A tüzérséggel kapcsolatban az egyik legnagyobb fejlesztés a NATO területén a lövedékekkel kapcsolatban következett be. Ez többek között azért is van így, mivel a lövegeket sokkal drágább fejleszteni, mint a lövedékeket. Az egyik forradalmi technológiát a területen a precíziós lövedékek megjelenése hozta.

Jelenleg a világ legfejlettebb tüzérségi lövedéke az amerikai eredetű Excalibur. Ez a lövedék elsősorban azért jelent fejlesztést, mivel GPS-vezérelt, ami a pontosságot radikálisan növelte. Gyakorlati eredmények alapján a lövedék 5 méteres pontossággal csapódik célba, ami nagyságrenddel jobb, mint egy hagyományos gránát esetében.

Ennek több előnye is, az egyik legszembetűnőbb, hogy kevesebb lövedék kell. Ez több módon is javítja a helyzetet, például úgy, hogy a hadtáp számára a lövedékek ezreinek a szállítása helyett nagyságrenddel kisebb mennyiség szállítása nagy könnyítés. Egy másik előny pedig az, hogy a kisebb szórás miatt kisebb a járulékos kár, ami miatt baráti erőkhöz és civilekhez közel is lehet alkalmazni a technológiát.

A lövedék technikai fölényt adhat NATO-nak, bár közel sem rendszeresítette minden ország. Ennek az egyik korlátja a magas költség lehet.

Az oroszok rendelkeznek ugyan a Krasnopol lövedékkel, ami szintén precíziós, de nem GPS-, hanem lézervezérelt, és jó kérdés, hogy az oroszok megengedhetik-e maguknak.

Az egyik legújabb tendencia a nyugati országok tüzérségével kapcsolatban az, hogy a lánctalpas önjáró lövegek helyett egyre inkább kerekes alvázzal rendelkező járműveket fejlesztenek ki. A két technológiának vannak előnyei és hátrányai is egymáshoz képest, alább ezeket ismertetjük.

A kerekes önjáró lövegek egyik fő előnye a lánctalpasokhoz képest, hogy könnyebbek és olcsóbbak, mint a lánctalpasok. Ennek több előnye is van, az egyik, hogy könnyebb őket szállítani. A kerekes lövegek gyakran beférnek a katonai szállító repülőgépekbe.

Emellett a kerekes járművek gyorsabban is haladnak, különösen közúton. Számos kerekes löveg képes 70-90 kilométeres sebességgel haladni utakon, ami lánctalpasokkal nem lehetséges. A nagyobb sebesség mellett úton haladva az üzemanyag-fogyasztásuk is kisebb. Terepen kisebb a különbség.

Van hátránya is a technikának, például hogy egy lánctalpas löveg általában jobban páncélozott, ami miatt jobban védett az esetleges ellencsapásoktól, de a kerekes járművek tüzelés után gyorsabban elhagyhatják a helyszínt, ami szintén a védettség egyik eleme.

Összességében elmondható, hogy kerekes alvázú önjáró lövegek jelenleg felszállóágban vannak, de még közel sem szorították ki a lánctalpas konkurenciát. Ez abban a tekintetben nem meglepő, hogy a fejlesztések csak a hidegháború után indultak be, és a rendszeresítések 2000 után történtek. A kerekes önjáró lövegek alkalmazásának az egyik lökést az adta meg, hogy az elmúlt évtizedekben a béketámogató műveletek és a gerillahadviselés vált a meghatározóvá, amik elhúzódnak és amely esetekben jól jön, hogy a kerekes alvázat olcsóbb üzemeltetni.

Az amerikai haderő már a hidegháború végén le akarta váltani a korábbi M198 tarackot. Azt ugyan lehetett helikopterrel szállítani, de súlyos rakománynak számított. Ezért jelentett előrelépést az M777 tarack, ami brit fejlesztés, de az USA-ban gyártják.

Az M777 fő jellemzője a tipikus lövegekkel szemben az, hogy jelentős részben titániumból készül. Ennek az az előnye, hogy ez által azonos teljesítményt kisebb tömeggel tudnak elérni. Míg a régebbi M198 tarack 7.17 tonna volt, addig az újabb löveg mindössze 4.2 tonnás. Ez így már helikopterrel is viszonylag könnyen szállítható. A löveg a többi korszerű löveghez hasonlóan megkapta a digitális tűzvezetést is.

A titánium ugyan alacsonyabb tömeget eredményezett, de van egy jelentős hátránya: drága a megmunkálása a keménysége miatt.

Egy másik probléma a löveggel, hogy napjainkban a lőtávolsága már kezd elégtelen lenni. Ez azért probléma, mert ugyan gerillák ellen ez nem feltétlenül végzetes, de egy jól felszerelt ellenfél esetén a tüzérségi párbaj reális veszély.

A lőtávolságon viszont javíthat, hogy amerikai megrendelésre a fejlesztők dolgoznak a fegyver megnövelt lőtávolságú verzióján (M777ER). Ezt az orosz tüzérség fejlődése váltotta ki. Erre a megnövelt lőtávolságra elvileg a régebbi lövegeket is át lehet majd alakítani, vagyis nem kell teljesen újakat gyártani.

A tüzérségi kutatások már régóta arra az eredményre jutottak, hogy a tüzérségi tűz az első becsapódástól számított néhány másodpercben a leghatékonyabb. Utána csökken a hatása, mivel a célpont ellenintézkedéseket tesz. Ezen ok miatt fejlesztették ki több löveghez is a többszörös lövedék-becsapódás képességét.

A többszörös lövedék-becsapódás lényege az, hogy a löveg a gránátokat különböző röppályával lövi ki. Az elsőt a legmeredekebb, majd a következőket egyre laposabb röppályával lövi ki. Ezáltal elérhető, hogy ugyanabból a lövegből több gránát is egyszerre érkezzen be, ami nagymértékben növeli a pusztítást.

Ezt a képességét már több löveghez is integrálták, köztük a Honvédség által beszerzett Pzh 2000-hez is.

(Olvasónktól)

- Lehetséges problémák a NATO számára egy orosz konfliktus esetében

- Régi-új szovjet-orosz fejlesztések a szárazföldi hadviselés terén, kitekintéssel a modern kor háborúinak tapasztalataira

http://www.epa.uz.ua/02400/02463/00024/pdf/EPA02463_hadtudomanyi_szemle_2014_03_025-040.pdf
https://www.haborumuveszete.hu/minden-ami-lo/modern-onjaro-lovegek
https://haditechnikalexikon.wordpress.com/2020/03/17/a-gepjarmu-rakfeluletere-szerelt-lovegek-mint-az-onjaro-lovegek-legujabb-generacioja/
https://www.haborumuveszete.hu/minden-ami-robban-es-mergez/pontosabban-messzire
https://www.uni-nke.hu/document/uni-nke-hu/szabo_tibor_e_jegyzet.pdf
http://www.military-today.com/artillery/m777.htm
http://www.military-today.com/artillery/pzh_2000.htm