Az elmúlt évtizedek növekedését nem kísérte az árak emelkedése, ezt a jelenséget még most sem értik teljesen a közgazdászok. Ennek az időszaknak biztosan vége van, és most egy ritkán látott jelenséggel szembesül a világ: a gyengülő gazdasági teljesítményt kíséri infláció. Ennek kezelése nem csak szokatlansága miatt jelent kihívást: számos olyan tényező befolyásolja most a gazdaságot, amelyekre a nyugati vezetőknek nincs ráhatásuk, akik ráadásul vonakodnak elismerni, hogy háborúban állnak Oroszországgal, így nem hozzák meg a szükséges intézkedéseket, amivel csak tovább nehezítik az emberek helyzetét. A jegybankok alapvetően értik félre a mostani infláció természetét, így a szükségesnél nagyobb recesszióba taszítják a gazdaságokat. Nemcsak az európai energiapiacot kellene megújítani, de a neoliberális gondolkodást is félre kellene tenni a Nobel-díjas közgazdász szerint.

Sok a bizonytalanság is a mostani gazdasági környezetben, amit ráadásul nem is tud befolyásolni a nyugati világ. Ezek közül a háborút és koronavírus-járványt emelte ki Joseph Stiglitz.

A világ még nincs túl a koronavírus-járványon. Noha Nyugaton már szinte teljesen megszűntek a korlátozások, Kínában még mindig komoly probléma a Covid. Kína a világ legfontosabb gyártója, így ha ott baj van, azt az egész világ megérzi, mert a legkülönbözőbb piacokon léphet fel hiány, erre pedig semmi befolyása nincs a Kínán kívüli világnak.

Oroszország Ukrajna ellen indított háborújával sem tud valójában mit kezdeni a Nyugat – véli Stiglitz. „Vlagyimir Putyin irracionálisan cselekszik, teljesen kiszámíthatatlan.” Stiglitz szerint előfordulhat, hogy az orosz elnök csak el akarja hitetni a világgal, hogy kiszámíthatatlan, hogy így tegyen szert előnyre a háborúban. „Nem tudjuk, hogy direkt csinálja-e, vagy valóban irracionálisan cselekszik”, de nagyon nehéz kívülről befolyásolni a viselkedését, ami szintén komoly bizonytalanságot jelent.

E külső tényezők ellenére lenne lehetőség a cselekvésre, de a nyugati vezetők ezeket is vonakodnak meglépni Stiglitz szerint.

A Columbia Egyetem professzora szerint Európának, valamint az Egyesült Államoknak el kellene végre ismernie, hogy háborúban áll Oroszországgal, ami nemcsak morális, de a közvetlen gazdasági következmények miatt is fontos lenne.

A háborúval Oroszország szembemegy a nyugati világ értékrendjének alapjaival, a szabadsággal, az emberi jogokkal, ezért alapvető érdek Oroszország legyőzése „Putyin ránk kényszerítette ezt a háborút, megszegve a nemzetközi jogot. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ez az agresszió nem fér bele” – fogalmazott Stiglitz.

Szerinte azért is lenne fontos felismerniük a nyugati vezetőknek, hogy háborúban állnak, mert „háború idején másképp kell működtetni a gazdaságot, mint békében”.

A piacok ilyenkor korlátozottabban működnek, hiány alakul ki, ezért több állami beavatkozásra van szükség. A megfelelő gazdaságirányításhoz ezt fel kellene ismerniük a kormányoknak, de az amerikai és az európai vezetők is vonakodnak kimondani, hogy háborúban állnak. „A politikai vezetés el akarja kerülni, hogy az emberekben megjelenjenek a háborúhoz kapcsolódó félelmek, a bizonytalanság.” De ha a vezetők – elsősorban Európában – nem ismerik el, hogy háborúban állnak, csak még több szenvedést okoznak a saját állampolgáraiknak, hiszen nem a megfelelő módon reagálnak a gazdasági kihívásokra.

A központi bankok világszerte kamatemelésekkel próbálják megfékezni az elszabadult inflációt, de ez tévút, és a szükségesnél nagyobb recessziót fog okozni Stiglitz szerint. Az esetek többségében a túlkereslet okozza az áremelkedést, ez ellen hatékony eszköz a kamatemelés, hiszen keresletcsökkentő hatása van.

Most viszont nem erről van szó, az inflációt a hiány okozza. Először a koronavírus-járvány miatti leállás okozott hiányt, ezt a helyzetet rontotta tovább Oroszország Ukrajna ellen indított háborúja, ami főleg az energia- és az élelmiszerárakban okoz emelkedést. A probléma tehát kínálati oldalon van, amire a kamatemelés hatástalan, a piaci alkalmazkodás másképp megy végbe.

Amerikában például először a használt autók ára emelkedett. Az új autók gyártása ugyanis a koronavírus-járvány miatt kialakuló csiphiány miatt visszaesett, így megnőtt a kereslet a használt autók iránt, aminek árfelhajtó hatása volt. Egyetlen kritikus alkatrész hiánya indította be tehát a drágulást, amikor pedig a hiány eltűnt, az árak is elkezdtek csökkenni – érvelt Stiglitz. Az alkalmazkodás nem minden piacon megy végbe gyorsan, de a mechanizmus mindenhol hasonló: ha megszűnik a hiány (például a szállítási láncok helyreállásával vagy új gyártókapacitások létesítésével), helyreáll a piac, és az árak is normalizálódnak.

„A jegybankoknak viszont a DNS-ükben van, hogy ha inflációt látnak, kamatot emelnek.” A jegybankok elsődleges feladata az árstabilitás biztosítása, nem akarnak tehetetlennek – így feleslegesnek tűnni – infláció esetén. „Ha a kamatemelés hatására sem csökken az infláció, még tovább emelik a kamatokat, amíg össze nem omlik a gazdaság.” A jelenlegi, kínálati oldal okozta inflációra ugyanis nem hat a kamatemelés, viszont a kívánttal ellentétes hatást fejt ki, mert a magas kamatok tovább drágítják a beruházásokat. A hiány megszüntetéséhez viszont épp beruházásokra lenne szükség Európában, elsősorban a megújuló energiába.

A közgazdász szerint hagyni kellene kifutni az inflációt recesszióval, mert ha elég mély a recesszió, csökkenni fog az infláció.

Ha viszont a jegybankok folytatják a jelenlegi kamatemelési ciklusokat, a szükségesnél mélyebb recesszióba taszítják a gazdaságokat.
A magas kamatok óriási nyomást helyeznek az euróra, a harmadik világban pedig adósságválságra számít Stiglitz. „Az Európai Központi Banknak is fel kellene ismernie a korlátait és azt, hogy nem tud kezelni egy ilyen jellegű inflációt” – fogalmazott Stiglitz. Azt is hozzátette, hogy pesszimista ezzel kapcsolatban, és szerinte politikai nyomás kell a túlzott kamatemelések megakadályozására. Kamatemelés helyett kedvezményes hiteleket kellene adni azoknak, akik olyan szektorokba fektetnek be – például megújuló energiába vagy élelmiszeriparba –, ahol ma hiány tapasztalható. „Normál időben a piacok jól működnek, és ilyen intézkedésre nem lenne szükség. De most háború van.”

A másik hiba, amit a közgazdászok elkövettek az inflációval kapcsolatban, hogy kezdetben átmenetinek hitték az áremelkedést. Ám ma már látszik, hogy a drágulás üteme igenis tartós. Ennek pedig az az oka Stiglitz szerint, hogy a piacok sokkal rosszabbul működnek és sokkal kevésbé ellenállók, mint bárki gondolta volna.

„Nem az inflációt becsültük alul, hanem túlbecsültük a piacokat, túlságosan bíztunk bennük.”

Év elején több kisbaba megbetegedett, kettő meg is halt, miután fogyasztott az Abbott Nutrition nevű vállalat bébitápszeréből. Februárban derült ki, hogy a betegséget bakteriális fertőzés okozta. Emiatt nemcsak vissza kellett hívni jelentős mennyiségű tápszert, de le is kellett állítani a vállalat egyik gyárát. Ezután alakult ki kritikus tápszerhiány az országban. Az amerikai hatóságok 483 élelmiszer-biztonsági szabálytalanságot tártak fel a gyárban.A piacok rossz működésének legnyilvánvalóbb példája az Egyesült Államokban nyáron kialakult babatápszerhiány. „Egy alapvető termékből alakult ki hiány, üresek voltak a polcok, mint a Szovjetunióban.” A tápszerpiacon – szabályozás hiányban – túlzott koncentráció alakult ki, egy cég gyártotta az Amerikában eladott tápszerek felét. „Ez a cég azonban nem figyelt oda eléggé az élelmiszer-biztonságra, a gyerekek egészségénél előbbre valónak tartotta a profitot. Amikor kiderült, jött a hiány. Ha sok kis gyártó versenyzett volna a piacon, ez nem történt volna meg.” Az amerikai gazdaság tehát sokkal kevésbé ellenálló, mint korábban gondolták. A Covid utáni, rosszul működő piacokon a hiány miatt beinduló inflációs környezetben kezdődött a háború.

Már az nagy hiba volt, hogy Európa – elsősorban Németország – engedte, hogy ilyen mértékű függőség alakuljon ki az orosz gáztól. Stiglitz szerint régóta nyilvánvaló volt ugyanis, hogy sem Jelcin, sem Putyin Oroszországa nem megbízható partner, a gázt ráadásul nehéz helyettesíteni. Ezért már a háború kezdetén világossá vált, hogy energiaválsággal fog járni. Amikor pedig kiderült, hogy az ukrán ellenállás sikeres, egyértelmű lett, hogy komoly lépéseket kell tenni az energiakrízis elkerülésére – ez azonban elmaradt. Már márciusban el kellett volna kezdeni átállni a megújuló energiára, államilag is támogatni a megújulókra épülő kapacitásokat. Az állami támogatásoknak háború idején nagyon is van létjogosultságuk, elég a Covid elleni háborúra gondolni, amikor még az állami beavatkozásoktól hagyományosan tartózkodó Egyesült Államok is erőteljesen beavatkozott a szabadpiacba.

Stiglitz részletesen beszélt arról is, miért okoz most komoly problémát, hogy az európai energiapiac is kevéssé szabályozott. Az energia piaci ára a jelenlegi szabályozás szerint nem az eladó erőművek átlagos költségeiből adódik, mindig a legdrágábban termelő erőmű költsége határozza meg. A közgazdász szerint ez lehetőséget ad a piaci manipulációra, és a rossz szabályozás következménye az is, hogy még Norvégiában is megdrágult az áram – miközben az ország nettó energiaexportőr. Ráadásul mivel ott is megdrágult az áram ára, ahol az előállítási költsége nem, hatalmas profit keletkezett bizonyos cégeknél. Az európai energiapiac átalakítása nélkül sokkal nehezebb lesz a tél, mintha az uniós döntéshozók lépnének. De ha nem akarják átalakítani az energiapiacot, legalább ezen energiacégeket kellene jobban megadóztatni, hogy több jusson a nehéz helyzetbe kerülő emberek támogatására – fogalmazott Stiglitz. A kormányok azonban erre sem hajlandók.

Az energia csak rövid távon lehet ilyen drága Stiglitz szerint, mert hosszabb távon már a megújulók fogják megszabni az árat, az pedig jóval olcsóbb a mostani energiaáraknál. Ennek eléréséhez persze növelni kell a megújuló energiakapacitásokat Európában. Amíg kiépülnek, ösztönözni kell a lakossági fogyasztáscsökkentést. „Nem szabad megengedni, hogy az emberek jövedelmük felét energiára költsék.”

A szükséges intézkedések meghozatalát (az energiapiac átalakítása, a nagyot nyerő energiacégek megadóztatása, egyes beruházások támogatása kedvezményes hitelekkel, vagy a lakossági energiatámogatások) nem csak az hátráltatja Stiglitz szerint, hogy az európai vezetők vonakodnak felismerni, hogy háború van.

A közgazdász szerint az alapvetően neoliberális megközelítés is megnehezítette, hogy az uniós vezetők meghozzák a megfelelő döntéseket.

„Ezzel pedig hatalmas költségeket róttak az európai lakosságra.” Európában és Amerikában is tisztában vannak a neoliberalizmus hibáival – ezért hoznak alkalmanként olyan intézkedéseket (például direkt támogatásokat), amelyek nem illenek bele a neoliberális elméletbe. De Stiglitz szerint ez nem elég.

Úgy véli, a neoliberális modell annyira rossz, hogy úgy ahogy van, az egész modellt félre kéne tenni. „Ez felszabadítaná a gondolkodást”, és rendszerszintű, valódi megoldásokat lehetne adni a mostani válságra.