A mostani hír várható volt, miután a múlt szombaton bejelentették, hogy a katonai puccs következményeként Egyiptom elnökévé választott Muhámmád 'Ábd el-Fattáh esz-Szíszi kibékült a Perzsa-öbölbeli Katar emírséggel. A kőolajkészletinek köszönhetően igen gazdag Katar eddig bőkezűen támogatta a közel-keleti fundamentalista, iszlamista ellenállási mozgalmakat (a cionista terminológia és az azt átvevő "magyar" közszolgálati hírközlők szerint: "terrorszervezeteket" - H. J.), így leginkább az izraeli megszállás ellen küzdő Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalmat.

Katar nemcsak anyagilag támogatta, hanem az úgynevezett "arab tavasz" idején a katari fővárosból, Ed-Dohából sugárzó, az uralkodóház egyes tagjai által nagyvonalúan támogatott Ál-Dzsazírá nevű összarab hírtelevízión keresztül mindenütt élesztette a forradalmi eseményeket, s az utcákra szólított, jogosan elégedetlen tömeg kormányokat, diktátorokat döntött meg, így a cionisták kipróbált tettestársát, Huszni Mubárák egyiptomi elnököt is. (A tüntetők tömeges lövetésére 2011-ben parancsot adó Huszni Mubárakot a jelenlegi puccsista egyiptomi elnöknek köszönhetően nemrégiben a bíróság fölmentette - H. J.) Katarral ellentétben a kőolajban szintén gazdag, ám sorsukat Amerikával, s rajta keresztül a cionistákkal összekötő Perzsa-öbölbeli többi arab állam, így Bahrájn, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Omán és Kuvait nem nézték jó szemmel azt, hogy az Ál-Dzsazírá a kormányaik, uralkodóik ellen lázítja az elégedetlen arab tömegeket.

Ne feledjük, hogy az egyiptomi forradalom kisugárzására 2011 tavaszán a Bahrájni Királyság fővárosában, El-Mánámában is fölkelt a sí'ita muszlim többség a nyakukon ülő kisebbségi szunnita uralkodóház ellen, ám Szaúd-Arábia "elvtársi" segítségeként a szigetországba vezényelt rendőri alakulatok megmentették a királyi házat. Szaúd-Arábia, Bahrájn, az Egyesült Arab Emírségek, Omán és Kuvait (mindegyikük a demokrácia fellegvárának, Amerikának köszönheti a korrupt, sötét középkori uralkodói módszereket alkalmazó hatalmát - H. J.) egyetlen országban támogatták az "arab tavasz" begyűrűzéseként föllángolt kormányellenes felkelést - Szíriában. Hogy miért pontosan és csak Szíriában? Azért, mert Basár el-Ászád elnök országa részét képezi az Izraellel és Washingtonnal kokettálni nem hajlandó Irán-Szíria-Hizbulláh tengelynek, amelyet az ellenérdekeltek már régen szeretnének fölrobbantani.

Az ezekben a napokban "meggyőzött" Katar a perzsa államon és némileg Törökországon kívül a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom anyagi és diplomáciai támogatója volt. A Szíria ellen indított nemzetközi terrorhadjárat egyik következményeként Háled Más'ál, a Hamász Politikai Irodájának vezetője a székhelyét Damaszkuszból áthelyezte Katar fővárosába, Ed-Dohába. A Hamász katari támogatása természetesen nem tetszett Izraelnek, illetve a zsidó állam számára igen kényelmes jelenlegi egyiptomi vezetésnek. A megszállt palesztin területeket egyre inkább elzsidósító Izraelnek ugyanis nagyon jól jött a Muhámmád 'Ábd el-Fattáh esz-Szíszi tábornok által a korábban törvényesen megválasztott Muhámmád Murszi elnök ellen kivitelezett katonai puccsa. A mindössze 360 négyzetkilométer területű Gázai övezetben a minden oldalról szinte hermetikusan körbezárt - blokád alá vett -, korábban Palesztina más vidékeiről idekergetett egymillió 800 ezer palesztinnal a népirtók most azt tesznek, amit akarnak. Mindehhez most hozzájön a Hamász katari támogatásának beszüntetése.

Szaúd-Arábiának az "arab tavasz" kiváltotta megmozdulásokhoz való hozzáállását fentebb már említettük, s ezért az sem véletlen, hogy Rijád volt a mostani katari-egyiptomi megbékélés egyik leglelkesebb ösztönzője. Az arab világ talán legaljasabb, középkori eszmevilágban élő vezetése ugyanis retteg minden forradalmi jelenségtől az arab világon belül, így természetes ellensége a palesztin mozgalomnak is. Amiképpen természetes és halálos ellensége a palesztinoknak - és ezért barátja a cionistáknak - az annak idején a britek által Hedzsázból importált, a Jordán-völgyben idegen testnek számító jordániai Hásemita uralkodóház is. Szaúd-Arábia urai ezért tartanak az Egyiptomban az "arab tavasz" nyomán demokratikus választásokon hatalomra került, majd katonai puccsal megdöntött fundamentalista Muszlim Testvérek Mozgalmától is. Nem véletlen, hogy Rijád a korábbi egyiptomi elnök, Muhámmád Murszi megdöntése után azonnal színre lépett, és a puccsista Muhámmád 'Ábd el-Fattáh esz-Szíszi legbőkezűbb támogatója lett.

Katar tehát kibékült az Izrael számára ideális szomszédnak bizonyult Esz-Szíszi elnök irányította Egyiptommal, beszünteti a Hamász anyagi és politikai támogatását, de ezért az arab országot nem lehet egyértelműen árulással, pálfordulással vádolni. Katart ugyanis gazdaságilag és politikailag egyaránt megdolgozták, mégpedig jó alaposan. A Perzsa-öbölbeli gazdag, de területileg kicsi ország egyedül maradt. Rijád és a hozzá hasonló többi öbölbeli arab állam a megdolgozási hadjárat részeként kizárták Katart az Arab-Öböl Menti Együttműködési Tanácsból (Tagjai: Szaúd-Arábia, Katar, Omán, Bahrájn, Egyesült Arab Emírségek és Kuvait), majd Szaúd-Arábia a nagykövetét is hazarendelte Ed-Dohából. Az említett arab országok legfőbb érve Katarral szemben az volt, hogy élesen bírálja a puccsista Muhámmád 'Ábd el-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnököt, illetve állítólag támogatja az Iszlám Állam bizonyos csoportjait.

A múlt hét szombaton bejelentett egyiptomi-katari megbékélési egyezmény után néhány órával gyorshírben jelentette be adásának megszüntetését a Katarban szerkesztett Ál-Dzsazírá Egyenes Adása Egyiptomból nevű, a nap huszonnégy órájában sugárzó, s kimondottam a katonai puccs jóvoltából megalakult jelenlegi egyiptomi politikai vezetés bírálatára, megdöntésére irányuló tévéállomás.

Egyelőre úgy néz ki, hogy a többirányú nyomás ellenére Katar nem utasítja ki Ed-Dohából Háled Más'ált, a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom Politikai Irodájának vezetőjét. A Hamászt, tehát a palesztinok egyedüli következetes politikai és katonai erejét mostantól kizárólag Irán, illetve kisebb mértékben a a jelenlegi egyiptomi vezetést nem kedvelő Törökország támogatja. Izraelben pedig nyugodtan készülhetnek az újabb időhúzó színjátékra, a parlamenti választásokra, miközben nyugodtan építhetik, bővíthetik a zsidó településeket a megszállt palesztin területeken. Az idő és az ostoba arab környezetük ugyanis a cionistáknak dolgozik.

Hering József - Kuruc.info