Siralmas az a kép, ami elénk tárul, ha végignézünk azon, Magyar Péter milyen „témákat” igyekszik a nyilvánosság képébe tolni. Valójában ezek sok esetben nem valós témák, csak a mindennapokra legyártott show epizódjai. Ma például fiatalkori nemi életével büszkélkedett, hogy milyen jó is lett volna, ha az ő idejében is vény nélkül kapható az esemény utáni tabletta. Majd a miniszterelnökhöz egészen méltatlan kiszólást engedett meg Németh Balázs felé, mondván, ránézve nem csodálkozik, hogy „neki nem voltak ilyen élményei”. Most ez teljesen független attól, hogy Németh Balázsról mit gondolunk, nem róla szól.
Mindez a talán túl terjengős felvezető csak azért volt szükséges, hogy a kontrasztot érzékeltessem, és tegyem meg a felszólító mondatot: beszéljünk már olyan dolgokról is, amelyek valóban érintik a magyar emberek életét, mindennapjait! Ilyen a 2018 óta hatályban lévő rabszolgatörvény, amelyről a Tisza-kormány hivatalba lépése óta sem esett egyetlen árva szó sem. Legalább akkor itt tegyük meg.
Mint ismert, a Fidesz 2018-ban a multinacionális vállalatok igényeire szabva alakította át a túlmunka szabályozását, a döntés pedig komoly társadalmi felháborodást és országos tiltakozáshullámot váltott ki.
Zoom
A módosítás akkor arról szólt, hogy az éves túlórakeret 250 óráról 400 órára növekedett. A jogszabály egy másik jelentős változtatása a munkaidőkeret maximális hosszát érintette, miszerint bizonyos objektív, műszaki vagy munkaszervezési indokok fennállása esetén, kollektív szerződés alapján, akár 36 hónapos munkaidőkeret is alkalmazhatóvá vált.
Ez utóbbi különösen problémás volt a szakszervezetek körében, a hosszabb munkaidőkeret ugyanis lehetővé teszi, hogy a munkáltató egyenlőtlenül ossza be a munkaidőt, vagyis az egyik időszakban többet, egy másikban kevesebbet dolgoztassa az alkalmazottakat. A munkaidő elszámolása így jóval hosszabb időszakra tolódhat ki. Az indoklás az volt, hogy ez igazság szerint a dolgozóknak lesz jó, mert „aki többet dolgozik, az többet keres”. Meglehetősen cinikus. Főként annak tükrében, hogy ismerve a mai magyar valóságot, az „önkéntesség” fogalma meglehetősen az eufemizmus kategóriájába tartozik a gyakorlatban. Magyarul: „jössz, és kész, ha nem tetszik, kívül tágasabb.”
Érdemes lábjegyzetként emlékeztetni arra is, hogy komoly tiltakozáshullám volt akkoriban. Akkoriban a Mi Hazánk is tartott nyolc helyszínen – természetesen külön a balliberálisoktól – útlezárásokat szakszervezetekkel közösen. Sajnos azonban a balliberális oldal teljesen fals irányokba vitte el a dolgot, és egy közmédia épületben lezajló, ajtónak szaladós paródia lett az egészből, teljesen elvíve a fókuszt a valódi problémáról. De ez már csak rossz emlék. A rabszolgatörvény viszont nem, hiszen ma is élő valóság.
Mivel sem Magyar Péter, sem bármelyik minisztere soha egyetlen szóval sem véleményezte, illetve nem nyilvánult meg ebben a kérdésben, így kijelenthető, hogy a Tisza a Fidesz szándékai szerint továbbra is életben tartja majd ezt. Csakhogy akkor tegyük meg a megállapítást: 2018-ban a globális nagytőke szája íze szerint fogalmazták meg a törvényt, így továbbra is az ő érdekükben marad a munka törvénykönyvében.
A rendszerváltás a munka világában tehát – minő meglepetés – elmaradt. Persze azt sem állíthatom, hogy önmagában a rabszolgatörvény volna az egyetlen probléma. Régóta hirdetem jómagam is, hogy végső soron egy teljesen új munka törvénykönyvére lenne szükség, amely szellemiségében más, mint a mostani.
Mások is felemelték szavukat
Éppen a napokban lettem figyelmes Schiffer András egy bejegyzésére, amelyben egy nyilatkozatot adott közre, ebben pedig éppen érintették a rabszolgatörvényt is. Az LMP egykori elnöke aláírta a nyilatkozatot, ahogy az általam a legbátrabb szakszervezeti vezetőnek aposztrofált Radics Gábor is, az más kérdés, de ettől még ténykérdés, hogy olyanok is aláírták, akikkel én például totálisan más világnézeti platformon vagyok (van olyan a listán, akinek a tevékenységét kifejezetten károsnak tartom), de most ezen lendüljünk is túl, mert azt gondolom, témánkat illetően nem érdemtelen ezt is szemléznünk. Tehát az alábbiakról van szó.
A felhívás aláírói szerint a 2026-os kormányváltás ellenére sem történt érdemi fordulat a magyar munkavállalók helyzetében. A Tisza választási programjában ígért szociális biztonság és bérrendezés egyelőre nem valósult meg, miközben az Orbán-kormány korábbi, a munkavállalói jogokat és munkahelyi védelmet leépítő intézkedéseinek felülvizsgálata sem kezdődött meg. A kezdeményezés bírálja a multinacionális tőke érdekeit kiszolgáló gazdaságpolitikát, amely a bérek leszorításával és a dolgozók kiszolgáltatottságának növelésével teremtett kedvező feltételeket a befektetőknek.
A követelések középpontjában egy új, munkavállalókat védő munka törvénykönyve, a rabszolgatörvény eltörlése, a csoportos létszámleépítések szigorúbb garanciái, a jogellenes munkáltatói felmondásokkal szembeni hatékony védelem, valamint a pihenőidő és a szabadságolás szabályainak rendezése áll. Emellett a kezdeményezők visszaállítanák a közszféra dolgozóinak korábbi munkajogi és szakszervezeti védelmét, megerősítenék a sztrájkjogot, visszaszorítanák a munkaerő-kölcsönzést, és helyreállítanák a munkavédelmi, tűzvédelmi és foglalkozás-egészségügyi szabályok korábbi garanciáit.
Egy 17 pontos követeléscsomagról van szó, amelynek további fontos elemei, hogy legyen önálló munkaügyi minisztérium (ezzel kapcsolatban én is több alkalommal megszólaltam már) és munkaügyi bíróságok létrehozása, a munkavállalók számára költségmentes munkaügyi perek, az álláskeresési járadék legalább 180 napra történő kiterjesztése és az átlagkereset 80 százalékában történő meghatározása, valamint a tankötelezettség 18 éves korig történő visszaállítása.
Ha emlékeim nem csalnak, a fenti pontok egyike sem került szóba még csak érintőlegesen sem az április óta ránk szabaduló abszurd tébolyda rendszerében.
Lantos János – Kuruc.info