„Nem kapunk semmiféle támogatást” – árulta el az egyik katona, aki a fronton harcol Bahmutban.

A katonák azt is elmondták a lapnak, hogy az orosz tüzérség és páncélozott személyszállító járművek gyakran órákig vagy napokig támadhatják az ukrán állásokat anélkül, hogy az ukrán nehézfegyverek leállítanák őket. Néhányan panaszkodtak a rossz koordinációra és helyzetfelismerésre is.

Az aknavetősök arról beszéltek, hogy rendkívül kevés a lőszer, és hogy a második világháborúból származó fegyvereket kell használniuk. Drónok pedig szintén alig akadnak.

Mindez ijesztő veszteségekhez vezet mind a halottak, mind a sebesültek tekintetében. Az egyik orvos azt mondta a lapnak, hogy az egyik szakaszban még 500-an szolgáltak december közepén, egy hónappal ezelőtt pedig már csak 150-en voltak.

A napokban dőlhet el a kelet-ukrajnai Bahmut sorsa, amelyet már több mint hét hónapja ostromolnak az oroszok. A városból érkező jelentések szerint az oroszok újabb csapatokat küldtek a frontra, hogy mielőbb elfoglalják a települést. Mindeközben az ukrán sajtónak nyilatkoztak Bahmut védői is, akik arról beszéltek, miként támadják őket az orosz katonák, és hogy az ukrán hadvezetés milyen hibákat követett el a város védelmében.

A minap a The New York Times és a The Wall Street Journal alapján már írtunk arról, hogy mindkét hadsereg óriási veszteségeket szenvedett el a több hónapos ostromban, és ezek a veszteségek sokkal inkább meghatározhatják a háború további alakulását, mint az, hogy végül kié lesz a város.

Azóta az ukrán oldalon is megjelent több beszámoló arról, hogy mennyire szorongatott helyzetben van Bahmutban az ukrán hadsereg. Olekszandr Szirszkij, az ukrán szárazföldi haderő parancsnoka hétfő délután közölte: az orosz oldalon harcoló Wagner-csoport még több zsoldost küldött a városba, és emiatt a harcok most sosem látott intenzitással folynak.

Szirszkij azt írta, hogy az ukrán védők továbbra is „bátran” harcolnak és kitartanak, valamint próbálják megakadályozni a város bekerítését (az oroszok azt híresztelik, hogy ez már megtörtént, de független forrásból ezt azóta sem erősítették meg). Az ukrán parancsnok azt is hozzátette, hogy a több hónapja zajló bahmuti harcokban jelentős veszteségeket okoztak a Wagner-csoport legjobb egységeinek, és számos harci felszerelést is megsemmisítettek.

A minap az ukrán hadvezetés is tárgyalt arról, hogy visszavonulnak-e Bahmutból. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hivatala szerint a katonai vezetők is támogatták azt a döntést, hogy továbbra is tartani kell a várost. Ezzel szemben a német Bild arról értesült, hogy Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok valójában egyáltalán nem értett egyet Zelenszkijjel ebben a kérdésben.

Mindeközben nemrég a Kyiv Independent közölt egy részletes cikket, amelyben a Bahmutban harcoló ukrán védőket kérdezték arról, mit éltek át a fronton. A lapnak több mint egy tucat katonával sikerült interjút készítenie. A katonák arra panaszkodtak, hogy nem kapnak elegendő támogatást ahhoz, hogy meg tudják védeni Bahmutot.

A gyalogos katonák azt mondták, hogy az orosz tüzérség sokszor órákon vagy napokon át bombázza őket úgy, hogy az ukrán tüzérek nem tudnak válaszcsapásokat adni erre. Ennek következtében pedig

– A zászlóaljunk december közepén érkezett meg […] körülbelül ötszázan voltunk. Egy hónappal ezelőtt már csak nagyjából 150-en maradtunk – mondta az egyik, Bahmutnál szolgálatot teljesítő katonai orvos. Egy másik ukrán katona úgy fogalmazott, hogy akik a városba kerülnek, azoknak nagyjából 30 százalék esélyük van arra, hogy túlélik.

„A városban van a Wagner és két ejtőernyős dandár is. Nagyon durva a helyzet, állandóan jönnek az újabb és újabb hullámok, megállás nélkül támadnak” – vázolta egy harmadik katona. Eközben a tüzérségi addig bombázza az ukrán pozíciókat, amíg szó szerint össze nem dőlnek, és ki nem gyulladnak az épületek.

Ki kellene menekítenünk az embereinket, mert ha ez nem történik meg, akkor a következő hetekben nagyon rossz lesz a helyzet – mondta a katonák egyike (egy másik ukrán fegyveres szintén egyetértett azzal, hogy a várost már tényleg bekerítették az oroszok).

A katonák arról is beszámoltak a Kyiv Independentnek, miért nem tudják megvédeni Bahmutot, és hogy milyen hibákat követhetett el az ukrán hadvezetés. A gyalogság – a tüzérségi támogatás hiánya mellett – arra panaszkodott, hogy az ukrán tüzérek nagyon gyakran nem találják el a céljukat, még akkor sem, ha segítenek nekik. Azt is szóvá tették, hogy a fronton alig vannak páncélozott harcjárműveik, mivel ezek jelentős részét a frontvonal mögött tartják tartalékban.

A tüzérek arra panaszkodtak, hogy nincs elég lőszerük, és a felderítéshez szükséges drónokból sincs elég, mert túl sokat veszítenek.

– Ha kapunk is muníciót, akkor is csak napi 10 darab, 120 mm-es tüzérségi lőszert kapunk. Ez nagyjából egypercnyi munkára lenne elég – mondta az egyik tüzér a lőszerhiányról. Hozzátette azt is, hogy sok esetben csak a második világháború idejéből származó, matuzsálemi korú lövegek állnak a rendelkezésükre, amelyekkel „kisebb csoda” kell ahhoz, hogy bármit is eltaláljanak.

A katonák arról is beszámoltak, hogy az utóbbi hónapokban számos alkalommal nem sikerült összehangolni a Bahmutot védő egységek működését, a kommunikáció nagyon gyakran akadozik. Ennek egyik példája volt az, hogy az egyik orosz BTR páncélozott jármű több mint egy hónapon keresztül lövöldözött háborítatlanul az ukrán katonákra Bahmutban, és ez idő alatt egyetlen ukrán tüzérségi eszköz sem vette célba, pedig számos alkalommal jelentették a problémát és a harcjármű által okozott emberveszteséget a parancsnokoknak. „Az ilyenek miatt kell feladnunk a harci állásainkat” – mondta az esetről beszámoló katona.

Problémát jelent az is, hogy az ukrán hadvezetés gyakran gyengén kiképzett alakulatokat küldött Bahmutba. Volt példa rá, hogy

„Azt ígértek, hogy nem küldenek minket rögtön az első vonalra, hogy a második vagy a harmadik védvonalon leszünk. Ehhez képest, amikor az éjszaka közepén megérkeztünk, azonnal beküldtek Bahmutba” – számolt be egy ukrán fegyveres, aki szerint nem meglepő, ha ilyen esetben a katonák bepánikolnak és elmenekülnek.

„Egyszerűen nem vigyáznak az embereinkre. Nem kellett volna mindenkit azonnal odaküldeni. Az állások nem számítanak, jobb lenne otthagyni őket, és normálisan kiképezni az embereket” – összegezte egy másik katona.

A Kyiv Independent közben egy másik riportot is közölt a bahmuti védőkkel, amelyben megszólalt egy olyan katona is, aki két és fél hónapot töltött a városban. Mint mondta, állandó készenlétben volt, szinte alig aludt valamit, és alvás közben is mindig rajta volt a golyóálló mellény és a sisak, mert bármikor felébreszthették azzal, hogy vészhelyzet van.

Elmondása szerint az utóbbi időben az orosz alakulatok kis méretű, körülbelül 10 emberből álló rohamcsapatokban támadtak a leggyakrabban (korábban ennél 2-3-szor nagyobb egységeket használtak). Meglepő volt számukra az is, hogy a Wagner-csoport fegyveresei mennyire rettenhetetlenül támadtak, mintha be lettek volna drogozva.

– Leginkább ahhoz hasonlított, mint amit a Terminátor című filmben láttam – mondta az ukrán katona.

A Eurasian Times portál nemrég egy részletes cikkben mutatta be a Wagner-csoport által alkalmazott taktikát (amelyet azóta az orosz hadsereg többi egységénél is próbálnak meghonosítani). Ebben idézték egy hadiblogger több részből álló Twitter-bejegyzését is, amelyben részletesen bemutatták, hogy milyen elrendezésben indítják az oroszok a támadásokat.

Kapcsolódó: Libsi relativizmus: így vitte el a héber cica Bahmut stratégiai jelentőségét