A kétszavas egyszerű mondatot akár tucatnyi, igen durva helyesírási hiba nélkül leírni képtelen roma géniusz ezúttal egy álombéli vízióját osztja meg blogján a nagyérdeművel.

A fantasztikus jelenet: a Patyomkin-csatahajó harckocsiként begördül a putrisorra. Igen plasztikus, mondhatnók kissé szürrealisztikus képecske. No, de kicsinységeken nem érdemes fennakadnunk, a Balogh-életműből ismerjük már, hogy Artúrunk szerint – példának okáért – Ausztriában az emberek osztrákul beszélnek. Brazíliában e logikai vezérfonal alapján nyilván brazilul. (Nem tudjuk kihagyni: Jamaicán nyilván dzsmajkaiul, Bolíviában bolívul, Elefántcsontparton pedig elefántcsontul - a szerk.)

Kedvenc cigány szépírónk álomkóros látomásában a nácivadász Patyomkin-páncélosok – köztük dicső nagyapjával – azért érkeznek a cigány lepratelepre, hogy megvédjék ártatlan fekete báránykáinkat a rasszista, fajgyűlölő többségi nemzet Magyar Gárdájától. Velük van egy „farkas kutya” is, vagyis – a magyar nyelv szabályainak ismeretében – egy olyan eb, amelynek van farka. No hiszen! Mutasson nekünk az internet kormos fenegyereke olyan egészséges kutyát, amely farkatlan. (Nem a szó cigányok által alapjelentésűnek vélt értelmében.)

Könnyen beláthatjuk, hogy Artúrunk nemcsak nyelvi értelemben funkcionális analfabéta, hanem a legalapvetőbb történelmi ismeretekkel sem rendelkezik. Talán politológus hallgatóként kiegészítő képzésre beiratkozhatna az egyetemhez legközelebbi általános iskola első évfolyamára. Ez esetben valóban megcsörrenne hihetetlen agymenéseket kiötlő fejében ama szimbolikus vekker.

Ezek után közkinccsé tesszük olvasóink számára irodalmunk fentebb említett jelenkori, elégikus gyöngyszemét:

Patyomkin Páncélos a cigánytelepen!
( Tavasz 17 pillanata!)

A napsugarai nehezen szűrődtek át a hajnal ködfátylán és fent a domb tetejéről, a völgyben megbúvó cigánytelepre nézve az embernek az az érzése támad, hogy a cigánytelep apró házacskáinak piciny szobáiban szeretteinek, ismerőseinek és barátai háborítatlan álma most rajta múlik

Én voltam a kora reggeli váltás a cigánytelep őrtűzénél, ami arra hivatott, hogy a JobbikosSertés MagyarGárdásParsztGádzsóktól megvédje a cigányokat.

Pont Dezsőt váltottam, aki egész éjszaka éberen figyelt. De már sietett volna haza a legkisebb unokájának keresztelőjére.

Miközben melegedtem az őrtűznél s a Jobbik- Fidesz kapcsolatán elmélkedtem, egy egyre erősödő robajt halottam, miközben a föld is elkezdett rengeni a lábam alatt. Itt vannak!

Eljöttek értünk a Náci Gádzsók! Már éppen riasztani akartam a cigánytelepet, amikor is a robaj dübörgő zajából egy nagyon halk más számára alig felismerhető dallamot véltem felfedezni a messzi távolból.

Nemesi zenész cigány családból valóként nekem hál Istenek van fülem az ilyenekhez és halottam , hogy a dallam egyre jobban erősödik.

dallamot mind közelebb és közelebb halottam, de a sűrű ködtől nem láttam semmit, ezért csak a zenész cigány fülemre hagyatkozhattam, miközben azt gondoltam , hogy amíg ki nem derül az igazság, addig nem riasztom a telepet.

Majd a dallam a robajjal együtt egyre jobban közeledett felém, ekkor én már csak a dallamra koncentráltam és már tisztán hallottam, hogy ez egy tangóharmonika.

Majd a sűrű ködből egy hosszú cső jött velem szembe, szinte szállt felém, mintha valami nyomta volna az arcomba, és óvatosan a köd felfedte számomra is a rejtélyt, és lassan egy második világháborús tankot láttam kirajzolódni.

A második világháborús tank oldalán a partizán nagyapám vidáman játszott a világ legnehezebb hangszerén: a tangóharmonikán.

A második világháborús tank megállt, teteje felnyitódott, és huszonéves fiú, egy pöfékelő partizán , egy negyven év körüli tiszt, és egy gyönyörű szép farkas kutya jött elő.

Megkérdeztem a nagyapámat kik is ezek?
Erre ő azt felelte: Ők a Náci Vadász Patyomkin Páncélosok.

És hirtelen megszólalt a vekker!
by

Balogh Artúr

(Balog Artúr blogján megjelent cikk javítatlan átvétele nyomán Kuruc.info)