Azt gyanítom, az átlag Bar!kád-olvasó már nem követi nyomon Csurka István teljes szellemi és erkölcsi lepusztulását. A múlt héten azonban a MIÉP-elnök olyat alakított, amely a komikus kategóriába tartozna, ha közben nem nevezték volna ki az Új Színház intendánsává. Tehát nem csak múltja, hanem jelene is van. Röviden összefoglalva a következőket tudatta a buta magyarok felé: alaptétel, hogy a Milla-szerveződés mögött természetesen a Jobbik áll. Az is nyilvánvaló, hogy október 23-án a kormány megdöntésére készült. Ehhez Brad Pitt nyújtotta volna a segítséget az általa behozott fegyverekkel. – A főszerkesztő vezércikke.

Az Európai Unió jelenleg a világ szégyene. Egy olyan válsággóc, amely bizonyos időközönként grandiózus célokat tűz a közösség elé, de nemhogy előre nem lép, hanem egyre inkább süllyed. A gazdasági fejlődés dinamikája tekintetében ma Fekete-Afrika is jobban teljesít. Abba, hogy ennek milyen mély társadalmi, pszichés, morális és szellemi gyökerei vannak, most nem mennék bele. Pusztán közlöm a tényt, az Unió ma a világ legbizonytalanabb régiója. Ennek a régiónak – minden hazai kormányzati propaganda ellenére – Közép-Kelet-Európa egyáltalán nem a motorja, hanem a gyarmata. És ezen régión belül is a legelkeserítőbb állapotban Magyarország van. – A Jobbik elnöke hazánk Unión kívüli lehetőségeit vázolja fel.

Hiánypótló jelleggel három napig Budapesten ülésezett az Izraelt Támogató Parlamenti Képviselők Nemzetközi Alapítványa. A „Mindannyian együtt Jeruzsálemért” elnevezésű konferencia résztvevői elfogadtak egy nyilatkozatot arról, hogy Jeruzsálem Izrael örök és oszthatatlan fővárosa. A parlamentben fogadta a nagyszabású cionista találkozó résztvevőit Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki köszöntőjében nem tudta eléggé hangsúlyozni, micsoda megtiszteltetés nekünk, hogy e magas rangú emberek éppen nálunk tanácskoztak.

1400 milliárdos megszorítás, leszakadó középosztály, félistenként kezelt és kőbe vésett mutatók, brüsszeli kívánságok teljesítése – parlament előtt a 2012. évi költségvetés. Ki mennyit ér a kormánynak? A Bar!kád munkatársai a számok mögé néztek.

A Negyedik Köztársaság a Jobbik sikereit szeretné lemásolni. Ám a nemzeti radikális mozgalommal ellentétben hangzatos jelszavaik mögött csak ürességet találunk, sem koncepciójuk, sem véleményük, sem programjuk nincs. A 4K! nem más, mint egy óriási lufi, ami ki fog pukkadni, ha a tettek mezejére kell lépni. Aki velük tart, csak zsákbamacskát kap.

A kiszolgáltatottság nemcsak a munkaerőpiacon jellemző, hanem a mindennapokban is. A bűnözés drámai méreteket ölt, a bűnelkövetők azt látják, hogy állami akarat hiányában senki nem védi meg az embereket. Az európai unió nyugati országaiban az élet sajnálatos, kivételes jelenségeként beszélhetünk a bűnözésről. Magyarországon azonban a hétköznapok szerves részévé vált a bűnözés és az attól való félelem. Ez nem európai, hanem harmadik világbeli jelenség. Hazánk hétéves európai uniós tagsága alatt tovább csúszott lefelé, a harmadik világ irányába. Mindenképpen kell egy irányváltás, szerintem a globalizáció felől a lokalizáció felé – mondta lapunknak Morvai Krisztina, a Jobbik európai parlamenti képviselője.

Hirdetéseikkel tele vannak a bulvárlapok, s a hiszékeny emberek előszeretettel fordulnak hozzájuk: a fogyasztói csoportok. A Bar!kád ezeknek az uzsoracégeknek a nyomába eredt.

Manapság a médiában már egyáltalán nincsenek etikai szabályok a brutalitás határára. Az október 23-án elhunyt Marco Simoncelli Moto GP-versenyző balesetét még napokig premier plánból mutogatták a híradók. A világ számos pontján még ma is alkalmaznak kegyetlen kivégzéseket, beavatási és egyéb szertartásokat, melyeket a kívülállók előszeretettel mutogatnak az interneten vagy más médiafelületeken. Tényleg ennyire tágul az emberek ingerküszöbe? Vajon ennyire nem vagyunk képesek erőszak nélkül élni?

A görög mentőcsomag látszólag megmentheti az eurózónát. A banki spekuláció által megmozgatott, de valójában nem létező pénzekből felfúvódott lufi kipukkadni készül, a lyukakon már süvít a levegő, az erre való tapasz eddig négy és félezer milliárd euróba került az EU adófizető polgárainak. Simor András nyugtatja az USA nagykövetét: Gipsz Jakab árufeltöltőt és devizahiteles családját nem mentik meg, mert senkinek nincs ingyenebéd. Az állítólag pénzügyi szakembergárdával rendelkező bankszektort azonban ennek sokszorosával kell segíteni. Nekik van ingyenebéd? – Lenhardt Balázs helyzetelemzése.

Nem tudom, milyen ország ez és milyen Fradi-család. Mert Albert Flóriánt méltón búcsúztatták tízezrek az óbudai temetőben és az Üllői úton. De. És ilyenkor jön a szokásos, magyaros „de”. De a Császár, noha megérdemelte volna, a mindenkori Fradi-vezetőktől soha nem részesült olyan elismerésben, afféle kirakatszerepben, mint a Bayern Münchennél Franz Beckenbauer. Noha megérdemelte volna. – A Bar!kád a múlt héten elhunyt világhírű magyar labdarúgóra emlékezik.

2011 októberében rendezték meg Azerbajdzsánban a nemzetközi ifjúsági fesztivált, melyen Magyarországot Ilenczfalvy-Szász Veronika és Pörzse Virág képviselte. A Bar!kád hetilap Pörzse Virággal beszélgetett.

Szubkultúra sorozatunk befejező része vicc, de igazából mégsem. A raj szubkultúra tagjai különös részei a társadalmunknak, mondhatni úgy is, az összes közül a legkevésbé befogadható része. Egyesek szerint ezen egyének csak a neonáci, rasszista, fasiszta és egyéb hasonló nézeteket valló állampolgároknak tűnnek fel, most azonban mindenki eldöntheti, hogy látott-e már rajokat, ha pedig nem, akkor szeretne-e valaha találkozni velük.

Kenyeres Oszkár világjáró túravezetőnk ezúttal a második bécsi döntéssel visszacsatolt észak-erdélyi helyek közé visz minket, ahol képzeletben megmászhatjuk a korszak nagyjairól elnevezett hegyeket: Horthy Miklós-csúcs, Teleki Pál-csúcs, Csáky István-csúcs.

H. Bodó József nagysikerű családregénye, A hársfa virága kapcsán beszélgettünk a szerzővel. A könyv lírai stílusban, könnyen olvashatóan, de mégis megrázó közelségből mutatja be a XX. századi magyarországi életet, azon belül is legfőképp az 1956-os forradalmat és az azt követő megtorlásokat, melynek H. Bodó József is elszenvedője volt. Ennek, a kordokumentumnak is tekinthető műnek megjelent a második, javított és kissé bővített kiadása is. Egy budai általános iskolában megtartott könyvbemutatón beszélgettünk az ’56-os pesti sráccal.