Számtalan olyan cikket, tanulmányt idéztünk már, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy cigányaink régebben soha nem vetették meg az emberhúst. (A legutolsóért lásd EZT)

Most a KAPU legfrissebb száma (cikkeredeti ITT) szállítja az ügyeletes pofont. Az anyagból kiderül, hogy cigányaink 80-90 évvel ezelőtt is vígan ették az emberhúst, nem csupán Mária Terézia, ill. II. József idejében. (Ez utóbbival a Sulinet már sokszor idézett anyaga mellett az alább középtájon idézett egyik cikk, az “Emberevő cigányok monstre-pöre másfélszáz év előtt” is külön foglalkozik.)

Kíváncsiak vagyunk, a Száva Vince főmaffiózó (ha valaki nem olvasta volna még az előéletével kapcsolatban EZT, tegye meg) MCF EP-választási listáján induló, hírhedt cigányfajvédő, Magyar “Proszektúra” Elemér bocsánatot kér-e a Kuruc.info elleni támadása (lásd EZT) miatt most, hogy (ismételten) kiderült, a mokkák “kultúrájának” éppúgy elidegeníthetetlen része az emberevés, mint a döghús vagy az ürgék élvezete.

Ismételten felvetődik a kérdés: jól tudjuk, hogy a cigányok minden “nemes” hagyományukat megtartották az elmúlt pár száz év alatt, és hogy a világon semmiben sem különböznek attól, amilyenek évszázadokkal ezelőtt voltak. Valóban olyan biztosak vagyunk abban, hogy egyes egyedül ezt a tradíciójukat felejtették el, adták fel, miközben minden mást nem?

Következzék a teljes cikk. Figyelem! A Kassai Napló anyagát eredeti (80 évvel ezelőtti) helyesírásával vettük át, csupán a mondatokat szétszabdaló eredeti tördelést változtattuk meg a lényegesen jobb olvashatóság kedvéért, valamint néhány apró szkennelési-karakterfelismerési hibát korrigáltunk. Fontos: az írásunk legelején idézett híradások keletkezésekor még nem volt ismert, hogy a rablógyilkosok embert is ettek. Ezért nem foglalkozik az első néhány idézet a fő témával, hanem csak szép “sorban” kibontja a cselekményt, ahogy a korabeli csendőrség arra fokozatosan fényt derített. A legelső idézett hír 1927. január 21-én kelt; az utolsók márciusban. Ha rögtön a kannibalizmusról szóló anyagokkal szeretnénk kezdeni, ugorjunk előre a cikk kb. egyharmadára, a “Tizenegy gyilkosságot vallottak be a szepsi-i rabló cigányok” című hírre. (A beépített kereső [pl. Ctrl-F] gyorsan rátalál.)

- X -

Kassai Napló – 1927. január 21.–16. szám

Megdöbbentő rablógyilkosság történt tegnap este Szepsiben, amelynek az áldozata a kisváros Fő-utcájának egyik kereskedője. Az esti órákban üzletzárás előtt történt a rablógyilkosság s csak jóval később véletlenül vették észre, amikor a kereskedő már közel félórája fetrengett kiömlött vérében az ület padlóján.

Rusznyák Péter vegyeskereskedése a Fő-utca és a Tornára vezető út kereszteződésénél van a városka legforgalmasabb helyén.

Fűszert, lisztet, csemegét és ujságokat árult Rusznyák Péter s az üzlete elég forgalmas volt. Különösen az esti órákban fordultak meg sokan a boltban s a rablógyilkosság csodálatos módon épen ebben az időtájban történt.

Nyolc óra tájban vevő tévedt az üzletbe, ahol sötét volt. Miután a kereskedőt nem látta bent, az ajtót pedig nyitva találta, gyanusnak tűnt fel neki a dolog. Kivülről, az üzlet előtt levő utcai lámpából sugárzott némi világosság az üzletbe.

– Risznyák ur! Rusznyák ur! – hivta a kereskedőt a vevő.

A kereskedő azonban nem jelent meg, ellenben az üzlet hátulsó részéből halk nyöszörgést hallott. Odament s akkor borzalmas látvány tárult eléje.

Rusznyák Péter véresen, hörögve feküdt a földön és segitségért nyöszörgött.

A hangja már teljesen elgyöngült, ugy, hogy alig lehetett valamit megérteni a szavaiból. A vevő segítségért kiabált, mire percek alatt összefutottak az emberek.

Ugyancsak pár perc mulva megérkezett a csendőrség is és megállapitották, hogy a kereskedőt fejszével kétszer fejbe vágta a rablógyilkos, azután elvette az aranyóráját és az üzlet kis házi pénztárából elvitte az egész pénzt, ami azonban együttvéve nem tett ki sokat, mert alig volt benne néhányszáz korona.

A csendőrök rögtön felhívták a kassai mentőállomást, ahonnan automobilt küldtek ki a már közben eszméletét vesztett kereskedőért. A mentők még az este folyamán behozták Kassára, ahol a kórházban vették ápolás alá. A baltacsapásokkal okozott két seb igen súlyos volt s a szerencsétlen ember már különben is sok vért veszített, mégis remélték, hogy sikerül megmenteni az életnek. Ennek ellenére ma reggelre meghalt a kassai kórházban.

A szepsii csendőrség ugyancsak ma reggel értesítette a történtekről a kassai rendőrigazgatóság bűnügyi osztályát, ahonnan egy detektivet és rendőrkutyát kértek segítségül. A detektív ki is ment kora reggel egy rendőrkutyával Szepsibe és a csendőrséggel együtt folytatta a vizsgálatot.

Rendkívül megnehezíti a nyomozást, hogy egy pálinkásüvegen kívül, amely az üzlet pultján nyitva feküdt, semmi egyéb bűnjelet sem találtak. A daktiloszkópiai vizsgálatot sem lehet megfejteni s ennek segítségével folytatni a nyomozást, mert a rablógyilkosság fölfedezésekor rengetegen rohantak be az üzletbe s mindent összefogdostak, úgyhogy most már nehéz volna megállapítani, melyik ujjlenyomat a tettesé.

Az ujjlenyomatok egész garmadáját találták az üzletben. A rendőrkutyával is megindították a nyomozást, de ez eddig nem mutatott fel különösebb eredményt. A csendőrség egy vörösszakállas kéregetőt gyanusít a rablógyilkossággal, aki két nap óta tartózkodott Szepsiben s ezalatt végiglátogatta az összes szepsii üzleteket.

Valószínűnek tartják, hogy ez az ismeretlen vörösszakállú kéregető követte el a rablógyilkosságot, mikor betért a kereskedőhöz kéregetni s Rusznyákot egyedül találta a boltban, míg a felesége odahaza, a lakásukon vacsorát főzött. A vörösszakállas ember körülbelül ötvenötéves.

A csendőrség most keresi a gyanus kéregetőt és a nyomozáshoz Szepsiben tartották a rendőrkutyát is.

 

- x - x -

 

A szepsii rablógyilkos cigányok bünügyében újabb fordulat állott be. A minap számoltak be arról, hogy Rusznyák Péter szepsii kereskedőn kívül meggyilkoltak egy szegény favágó házaspárt is Makrancon.

A csendőrség azóta teljes felkészültséggel folytatta a nyomozást annak a megállapítására, nem terheli-e más bűncselekmény is a gyilkos cigányok lelkét. Nejezchleba főhadnagy, csendőrállomás-parancsnok vezetése mellett főként Petru Vacláv és Krej?ik Vacláv csendőrfőőrmesterek végezték a nyomozást és sikerült megállapítaniok, hogy a környékbeli cigányoknak egész szervezett rablóbandája működött itt már hosszabb idő óta.

Hamarosan újabb letartóztatásokat eszközöltek s ezeknek során elfogták Bitó András, id. Horváth József, Janó Gusztáv cigányokat és két cigányleányt.

A makranci gyilkosság áldozatai: Kocerkó István favágó és a vele együtt vadházasságban élő Rigó Alexandra. A gyilkosságra véletlenül jöttek rá, úgy, hogy Rákossy József iskolai igazgató elküldött Kocerkóért, jöjjön fát vágni hozzá. Akkor találták meg a szalmával letakart két véres holttestet.

 

- x -

 

A kis sárosmegyei Alsósebes falu Ferencrendi kolostorában a mult év végén betörők jártak. A csendőrség azon szigorú nyomozást indított a betörők után, de ez az utolsó napokig eredménytelen maradt.

A betörés éjnek idején történt és pedig egész ravasz módon. Kriska József gazdától ellopták a kocsiját és lovait. Kidöntötték a kolostor kerítésének ajtaját, keresztülmentek a kocsival a kerten s odaálltak vele a kolostor egyik ablaka alá, melyet aztán betörtek. Ilyen módon bejutottak a kolostor irodájában, ahol felfeszítették az íróasztalok fiókjait s a bennük levő apróbb értékeket magukhoz vették. Aztán a pénzszekrényt odavonszolták az ablakhoz s leeresztették a kocsira.

Elvágtattak Felsősebes közelébe a mezőre, körülbelül egy kilométerre a kolostortól. Itt széttörték baltákkal a pénzszekrényt s a benne levő 780 koronát magukhoz véve, elmenekültek.

A betörésnél egy üvegbe dugott gyertyával világítottak maguknak a betörők. Ezen az üvegen a csendőrök megtalálták az ujjlenyomataikat.

Ezen az alapon indult meg a nyomozás, ami tegnapra végre mégis sikerrel járt.

Megállapították, hogy a betörést cigánybanda követte el, melynek tagjai Filke Sándor, Hudák József, Horváth József, Rybár Pál és Rybár Sándor, a kiket rögtön le is tartóztattak. A csendőrség most folytatja ellenük a nyomozást, mert azt hiszik, hogy más bűncselekmények is terhelik a lelküket. Egyébként a banda két tagja: Rybár Pál és Sándor testvérei, a Rusznyák Péter szepsii kereskedő gyilkosai közt lefogott két néma cigánynak, Rybár Józsefnek és Rybár Bélának.

 

- x -

 

A szepsii rablógyilkos cigányok ellen tovább folytatják a vizsgálatot, mert valószinünek tartották, hogy Rusznyák Péter szepsii kereskedőn és a szintén meggyilkolt makraci öreg házaspáron kivül másokat is öltek meg és raboltak ki.

A letartóztatott cigánybanda tagjai közt van Rybár Elek is, aki most beismerte a harmadik rablógyilkosságukat is.

Ugyancsak hasonló vallomást tett Filkó Sándor cigány is. Bevallották, hogy 1924 őszén követték el ezt a rablógyilkosságot. A Mindszentről Szepsi felé vezető uton találkoztak egy ötven év körül ismeretlen asszonnyal. Rybár Elek megjegyezte, hogy éhes és elveszi az öreg asszony kosarát még akkor is, ha meg kell gyilkolni érte. – Azzal már fejbe is vágta az asszonyt. A többiek is segitettek neki.

Megölték az öregasszonyt s elvették a nála lévő hust, kenyeret és ötven koronát, majd a holttestet bedobta Rybár Elek a patakba.

Izsóf vizsgálóbiróból a Cservicska államügyészből álló vizsgáló bizottság holnap száll ki a rablógyilkosság szinhelyére s magukkal viszik Filkó Sándor cigányt is.

 

- x -

 

A szepsii rablógyilkos cigányok ügyében a vizsgálóbiró és a csendőrség tovább folytatta a nyomozást, amelynek során sereg letartóztatás történt. A letartóztatottak között vannak Sándor József, Filka Károly, Rybár Vince, Rybár Anna és Maik Rózse szepsi-i cigányok.

Megállapitották, hogy az a fölmerült gyanu, mintha a Furcsa erdőben meggyilkolva talált asszonyt is a szepsi-i cigányok ölték volna meg, tévedésen alapszik. A gyilkoság körülményei egészen más természetüek, mint a szepsi-i cigányok gyilkosságai. Hasonlóan vádolták a cigányokat az eperjesi erdőben néhány hónappal ezelőtt holtan talált kisfiu meggyilkolásával is, de erről szintén kiderült, hogy nem a cigányok követték azt el.

Ma már a bandának huszonegy tagja ül börtönben.

A vizsgálat egyelőre tovább folyik ellenük s rengeteg adatot sikerült a bizonyitás érdekében összehordani ugy, hogy hamarosan biróság elé is állithatják őket. Ez a törvényszéki tárgyalás lesz a legközelebbi esküdtszéki ciklus legszenzációsabb eseménye.

Tegnap az elfogott cigányok már a tizedik rablógyilkosság elkövetését ismerték be.

Három évvel ezelőtt, 1923. október 18-án Mecenzéi közelében az országuton megölték Imling Jánost, a jászói fogyasztási szövetkezet igazgatóját. Baltával ölték meg, épen ugy, mint Rusznyák Péter szepsi-i kereskedőt és a nála levő pénzt elrabolták. 

- X -

Martinek vezető államügyész ma magához kérette a sajtó képviselőit, hogy informálja őket a szepsii tömeggyilkos cigányok bűnpörében folytatott nyomozás állásáról

– Ma már, – mondotta Martinek főügyész, – tisztán áll előttünk, hogy az évszázad egyik legborzalmasabb bünügyéről rántottuk le a leplet.

Már a nyomozás első stádiumában nyilvánvaló volt, hogy a cigányok több gyilkosságot követtek el s valószínünek látszott az a feltevés is, hogy áldozataikat megették, most már azonban teljes bizonyossággal meg van állapitva, hogy a szepsii cigányok emberhussal táplálkoztak s valósággal vadásztak emberekre.

A borzalmas büntény fokról-fokra tárult csak szemeink elé s még mi is, – dacára a cigányok beismerő vallomásának, – szinte hihetetlennek látjuk, hogy ez a huszadik században, kulturált országrészben megtörténhetett.

A cigányok hosszu ideig kisérleteztek a tagadással, de amikor egy társuk a süket és néma Ribár József elárulta őket egykedvű cinizmussal vallották be a borzalmas büncselekmények sorozatát.

A legaprólékosabb részletességgel mondották el a cigányok, hogy hogyan vadásztak áldozataikra, hogy főleg asszonyok elejtésére pályáztak, mert azoknak „izletesebb” a husa, mint azt is, hogy hogyan trancsirozták fel és főzték meg áldozataikat.

Az embernek szinte kedve volna hihetetlennek bélyegezni a cigányok vallomását, de minden részlet pontosan klappol s egymásután kerülnek elő a rettenetesnél rettenetesebb bűnjelek: emberi csontok, melyekről a cigányok levágták a hust.

A büntény felderitésének legnagyobb akadálya az volt, hogy Szepsiben a lakosok tisztességtes embereknek tartották a cigányokat s nem tatották valószinünek, hogy ezeknek lelkiismeretét borzalmasnál borzalmasabb bűnök terhelik. A csendőrök gyilkosság gyanujával tartóztatták le a főbűnöst Filke Sándort, de talán soha se került volna napfényre az emberevés borzalmas bűne, ha Ribár József, egy siketnéma cigány nem tett volna irásbeli vallomást.

Ennek a vallomásnak alapján kezdte meg a nyomozást Krej?ik Vencel csendőrzászlós, a szepesii csendőrőrs parancsnoka. Ő egymásután kihallgatta a cigányokat.

A csendőrök összegezték a nyomozás eredményeit s rövidesen kiderült, hogy mindegyik cigány igazat valott, mert ők nem egy, de több gyilkosságot követtek el. Hogy a szepsii kannibal-cigányok hány embert tettek el láb alól, az ma már teljes bizonyossággal nem tudható. Tény az, hogy valósággal berendezkedtek az emberevésre. A férfiak dorongokkal lesbeálltak, leütötték áldozatukat, akit aztán rendszerint a helyszinen fel is daraboltak. Az emberhust lepedőbe csomagolva vitték be a táborba, ahol aztán az asszonyok gulyást készitettek a meggyilkolt emberek husából.

A cigányok néhány áldozatának személyazonosságát sikerült megállapitani, a többi áldozatok, minden valószinüség szerint csempészek voltak. A cigányok főként azért vadásztak csempészekre, mert tudták, hogy ezeknek a legyilkoása jár a legkevesebb rizikóval. Valószinü az is, hogy több Magyarországról átjárogató csempész esett áldozatul a cigányoknak. A cigányok azt vallják, hogy az emberi csontokat részint eladták, mint állati hulladékot, részint pedig elásták. A cigányok áldozatai közt van Rusznyák Péter szepsii zsidó kereskedő is, aki előzőleg – a nyomozás adatai szerint – „üzleti összeköttetésben” állt a cigányokkal, ugyanis ő vásárolta meg az áldozatok csontját, bizonyosan azt gondolva, hogy azok állati csontok.

1. 1923. október 8-án meggyilkolták Jászón Imling Andrást, a stószi konzum vezetőjét és a nála talált néhány ezer koronát elrabolták.

2. Körülbelül egy hónapra rá meggyilkoltak egy ismeretlen férfit Luciabányán, aki a poprocsi erdőn ment át. Itt néhány száz korona volt a zsákmány. A meggyilkolt holttestét az erdőben rejtették el. Vallomásukban megjelölték azt a helyet, ahol a csontokat elásták. Csendőri bizottság szállt ki a csontok exhumálására.

3. 1926. május 20-án meggyilkolták Eperjes mellett a borkuti erdőben a 14 éves Odercso Lajost, aki savanyuvizért ment. Találtak nála egy kis kenyeret és szalonnát. A halottat a tett elkövetése után azonnal megtalálták. Ebben az ügyben különböző személyek voltak gyanusitva.

4. 1926. nyarán Heténypusztán, Szepesi és Jászó között megöltek egy planétás asszonyt. Ruháját a szepsi-i cigánytábor mellett elfolyó patak partján találták meg.

5. 1926. nyarán meggyilkoltak Jászón egy ismeretlen magyarországi asszonyt. A holttestet nem találták meg, csak a kék ruháját lelték meg a csendőrök a cigánytáborban.

6. 1926 nyarán Tornán egy ismeretlen magyar asszonyt öltek meg.

7. 1926 telén a tornaalji úton egy ismeretlen magyar fiut gyilkoltak meg, aki demionban bort vitt és dohányt. A fiu holttestét nem találták meg, csak a kabátját.

8. 1926. december 23-án a pányi erdőben, Szepsi mellett egy asszonyt tettek el láb alól. Az asszony holttestét nem találták meg, fejkendőjét, ingét és harisnyáját a cigányok hordták a gyilkoság után  egész elfogatásukig.

9. 1927. januárban ugyancsak a pányi erdőben megöltek egy ismeretlen magyar asszonyt. Holttestét nem találták meg.

10. 1927. január 19-én meggyilkolták Rusznyák Péter szepsi-i kereskedőt, akitől ezer koronát raboltak el. Ennek gyilkosságnak elkövetése után fogták el őket a csendőrök. Ezenkivül harminc lopást követtek el nagy körzetben. Jászótól egészen Eperjesig, illetve Sebesig. A gyilkosságokat 12 tagu banda követte el, melynek feje Filke Sándor volt. A banda tagjai voltak: Hudák József, Rybár Pál, Rybár József, Rybár Sándor, Rybár Jenő, Horváth József, Csiszár Gyula, Rybár Béla, Barna Gyula, Bancsó Ferenc és Julius János, valamennyien szepsii cigányok.

Az összes gyilkosságokban, Hudák Józsefet kivéve, aki az első két gyilkosság idején a törvényszék fogházában 14 havi büntetését töltötte le, valamennyien résztvettek.

Az Ály melletti gyermekgyilkosságokban a fentnevezetteken kívül még három tornai cigány is résztvett. Pécsi Dezső, Kónya Aladár és Rybár Rudolf, Imling András és a jászói hetényi pusztán meggyilkolt asszony meggyilkolásában a Zsiga-testvérek is résztvettek Jászóról.

Ami az eltünt holttesteket illeti, a tizenkét tagú banda valamennyi tagja egyöntetüen vallja, hogy a húst megfőzték és megették.

Valamennyien beismerik, hogy megfőzték és megették a Jászó mellett meggyilkolt asszonyt és az ályi fiatalembert. Megették továbbá azt a két asszonyt is, kiket a pányi erdőben gyilkoltak meg. A Torna mellett meggyilkolt asszonyokat illetőleg egyesek azt állítják, hogy azokat is megették, mások azonban azt állitják, hogy a holttesteket, a gyilkosság helye közelében folyó patakba dobták be.

Filkó Sándor felesége, Csemer Eszter, valamint Rybár Anna, Rybár Pál felesége beismerték, hogy a putriban emberhúst főztek. Hudák József felesége, Malik Róza, nem cigányasszony, a rozsnyómelletti Sajóházáról került a cigányok közé, tagadja, hogy tudomása lett volna arról, hogy emberhúst főz, azonban ezt férje, Hudák József a szembesítésnél rábizonyította.

Az első emberevést Rybár József követte el, aki siketnéma és aki a süketnéma intézetben volt kezelés alatt és vallomását írásban tette meg. Ő az egyetlen írástudó ember a cigányok között.

Munkatársunknak ezután Martinek vezetőügyész vezetésével lement a törvényszéki fogház gondnoki szobájába, hogy személyesen is meghallgathassa az emberevő cigányok vallomásait.

Martinek főállamügyész utasitást adott egy fogházőrnek, hogy vezesse elő a főbűnösöket. Ezalatt munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni Drozda csendőrtörzsszázadossal, aki tevékeny részt vett a borzalmas bűntény felderítésében. Munkatársunk kérdéseire válaszolva elmondotta, hogy a cigányok még Hudák József beismerő vallomása után is, egy darabig tagadással kisérleteztek, később azonban olyan cinikus egykedvüséggel adták elő a történteket, hogy ugy látszik, még ma sem tudják felfogni tettük borzalmasságát.

Filkó Sándor, a főbünös, egyenesen humorizált az autóban, mikor helyszíni szemlére vitték Szepsibe. Az egész uton nevetgélt és Szepsiben vidáman üdvözölte az ismerős parasztokat. Nevetve mondta a csendőröknek, hogy „most ugy néz ki a dolog, mintha én lennék a cigánybiró és segitek maguknak.”

Filkó csak akkor tört meg egy kissé, mikor az egyik elkövetett gyilkosság helyszínére érkezett a csendőrökkel. Itt néhány percig komoran bámult maga elé, homlokáról izzadtság gyöngyözött, de ez a megilletődöttség sem tartott sokáig; rövidesen ujra nevetgélni kezdett...

A törzskapitány ekkor abbahagyta a beszédet: az ajtóban megjelent egy börtönőr és jelentette, hogy megérkezett az első vádlott: Hudák Jenő

Krej?ik csendőrzászlós, aki a cigányok elleni nyomozást vezette, ráparancsol a vádlottra, hogy történt a jászómindszenti gyilkosság, melynek áldozata egy eddig ismeretlen nevü planétás asszony volt.

A cigány emelt hangon, majdnem kiabálva, adja elő az esetet:

– Mondta nekem Ribár Pál, hogy ő majd lesbe áll a fejszével, addig csak beszélgessek az asszonnyal. Odamentem az asszonyhoz s kérdeztem:

– Mit visz, néni?

Az asszony megijedt s ugy mondta:

– Nem viszek semmit, nincs nekem semmim. Ekkor előugrott Ribár Pál és a fejszével fejbevágta az asszonyt. Az asszony elterült a földön és nem mozdult többet. Ribár letépte róla a ruhát és aztán a meztelen testet az árokhoz vonszolta s ott feldarabolta. A husdarabokat becsomagolta egy magával hozott lepedőbe. Szólt nekem, hogy segitsek vinni a hust, majd Horváth Józsiék meg fogják főzni az egészet .

El is mentünk Horváth Józsiékhoz. Ott az asszony átvette a hust. Ribár pedig elment a többiekhez. Hallottam, amint mondta:

– Fiuk, jertek fröstökölni.

Mind el is jöttek. Hát ebédeltünk. Nekem az asszony mellét adták, de eldobtam, mert édes volt. Még a kihallgatást vezető csendőrtiszt arca is eltorzul, amikor ezeket a borzalmakat hallja, pedig ő nem először hallja ezeket a részleteket. Az államügyész int a fogházőrnek, hogy vezesse el a cigányt és parancsot ad a gyilkos Ribár Pál elővezetésére.

Vézna, rossztekintetű, mezitlábas cigány jön be a szobába egy börtönőr kiséretében: Ribár Pál, a banda egyik fővezére. Ő ütötte le fejszével az áldozatokat. A tuberkulózis jelei felismerhetők az arcán.

– Ijedten áll meg a csendőrtiszt előtt. Félelem reszket a hangjában, amikor mondta:

– Igen, gyilkosok vagyunk Filkó Sándor, aki már volt tömlöcben is, mondta nekünk, hogy ne féljünk nem lesz semmi baj s most már mindig lesz mit enni! Hát gyilkoltunk! Keveset raboltunk is. Négy asszonyt és egy férfit ütöttem le. De nem csak én vagyok bűnös. Ne higyjék az urak, hogy csak én vagyok gyilkos. Öltünk mi mind és ettünk is belőlük. Az asszonyok főzték a hust. Mindenki kapott belőle. Én az egészet nem vállalom magamra. Tizenöten voltunk: tizenkét férfi és három asszony.

A cigány ekkor egy percre szünetet tart és aztán  rimánkodni kezd:

– Csak azt mondják meg nagyságos és méltóságos urak, hogy ugye nem kapok kötelet. Nem bánom én, ha örökre tömlöcbe tesznek is, de ne akasszanak fel.

A börtönőr elvezeti a siránkozó hóhércigányt és egy perc mulva egy másikkal, Horváth Józseffel tér vissza.

Horváth nyugodtan, mintha egészen közönséges dolgokat mondana el, vallja

– Mondták nekem, hogy megöltek egy asszonyt s elhozták hozzám, hogy főzzem meg. Az asszony krumplival levesbe főzte a húst. Ettünk belőle valamennyien. Kenyeret is ettünk hozzá.

A folyosóról lánccsörgés hallatszik. Két börtönőr kiséri be a szobába a főbűnöst. Filkó Sándort. Ő buzdította gyilkoságra és emberevésre a társait. Azért van megláncolva, mert egyszer már meg akart szökni a fogházból. Vigyorogva áll meg a csendőrök előtt, mintha olyan ártatlan lenne, mint egy maszületett bárány. A csendőrzászlós kérdéseire válaszolva elmondja, hogy neki nagyon ízlett az emberhús.

Az asszonyok husának – mondja – olyan íze van, mint a disznóhúsnak. Olyan fehér is. A férfiak husa már nem olyan jó – nagyon kemény.

Elvezetik őt is. Most egy tizenhatéves, kancsal cigánylegényt vezet be a börtönőr. Ez is vigyorog.

– Nekem nem adtak a húsból – mondja –, de mikor nem néztek oda, hát loptam...

– Jó volt – kérdezi az egyik csendőrtiszt...

– Nagyon jó volt... – feleli vigyorogva a fiú.

Az egyik ujságíró megkérdezi:

– Nm tudtak, hogy nem szabad emberhúst enni?

A cigányfiú csodálkozva néz fel:

Ezen a gyerek-legényen látszik, hogy nincs tudatában bűnének. Neki nem mondta senki, hogy nem szabad emberhúst enni... Evett ő is – hiszen „mindenki” evett...

Sorra felvonulnak a cigányok. Mindegyik borzalmas részleteket mond el – rettenetes színjáték játszódik előttünk. Már jóformán figyelni sem tudunk. Végre véget ér a kihallgatás.

Elbucsuzunk Martinek főállamügyésztől és a csendőrtisztektől. Egy börtönőr kinyitja a fogház hatalmas vaskapuját, kilépünk az uccára.

Idegenül nézek körül: ez Kassa, látom a dómot, a Fő uccát. Sietős emberek mennek el mellettem. Ugy érzem magam, mintha az őserdőből kerültem volna ide. Talán így is van: az emberevő kanibálok közül jöttem...

 

- x -

 

1927. március 6. – 53. szám

A „Kassai Napló” munkatársa ma felkereste Martinek főállamügyészt, aki őt a következőkben informálta a szepsii emberevő cigányok ellen indított nyomozás jelenlegi helyzetéről:

A csendőrök jelenleg a cigányok által megölt emberek csontjai után kutatnak a Szepsi-környéki erdőkben, ugyanis a cigányok azt vallották, hogy néhány áldozatuk csontját az erdőkben ásták el.

Ezeket a csontokat most akarják exhumálni a csendőrök, de minthogy a föld még meg van fagyva, az ásási munkálatok nagyon nehezen haladnak s valószínű, hogy hetekig fog tartani, míg az összes bűnjelek napfényre kerülnek.

Abban az irányban is megindítottuk a nyomozást, hogy Magyarországon kik tűntek el nyomtalanul az utóbbi idők során s így, reméljük, sikerülni fog a cigányok összes áldozatainak személyazonosságát megállapítani. Kétségtelen, hogy korunk legborzalmasabb bűncselekménysorozatával állunk szemben  s ez magyarázza azt a fokozott buzgalmat, mellyel az ügy részleteinek felderítésén fáradozunk. A bűnpör anyaga oly óriási, hogy hónapokig fog tartani, míg teljesen rendezni tudjuk az adatokat.

Könnyen lehetséges, hogy a cigányok több gyilkosságot követtek el, mint amennyit eddig rájuk bizonyítottak.

Martinek főállamügyész ezután megkérte a „Kassai Napló” munkatársát, hogy cáfolja meg azt a híradást, mely egy prágai német napilapban látott napvilágot. A prágai német újság ugyanis azt írta, hogy a rablógyilkos cigányok ügyészi kihallgatása a sajtó képviselőinek jelenlétében történt, – azonban ez nem felel meg a valóságnak.

Martinek főállamügyész, – arra való tekintettel, hogy a szepsii bűnpör páratlanul szenzációs volt, – módot adott a sajtó képviselőinek arra, hogy szemtől-szembe láthassák az emberevő cigányokat s hallhassák azoknak vallomásait.

Ezért kieszközölte a csendőri nyomozást vezető csendőrtisztnél, hogy az ujságirók megjelenhessenek a fogház gondnoki irodájában és ott a cigányok előttük megismételjék a már előzőleg jegyzőkönyvbe diktált vallomások egyes részleteit.

Így is történt: a cigányok felvonultak a sajtó képviselői előtt. Ez azonban nem ügyészi kihallgatás, ugyanis a cigányoknak e vallomásáról jegyzőkönyv nem készült, – csupán az ujságírók jegyeztek egyet-mást.

 

- x -

 

Az egész világ sajtója foglalkozik napok óta lázas izgalommal a szepsi-i cigányok borzalmaival. Nincs európai lap, amelynek még ne lett volna vezércikke a kannibálokról s ne számolt volna be véres cikkekben azokról az eseményekről, melyek a kis abauji városkát hirtelen a világesemények központjába emelték.

Ezalatt Szepsiben tovább folyik a nyomozás és egyre ujabb és ujabb adatokat tár föl a rablógyilkos és emberevő cigánybandának szinte hihetetlen bűneiről. Tegnap estig most már kétségbevonhatatlanul megállapították, hogy a szepsi-i cigányok a már bevallott rablógyilkosságokon kivül száznál több betörést és lopást is követtek el.

Egy ilyen ujabban leleplezett betörésüket egy alsósebesi üzletben követték el. Érdekes tünet az, hogy a büncselekményüket többnyire lakóhelyük közelében, körülbelül hetven kilométeres körzeten belül követték el s annak ellenére sem terelődhetett rájuk soha a gyanunak legcsekélyebb árnyéka sem.

 

- x -

 

 Krej?ik csendőrzászlós, aki Szepsiben a rablógyilkos, emberevő cigányok bűncselekményei után folytatott nyomozást vezeti, ma jelentést tett az államügyészségnek, hogy a Szepsi mellett elterülő erdőben, a cigányok által megjelölt helyen, emberi csontvázat találtak a csendőrök.

A csendőrzászlós jelentésében azt is elmondotta, hogy most már bizonyos, hogy a cigányok lényegesen több gyilkosságot követtek el mint amennyit bevallottak. Azt már a nyomozás megállapította, hogy az eddig bevallottakon kívül még négy gyilkosság terheli a cigányokat.

A hatóságok tehát már tizenöt olyan emberről tudnak, kit a szepsii cigányok tettek el láb alól. Ezzel azonban a nyomozás még korántsincs befejezve: jóformán minden nap új bizonyítékokat produkál a cigányok ellen s ezeknek alapján mindig uj irányokat kap a vizsgálat. A szepsii csendőrség fokozott energiával kutat a bizonyitékok után s Krej?ik csendőrzászlós ma ujabb két csendőr kiküldését kérte a kassai parancsnokságtól.

Itt Kassán Izsói vizsgálóbiró vezeti a nyomozást, aki most a cigányok ellen felgyűlt rengeteg anyag áttanulmányozásával foglalkozik s rövidesen hozzákezd a kanibál-cigányok kihallgatásához.

 

- x -

 

A szepsi-i emberevő cigányok ügyében lankadatlan energiával folytatja a nyomozást a csendőrség. Sikerült kinyomozni már egy kereskedőt, akiről megállapították, hogy csontokat vásárolt a cigányoktól.

A kereskedő raktárában még teljes egészében megtalálták a csendőrök a csontszállítmányt, amelyet a cigányok eladtak. A csontokról a csendőrök nem tudták megállapítani, hogy azok emberi, vagy állati eredetűek, mert a csonthalmazban karakterisztikusan emberi csontok – mint például koponya, lábszár, kezek, stb – nem voltak.

Leheetséges, hogy vannak a csontok közt olyanok, melyek a cigányok által megölt emberek testéből származnak, ezt azonban már csak a csontok orvosi megvizsgálása után lesz lehetséges megállapítani. Valószinübbnek látszik azonban az a feltevés, hogy a cigányok csak állati hulladék csontokat adtak el a kereskedőnek s az emberi csontokat elásták valahol, nehogy gyanut keltsenek a kereskedőben.

Jogászi körökben az a vélemény alakult ki, hogy a cigányok most már össze-vissza hazudoznak, mert ezzel huzni akarják az ügyet, hogy a kötéltől valami képen megmeneküljenek.

Néhány gyilkosságot már kétségen kivül rájuk bizonyitott a nyomozás, de bizonyos az is, hogy a cigányok minden bűncselekmény elkövetését hajlandók bevallani, olyanokat is, amelyeket kétségtelenül nem ők követték el. Ezzel a taktikájukkal még homályosabbá akarják tenni az ügy amugy is rejtélyes részletét.

A nyomozást természetesen alaposan meg is nehezíti a cigányoknak ez a körmönfont taktikázása, mégis a nyomozást vezető csendőrtisztek bizonyosra veszik, hogy a legközelebbi napok világosságot fognak deriteni az egész bűncselekmény halmazra.

Az eddig lefoglalt csontokat az ügyészség már átadta dr. Strompl. törvényszéki orvosnak annak megállapítása végett, hogy azok emberei csontok-e.

 

- x -

 

1927. március 11. – 57. szám

 

Az emberevő kilép a gyermekijesztgetések zavaros ködéből és valósággá válik. Pedig már létezésében is kételkedtünk. Tudósaink közül Biró Lajosnak volt alkalma Uj-Guineán megfigyelni a benszülöttek emberevését, melyet néhány év előtt közzétett írásaiban mint ősi hagyományokon alapuló szertartásos cselekményt ír le. E hátborzongató cselekmény azonban már csak csökevénye a gonosz indulatok ama tombolásának, amellyel a Filkó-banda irányította magára a világ figyelmét. Hogyan fejti meg e bűncselekménytömeget a modern kriminológia? Szó lehet itt a született bűntettes megjelenéséről, vagy a háború okozta erkölcsi romlás lökte a fertők fertőjébe az emberiség ez utolsó söpredékét.

Átok és megvetés kiséri az elvetemedetteket, a sajnálkozás csupán a cigányság kulturált elemei felé fordul. Az a cigányság, amely a zenei életben az egész világ érdeklődését ki tudta vívni és meg tudta tartani, mélységes szomorúsággal tekinthet elfajzott rokonai felé.

A dolog annál szomorúbb, mert nem ez az első eset. A cigányság bűnözésre való hajlama, sajnos nem áll meg az annyiszor megregényezett gyermeklopásnál, se a közismert dögevésnél. Hogy ennél súlyosabb esetek is vannak, arról 1782-ben hullott le a lepel a cigányok híres emberevési perében.

E per megjárta a főkormányszékeket s elkerült II. József császárhoz is, a tudományos világban pedig Linzbauer Xavér Ferenc egyetemi tanár méltatta arra, hogy hétkötetes egészségügyi orvosi kódexében kivonatosan belevegye, mint az egészségügyi borzalmak netovábbját. Az alapakták Hont vármegye levéltárában vannak.

Az 1872. évben, írja az említett akták alapján Czobor Miklós, Hont vármegye birósága ritka, sőt a magyar igazságszolgáltatás történetében egyenesen páratlanul álló bűnügyben itélkezett. Világot vet ez a bűnper az inkvizitórius eljárás borzalmaira, amely bizonyíték nélkül a vádlottak kicsikart vallomásai alapján tucatszámra küldte az embereket a bitófa alá.

Letartóztattak 132 egyént, kik bevallották, hogy egész külön társadalmat alkottak, maguk között papot választottak és a lakodalmak alkalmával három-négy embert is leöltek és fellakmározták.

Az itélet mindegyik vádlottat halállal sújtotta, hiába buzgólkodott Náthy Ferenc magisztrátuális fiskális annak a kimutatásával, hogy ily szörnyű vád beigazolásához nem elég a beismerés. A vármegyei hóhér egymaga nem tudta ez itéletet végrehajtani s így a selmeci hóhért is segítségül hívták, de még így is három napig tartottak a kivégzések.

Első napon negyvenegyet végeztek ki és pedig tizenhatot lefejeztek, tizennégyet felakasztottak, ötök kerékbetörtek, hármat felnégyeltek és kettő a botütések alatt adta ki lelkét. A következő napokon ismét huszonnégyet végeztek ki és még mindig maradt hátra nyolcvan. A vádlottak közül csak egyetlenegy tagadott mindvégig: Mihó András, akitől sem kínzás, sem vallatás nem tudott kicsikarni beismerő nyilatkozatot. Ez a körülmény arra birta a vármegyét, hogy felterjessze az ügyet a helytartótanácshoz. A magyar kancellária először is gr. Erdődy József főispánt elmozdította a hivatalából, mert elmulasztotta az itéletet megerősítés végett felterjeszteni; aztán Kéter Józsefet küldte ki, hogy a további vizsgálatot vezesse. Az eredmény azonban így sem változott, mert tizenegy cigányt ismét halálra itéltek; de felsőbb utasításra nem végezték ki őket, hanem  a büntetést kényszermunkára változtatták.

Ezen a kivonaton is megérzik, hogy készítője szeretné nem elhinni a történteket. II. József felvilágosodott kora is alig akart hitelt adni mindennek. Hiszen a közvetlenül megelőző időben történtek a büntető eljárás terén a korszakalkotó enyhítő intézkedések. A helytartótanács pl. 1772 augusztus 3-án rendelte el, hogy a torturák csak két sebész vizsgálata után tarthatók meg, majd 1776 április 6-án Mária Terézia a kínvallatást eltörölte. Sem Mária Terézia, sem II. József nem gondoltak arra, hogy emberevő bandával szemben kell a hatóságoknak eljárniok. Így esett, hogy Hont vármegye bizony nem sokat törődött a humánus rendeletek papírmalasztjával.

 

A cigány kegyetlenségnek, sajnos, másutt is van nyoma. A cigányhóhérok, akik Dózsa Györgyöt Szapolyai János parancsára megkínoztak, belekerültek a történelembe s aki részletesen foglalkozik művelődéstörténelemmel, bizony másutt is gyakran találkozik cigányhóhérokkal és pribékekkel. Ilyképpen érthető, hogy a nép mindig idegenkedett a degenerált cigánynépségtől, viszont azok a tudósok és emberbarátok, akiket a cigánygenialitás elbűvölt, nem akartak hitelt dni a cigányborzalmaknak. Így Wlislocki Henriknek, a kiváló szaktudósnak egy irásában olvassuk a következőket:

A cigányok nézete szerint az ember évezredek előtt örökké élt. A túlvilági élet hasonló e földihez.

Régi időben az elhalt rokonai gyorsíthatták némileg a felbomlást, főleg azzal, hogy bizonyos idő leteltével, kiásván a hulla fejét, más helyen temették el ismét. E helyen megemlítendő, hogy a mult századokban Európa több országaiban és hazánkban is kannibalizmussal gyanusították a cigányokat és ennek alapján szörnyen irtották őket.

U.i. azzal gyanusították, hogy emberhúst esznek, így pl. Kemence, Bát és Czáb községekben 1782 augusztus havában ez alaptalan gyanú folytán több mint kétszáz cigányt öltek meg. Alkalmat a cigányok ellen emelt e szörnyű vádra valószínűleg a fentemlített szokás adott. Talán többizben rajtakapták őket, amint meghalt rokonaik csontjait ki- és ismét elásták.

Jogász és etnografus így veszik védelmükbe a cigányság e degenerált rétegét is, mert el sem tudják képzelni, hogy igaz lehessen a vád, amelyet szörnyű ítéletek pecsételtek meg. Most egy pecsétet ütött ezekre az itéletekre a másfélszáz év mulva előfordult visszaesés. Bizony, bizony még az öreg József főherceg is kénytelen volt bevallani, hogy minden cigányjavító törekvéseknek akadálya volt: „e nép vad erkölcse és műveltségének alantas foka”.

 

Százötven év előtti bűnpör aktáit ismertettük és most megállapithatjuk, hogy a százötven év óta sokat változott az európai kriminalisztika, sokat változtak a törvények, de a cigányok ugyanolyanok maradtak.

Nagyon érdekes találkozása a véletlennek, hogy százötven év előtt sem volt semmi tárgyi bizonyíték a cigányok ellen s akkor csak saját beismerő vallomásuk alapján itélték őket halálra.

Most, – ha a nyomozás további stádiumában sem kerülnek elő a bűnjelek, – megint csak a cigányok beismerő vallomása szolgálhat bizonyítékul, mert a legszorgalmasabb csendőri nyomozás sem tudott eddig tárgyi bizonyítékokat produkálni.

A kannibalizmus bűncselekményeinek senki sem akar hitelt adni százötven év előtt s ma is hitetlenkedve csóválják fejüket az emberek...  a cigányok pedig vallanak, vállalják a borzalmas büncselekmények elkövetését, s senki sem tudhatja, hogy milyen rejtelmes dolgok vannak azoknak a bűncselekményeknek hátterében, melyeket ez a félvad európai nép követ el.

 

Krej?ik csendőrzászlós, aki a szepsii rablócigányok elleni nyomozást vezeti Szepsiben s a környéken, ma átadta az ügyészségen a csendőri jelentést, mely a nyomozás eddigi adatait tartalmazza.

A csendőri jelentés részleteit – a további nyomozás érdekében – nem hozzák nyilvánosságra, annyit azonban sikerült megtudnia a „Kassai Napló” munkatársának, hogy a jelentés már részletes leírását tartalmazza a cigányok által elkövetett gyilkosságok összes adatainak.

A cigányokat még a tegnapi éjszaka folyamán behozták a kassai ügyészség fogházába.

Annak megállapítása, hogy tulajdonképpen hány gyilkosságot követtek el a cigányok, még mindig nem volt lehetséges. Minden nap uj bizonyítékokat hoz napvilágra s valószínűleg még hetekig fog tartani a kanibál cigányok ellen folytatott nyomozás.

 

- x -

 

 

 

A „Kassai Napló” tegnapi száma már beszámolt azokról a vérlázító bűncselekményekről, melyeket a szepsii kanibál-cigányok ősei másfél évszázaddal ezelőtt követtek el Hont- és Barsmegyében. Ebből a beszámolóból nyilvánvalóvá lett, hogy a cigányok nem csak most ettek emberhust, hanem már évszázadok óta emberhussal táplálkoznak.

Érdekes feleleveníteni a százötven év előtti nagy cigánypört, mert annak a pörnek adatai sokban megegyeznek a cigányok legujabb bűncselekményeinek részleteivel.

Ipolyság mellett még napjainkban is mutogatják az öreg emberek azt a helyet, – ahol akasztófa állott az emberevő cigányok megbüntetésére. De az emberek csupán az akasztófáról tudnak, a többit, a vérfagyasztó borzalmasságok leírását öreg írások őrzik.

Az 1782. évben a Léva melletti Almás községben betörés történt. Hontmegye pandurjai kóbor cigányokat fogtak el a betörés miatt. A vallatás során aztán más egyéb dolgok is napvilágra kerültek.

A cigtányok a betörésen kívül beismertek egy gyilkosságot is. De amidőn a pandurok jobban meghuzták a hüvelykszorítót, kivallották a cigányok azt is, hogy nagy rablóbandához tartoznak, mely Bars- és Hontmegye erdőségeiben tanyázik s kb. 300 főből áll.

A pandurok ezután a vallomás után valóságos hajtóvadászatot inditottak a cigányok rablóbandája ellen. S ez az akció nagy eredménnyel és még nagyobb meglepetéssel járt.

A nagy bandából százszámra fogdosták össze a cigányokat. Kézrekerült a vezér is, a hatvan esztendős öreg Sárközi György, akit a bandavezéri méltóságra az predesztinált, hogy kezét 24 gyilkosság vére festette pirosra.

Ezeket a gyilkosságokat be is ismerte. – Nemzetsége is dicső volt, mert minden tagját felakasztották.

A nagy apparátussal lefolytatott vizsgálat hátborzongató dolgokat hozott napvilágra.

Az embervadászat során nagyon óvatosan jártak el, akárcsak most Szepsiben. – Csupán az idegenből érkezet vándorokat, gyolcsos szlovákokat, s vándor kereskedőket fosztottak ki s huztak nyársra vagy főzték meg.

A kérdésre a cigányok azt a választ adták, hogy az emberhus igen jóizü, de nem szabad tulságosan megfőzni.

A soványé pedig jobbizü, mint a kövér emberé. Egyébként pedig ugy tudják, hogy már nagyapáik is ettek emberhust.

Közben az ipolysági börtön nem tudta a folyton szaporodó letartóztatottakat befogadni. A birák elrettentő itéletet hoztak, 145 bűnösnek meg kell halnia!

Az áldott állapotban lévő nőknél az itélet kihirdetését és végrehajtását a szülésig elhalasztották, s csak azután hajtották végre. A rettenetes halálkiáltásokat zenével, tánccal és dalolással nyomták el, mert borzalom volt hallgatni.

A cigány-kérdés megoldása tehát, mint ebből is látható, évszázadok problémája s sürgősen megoldandó intézményes módon, – mert vissza sülyedünk velük a legsötétebb középkorba, amint azt a szepsii borzasztó eset világra szóló módon hangsulyozza.

 

A csendőri jelentésben levő uj nyomozati adatok alapján az ügyészség elhatározta, hogy Szepsiben a Szepsi határában ismét helyszini szemlét fog tartani.

A helyszini szemléhez több cigány-vádlottat is kiszállitottak, mert a csendőrség nagy eredményeket vár a helyszini kihallgatásoktól.

A tegnapi nap folyamán több napilap oly értelmü tudósítást közölt, hogy

A „Kassai Napló” munkatársa erre vonatkozólag kérdést intézett Pongrácz Gusztáv rendőrtanácsoshoz, hogy ő lehetségesnek tartja-e ezt a feltevést.

Pongrácz rendőrtanácsos nevetve adta meg a választ:

Egyeebekben pedig még ma is fiókomban őrzöm a Reinitz-pör bünjeleit... Lehet, hogy sok embert tettek el láb alól az emberevő cigányok, – de a „Reinitz-áldozatok” megöletése semmiképen sem terhelheti az ő lelkiismeretüket.

 

- x -

 

1927. március 15. – 80. szám

Jogászköröket is élénken foglalkoztatja az egész művelt világ megbotránkozását kiváltó szepsi-i kannibalizmus.

Büntető jogászaink keresik a büntető-törvénykönyv azon paragrafusát, melynek alapján büntetéssel sujthatók a borzalmas szinjáték azon résztvevői, kik a gyilkosságokban ugyan nem vettek részt, de résztvettek a meggyilkoltak hulláinak feldolgozásában és elfogyasztásában.

E kérdés megoldása egy nagyon komoly probléma elé állitotta a büntető jogászokat. A vélemények eltérőek s bár mindenki érzi, hogy ezek a szereplők is büntetést érdemelnek, nehezen tudnak találni olyan pragrafust, melynek alapján bünösségük megállapitható volna. Ugyanis a helyzet az, hogy se a magyar büntetőtörvényben, mely jelenleg még érvényben van Szlovenszkón, se az osztrák büntetőkodexben de egyáltalán az egész müvelt világ büntetőtörvényeiben nem találunk paragrafust, mely az emberevést mint tul generis büncselekményt büntetne.

A kulturállamok jelenleg érvényben levő büntetőtörvényei javarészt a XIX. század második felében készültek, amikor az emberiség nagy általánosságban már oly magas kulturfokon állott, hogy a törvényhozás egyenesen elképzelhetetlennek tartotta, hogy akadjon olyan ember, aki emberhúst fog enni, mint a kannibálok.

A büntetőjogászok véleménye a szepsii kannibálok azon tetteseit, illetőleg, akik csupán a hullák feldolgozásában vettek részt s azokat elfogyasztották, tehát a gyilkossághoz tulajdonképpen semmi közük sincs – három részre oszlik.

Az egyik vélemény szerint ezek a tettesek bünpártolást követtek el.

A másik vélemény a becsület védelméről szóló törvénybe ütköző vétséget lát fennforogni, hiszen a meghalt embernek, vagy emlékének meggyalázása vétséget képez.

A harmadik vélemény szerint a tettesek egyáltalán nem büntethetők, mert cselekményük nem minősithető sem bünpártolásnak, ez egy sul generis cselekmény, melynek megtorlásáról a törvényhozó elfelejtett intézkedni!

A kannibalizmus szó spanyol eredetü. Más szóval karibeneknek is hivják az emberevőt, aki a vad népek szokása szerint azért falja fel embertársát, az ellenséget, mert azt hiszi, hogy annak életét örökölni fogja. De vannak emberevő törzsek, amelyek ingyencségből, vallási fanatizmusból vagy kegyeletből esznek emberhust. A bibliában, Odysseusban is előfordul az emberhusevés. Herodotus a skythákat vádolta meg vele. Egyes történetirók pedig az indusokat, az ethiopiaiakat és a massagétákat. Ázsiában vallási fanatizmusból egyes törzsek fölfalják a szülőket, gyermekeket és testvéreket.

Szent Hieronim a negyedik században mint szemtanu irja le a brittanniai attikokat, akik emberhust ettek.

A középkorban a szláv wilzek, majd a finn erzen törzsek éltek emberhussal. De ezt hiresztelték a longobárdokról is.

Jelenleg emberevő törzsek élnek Afrika, Ázsia, Amerika, Ausztrália belsejében és az indiai szigeteken.

Ázsia a szumatra és a maláji Bata törzs mint emberevő ismert. E nép relativ értelemben eléggé képzett, saját irodalma van és törvény útján van szentesitve az emberevés.

Rendesen akkor eszik a Batta törzs embert, ha valaki a radsa (fejedelem) feleségét elcsábitja, vagy megeszik a hazaárulót, a kémet, az ellenséget, ha fegyveresen az ő területükre téved. Az emelvényt, amelyen az áldozatot levágják és elfogyasztják, mitológiai alakokkal diszitik fel, papjaik különböző varázsigék mormolása mellett.

Ezzel szemben Afrika nyugati partjain a Siera Leonetól a Niger deltáig nem vallásosságból, hanem bestialitásból falják fel a hadifoglyokat a rabszolgákat. Igy főként Kalabarban.

Emberevők élnek az afrikai Du Chailluben, Fan der Potruinban, Manjuemabanban. Emberevők a nyam-nyamok és a monbuttok is.

Amerikában az első felfedezés után Antillában fedeztek fel emberevő törzseket, a karribákat (innen a szó kaniba, kanibál). Mexikóban az eztékák emberáldozatot mutatnak be isteneiknek. Az inkaporok, az irókézek és egyes indián törzsek. Az indiai tupi népeknél világszerte ismert, hogy bosszuból embert esznek.

Ugyancsak emberevők élnek még az Amazon folyónál is embert esznek Ausztráliai egyes négertörzsei is. Továbbá Délpoléznia, Melanézia, valamint Ujguinea és a Fidzsi szigetek lakói élnek még emberhusal. Itt egy külön speciális fűszert készitenek az emberhus élvezéséhez. A füszer „Malavi” nevü növényből készül, amelynek latin neve Trophis anthropofagorum. Az ugynevezett emberevő „kéjházak” környékén termesztik ezt a különös növényt, amellyel megizesitik az emberhust, amit csak  három vagy négyágu favillával esznek.

Ujzélandban akkor kaptak rá az emberek az emberhusra, amikor a „moak” (óriás fajta madarak) a szigetről táplálék hiján elmenekültek. Mivel a nép egyedüli tápláléka ez a madárfajta volt, ennek eltávozása után emberhust kezdett enni.. 1843-ban figyelték meg utoljára itt az emberhusevést.

Öröklött betegség is lehet a kannibalizmus, amit a civilizált népeknél is megtalálunk. Igy a terhes nők gyakran megkivántak és ettek már emberhust.

Egyiptomban 1200–1201-ben a nagy éhinség után terjedt el az emberhusevés, amit szigoru törvényekkel tiltottak el.

A tatárjárás utáni inséges időkben Magyarországon is előfordult kanibalizmus és pedig a jelenlegi szolvenszkói Eperjesen, ahol egy Folkus nevü mészáros mért emberhust.

Az újabb időkben Harrmannról, a kivégzett hannoveri tömeggyilkosról, majd Denkéről, az öngyilkos tömeggyilkosról irták a lapok, hogy emberhussal kereskedtek, sőt a trebitschi tömeggyilkosokról is ilyen hir járta, bár a főtárgyaláson nem bizonyult rájuk.

 

- x -

 

Filke Sándor, a bandavezér

Dancsó Ferenc

Hudák József

Horváth József

Rybár Jenő

Rybár Pál

Baro Griv.

Csiszár Gyula

Jano Gyula

Rybár József

Rybár Sándor

 

- x -

 

Tegnap vallomástételre jelentkezett az ügyészségen az egyik cigány, aki a gyilkosságban ugyan nem vett részt, de szintén evett a meggyilkolt emberek husából. A cigány elmondotta, hogy ő tudja, hol ásta el Filke az egyik meggyilkolt áldozat csontvázát.

A cigány vallomása alapján az ügyészség azonnal helyszini szemlét rendelt el. A cigány kiment a bizottsággal, hogy megmutassa a helyét, ahol Filke a meggyilkolt ember csontvázát elásta.

Ezuttal kétségtelenül, minden különösebb vizsgálat nélkül nyilvánvaló volt, hogy a talált csontok valóban emberi test maradványai, mert itt nem csonttörmelékek, hanem karakterisztikusan emberi csontok kerültek elő a földből.

A csontokat a bizottság beszállította Kassára és az itteni orvosi vizsgálat meg fogja állapitani, hogy a csontokat mennyi idő előtt áshatták el, valamint hogy csakugyan megfőzött emberek csontváza került-e elő.

 

- x -

 

A Kassai Napló néhány nap előtt megirta, hogy a szepsii cigánytemetőben, az egyik cigány bemondása alapján, ásni kezdtek a csendőrök és ez az ásatás azzal a szenzációs eredménnyel járt, hogy egy halom emberi csont került elő a földből.

Már az első pillanatban is nyilvánvaló volt, hogy a csendőrök ásója nem rendes sírt bolygatott meg, mert a csontok csak tiz sentiméternyire voltak elásva, holott tudvalevő, hogy az embereket másfél méteres mélységben szokták elásni. A csendőrök a meglepő lelet után tovább ástak és másfél méterrel a föld szine alatt megtalálták a sértetlen koporsót is, melyben évekkel ezelőtt temettek el egy embert. Igy nyilvánvalóvá lett, hogy a felszinen talált csontok később kerültek a sirba, mint annak tulajdonképpeni lakója.

A csendőrök összeszedték a csontokat és dr. Strömpi kórházi főorvos meg is vizsgálta azokat. Körülbelül harminc csont került elő és ezek közül néhány laikus szem számára is felismerhetően karakterisztikus emberi csont volt.

Dr. Strömpi első látásra megállapitotta, hogy a harminc csont közül kettő feltétlenül állati eredetü. Ez a megállapitás amellett szól, hogy a csendőrök valóban a szepsii emberevő banda áldozatainak csontjára talált rá, mert csak képzelhető el, hogy állati és emberi csontokat egymás mellett temettek el, amennyiben valószinű, hogy a cigányok „étkezéseik hulladékát” ásták el a temetőben.

A csontok részletes és alapos vizsgálata még folyamatban van, de az első vélemények szerint nem egy ember csontváza került elő, hanem egy összekevert csonthalmaz.

A csontok egyrésze ugyanis még teljesen elasztikus, – ezekről valószinü, hogy csak néhány hónap előtt kerültek a földbe. A többi csont azonban ugy nézett ki, mintha már évek óta lenne eltemetve. Mindez azonban, természetesen csak feltevés, mert azt már csak a részletes vizsgálat fogja megállapitani, hogy a csontok tulajdonosai mennyi idő előtt halhattak meg. Megneheziti a vizsgálatot az is, hogy a csontok a főzés által deformálódhattak s igy lehet, hogy a réginek látszó csontoknak nem az idő, de a tűz adott „patinát”.

Érdekes az is, hogy a csontok egyrésze azt a benyomást kelti, hogy tulajdonosuk még élt, mikor feldarabolták. Ez is amellett szól, hogy a cigányok áldozataira találtak rá a csendőrök, mert valószinü, hogy a cigányok, mikor egy-egy áldozatukat leütötték, nem várták be, mig a halál bekövetkezik, hanem azonnal nekiláttak a „trancsirozásnak”, hogy büntettük szinhelyét minél előbb elhagyhassák.

 

 

A Kassai Napló már arról is beszámolt, hogy a magyarországi hatóságok közölték az itteniekkel, hogy a Bódva folyó egy asszonyi hullát vetett ki, mely az orvosszakértők szerint néhány hónapig lehetett eltemetve, mielőtt a vizbe került.

Az itteni hatóságok rögtön valószinünek tartották, hogy a Bódva a szepsii rablócigányok egyik áldozatát vetette ki.

Ebben az irányban indult meg a nyomozás és a csendőrök rögtön ki is hallgatták erre vonatkozólag a cigányokat is. A cigányok eleinte tagadással kisérleteztek, de aztán bevallották, hogy körülbelül nyolc hónap előtt Zsarnó község határában meggyilkoltak és kiraboltak egy asszonyt.

aki csempészárukat szállított Magyarországról Csehszlovákiába. Az asszony holttestét a Bódva folyó partján, nem messze a viztől ásták el, de nem ásták tulságosan mélyre, mert sietniök kellett. Megállapitást nyert az is, hogy a mult héten kiáradt a Bódva és meglehetősen nagy területeket öntött el.

Nagyon valószinünek látszik, hogy az árviz a hevenyészett sirból kimosta a hullát és a rejtélyes asszonyhulla, mely már előzőleg – az orvosok véleménye szerint – el volt temetve, így került a Bódva vizébe.

A hulla és a cigányok által megölt csempészasszony azonossága mellett szól az is, hogy az asszony eltünését se csehszlovák, se magyar részről nem jelentette senki, amennyiben a meggyilkolt asszony hozzátartozói arra gondolhattak, hogy a határőrség tettenérte és letartóztatta az asszonyt.

Szepsiben a csendőrség erélyesen folytatja a nyomozást.

Jelenleg harmincöt rablócigány van letartóztatásban,  ezeknek egy része a gyilkosságokban és rablásokban, másrésze az emberevésben vett részt.

Itt emlitjük meg azt az érdekes kuriózumot, hogy a berlini „UFA” filmvállalat le akarta filmezni a cigányokat, azonban a hatóságok nem engedték meg a szepsii borzalmak eredeti szereplőkkel való filmesitését.

 

- x -

 

 A „Kassai Napló” néhány nap előtt beszámolt arról, hogy az ügyészségen tömegesen jelentkeznek emberek, akik eltünt hozzátartozóikat jelentik be. Az ügyészség minden ilyen esetben lefolytatja a nyomozást, hogy az eltűnt ember nem a cigányoknak esett-e áldozatul.

Néhány nap előtt egy mährisch-ostraui gazdálkodó jelentette be, hogy leánya, aki nehány hónap előtt Kassára utazott, eltünt. Mindenfelé érdeklődött már leánya után, de csak annyit sikerült megtudnia, hogy a leány Kassa környékén keresett állást, aztán elutazott s nyoma veszett.

Az ügyészség ebben az irányban is meginditotta a nyomozást.

A szepsii csendőrségnél pedig nehány nap előtt Adamkovics István kassai hordár jelentette, hogy tizenhároméves fia, aki Kassán járt iskolába, a mult év juliusában eltünt.

A csendőrség megállapította, hogy a kis Adamkovics Árpád, Lengyel Péter nevü iskolatársával megszökött otthonról. Valószinü, hogy a gyerekek, akik állandóan kalandos detektivregényeket olvastak, – kalandokat akartak keresni. Ez – valószinüleg – sikerült is nekik, de a kalandnak tragikus vége lett, amennyiben minden jel arra mutat, hogy a két gyerek a cigányok kezébe került.

Megállapitást nyert ugyanis, hogy a két kisdiák Áj község felé vette utját, ahol Adamkovicséknak rokonai is laktak, Ájba azonban már nem érkeztek meg. Ezzel szemben a csendőri nyomozás már hetekkel ezelőtt megállapitotta, hogy a szepsii rabló cigányok Áj község határában a mult év nyarán meggyilkoltak egy tizenhárom éves iskolásfiut.

Ezt a gyilkosságot a cigányok be is ismerték. Nagyon valószinü, hogy az Áj község mellett meggyilkolt gyerek azonos az egyik kassai iskolásfiuval, – hogy a másik gyerekkel mi lett, azt még nem tudta megállapítani a nyomozás.

A „Kassai Napló” beszámolt már arról is, hogy a mult héten a Bódva-folyó egy asszony hulláját vetette ki és minden jel amellett szólott, hogy a hulla a cigányok egyik áldozatával volt azonos.

A cigányokat, amint ezt a „Kassai Napló” már megirta, kihallgatták erre vonatkozólag is és az ő vallomásuk megerősitette ezt a gyanut. Most ujabb bizonyitékokat szolgáltattak maguk ellen a cigányok, amennyiben elmondották, hogy a Zsarnó község határában meggyilkolt csempészasszonyt hogyan darabolták fel.

A cigányok vallomását a csehszlovák hatóságok azonnal közölték a magyar csendőrséggel s ezek azt a választ adták, hogy a Bódvából kifogott női hulla valóban ugy van megcsonkitva, ahogyan ezt a cigányok Kassán tett vallomásukban elmondották.

 

- x -

 

A szepsi cigányoknak egyre tovább tartó vallatása folyamán a banda vezére, Filkó Sándor beismerte, hogy Zzarnóca község mellett meggyilkoltak egy körülbelül 18–20 éves lányt, aki kis kosarat vitt magával. A kosárban kenyér és egy bögrében vaj volt. A lány a magyar határ felé tartott. Akkor támadtak rá, mikor a Bodva folyó hídjához ért. A cigányok itt elfogták, meggyilkolták, kirabolták és rögtön el is ásták.

Filkó Sándor vállalkozott rá, hogy a vizsgálóbizottságnak megmutatja a helyet, hová ásták el a leány holttestét. Egy másik cigány, Hudwk, ezzel szemben azt vallotta, hogy a holttest nincs ott elásva, mert azt bedobták a folyóba.

A vizsgáló bizottság mégis kiszállott a megjelölt helyen, de újra nem talált semmit. Fölkérték a nyomozásra a magyar csendőrséget is, amely valóban keresett is bűnjeleket s tegnapelőtt azon a helyen, ahol a Bodva magyar területen beömlik a Sajóba, megtalálták a leány holttestét.

A bizottság megvizsgálta a holttestet s megállapították, hogy egész télen át a folyó vizében feküdt. Ezen az alapon folytatták most már Kassán a nyomozást s a cigányok teljesen beismerték a gyilkosságot.

A leányt Rybár Pál gyilkolta meg. A nála talált lepedőt másnap Ján Gyula cigány eladta Szepsiben. A hatóságok most a leány személyazonosságát akarják megállapítani.

 

- x -

 

Az egyik vidéki lap hirül hozta, hogy a kassai ügyészség fogházából megszökött két szepsii cigány s a csendőrségnek sikerült őket a lublói erdőségekben elfogni. Munkatársunk fölkereste ?ervi?ek ügyészt, hogy autentikus forrásból halljuk a hir megerősitését.

Kérdésünkre az ügyész azt felelte, hogy félreértésen alapulhat a hir, mert nem két szökevényt, de két uj tettestársat fogott le a csendőrség.

Igy most már negyvenketten várják, mit hoz számukra a jövő: kötelet, vagy életfogytiglani fogházat? Legutóbbi kihallgatásuk alkalmával két uj gyilkosságot vallottak be, mégpedig Kerence község táján 1925-ben a mezők közt két 13–14 éves fiut öltek meg. Holttestüket elásták. Az ügyészség meginditotta ez ügyben is a nyomozást a megállapitást nyert, hogy Kerence községből tényleg eltünt a két gyerek.

Jövő héten tárgyalja a törvényszék a szepsi-i cigányok kisebb csirkelopás ügyeit.

A rablógyilkosságok tárgyalására csak valamikor a jövő évben kerül sor, az óriási anyag áttanulmányozása, földolgozása rengeteg időt igényel, már most vetődik fel a kérdés, hol fogják a monstre pör főtárgyalását megtartani.

Tekintettel arra, hogy a tárgyaló terem elég kicsi, ezzel szemben negyvenkét vádlott és rengeteg tanu van, azonkivül az esküdtek, biróság, hallgatóság s bizonnyal számitani lehet arra is, hogy külföldi lapok is kiküldik riportereiket.