Ez az a hely, ahol a több mint 1800 méter magasság nyújtotta páratlan látkép párosul azzal az európai értelemben vett történelmi energiával, vagy ha úgy tetszik, erőhatással, amely jogosan tesz minket büszkévé. A német nemzetiszocialisták nem hiába kezelték kiemelten a környéket, nem hiába építkeztek a vidékre, tudniillik nem a Sasfészek az egyetlen épület erre.

Az oda vezető utat, amelyen ma a Kahlstein turistabuszaival lehet felkapaszkodni, még a nagyszerű építész, Albert Speer tervezte. Ennek legfelső része egyébként a szövetséges bombázások miatt megsemmisült, ezt sajnos nem építették már vissza, de képzeljük el, hogy mindezt az 1930-as években sikerült megépíteni – kiváló minőségben.

A „hely szelleme” áthatotta az egész Sasfészket, persze a történelmünket is elferdítő orrnehéz lobbi erre is rátelepedett. A buszok kiindulópontján több szép, vagy éppen jópofa termékeket áruló bolt, illetve étterem is található, ugyanakkor itt van egy bunkerutakat is magában foglaló múzeum, melynek fő tematikája természetesen a holokauszt, mintha bármi köze lenne ennek a helyhez hozzá.

Lényeg, ha ezt az erőszakos nyomulást lefejtjük, egy minden értelemben csodálatos környezetet kapunk európai történelmünk egy különleges szeletével.

Ez égett porrá múlt pénteken, ugyanakkor pár nappal később leszögezték azt is, hogy újjáépítik. Legnagyobb valószínűség szerint pedig azért döntött így a bajor tartományi vezetés, mert komoly értéke van a térségben – így a Sasfészeknek is – turisztikailag, az épület pedig a Bajor Szabadállam tulajdonában van.

Ez egyrészt örvendetes hír, másrészt a szokásos fenntartásokkal kell kezelni, nem alaptalanul. Mint már említettem, a „győztesek írják a történelmet” elv a Sasfészek esetében is érvényesült, olyan eseményeket is hozzákötnek, melyhez semmi köze.

Markus Blume bajor művészeti miniszter szerint a cél az, hogy az épület történelmi jelentősége a következő nemzedékek számára is megőrizhető legyen. Majd még egyértelműbbé tette, ez mégis mit jelent: a Sasfészket a történelem tanújaként és a jövő generációi számára a felvilágosítás helyszíneként szeretnénk megőrizni.

Felvilágosítás alatt persze a nemzetiszocialista rendszer „borzalmait” értik, Blume szerint a Kehlsteinhaus reprezentációs elemként összefonódott a hitleri rendszerrel, az újjáépítéskor pedig ezt a „történelmi felelősséget” is figyelembe kell venni.

A „mentálisan beteg” gyújtogató egyébként önmagát adta fel a rendőrségen, reméljük, hogy ez a szokásos kibúvó (mármint a „mentális betegség”) nem játszik szerepet az ítélet során, és a lehető legszigorúbb büntetést kapja majd. „Meglepő módon” a férfi kötődik a szélsőbaloldali Antifa mozgalomhoz is, így a politikai indíték is egyértelmű.

Egyrészt tehát van egy elmebeteg antifasiszta, aki szó szerint felgyújtotta az európai múlt egyik ékkövét, másrészt van egy bajor állam, amely újjáépíti ugyan a Sasfészket, de megint a nemzetiszocialista Németország miatt magyarázkodik és sulykolja a bűntudatot.

Valahol talán beszédesebb is ez az eset, mint azt elsőre gondolnánk. Így enyészik el a büszke múlt, a megfelelési kényszer és a szélsőbaloldali terrorizmus tüzében.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info