Nemrég egy fiatalkori ismerősöm fordult hozzám levelével. Palival tizenévesen, Kerényi Lajos atya templomi hittanán ismerkedtem meg. Pár hónap múlva azután elmaradozott a hittanról, és „saját gyülekezetet” alapított; magával csábítva mintegy fél tucat, hitbéli útját kereső fiatalt. Távozását azzal indokolta, hogy a Bibliát olvasva fokozatosan belátta: a katolikus Egyház eltávolodott az „igazságtól”. A történet megszokott kliséje Luther, Kálvin, Husz, és más régi reformátorok óta alig változott. Rossz nyelvek szerint Pali elve csak azért látogatta a hittant, hogy ott lázítva-agitálva, még bizonytalan hitű fiatalokra tegyen szert alapítandó szektájához. Mindenesetre ezután nem szakadt meg köztünk a szeretet-kapcsolat, időnként el-ellátogattunk közösségébe, hiszen – az egyre sokasodó teológiai ellentétek ellenére – maradtak olyan közösen vallott hitigazságok, melyek alapján megmaradt a polemikus párbeszéd - és a közös imádkozás esélye.

Később, ausztriai emigrációmban kósza hírek érkeztek hozzám Pali vallási pályafutásával kapcsolatban. Eleinte állítólag együtt működött a Szabad Keresztény gyülekezetekkel. (Budapest, Hőgyes Endre utcai és Ó utcai gyülekezet. E csoportok a karizmatikus megújulási mozgalom keretén belül tevékenykedtek, és abban az időben még ökumenikus párbeszédben álltak a hasonló katolikus vagy református közösségekkel!) A helyzet alapvetően akkor változott meg, mikor Németh Sándor puccsot hajtott végre a gyülekezetben, s megkezdte diktátori pályafutását. Attól kezdve a későbbi Hit Gyülekezete szekta oligarchái minden önállóan gondolkozó testvért vagy csoportot kizártak maguk közül. Így járt kezdetben (Bartus László is, aki megírta leleplező könyvét Németh Sándor puccsáról Fesz van címmel.) Paliék is eltávolodtak az egyre átpolitizáltabb balliberális hordától, mely a kereszténységet ürügyül felhasználva cionista agitációra, meggazdagodásra és híveik agymosására használta fel a hitet, pontosabban a hiszékeny vakhitet.

Palival nemrégen e-mailen keresztül vettük fel újra a kapcsolatot, s azóta rendszeresen küldi nekem gyülekezete protestáns-fundamentalista körleveleit. Tanulságos számomra ezek időnkénti átolvasása, hiszen kedvenc kutatási szakterületeim egyike a vallásszociológia, és nem árt figyelemmel kísérnem, hogy korunk új keletű kihívásai hogyan hatnak ki e csoportok gondolkodásának változásaira. Pali hírleveleikhez általában személyes gondolatait is hozzáfűzi, melyek mintegy aktuális nyílt levélként értelmezendők. Legutóbb a következőket írta, mely arra késztet, hogy szintúgy nyílt levélként válaszoljam meg. (Első két bekezdésében egy cionista „zsidó-keresztény” honlapból idéz, ami azt mutatja, hogy a fundamentalista, evangélikális, protestáns szektáknak mégiscsak hitbéli legkisebb közös többszöröse a zsidó nép örök kiválasztottságába vetett konok tévhit.) Ugyan személyesen szólít meg, de a téma aktuális és mindnyájunkat érint: tudatosítása nemzetünk számára is életbevágó lehet! Ezért – mivel az én hírlevelem a Kuruc.info – hasábjainkon válaszolom meg Palinak az engem, s minden Krisztus-követő magyart megszólító intelmeit:

 

Részlet a http://amzi.org/html/purim.html írásából:

 Magyarországon ma sokan 'magyarabbak akarnak lenni a magyarnál' - de vajon ki az igazi magyar?

Vajon az-e, aki erre a népre átkot, romlást, kudarcot, erre az országra vereséget és szégyent hozna? Vajon az-e az igazán hazáját, országát szerető ember, vezető, politikus, aki ezt a népet, ezt az országot háborúságba, elsorvadásba, belső viszálykodásba, önmagával való meghasonlásba kergeti?

A Biblia egyértelműen beszél arról, hogy aki átkozza Ábrahám leszármazottait, arra átok jön - maga Isten esküdött meg, hogy aki az Ő népét megátkozza, azt Ő maga átkozza meg. És a félreértések elkerüléséért kijelentette azt is, hogy akit Ő megátkoz, ne legyen semmi kétség, az valóban átkozott is lesz. Az átkokról pedig szintén van egyértelmű felsorolás Isten szájából - hogy e téren se legyen semmiféle kétség az emberek elméjében (5.Móz.28,16-tól néhány oldalon keresztül).

Nekünk, Isten népének fel kell vennünk a felelősséget, hogy itt, az utolsó időkben, mint az igazságnak oszlopa megállítsuk a törvénytelenség, a gyűlölködés, a kirekesztés, a náci, sovén, idegengyűlölő, antiszemita megnyilvánulásokat.
Isten népe, fel kell állnunk, és ki kell mondanunk, hogy mi, az egyetemes egyház tagjai, része, szeretjük Izraelt, szeretjük a test szerinti zsidó embereket is, és van helyük ebben az országban. 

Imádkozzunk, álljunk a résre, menjünk fel a Sionra - és hirdessünk ennek az országnak megtérést minden zsidógyűlöletből, zsidózásból, idegengyűlöletből, antiszemitizmusból, anticionizmusból, minden náci és fasiszta gondolkodásmódból!

Isten népe, most ne hallgass!

Álljunk oda szellemben az Úr elé a nemes olajfából hitetlenség miatt kimetszettekért - hogy a népünk politikai vezetőinek nyilatkozatai, nyilvános bűnei miatt ez az ország ne kerüljön ítélet alá, hanem könyörüljön az Úr ezen a népen, és térjen meg minden antiszemitizmusból! 

Szeretettel:

 

Nem tudom, hírleveleteket hányan olvassák, de nyilván szeretnéd, hogy minél több magyar hallja meg a zsidóságot pártfogó, prófétai, intő szavaidat. Lám, itt a lehetőség, amíg a Jehova által kiválasztott nemzet képviselői elérhetetlenné nem teszik a Kuruc.info hírportáját; megadatik számodra, hogy felhívásodat közel 300 000-en, az arra képes magyar lakosság 1/20-a olvashassa!

Érdekes és tanulságos, hogy az általatok is keményen bírált Hit Gyülekezete cionizmusát oly sok „újjászületett” protestáns gyülekezet átveszi manapság. Tudom, a „bibliai alap” okán. Ám sajátos, hogy az általad idézett honlap – miközben többek között azzal vádoljátok meg a Katolikus Egyházat, hogy önkényesen, sugalmazott bibliai könyvnek minősítette az „Eszter könyvét” – épp erre, a zsidóságra nézve dehonesztáló történetre hivatkozik a mai, „antiszemita” politikai helyzet összefüggésében!

A kiválasztottak nemzeti hősnői gyakran voltak romlott fél-prostituáltak, Sárán kezdve, Juditon és Ráhábon folytatva, többek közt Eszterig. Amit Eszter tett, az ókorban is ocsmány aljasságnak számított. Márpedig az Úr aligha kér népe megmentése érdekében erkölcstelen tettet valakitől, mivel a cél még nála sem szentesíti az eszközt. Eszter „feláldozta” Istentől kapott nemiségét egy máshitű idegennek; nem csupán azért, hogy megmentse üldözött honfitársait, hanem hogy lehetővé tegye az aránytalan, könyörtelen, ártatlanokat sem kímélő bosszút!

A purim nem lehet „Isten győzelmének ünnepe”, mert Jézus szerint az Atya nem bosszúálló Isten, hanem maga a Szeretet. Egyébként a kortörténészek szerint abszurd állítások, amelyekkel a Biblia Hámánékat vádolja. Feltehetőleg szó sem lehetett a zsidó nép teljes kiirtásának tervéről, ahogyan ilyesmi soha, később sem merült fel a történelemben. Csupán a befogadó nemzetre gyakorolt káros tevékenységeik radikális eszközökkel történő beszüntetésének tervéről beszélhetünk, hiszen nem tartották be a törvényeket, megtagadták a hódolatot a király első emberétől, Hámántól. (Meghajolni, térdet hajtani valaki előtt nem jelent bálványimádást, csupán a világi hatalom jogi felsőbbségének elismerését!) A vándorló, diaszpórában élő zsidók a befogadó nemzetek törvényeit – a maguk kiválasztottságára hivatkozva – sohasem tartották be, az őslakosságon élősködve rendszerint meggazdagodtak; és mivel joggal féltek a büntető és jogkövető magatartásra kényszerítő szankcióktól, mindig azt a rágalmat terjesztették el vendéglátóikról, hogy azok egész nemzetségüket ki akarják irtani. Azután „megelőző csapásként” véres bosszút álltak, és ezt istenük pártfogó akciójának tulajdonították. Így volt ez egyiptomi, asszíriai, babiloni tartózkodásuk esetében, mint ahogy későbbi történelmük során is.

(A cionista honlap egyébként Izrael 3500 éves fennállásáról beszél. Ugyan már megszokhattuk a történelemhamisító tódításokat más, hasonló mentalitású népektől is, mégis megmosolyogtató az ötszáz éves hozzátoldás, hiszen Izrael fennállását csakis Dávid királyságától számíthatjuk, ami ugye Kr.e. 1000 körül kezdődött. Olyan ez, mintha mi, államalapításunkat Atilla hun nagykirály uralmához igazítanánk…)

A kardok ekevassá alakítását nem csak Mikeás 4,3, hanem ennél jelentősebb próféta, Jézus „kedvence”, Izaiás (2:2) is ígéri. Mindenesetre bölcsebb és szerényebb lett volna erről a cionista honlapnak inkább hallgatnia, annak fényében, hogy a felszabadulásukért köveket hajigáló palesztin gyerekek ellen Izrael, „jogos önvédelemből”, rendszeresen a legkorszerűbb tankokkal és bombázó vadászgépekkel lép fel, valamint komoly összetűzések esetére számtalan eltitkolt atomtöltetét tartogatja, megtagadván az atomsorompó-egyezmények aláírását.

Elnézésedet kell kérnem, amiért terjedelmi okok miatt Szent Pál apostol általad idézett Római levelének (11. fejezet) részletes tárgyalására itt és most nem térek ki. Köztudomású, hogy mostoha sorsa druszádat eléggé tudathasadással kísértő lelki állapotba hozta. Egyszerre érzett megfelelési kényszert zsidó ősei és a neki Damaszkusz mellett megjelenő látomás irányában. Ezért missziós útjai során mindig először a helyi zsidó közösséghez sietett igét hirdetni, s a pogányokhoz csak azután fordult, miután övéi csaknem meglincselték, de legalábbis megverték, vagy elkergették. Hitte szegény, hogy Krisztus egy emberöltőn belül visszatér, és felhívására az egész zsidóság kereszténnyé lesz. Tévedett. Fajtársai okozta lelki sokkja ellenére makacsul szajkózta népe kiválasztottságát és felsőbbrendűségét, s ebben az sem zavarja, hogy ezzel szemben időnként minden Krisztus-követő ember teljes egyenlőségét is igyekszik ragozni.

Amit azonban nem is sejthetett előre (és ti is konokul ignoráltok a mai napig), hogy a rákövetkező két évezred zsidósága a Tórába vetett hittől idővel teljesen eltávolodott, és ma már a Talmud, a Kabbala, a Shulchan Aruch, végül a Cion bölcseinek jegyzőkönyve szerint formálja át ősei ábrahámi-mózesi hagyományait! Vajon a mai zsidóknak mit kiáltana Megváltónk, aki már kora farizeusait is az ördögtől nemzetteknek nevezte?!

A fentebbiek miatt aligha remélhető, hogy „az antiszemitizmusnak vége szakad egyszer”: mindaddig fog tartani, amíg a zsidók fel nem adják hamis kiválasztottságukba vetett hitüket, s törvényen felül állásuk arrogáns politikai manifesztációit. Az antiszemitizmust tehát ők provokálják ki a nemzetekből, mert szükségük van a „permanens áldozat státuszra”. Akik ugyanis agymosásaik eredményeként elhiszik ezt, azon meg fogják védeni őket a vétkeikért járó felelősségre vonástól, s így biztosítva áll jólétük, világuralmuk. (Eltekintve attól, hogy az „antiszemitizmus” fogalma semmiféle erkölcsileg pejoratív jelentéssel nem bír, és vonatkozik az iszlámhitű emberekkel szembeni averziónkra is!)

De térjünk át végre azokra a gondolatokra, melyeket nem az ominózus cionista honlapról idézel, hanem magad írsz! „Vajon ki az igazi magyar?” – kérded költői szónokiassággal. És ezt elsősorban attól tennéd függővé, milyen egy magyar viszonya a zsidósághoz!

Megszólítva érzem magam: Krisztus követőjeként, nemzeti radikális magyar hazafiként, jobbikos alapszervezeti elnökként egyaránt. Úgy gondolom, hogy ma Magyarországon egyetlen magamfajta, deklarált antiszemita keresztény-nemzeti gondolkodó sem akar Izraelre „átkot, romlást, kudarcot, vereséget, szégyent” hozni. Ezek ugyanis éppen a hagyományos szemita kívánságok a nem zsidók (gojok) irányába! Mi áldást, fejlődést, sikert, győzelmet, dicsőséget szeretnénk Izraelnek! Áldást, hogy fogadják el mindnyájan Krisztust személyes megváltójuknak. Fejlődést, hogy rasszista bűneiket levetkőzve, segítő, testvéri jobbjukat nyújtsák a palesztinoknak és a magyarságnak. Sikert, hogy végre önmagukra találva, győzelemről győzelemre jussanak önnön, évezredes gyarlóságaik elleni harcban. Dicsőséget, hogy a frissen megtért Izrael ellenségszeretetből példát mutasson a kétezer esztendő óta szellemileg elzsidósodott, történelmi keresztény egyházaknak!

Ami a Biblia, különösen az Ószövetség magán-kinyilatkoztatásainkat igazoló idézgetését illeti, alighanem sohasem fogjuk tudni meggyőzni egymást! Ti előszeretettel bíráljátok a katolikusok dogmáit, melyet nem sok értelme lenne itt és most védenem. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy mióta félévezrede Luther az emberek kezébe adta a Bibliát, mondván, hogy az abban álló igazságok egyértelműek, 6000 körüli protestáns felekezet szakadt ki egymásból. Ezeknek képviselői mind a Biblia egyértelműségéről papolnak, mégis többnyire teljesen ellentétes hitelveket vallanak. Mindannyian a magukét tartják az „egyetlen igaz hitnek”, értelemszerűen másokét vagy „ördöginek”, vagy jobb esetben „tudatlannak”. Számomra logikus, hogy mindnyájan értelmezzük a szent szövegeket, csak nem mindnyájan ismerjük be e tényt. Az értelmezésben a Szentlélek siet segítségünkre; de ki dönti el, hogy ki, milyen mértékben fogadja el sugalmazását? Szokás bizonyítékképpen a hívek erényeire hivatkozni, melyek a Szentlélek – hitünk helyességét visszaigazoló – gyümölcsei. Azonban még ez sem nyújt egyértelmű bizonyítékot: Ismertem embereket, akiknek egész élete egyetlen sugárzó szeretetáradat volt, s olyan babonásak voltak, hogy meg sem lehetett őket hitünk alapkérdéseivel kapcsolatban szólítani. De ismertem olyanokat is, akik Jézus tanításaival ébredtek és nyugodtak, de elviselhetetlen tehernek tűnt hosszabb ideig a közelükben tartózkodni.

A Szentírásban sok tanítás van leírva, és ezek esetenként nem hozhatók harmóniába egymással. Ti, fundamentalista protestáns testvérek, babonás módon hisztek a Biblia tévedhetetlenségében, ezért azt mondjátok erre, hogy abban nem lehet belső ellentmondás. Ha mégis úgy látszanék, az csak „értelmünk fogyatékosságának következménye”. Ez a „jokeretek” a pakliban, éppúgy, ahogyan nekünk, katolikusoknak a „hittitok”.

Mindenesetre Jézus tanításainak tükrében számomra teljesen világos, hogy Isten, a végtelen Szeretet soha nem átkoz, hiszen ezzel saját természetében hasonlana meg! Amit a Krisztus örömhíre előtti, homályosabb tudású, korábbi szövegek „Isten átkának” neveznek, azt jelenti, hogy az Úr tiszteletben tartja az embernek ajándékozott szabadságot, és eltűri, hogy vele szembefordulva megsemmisítsük magunkat. Tehát aki Izraelt, átkozza, az nem azáltal vétkes, hogy az Ő kiválasztottjainak kíván rosszat, hanem, hogy bármely embertársának! Ha tehát egy zsidó átkoz egy magyart, vagy egy hottentotta egy eszkimót, ők pontosan ugyanennyire mérgezik ezzel saját belső világukat, és ha nem tudnak megtanulni szeretni, mindnyájan el fognak pusztulni.

Abban teljesen igazad van, hogy Isten népének kötelessége bizonyságot tenni az igazságról. Minden erőnkkel meg kell próbálnunk fellépni a törvénytelenséggel, az (idegen) gyűlölettel, a sovinizmussal, vagy a kirekesztéssel szemben! Akkor is, ha a törvényeket Izrael és a zsidók sértik meg, akkor is, ha palesztinokat, vagy gojokat gyűlölnek és rekesztenek ki társadalmukból. Csakhogy e fogalmakat – szokásotokhoz híven – újra összemosnád a náci és antiszemita fogalompárral! A náci szó, akár nacionalistának, akár nemzetiszocialistának értelmezzük, nem szinonimája az előbbieknek, és nincs feltétlen negatív erkölcsi töltése. A nacionalista vagy a nemzetiszocialista – a másokat leértékelő sovinisztával szemben – egyszerűen hazafi, aki az isteni rendet betartva először családja, majd nemzete javát keresi, s csak utána az egész emberiségét. Természetesen a történelemben előfordul, hogy a bűnös és gyarló embert, hazafiként is megfertőzi a gyűlölet, ez azonban a nem tipikus sajátossága, sőt kioltja nacionalizmusát; hiszen az igazi nacionalisták kiváló munkakapcsolatot ápolnak más nemzetek nacionalistáival!

Azzal is egyetértek, hogy „mi, az egyetemes egyház tagjai szeretjük Izraelt, szeretjük a test szerinti zsidó embereket is; van helyük ebben az országban.” (Amúgy nektek ilyenkor szabad általánosítani, amit nálunk előítéletességnek tulajdonítotok? Hiszen az illegális Szlovákiát is szeretjük, de természetesen nem egyforma módon szeretjük a velünk baráti kapcsolatot ápoló tót atyafit, mondjuk Slotával! Grün bácsit nem szerethetem másként, mint Simnon Perecet, vagy Benjamin Netanjahut? Nem természetes, hogy Schwartz nénit másképpen kedvelem, mint Feldmájer Pétert, Köves Slomót, Alföldi Róbertet vagy Schiff Andrást?) Tehát szeretünk minden zsidót, miként minden magyart és minden embert. Még azokat is szeretjük zsidó embertársaink közül, akik rablógyilkos módon nemzetünk romlására törnek, hiszen Mesterünk, Krisztus azt tanította, hogy szeressük ellenségeinket is, s tegyünk jót velük!

Azt azonban nem mondta, hogy ne próbáljuk ellenségeink létünket fojtogató erőfeszítései ellenére is újjáépíteni földi országunkat; hogy ne próbáljunk rendet és biztonságot teremteni szeretteinknek! Nem mondta, hogy ne próbáljuk éltető magyar kultúrával feltámasztani a fáradt magyar szellemet; munkát, egészséget, s jövőt teremtvén a magyarságnak! Azt sem mondta, hogy mondjuk jónak ellenségeinket, amikor velünk rosszat tesznek! Ha képmutató módon humanista maszkot öltenek, miközben felvásárolják és tönkreteszik hazánkat, akkor ugyanúgy le kell lepleznünk őket, s világgá kell mindezt kiáltanunk, ahogyan Ő a farizeusokkal tette! Ha a „kezdettől embergyilkos” ördög mai imádói felelősek a magyarság pusztulásáért, arról sem fogunk hallgatni! Mert vétkesek közt cinkos, aki néma! Mesterünkkel együtt vállaljuk akár a kereszthalálig is az üldöztetést az igazságért, mert ez megszabadít, örököljük a mennyei koszorút, és a nevünk fel lesz írva az Élet Könyvébe!

Minden zsidó embertestvérünk Krisztushoz téréséért fohászkodva ölel nemzeti radikális, antiszemita keresztény testvéred: