Azt persze nem tette hozzá, hogy ez kimerül a külsőségekben, és például a Tízparancsolat betartásáig (ne lopj / ölj stb.) nem terjed ki. Szánalmas volt, hogy pont az egyházakon kérte számon a cigányintegrációt, civilizálást. Próbálkoznak vele persze. Az eredmény? A cigányok megölik a papot, a lelkészt, és jobb esetben is kifosztják még a frissen felújított templomokat is (lásd Csenyéte), ellopják a harangot (lásd pl. Csernelyt), ellopják a rézborítást és ráadásul telesz@rják a templomot; hogy Sárkeresztúron az “istenfélő” romák számos megszentelt tárgyat szétdobáltak, így újra kellett szentelni a templomot stb. Nem csoda, hogy még a legállhatatosabb, legelhivatottabb lelkészek, papok is feladják egy idő után – különösen, ha azzal szembesülnek, hogy a bőrükre megy a játék, és könnyen ugyanarra a sorsra juthatnak, mint meggyilkolt, halálfélelemben élő társaik.
