Három állatszerető identitás is létezik. Az egyik neve terián, ők a klasszikus zoofilek, akik állatokkal élnek nemi életet. A másik csoport nyers fordításban "szőrösnek" definiálja magát. Az utóbbiak olyan emberek, akik úgy érzik, hogy szellemi vagy pszichológiai szempontból nem emberi identitással rendelkeznek, az előbbiek bizonyos állatok iránt képesek csak szerelemre gyulladni. A harmadik csoport, a "terapeuták" egyfajta modern sámánként az adott állat szellemével egyesülnek. Az ő állat-szellem-identitásuk ritkán vegyül szexuális vonzalommal.

Bizonyos átfedések vannak a két fő csoport között, egyesek állatruhákat és maszkokat viselnek, hogy kifejezzék "transz-faji állatidentitásukat", és a helyzetet bonyolítja, hogy bizonyos "szőrösek" egyúttal a teriánokhoz hasonlóan zoofilok is, de nem kizárólagosan.

A közösségből sokan kerülik a nyilvánosságot, mivel a kívülállók automatikusan azt feltételezik, hogy mindnyájan az állatokkal való szexet élvezik. Micsoda alaptalan előítélet..

A zoofil közösség egyik alakja mégis beleegyezett abba, hogy beszéljen az RT-vel, ő a terián "Toggle", aki Pennsylvaniából származik, és elégedetlen a zoofilok médiában való megjelenítésével. Úgy véli, hogy közösségük nem zárható ki a Pride-ból, bármit is mondanak róluk.

Toggle azt mondja: "A zoofilok lényegében querek. Ha úgy tekintjük, hogy a Pride egy társadalmi esemény, amelyre mindenki mehet, akkor alapvető szinten félreértik. A Pride tiltakozás. A Pride egy olyan társadalom elleni dacról szól, amely nem akarja, hogy létezz. Lehet, hogy ezt már elfelejtették, de én nem. Az emberek mondhatnak olyan dolgokat a Twitteren, mint például: »A zoophile-okat nem várjuk a Pride-ra«, de nem akadályozhatnak meg bennünket a részvételben. A Pride-ot nem vehetik el tőled, hacsak nem engeded meg nekik" – véli a zoofil "aktivista", aki azon túl, hogy emberekkel is élvezi az intim együttléteket,

Toggle kifejtette: "Az emberek azt gondolják, hogy az állatokkal való kapcsolataink kizárólag szexuális jellegűek, de a heteroszexualitáshoz és a homoszexualitáshoz hasonlóan a mi kapcsolataink is sokrétűek. A szex nagyon kicsi része az állatokkal való interakcióinknak, sőt, sok olyan zoofil van, aki egyáltalán nem szexel az állatokkal. Úgy gondolom, hogy létezésünk meghatározó része a nem emberi lények iránti mély tisztelet és a világ jobbá tételének vágya. Ezért sok zoofil tölti idejét az állatjogi aktivizmusban, és életével az állatokkal való törődés felé irányul. Szeretjük őket, és gazdagabbá akarjuk tenni az életüket"

A Pride egyéb közösségei számára a fő akadály elsősorban a beleegyezés hiánya, lévén, az állatok nem tudnak beleegyezni a szexbe, de Toogle ezzel vitatkozik:

"Az általam ismert zoofilek fontosnak tartják állati partnereik autonómiáját. Lehetőséget adunk nekik arra, hogy saját maguk dönthessenek, és tiszteletben tartjuk ezeket a döntéseket. A legtöbb ember számára az egyetlen akadály elfogadni minket, az undor. Figyelembe véve, hogy ugyanazok az emberek, akik sikoltoznak, hogy az állatok nem tudnak beleegyezni, vágóhidakról küldözgetnek képeket és videókat nekünk, meg olyan kutyákról, akiket lapáttal gyilkolnak meg azért, hogy gúnyolódjanak velünk és megtörjenek minket."

A szőrösek közössége alapvetően másmilyen. Itt a tagok létrehoznak egy "fursonát", amely állati személyüket képviseli.

Az egyik szőrös a 28 éves wyomingi Fox, aki nem zoofil. Azonban Fox nem használ hagyományos névmásokat, ezért sokan transzneműnek hiszik. Fox azt mondta az RT-nek: "Vannak olyan zooszexuálisok, akik nem szőrösek, és a szőrösek többsége nem zooszexuális."

Az Egyesült Államokban Fox becslése alapján körülbelül csupán minden ötödik szőrösnek van egyúttal zooszexuális vonzalma. Fox élénken arról értekezik a riporternek, hogy az ő esetében rókáról van szó, de nem tudott ebből kitörni, amíg meg nem találta a szőrösök közösségét, és meg nem látta, hogy más emberek ugyanolyan erős érzelmeket élnek át, mint ő.

Fox így folytatta: "A közösség lehetővé tette számomra a társasági életet, a barátkozást és megadta azt a felismerést, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen ember. Gyakran nagyon ódzkodom az emberektől az offline világban, és meglehetősen riaszt, ha bármilyen okból megpróbálnak hozzám érni. Valamilyen szinten úgynevezett antropofóbiám van, azaz félek az emberektől. Amikor azonban valakivel teljes testű prémruhát vagy részleges állati kiegészítőket viselek, nem érzem magam szociálisan korlátozottnak és könnyű vele lógnom. Mentálisan online szőrös barátaimra inkább állatfiguráikként gondolok, mint emberekre, és a szőrös közösség azt jelenti, hogy a hozzám hasonló emberek végre barátságokat köthetnek és pozitív társadalmi életet élhetnek".

Fox elmondta, hogy általában véve a nem zooszexuális szőrösökkel sokkal befogadóbb az LMBTQI+ közösség, bár zoofil kötődéseik miatt továbbra is sokan megbélyegzik őket. De mennyire tekinthető általánosnak a zoofília? Három 1948 és 1974 között publikált tanulmány szerint a férfiak átlagosan 6,5 százaléka, a nők 2,8 százaléka jelentett legalább egy szexuális együttlétet valamilyen állattal. A közösség tagjai ma már különféle webhelyekkel rendelkeznek, ahol tippeket osztanak meg az állatokkal kapcsolatban, valamint képeket és videókat tesznek közzé tapasztalataikról. Az egyik webhely, a BeastForum több mint 1,2 millió regisztrált tagot számlált, amikor két évvel ezelőtt bezárták. A közösség nagysága keresletet teremtett úgynevezett "állatbordélyok" megalakításához is.

Nem minden zoofil szeret azonban az állatokkal fizikai szexet folytatni. A harmadik interjúalany, a 20 éves Coyote, azaz Prérifarkas volt, aki terapeutaként azonosítja magát. Az ő kapcsolataik a közösséggel spirituálisabbak. Azt mondták: "Valójában nem vagyok biztos abban, hogy pontosan milyen prérifarkas vagyok, de fiatal korom óta inkább otthon érzem magam a civilizációtól távol és kint az Ozark hegyekben. Úgy érzem, hogy valóban önmagam lehetek ott."

A terapeuta identitás követője gyorsan elhárítja a zoophilia vádját és úgy érzi, nincs helyük a zoofileknek Pride-ban. "Egy állat bízik benned, és bármilyen szexuális kapcsolat vele sérti ezt a bizalmat. Az állatok nem képesek megérteni a beleegyezést vagy azt, hogy amit csinálnak, az jó érzés-e nekik. Ez nemi erőszak, alapszinten."

Prérifarkas azonban úgy véli, hogy a teriánokat és a szőrösöket is szívesen látják a Pride-on. Hozzátette: "Úgy érzem, mindenkinek helyet kell biztosítani, amíg identitása nem káros. A Pride annak az ünnepe, aki vagy. Ha nem cisz vagy, és személyazonosságod nem káros másokra, akkor szerintem rendben van. Jó lenne, ha elmondhatnám az embereknek, hogy integrált szinten nem emberinek érzem magam, és nem nevetnének rajtam."

A zoofilok már kitalálták saját Zoo Pride zászlójukat és szimbólumukat, és esélyt látnak arra, hogy bekerüljenek a Pride "mainstreamjébe".