A 2026-os szingapúri légi bemutatón, Ázsia legnagyobb védelmi ipari kiállításán a pilóta nélküli eszközök álltak a középpontban. A legújabb drónokat már nem távolról irányító emberek, hanem mesterséges intelligencia vezérli. Ezt a technológiát integrálja például a Shield AI nevű cég V-BAT elnevezésű eszköze is, amelyet Ukrajnában felderítésre használnak.

A mesterséges intelligencia alkalmazásának legnagyobb előnye, hogy a drónok akkor is képesek végrehajtani feladataikat, ha a GPS-jeleket vagy a kommunikációs csatornákat az ellenség zavarja, esetleg teljesen blokkolja.

A védelmi cégek hardveres eszközei (vagyis maga a drón) mellett a szoftveres megoldások jelentik a valódi áttörést, hiszen az „AI-pilóta” lényegében az önvezető technológia katonai megfelelője. Ez a szoftver képes arra is, hogy a hagyományos vadászgépeket emberi jelenlét nélkül, teljesen önvezető hadi repülőkké alakítsa.

2023-ban hajtották végre a világ első olyan tesztrepülését, ahol egy AI által vezérelt F–16-os csapott össze egy emberi pilóta által vezetett F–16-ossal. Brandon Tseng, a Shield AI társalapítója azt mondta a BBC-nek, hogy a következő években a világ szinte minden nagyobb hadserege bejelenti majd, hogy egymillió, ötmillió, vagy akár tízmillió drónból álló haderő kiépítésén dolgozik. Az AI-pilóták teszik lehetővé, hogy egyetlen emberi parancsnok több ezer, vagy akár több százezer drónt irányítson egyidejűleg.

A modern drónhadviselés nem csupán az egyes repülők képességeiről szól, hanem a tömeges alkalmazásról is. A jövő összecsapásaiban az ellenséges területek fölé küldött drónrajok játsszák majd a főszerepet. A százezres vagy milliós nagyságrendű légi flotta tagjai hálózatba kapcsolódva, egymással valós időben kommunikálva hajtják végre a küldetéseket.

Ha a raj egyik tagját kiiktatják, a mesterséges intelligencia azonnal újraosztja a feladatokat a megmaradt egységek között. Ez a szintű redundancia és létszámfölény szinte lehetetlenné teszi, hogy hatékonyan működjenek a hagyományos légvédelmi rendszerek, hiszen az ilyen típusú támadás célja az ellenfél kapacitásainak végsőkig történő túlterhelése.

Mivel a drónok egyre okosabbak és pusztítóbbak, a védelmi kapacitások fejlesztése legalább annyira kritikus lett, mint maga a támadó technológia. A hagyományos rakétás légvédelem túlságosan drága, és ahhoz korlátozott lőszerkészlettel rendelkezik, hogy felvegye a harcot az olcsó tömegdrónokkal szemben.

Az ausztrál EOS egyike azon kevés magáncégnek, amely kifejezetten a drónok hatékony kiiktatására fejlesztett ki nagy teljesítményű lézerfegyvereket. A technológia két alappillére a lézer nyers ereje és a célpont precíz követése.

Természetesen számít a lősebesség is, ami a lézernél imponáló. 3000 méteres távolságból elegendő csupán 1,5 másodpercig a drónra fókuszálni a lézernyalábot, hogy megsemmisítse a támadó eszközt. A rendszer jelenlegi kapacitása lehetővé teszi, hogy egyetlen perc alatt akár 40 drónt is leszedjenek.

Bár tegyük hozzá, hogy a drón elleni lézerfegyverekből is szép számmal kell telepíteni, hiszen ha egy eszköz percenként 40 drónt talál el, akkor kicsivel több mint másfél óra alatt (100 perc) még mindig csak négyezret lőtt le, és egy 50-100 ezres dróncsoportot bevető támadásnál értelemszerűen csak nagyszámú lézerrel lehet hatékonyan védekezni.

Két dologban azonban messze felülmúlja a hagyományos légvédelmi rendszereket, ez pedig a költséghatékonyság és a lőszerfüggetlenség. A lézeres védelem költsége lövésenként elenyésző. A rendszer nem függ a fizikai lőszerutánpótlástól, és működtetéséhez kizárólag folyamatos elektromos áramforrásra van szükség.

A lézerfegyverek mellett a jövő védelmi hálójában kiemelt szerepet kapnak a nagyteljesítményű mikrohullámú fegyverek (HPM), amelyek elektromágneses impulzussal egyszerre képesek teljes drónrajok elektronikáját kiégetni, valamint az önmagától célra álló (autotargeting) funkcióval ellátott, gyorstüzelő képességű gépágyúk, és a száloptikás vagy zavarásbiztos elfogó drónok.

A Shield AI jelenleg egy teljesen önvezető (autonóm) vadászgép fejlesztésén dolgozik, ami minden eddiginél közelebb hozza a pilóta nélküli rendszereket a hagyományos harci repülők tűzerejéhez. A technológia rohamléptekkel halad előre, azonban felvet súlyos etikai kérdéseket is, például hogy ki vállalja a felelősséget, ha a mesterséges intelligencia hibás döntést hoz, és civil áldozatok esnek áldozatul?

Katonai szakértők és egykori elitkatonák szerint a felelősség minden esetben az emberi operátoré marad. Ahogy egy volt SEAL tengerészgyalogos megfogalmazta, a rakéta kilövése után a végeredményért és annak minden következményéért a parancsot kiadó ember felel. Az új típusú fegyverzetek autonómianövekedése ellenére sem szabad az elszámoltathatóságot a szoftverekre áthárítani.

Míg a drónok az elmúlt fél évtizedben gyökeresen átalakították a hadviselést, ugyanezt a technológiát életmentő és polgári területeken is alkalmazzák, és itt bizony Kína már úttörő szerepet játszik. A sencseni székhelyű United Aircraft Group olyan pilóta nélküli légi járműveket tervez, amelyek a kis méretű drónoktól kezdve a több mint egy tonna teher szállítására képes, nagy teherbírású repülőkig terjed. Ezek a rendszerek pedig már részei a jelennek is.

Elsősorban a katasztrófa sújtotta területeken vetik be sérültek felkutatására, esetleg olyan helyeken, amelyek megközelítése emberek számára kifejezetten veszélyes lehet, de sokkal prózaibb lehetőségek is vannak, mint mondjuk az étel- vagy csomagszállítás.

A kínai vállalatok azért vannak iszonyúan nagy előnyben, mert náluk hatalmas a hazai piac. A fejlesztési ciklusok rendkívül gyorsak, viszont a cégeknek lehetőségük van arra, hogy az újabb és újabb termékeket valós körülmények között, zárt láncú tesztelési folyamatok során tökéletesítsék, mielőtt piacra dobnák őket.

A robotika és a mesterséges intelligencia szédítő tempójú fejlődésével a jövőben ezek az önvezető gépek elkerülhetetlenül a mindennapjaink részévé válnak – a katonai harcmezőkön és a civil életben egyaránt.