 Zsidóból készült lámpaernyő és szappan - garantáltan hitelesek! (Aki nem hiszi, mehet a börtönbe.) |
Ráadásul könnyű dolgunk van, ugyanis nem a metéltek és a liberális agymosottak által hiteltelennek ítélt revizionisták érveivel kell bizonyítanunk a hazudozást, hanem a sajátjaik korábbi beismeréseivel.
 |
Következzék előbb a legtömörebb részlet Steiner felszólalásából, majd vegyük szépen sorra:
1. "Joga van" - és ha joga van, akkor kötelezni is kell rá, szól a tipikus álliberális megközelítés, de ne időzzünk itt, mert nem ez a fő témánk.
2. "A krematóriumokban embereket pusztították el." - Kezdődik a saját fajtársaik hivatalos verziójával cáfolható hazugságáradat. A hivatalos mítosz szerint ugyanis nem krematóriumokban pusztították el a zsidókat, hanem "gázkamrákban" (persze ez sem igaz, de maradjunk a hivatalos zsidó verziónál). A krematóriumban csak a holttesteket égették el - attól függetlenül, hogy miképpen hunyt el a szóban forgó egyén: kivégzés vagy például tífusz következtében.
3. "A krematóriumokban emberek millióit pusztították el." Mármint Auschwitzban. Ezzel csak az a gond, hogy Steiner túl későn mondta el ezt a felszólalást. Míg ugyanis a nürnbergi perirat szerint 5-6 millióan haltak meg Auschwitzban, a munkatáborban először kihelyezett "emléktáblán" már "csak" 4 milliós számot adtak meg. A helyzet aztán még izgalmasabbá vált, amikor 1992-ben kicserélték ezt a táblát, s az új számadat már 1,5 millió lett - mi ez az 5-6-hoz képest?... Ennél alább azonban már nem mernek jönni, mert összedőlne az egész holokamu-kártyavár.
 |
A több millió halottról beszélő Steinert tehát a saját fajtársai hazudtolják meg. Na de ugorjunk, és ne menjünk bele abba, hogy a 2,5 milliós csökkenéssel vajon miért nem csökkent a hatmilliós "áldozati szám" is.
4. "Szemüveg- és hajhalmok." Épeszű ember ezt nem tekintheti bizonyítéknak semmiféle népirtásra, hiszen a hajhalmok nem bizonyítanak mást, mint azt, hogy levágták a gyakran tetves zsidók haját, a szemüveghalmok pedig azt, hogy a szemüvegek és viselőik útja elvált, leggyakrabban azért, mert meghalt a tulajdonos, például tífuszban. Soha senki nem tagadta, hogy emiatt számos halálos áldozat volt (akiket ugye jobb megoldás híján elégettek, ahogy teszik ma is szerte a világban).
5. És itt a legjobb, az "emberbőrből készült lámpák". Még csak nem is lámpaernyők, hanem lámpák. Nos, ezt a szappanfőzés meséjével együtt visszavonták már - több évtizednyi folyamatos sulykolása után -, de mivel mi "szélsőségesek vagyunk, akik tagadjuk a holokausztot", átadjuk a szót az ilyesmivel nem vádolható Karsai Lászlónak, aki egyik - portálunknak a holokauszt-vita keretében küldött - írásában egyszerűen mítosznak nevezi az állítólagos lámpaernyőgyártást, egy másikban pedig így értekezik:
Könyvem írásakor még nem tudtam, hogy egy ízben végeztek a nácik kísérletet, amelynek során emberi zsírból szappant próbáltak főzni, de soha nem „termeltek” nagyobb mennyiségben ilyen szappant. Ami az emberi bőrből készült lámpaernyőt illeti, a rémhír forrása a buchenwaldi koncentrációs tábor, annak parancsnoka Karl Koch és felesége Ilse. A Koch-házaspárról már 1943-ban egy SS vizsgálóbizottság megállapította, hogy korruptak és kegyetlenek voltak. Ilsét a rabok és az őrök is „Buchenwald kurvájának” nevezték. A tábori orvosi személyzet gyűjtötte a tárgyi emlékeket, 1942-ben megtiltották nekik, hogy ismerőseiknek, barátaiknak, rokonaiknak például zsugorított emberi koponyákat ajándékozzanak. Elterjedt a híre, hogy Ilse megöletett néhány tetovált foglyot, hogy bőrüket lámpaernyő készítéséhez használja fel. 1943-ban az SS belső vizsgálata feltárta, hogy Karl Koch sikkasztott és megöletett két foglyot, akik tudták róla, hogy szifiliszes. Karl Kochot halálra ítélték, Ilsét felmentették. Konrad Morgen SS bíró a háború után Ilse perében mint tanú azt vallotta, hogy amikor házkutatást tartottak a Koch-házaspár lakásán, nem találtak emberbőrből készült lámpaernyőt. Nem sokkal azután, hogy 1945 tavaszán az amerikai csapatok felszabadították Buchenwaldot, Billy Wilder rendező készített egy filmet a táborról. Egy kép később széles körben elterjedt ebből a filmből. Ezen egy asztal látszik, rajta többek között két zsugorított koponya, tetovált emberi bőrnek látszó tárgyak és egy asztali lámpa. A film narrátor-szövege szerint a lámpaernyő emberi bőrből készült. Wilder filmje hatására vált a náci barbarizmus emblematikus tárgyává az emberi bőrből készült lámpaernyő. Ilse Koch perében 1947-ben az ügyészek egy zsugorított koponyát és három tetovált emberi bőrdarabot is bemutattak, de lámpaernyőt nem. A tanúvallomások zöme másodkézből, hallomásokon alapuló volt. Egy hajdani buchenwaldi fogoly azt vallotta, hogy ő látott Ilse Koch asztalán emberbőrből készült lámpaernyőt. Ilse Kochot elítélték, de életfogytiglani börtönbüntetését később enyhítették, főleg a terhelő tanúvallomások megbízhatatlansága miatt. Később egy német bíróság ismét életfogytiglani börtönre ítélte, 1967-ben öngyilkos lett a börtönben. Öt tetovált emberi bőrt őriznek az amerikai Országos Egészségügyi és Orvosi Múzeumban (National Museum of Helth and Medicine-NMHM) és egyet az amerikai Országos Levéltárban (National Archives), amelyek mind Buchenwaldból származnak. Az NMHM-ben őrzött darabok közül kettő bal oldalán vannak lyukak, egy harmadikon, amely nagyobb és szabálytalan alakú, tűvel szúrt lyukak vannak egy-három centiméteres távolságra egymástól. Nem tudni, ezek hogyan kerültek a bőrdarabra, de bizonyos, hogy a vád bizonyítékai között szerepeltek Ilse Koch 1947-es perében. Egyébként az ellenfél testrészeinek ilyen jellegű felhasználása még semmit sem bizonyítana: a maja indiánoktól kezdve a ruandai népirtásig előfordultak olyan esetek, amikor bőrből vagy csontból emléktárgyakat készítettek. A holokauszt egyediségének bizonyítására ezért a bőrből készült lámpaernyő történet alkalmatlan.
Már csak hab a tortán, hogy még csak nem is Auschwitzban merült fel a lámpaernyő-ügy, hanem Buchenwaldban, ráadásul egy esetben, míg Steiner több lámpáról beszél, rendszeres "gyártást sugallva"...
Nagy kár, hogy a szappanfőzést kihagyta, úgy lett volna igazán kerek a történet, de ízelítőnek ez sem rossz - most már legalább a naivabbak is tudják, mennyire kell komolyan venni a Steiner-féle holokauszt-iparosokat.
Szintén a lámpaernyő-mítoszról szól a holocáfolással ugyancsak nem vádolható National Geographic egyik része is, melynek a vége felé elhangzik egy igencsak megfontolandó megállapítás: "Jobb tudni az igazat, mint illúziókat kergetni. (...) [Utána] jobban fogja érezni magát." (Persze a végén próbálják menteni, ami menthető, kb. a "hittel a tudomány ellen" jelmondattal, de esélytelenül.)
Levezetésül pedig egy mulatságos történet (javasoljuk Steiner következő felszólalásához): Tessenek ezt is szépen elhinni: "Itt nyugszik néhány zsidó szappan", valamint egy költői kérdés: miért "csak" a holocáfolást büntetik, a holotorzítást, -felnagyítást, az ezzel kapcsolatos történelemhamisítást, melynek célja a német és a magyar nép bemocskolása, miért nem?
(Kuruc.info)
