A második világháborús Luftwaffe legfejlettebb vadászgépének a Focke-Wulf 190-est tartják. Ennek a legnagyobb számban gyártott, „A” verziója a BMW 801 csillagmotort használta. Ez a motor több jelentős fejlesztést is alkalmazott, ami lehetővé tette a nagy teljesítményt és sebességet. Alább a feltöltéssel kapcsolatos technikai jellegzetességeket tekintjük át.
Alapvető jellemzők
A Harmadik Birodalom legnagyobb számban gyártott csillagmotorja a BMW 801 volt. A típus egy két soros, 14 hengeres csillagmotor volt. Az első verzió 1560 metrikus lóerőt adott le, amit a fejlesztés során 2000 lóerőre növeltek.
Az egyik jelentős fejlesztés a 100 oktános üzemanyag alkalmazása volt, amit a D verzión vezettek be. Emellett több teljesítményfokozó rendszert is kipróbáltak.
Zoom
Rajz a BMW 801-ről
A BMW 801 feltöltése
A BMW 801-esnek volt egy tulajdonsága a feltöltéssel kapcsolatban, ami a korabeli repülőgépmotoroknál egy ritka megoldás volt: a kompresszor a levegőt nem közvetlenül kívülről szívta, hanem a belülről, a ventilátor mögül. Ez alacsony repülési magasságon nagyobb sebességet biztosított, mivel csökkentette a légellenállást a külső beömlőnyílásokhoz képest.
Zoom
A belső beömlőnyílások ábrázolása
Fejlesztés: külső beömlőnyílások
Viszont a 190-est kipróbálták külső beömlőnyílásokkal is, már '42-ben. A tesztek alapján ez nagy repülési magasságon előnyösebb volt, mivel jobb feltöltés biztosított, bár a légellenállást egy kicsit növelte. A különbség nagy magasságon 10-15 km/ó volt, vagyis nem túl nagy.
Zoom
Külső beömlőnyílások ábrázolása
Legyártottak legalább 250 átalakító készletet, de arról nem áll fenn adat, hogy mennyit használtak fel közülük.
Zoom
Külső beömlőnyílást alkalmazó Fw 190 F-2 csatarepülőgép
A külső beömlőnyílást leginkább a csatarepülő verziókon alkalmazták, üzemeltetési előnyei miatt (könnyebb volt cserélni a porszűrőt).
Fw 190 A3/U7 magassági-vadászgép
A Luftwaffe részéről 1942-ben felmerült az igény egy magassági-vadászrepülőgép létrehozására. A Focke-Wulf egyik fejlesztése erre az igényre az alap A-sorozatú 190-eskre épülő Fw 190 A3/U7 volt. Ez a típus alapvetően egy csökkentett tömeggel tervezett 190-es volt, ami növelte a csúcsmagasságot. Az előbbiek mellett az altípus a cikkben már említett külső beömlőnyílásokat is alkalmazta.
A prototípusok el is készültek és 1942-ben le is tesztelték azokat, de a német hatóságok úgy ítélték meg, hogy túl kicsi a teljesítmény növekedése ahhoz, hogy az altípussal megérje foglalkozni.
Zoom
A3/U7 verziójú 190-es
(Olvasónktól)