A második világháború végén a jugoszláv partizánhadsereg elől menekülő horvát katonák és civilek többsége 1945 májusában elérte a mai osztrák-szlovén határ vonalát, ahol azonban a szövetséges erők feltartóztatták és visszafordították őket. A partizánok az ausztriai Bleiburg közelében, a szlovéniai Kocevski Rog mellett és a maribori úton néhány nap alatt tízezreket végeztek ki, a világháború befejezése utáni legnagyobb tömegmészárlást hajtva végre ezzel Európában.

1945 tavaszán-nyarán mintegy 50-55 ezer horvát, 20 ezer szlovén, bosnyák és szerb esett áldozatul a partizánok kegyetlenkedésének. Rajtuk kívül mintegy 60-70 ezer németet öltek meg, illetve ennyi halt meg jugoszláv táborokban. Miután a britek tudomására jutott, hogy a partizánok rövid úton végeznek az átadott hadifoglyokkal, köztük fegyvertelen civilekkel, június 1-jén hatezer horvát hadifoglyot visszatartottak és olaszországi brit táborokba szállítottak, így ők életben maradtak.

 

 

A szombati misét a szarajevói katedrálisban a boszniai horvát katolikus püspökök szervezték. A templomban azonban a koronavírus-járvány miatt bevezetett intézkedések miatt csupán húszan tartózkodhattak. Többen a templom előtt vártak, néhány száz méterre viszont antifasiszta csoportok őrjöngtek.

A szentmisét és a tiltakozást is a rendőrség biztosította, számítani lehetett ugyanis arra, hogy a mise miatt felháborodott söpredék - amely szerint "náciknak" akkor sem jár tisztelet, ha áldozattá váltak, és a megemlékezések voltaképpen a történelem revízióját jelentik - agresszívvá válhat. A boszniai főváros központja egy időre megbénult, végül nem került sor összecsapásra, késő délutánra a tömeg feloszlott.

(MTI nyomán)