December 30-án irodájához (Kormányszóvivő Iroda) három kérdéssel fordultam.

Azt írtam, az előző nap a francia France Inter közszolgálati adó a világ két olyan „iszonytató” helyét mutatta be, ahol szörnyű sorban élnek az emberek. Az első Kerepes, a második Uganda óriási menekülttábora volt.

Kerepest Florence La Bruyere, a francia Libération napilapnak régóta ismert, a folyamatosan erősödő fasizmustól élete minden percében évtizedek óta Budapesten reszkető tudósítója mutatta be. Ebben elmondta, ahogyan korábban a szélsőjobboldali gárdisták terrorizálták azon falvakat, ahol többségükben cigányok laknak, ma ugyanezt teszi Orbán Viktor hivatalos cigánypolitikájával.

E-mailemben megkérdeztem: miért nem indítanak végre jogi eljárást követségeink az illető országokban a Magyarországról szóló hazug, hazánkat és népét, valamint kormányát súlyosan és alaptalanul vádló, a hírfogyasztókban ellenünk izzó gyűlöletet keltő hírek terjesztése miatt?

Második kérdésem az volt, vajon kaptak-e közszolgálati adóink bármilyen tiltó utasítást, amiért azok rendre tartózkodnak attól, hogy a magyar nyilvánosságnak bemutassák azon valós eseményeket, amelyek súlyosan sértik a „demokratikus alapértékeket” a nyugati országokban. Azaz, hogy helyszíni tudósításokban mutassák be a nyugati „demokráciák” saját sajtója által gondosan titkolt tényeit. Ahogyan e nyugati országok médiumai folyamatosan mutatnak be bennünket helyszíni tudósításaikban is, a tényszerűségre törekvés minden igénye nélkül.

A harmadik kérdésem pedig az volt, ha ilyen utasítás nincs, akkor ez azt jelenti-e, hogy Önök elégedettek-e a közszolgálati adók és a Magyar Távirati Iroda ilyen, immár 26 éve folyó ilyen irányú gyakorlatával.

13 nap gondolkodást követően, aláírás nélküli válaszukban ezt írták:

Mivel ennek pontosan az ellenkezőjét tapasztalja a nyilvánosság, elragadtatva a nem várt igentől, interjút kértem Öntől.

(Levélváltásunk részleteivel nem akarom untatni, de ha kívánja, azokat teljes egészében közzéteszem.)

Nem akartam hinni a szememnek, amikor megjött a boldogító igen, mely szerint Ön január 19-én interjút ad a fenti, azaz olyan témában, amelytől – tapasztalatom szerint – a kormányzat illetékesei éppen úgy húzódoznak választ adni, mint az olyan kérdésekre, amelyek a jobboldali szavazók régóta kielégítetlen elvárásait fejezik ki.

Segíteni akarván az interjúban, elküldtem hivatalának a Russia Today két jelentésére utaló linket, amelyek arról szólnak, hogy Németországban a hatóságok azonnal „gyűlöletkeltésért” indítottak büntetőeljárást (sokak szerint ráadásul alaptalanul) egy orosz televíziós újságíró ellen.

Ami nekem azt mutatja, tarthatatlan az az érv, hogy Németországban csak azért nem lépünk fel jogi úton a Magyarország, népe és kormánya ellen tények meghamisításával gyűlöletet keltő tudósítások és cikkek ellen, mert ez az ottani jogrendszerben lehetetlen. De ugyanez vonatkozik a nyugati világ más országaira is, amelyekben soha diplomáciai kirendeltségeink nem indítottak eljárást. Ha pedig igen, akkor arról elfelejtették tájékoztatni a nyilvánosságot. Említettem azt is, rá fogok kérdezni arra is, hogy miért kell Makkay Lilla stockholmi nagykövetünknek a nyáron távoznia, holott ő az, aki a legbátrabban szállt szembe a svéd sajtóban a bennünket rágalmazó ottani médiumokkal.

Irodájától ismét jött válasz. Hogy azt a neve megadásától Ön tudja, miért rettegő, anonimitásba burkolódzó személy, íróasztal, szekrény vagy migránshelyettesítő robot írta, nem tudom, de az üzenet az volt, hogy az interjú lemondva, mert arra az időre Önnek „betetettek egy fontos értekezletet”. Újabb időpontot nem jelölt meg a közlés fogalmazója, illetőleg továbbítója.

Több évtizedes tapasztalatom alapján arra következtettem, hogy az interjú soha nem fog létrejönni.

Amennyiben tévedtem, kérem, jelezze, és örömmel állok rendelkezésre egy új időpont egyeztetésére, hiszen oly annyi megválaszolatlan kérdés van, amelyeket a jobboldali szavazóik magánbeszélgetéseken igen sokszor feltesznek egymásnak, és azok megválaszolatlanul maradtak.

Ezeket az Önöket kérdező ellenzéki sajtó a világért sem tenné fel, hiszen oly boldogok, hogy mindannak, amire én rákérdeznék Önnél, azoknak ők a tényleges haszonélvezői. Például annak, hogy míg kiváló jobboldali személyiségek munka nélkül tengődnek, Önök komoly összegekkel támogatnak balliberális múltú és igen sokszor Magyarországot aktívan gyalázó embereket, őket nem egyszer fontos pozíciókba helyezve.

E kérdések tisztázása az Önök érdeke is lenne, hiszen Ön végre azokra logikus magyarázatot tudna adni, és így el tudná osztani a jobboldali szavazók által kívülről nézve kontraproduktívnak tűnő politikák motivációjáról alkotott súlyos kétségeit, és azt, hogy miért csak látszat a kormány nem egy területen rendszerszintűnek tűnő mazochizmusa, amit a jobboldali szavazók naponta tapasztalnak kárukra. Aminek egyik valós eredője a hazánkban rendkívül népszerűtlen, arányaiban maroknyi balliberálisok virtuális, nem egy területen igen erős, sőt nem egyszer meghatározó, ügydöntő hatalma.

Ha úgy gondolja, hogy belátható időn belül nem tud időt szakítani kérdéseim közvetlen, személyes megválaszolására, de ugyanakkor dolga engedtével válaszolna rájuk, azokat szívesen felteszem őket e helyütt, és válaszait szintén itt közölném.

Amennyiben pedig irodájuktól kapott, aláírás nélkül érkezett választ félreértettem, és Ön mégis kíván az elkövetkező napokban/hetekben/hónapokban válaszolni kérdéseimre, kérem, fogadja őszinte bocsánatkérésemet, amiért félreértelmeztem a nekem elutasítónak tűnt üzenetet.

Az Ön által vezetett intézmény működése közbotrány.

Külföldi tudósításaiban egyrészt messze nem tesz eleget elemi kötelezettségeinek, melyeket minden kézkönyvben megtalál.

Az MTI kiegyensúlyozatlanul, súlyos elfogultsággal dolgozik mind az elhallgatás, mind a hírek tálalása terén, teljes mértékben a hazai maréknyi balliberális értelmiség ízlése és igénye szerint

A hazánkban is méltán rendkívüli népszerű, a balliberális oldal által nálunk is gyűlölt Udo Ulfkotte német újságíró 56 évesen, január 13-án, pénteken halt meg.

A Junge Freiheit című jobboldali német lap a haláláról tegnap, január 14-én reggel 9 órakor tudósított.

A hazai médiumok jó része este felé ébredezett.

Önök tegnap egyetlen szóval erről nem jelentettek. Csak ma (azaz 15-én - a szerk.) 12:23-kor. /Lásd tudósításukat csatolva./

Ideje lenne Németországban olyan tudósítót vagy tudósítókat kiküldeni, akik szombaton is dolgoznak.

Érdekes módon, amikor Larry Steinbach, a Bronski Beat „egykori billentyűse” és meleg aktivista szintén 56 évesen meghalt, halálhírét január 13-án lényegesen gyorsabban közölték Londonból. /Tudósításuk szintén csatolva./

Ulfkotte, e páratlanul bátor, bestseller újságíró, a vezető német lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung volt haditudósítója és felelős szerkesztője halálhírét a lehető legaljasabb csomagolásban közölték, bírálói aljas vádját kiemelve, mely szerint „összeesküvés-elméleteket” terjesztett. És természetesen a „vitatott” jelző sem maradt el az elhunyt neve mellől.

Vajon Merkel kancellár esetleges haláláról is úgy jelentenének, hogy „vitatott” volt, egykori KISZ-es agitprop titkár, és felsorolnák, mivel vádolják bírálói?

Steinbach halálhírét miért nem kísérték bírálóitól vett jelzők?

Továbbmegyek.

Január 12-én az M1 televízión a műsorvezető egyik – vagy „a” – londoni tudósítójukat, Kertész Pétert kérdezte a botrányos Trump elleni állítólagos orosz zsarolási tákolmányról.

Kertész elmondta, hogy Christopher Steel volt a 35 oldalas jelentés szerzője, aki egykor a brit titkosszolgálatnak dolgozott, de régebben kilépett, és ma már magán hírszerzési szolgálatot vezet, amit a brit törvények nem tiltanak. Pont. Azaz, ezzel be is fejezte az ismertetést.

Szerencsére a műsorvezető rákérdezett, hogy igaz-e Steel előző napi eltűnése dél-londoni házából.

Kertész kényszeredetten a konkrét kérdésre lakonikusan azzal felelt, hogy a Daily Telegraph írt erről.

Megmondaná, hogy amit az MTI ön alatt végez a külpolitikai hírek megszűrésében, az mennyiben más attól, mint amit ezen közintézmény az SZDSZ kedvence, Vince Mátyás vezetése alatt teljesített, és hogy ön miért trónol ott helyette?

Ideje szednie a sátorfáját.

Ha nekem nem hisz, végeztessen erről egy felmérést a hírfogyasztók körében.