Az április 11-én, az esti órákban bemutatott egyórás dokumentumfilmben megszólaló egyik cigány, a 43 éves Katarina Cisarova 11 gyerekével (!) és 11 unokájával (!!!) együtt érkezett Szlovákiából Nagy-Britanniába. Cisarova most férjével, Peterrel, valamint négy, tinédzser korú gyerekével él együtt. (Hogy a többi gyerek és unoka hol lehet, azt csak a Jóisten tudja. Annyi bizonyos csak, hogy mindegyikük segélyből él.) A díszes família Rotherhamban éldegél, és nem is akárhogyan: havi 2000 font (több, mint 2400 euró - közel 750 ezer forint!) segélyre jogosultak. „Jó életünk van itt. Mindenünk megvan, amire vágyunk. Mindez nagyszerű” – lelkendezett a „rejtett erőforrás”, aki hét esztendeje keseríti a britek életét, de csupán néhány napig dolgozott.

Cisarova férjének, Peternek már két éve nincsen munkája, ami persze őt nemigen zavarja. „Odahaza, ahol korábban laktunk, nem volt munkám, nem volt mit ennünk. Semmink sem volt. Sokat köszönhetünk Angliának” – közölte Peter a Daily Mail című lap tudósítójának nyilatkozva. Hogy a britek vajon mit köszönhetnek őneki, arra az ostoba cigány valószínűleg még sohasem gondolt. Ezzel szemben nem rejtette véka alá, hogy a család tagjai lopás és fémhulladékgyűjtés révén még napi 250 fonttal (több, mint 300 euró - csaknem 100 ezer forint) egészítik ki jövedelmüket.

A dokumentumfilmben szerepelt továbbá egy Ion Lazar nevű 36 éves cigány, aki ez év januárjában, a romániai és bulgáriai polgárok munkavállalását korlátozó szabályok feloldását követően, hatodmagával érkezett Nagy-Britanniába. Lazar sem szégyelli, hogy kizárólag segélyből kíván magas színvonalon élni: „Talán 40 ezer font segélyre lenne szükségem nekem és a családomnak... Azt hiszem, egy vagy két év alatt megszerezhetem” – vázolta a jövőt illető terveit Ion Lazar, aki közölte továbbá, hogy Angliában „nagyon, nagyon könnyű a segélyhez hozzájutni”. „Adnak nekem ingyen lakást, adnak pénzt, adnak mindent” – örvendezett az ingyenélő cigány.

A dokumentumfilmben nyilatkozott még a 25 esztendős, Romániából származó Viorel Dinu is. Ő hét éves korában mindkét lábát elveszítette, és ezért szülőhazájában kénytelen volt utcai koldulásból fenntartani magát. Most azonban havi 750 fontot kap segélyként. „Odahaza nem volt valami jó életem. Romániában nagyon nehéz megélni, és nehéz ott minden. Az a pénz, amit most kapok, nem egészen annyi, amennyire szükségem van, de köszönöm ezt is” – foglalta össze helyzetét Viorel Dinu, aki időközben arra is rádöbbent, hogy Angliában azért jobb az élet, mert „nem nézik azt, hogy az ember fekete vagy más, nem nézik azt, hogy ki cigány és ki nem, minden ajtó nyitva áll”. Dinut korábban több alkalommal is elítélték, mivel London központjában koldult.

A dokumentumfilm rendezője, Jacqui Wilson szerint a bemutatott alkotás „része egy sorozatnak, mely érdekfeszítő, figyelemfelkeltő témákat dolgoz fel, ellentmondásos jellemű embereket és történeteket mutat be, melyekhez hasonlót a nézők máshol soha nem láttak”.

A brit közvélemény pedig egyre dühösebb. A dokumentumfilm sugárzását követően különböző internetes fórumokon sokan fejezték ki keresetlen szavakkal a véleményüket. „Köszönet ezért a programért. Dühöngök, felingereltek a hallottak. A kormány szégyellhetné magát, hogy így eltékozolja az adónkat, amiért nekünk gürcölnünk kell” – írta például az egyik, másokhoz képest visszafogott hangvételűnek nevezhető kommentelő. Általános a vélemény, hogy tovább kellene szigorítani a brit bevándorlási politikát.

Lassan a britek is megértik, miért is nem kedvelik például Magyarországon sem a cigányokat. A konfliktusok egyre szaporodnak. Nem is oly régen a brit sajtóban több cikk is foglalkozott a Sheffieldben, a Page Hall városrészben kialakult feszült helyzetről. A helyi lakosok szerint ugyanis az oda Szlovákiából betelepülő cigányok túl hangosak és nagyon rendetlenek. Emiatt arra kérték a hatóságokat, hogy lépjenek közbe, mert egyébként éles konfliktushelyzet alakulhat ki.

Perge Ottó - BBC - Daily Mail - Aberdeeni magyarok nyomán

(Három részletben, angol nyelvű)