Látva azonban egykori építészeti remekműveiket, felismerve egykori matematikai, csillagászati tudásukat, már beláthatjuk, jobban tettük volna, ha inkább tanulunk tőlük. Ezt támasztják alá az újabb régészeti felfedezések is. A teljes kép megismeréséhez – vagy a tudatos félrevezetések felismerése céljából – azonban szükséges a másként gondolkodó kutatók eredményeinek megismerése is. Ők felhívják a figyelmünket azokra a leletekre, bizonyítékokra és összefüggésekre, amelyeket a véleményformáló tudósok mellőznek azok kényelmetlensége, oda nem illősége vagy egyéb ideológiai okok (pl.: manipuláció?) folytán.

Ecuadori kutatótársam, Manuel Palacios több éves munkájának eredményét szeretném az alábbiakban megosztani az érdeklődőkkel, amely hazánkban Betiltott Amerika címmel jelent meg. Az író-kutató 2012-ben már járt Magyarországon. Az ősi amerikai nyelvekkel és Móricz János által ismertté tett Táltosok Barlangjával (eredetileg Tayos-barlang) kapcsolatos előadásában az alábbi mondatával is belopta magát a hallgatóság szívébe: „Amiatt, hogy az ősi amerikai nyelvek fonetikáját tökéletesen megérthessem, elkerülhetetlen dolog, hogy megtanuljak magyarul…. Ezt az általa kutatott nyelvek és a magyar nyelv közös ősgyökrendszerének vizsgálati eredményei alapján állapította meg. A kötet első részében nyelvészeti összefüggések mellett olvashatunk Móricz János ecuadori felfedezéseinek történetéről, valamint a Táltosok Barlangjába vezetett „Teleamazonas 2010” expedíció izgalmas kalandjait is átélhetjük. Jó hír, hogy Ecuadorban növekvő érdeklődés mutatkozik Móricz János egykori tevékenysége iránt. December 19-én lesz a bemutatója a Tayos legendája című dokumentumfilmnek, melyben Móricz János alakját egy ecuadori magyar, Zsámboki Tibor személyesíti meg.

Vitathatatlan erőssége a könyvnek, hogy olyan hiteles információk olvashatóak benne, amelyek szöges ellentétben állnak a mai hivatalos történelemoktatás betokosodott dogmáival. Az ősi Amerika (mert régóta így nevezték, a védikus irodalomban Amaraka – a halhatatlanok földje – formájában) kulturális és kereskedelmi kapcsolata szélesebb körű volt, mint ahogy azt sokan gondolnánk. A nyomozásban úttörő tevékenységet végző Hector Burgos Stone (1925-2012), chilei kutató volt Manuel Palacios mestere, aki aprólékos levéltári kutatásai során igen sok perdöntő adatra világított rá. Történelemtanárok számára csemege lehet például az egykori nemzetközi abszurd jogi helyzet, ami alapján ma azt tanítják, hogy Kolumbusz Kristóf fedezte fel az Újvilágot, azonban ő csak a 14. volt a sorban!

A könyv második, bővebb terjedelmű szakasza az ecuadori Cuenca városában egykoron szolgálatot teljesítő szalézi szerzetes, Carlos Crespi Croci életével és rejtélyes gyűjteményével foglalkozik. A dél-amerikai régészettel és misztikummal foglalkozók már bizonyára hallottak Crespi atya személyéről és elhíresült gyűjteményéről, amelyre rengeteg tévhit rakódott rá az idők folyamán. Az egyik legelrugaszkodottabb az, hogy Crespi atya maga volt az idős korában Dél-Amerikában bujkáló Adolf Hitler. A könyvben elsőként olvashatjuk magyar nyelven az atya részletes életrajzát. Mivel ebben az 1923-as cuencai megérkezésétől halálának napjáig nyomon követhetjük ecuadori tevékenységét, ezzel kifoghatjuk a szelet a szenzációhajhász bulvártollnokok vitorlájából. Régészeti gyűjteményének eredetéről, vizsgálatáról és maradékának jelenlegi állapotáról, látogathatóságáról is információkat kapunk. Az interneten keringő fotókat nézve is megoszlanak a vélemények a tárgyak eredetiségét latolgatva. Tény, hogy sok példány nem eredeti ősi lelet, hanem újkori hamisítvány, így nagy kihívás a gyűjtemény rendszerezése. A szerző a közgyűjtemények mellett több magángyűjteménybe is bebocsátást nyert, hogy tisztázhassa a problémát.

A könyv mellékleteiben fotósorozatokat és más szerzők jegyzeteit vizsgálhatjuk. Számomra a legizgalmasabb az volt, amikor arról olvashattam, hogyan szállították Ecuadorba egy német tengeralattjárón a nácik által rabolt festményeket. Sokáig rejtély volt ugyanis, hogyan juthattak a szerzetes birtokába egy párizsi múzeum lajstromával ellátott festmények.

Összegzésképpen, a szerző elsősorban gondolkodásra készteti az olvasóit, felsorolva a témában az érveket és az ellenérveket. Nem akarja erőszakosan elhitetni velünk álláspontját, csupán eddig mélyebben elásott információkat tár elénk. Ezzel azonban teljesen már megvilágításba helyezi az ősi Amerikáról kialakított eddigi képünket, hiszen rávilágít arra, hogy a hitelességre törekvő kutatást nem akadályozhatják tabutémák, de figyelmeztet minket arra is, hogy kritikusan tekintsünk minden „bizonyítékra”. A józanság vezéreljen utunkon, ne pedig a szenzációkeltés. Természetesen a kép koránt sem teljes, bőven várnak ránk még felfedezések, heves vagy kulturált viták. A dél-amerikai kutatásokban még rengeteg lezáratlan akta várja, hogy újranyissák. Egy ilyen Móricz János ecuadori Tayos-barlangbeli felfedezése is, amelynek tisztázásában a szerző kulcsszerepet játszik, hiszen már több expedíciót szervezett. A könyv megvásárlásával, vagy hírének terjesztésével a hazai Móricz János Kulturális Egyesületen keresztül ön is támogatni tudja a kutatómunka folytatását.

A könyv elérhetősége: www.juanmoricz.hu/index.php/hirek/79-manuel-palacios-betiltott-amerika-magyar-kiadas