A teljes programot minden érdeklődő megtekintheti a Világgazdasági Fórum internetes felületen.

A teljes program felsorolására nyilvánvalóan nem vállalkozhatunk, hiszen ez önmagában haladja meg az írás tervezett kereteit, de valamiféle keresztmetszeti képet talán sikerül vázolni az esemény kapcsán.

Ami az én figyelmemet megragadta:

• Környezetvédelmi előadások hosszú sora, beleértve egészen konkrét, helyileg meghatározott célok előadása.
• A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló technológiák előtérbe helyezése.
• Az energia előállításának környezetvédelmi szempontból „helyes” módozatai.
• Gendertémák sora.
• A női vezetők létszámának emelése úgy a politikai porondon, mint a gazdaságban.
• A klímaváltozás hatásainak csökkentése.
• A klímaváltozás által generált migráció lehetséges gazdasági és társadalmi hatásainak elemzése.
• A globális gazdasági polarizáció megváltozása.
• A mesterséges intelligencia hatása az adminisztratív munkaerőpiacra.
• A jövőben kialakuló pandémiák kezelése „gyorsreagálású újgenerációs” oltóanyagokkal, száznapos reakcióidő elérése.
• A társadalmi különbségek hatását az általános egészségre vonatkoztatva csökkenteni hivatott egészségügyi technológiák bevezetése.
• Új neurotechnológiák bevezetése, hozzáférés az újonnan épített virtuális világhoz ezek által és segítségével.
• Adatbiztonság a virtuális technológiák használata során.
• Az Európában zajló háború, kiegészítve a lezárásra tett ukrán javaslatokkal.
• Kína szerepe a kialakuló új gazdasági környezetben.
• A világ ingatlanpiaci helyzete, új tulajdonosi struktúrák kialakítása.
• Banki források, minden említett témakörben.

Természetesen a fenti felsorolás nem egy előadás témája, hanem az adott tárgykör összelőadás-sorozatát reprezentálja.

Vegyük hát sorba őket, mit is jelent ez számunkra a nem túl távoli jövőben:

A környezetvédelemre fókuszálni mindennapos tevékenységeink közben nem elvesztegetett idő, mert gondoljunk csak bele: a ma tettei meghatározzák a holnap minőségét. Néhány példával be is mutatnám mire gondolok: ha ma kiszórom a szemetet a panel ablakán és velem együtt ezt sokan megteszik, holnap nem lesz kapacitás elszállítani, hiszen egy rendszer áll rendelkezésre a hatékony szemétszállításra.

A rendszer hatékonysága viszont csak úgy tud érvényesülni, ha mindenki a meghatározott szabályok szerint veszi igénybe a szolgáltatásait.

Az, hogy mit is dobálunk ebbe a rendszerbe, már a legtöbb esetben nem is igazán az átlagfelhasználótól függ, hanem a termékgyártóktól. Itt elsődlegesen a csomagolóanyagokra és egyéb logisztikai hulladékokra gondolhatunk, amit felhasználóként nekünk kell a megfelelő helyre visszajuttatni.

Az egyén felelőssége ezért szerintem lokális (függ a felhasználási helytől), a gyártó felelőssége, amennyiben világgazdasági szereplőről van szó, úgy globális. Neki kellene gondoskodnia a megfelelő anyagkezelésről, az esetleges nyersanyag-visszanyerésről, nem a lokális felhasználót és szolgáltatót kellene ezzel terhelnie.

Talán ha ezek a terhek nyugodtak volna rajtuk, úgy nem is lehetnének ma globális szereplők a piacon.

Szén-dioxid-mentes technológiák használata. Sajnos tudományos bizonyítékok nem állnak rendelkezésre a szén-dioxid klímára gyakorolt valós hatásáról, de mindez alkalmasnak látszik a nem megfelelő (nem megfelelő forrásból származó) technológiák és az ezeket alkalmazó vállalkozások, országok kiszorítására a piacról. Itt kérem nem Grétákról és a hozzá hasonló mentális megtévesztésen átesett szerencsétlenek aktivizálásáról van szó, hanem egy sokkal komolyabb, úgyszólván készen álló tervről.

Ennek a tervnek az anyagi finanszírozására készen áll egy számvetés, aminek költségoldalán elhangzott az előadások sorában egy száztrilliárd dolláros összeg. Nincs semmi kétség, a jóságos bankárok ezt az összeget 2050-ig készek a szükséget szenvedők rendelkezésére bocsátani, utána eljön a Kánaán, mindenki szép zöld is lesz.

Az energiatermelés zöld módozatairól egy korábbi írásban már értekeztem, ezért a témát csak röviden szeretném érinteni: ezek a zöld módozatok nem versenyképes alternatívái a jelenleg elérhető és használt energiaforrásoknak, ezért valahogy rá kell tudni erőltetni az eltérő társadalmi-gazdasági szerkezetű országokra is.

Ennek megfelelő módozatának látszik a globális média csöppet sem elhanyagolható hatása, ami az egyébként nem megfelelően képzett, úgyszólván alulinformált tömegekre képes hatást kifejteni. Az említett szén-dioxid-kvóta a kényszerítés másik elemét alkotja. A két említett témakör ebből fakadóan körhivatkozás, a megoldási javaslatok pedig azon a módon kínálnak kiutat, mintha a gödörbe esett a saját haját emelve jutna ki a csapdából.

Mint tudjuk, ez nem lehetséges, de időtöltésnek, pénzköltésnek, a pénzért járó kamatok beszedésének szánják, nem kiútnak a népesség számára.

A klímatémát, nem most először, összekapcsolták a migrációval is. Hát szegények mit is tehetnének? Meleg is van, infrastruktúra sincs, emelkedik az óceánok szintje is, túl is népesedtek. Muszáj költözniük.

Nekünk fehéreknek viszont kutya kötelességünk gondoskodni róluk a genderfluidokkal, a női vezetőkkel, meg minden egyébként problémás társadalmi csoporttal együtt (zsidók, cigányok, mindenféle árnyalatú színesek stb).

Némi aggodalomra ad okot a világgazdasági szereplőknek az európai háború. Nem ezzel összefüggésben, de a témát felvetették: többpólusú világrend. Részükről ez kész tényként van kezelve, ezzel elismerten beletörődtek az Oroszország által indított gazdasági háború sikeres zárásába. (Mármint orosz részről.) Itt már a befolyás elvesztésének nyílt beismerésénél járunk, amit a közelmúltbeli események sora jelzett előre: tíz-tizenöt éve még senki nem mert nyíltan a dollárkereskedelem elhagyásáról beszélni. Most elérkeztünk egy évvel a harci cselekmények elindulása után arra a szintre, hogy ezt nemcsak nagy gazdasági befolyással rendelkező országok, hanem gazdaságilag és ebből fakadóan katonailag is gyenge államok megtehetik.

Tanúi lehetünk például Franciaország sorsának, aki a gyarmatai elvesztése után már a volt gyarmatok feletti gazdasági ellenőrzést is éppen elveszíteni kényszerül Afrikában.

Németországot éppen a belső ellenségei szedik ízekre, hogy, hogy nem a végrehajtók női vezetők képében jelennek meg sorra.

Lehet, hogy ezért van szükség még több női vezetőre a világ országaiban? Akinek már volt női főnöke, az tudhatja jól: ipari környezetben a női vezetőnél több kárt okozni csak egy hosszúszőrű háború képes.

Az IT-szektor megjelenése a fontos stratégiai ágazatok közt nem meglepetés, a kijelölni kívánt irányvonalak sem azok. Itt adatbiztonságnak kell lennie. (Az átlagpolgár ne lásson bele a kártyáinkba.)

Nem is lenne jó például, ha mindenféle ellenőrizetlen forrásból a népek információhoz juthatnának. Még a végén bedőlnének az ellenfelek gátlástalan propagandájának. Végül a szocializmus bukása után eljutottunk nem is túl sokára oda, ahol már voltunk: az információ cenzúrája miatt kénytelenek lehetünk alternatív forrásokból hírekhez jutni. Ez azért tagadhatatlanul nagy vívmánya az eurokolhoznak, amibe kényszerítettek bennünk.

Az új neurotechnológiák viszont egyre inkább abba az irányba mutatnak, amit már sokan taglaltak, de csak mint a tudományos fantasztikum részeként. Eljutottunk a lehetőségig, ahol össze tudjuk kapcsolni az egyént a felépítendő metaverzummal mindenféle jól irányzott implantátum segítségével.

Tulajdonképpen, ha belegondolunk, mekkora jóság is ez: tudunk virtuális munkát biztosítani, ezért élet-alapjövedelmet lehet adni. Senki nem tiltakozhat az így adott érdemtelen jövedelem miatt, nem igaz? (Az élet-alapjövedelem is előadástéma volt. Talán nem véletlenül egy néger női vezető volt az előadó)

Egy kis „isteni” segítséggel még a fejébe is beleláthatunk a delikvensnek. (Ez is előadástéma volt)

Nem igazán szeretném az írást hosszasan nyújtani a témakörök ismertetésével, hiszen a fenti linken mindenki elérheti az öt személy szerint érdeklő témát. A célom csak és kizárólag a bemutatása volt az eltervezett jövőnek. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a megemlített összegek elköltése a célok elérése érdekében egy igen jól átgondolt gazdasági terv mentén lehetséges. Ezeknek az összegeknek a megtérüléséhez nem férhet kétség, hiszen akkor nem is állna rendelkezésre.

Más lapra tartozik a tény: az összegek rendelkezésre állása nyomtatott dollár alapon lehetséges kizárólag, mivel nincs semmilyen organikus tevékenység, ami az összeg jelenlétét indokolni tudná. A megtérülési terület nagyjából kevesebb, mint a felére zsugorodott az említett dolláralapú kereskedelem jelenlegi és jövőbeni gyorsuló tendenciájú csökkenése miatt.

Ebből fakadóan a maradék piacokon kell realizálni a tervezett hasznot. Következmény: a népességszámot növelni kell irányított bevándoroltatással, mert egyébként az elviselhetetlenné váló körülmények miatt még lázadás ütné fel a fejét a regnáló pénzügyi hatalommal szemben. (Egyéni és kormányzati szinteken is.) A bevándoroltatott népesség amúgy, mint látjuk, nem igazán ismeri fel a helyzetet, a könnyű élet reményében jön Európába. Ebben sajnos majd csalatkozni fognak, de ez minket nem igazán fog vigasztalni, ha így történik.

A mindenkori nemzeti oldalnak viszont azt hiszem érdemes elgondolkodnia a felmerülő kérdésekre adandó válaszokon:

• Nincs értelme jelenleg szembefordulni a zöldpolitikával, mert nem lesz egy népszerű gondolat. Milyen üzeneteket kell megfogalmazni a témában, mert nyilván nem járható út a választópolgárok meggyőzése egyénenként, valós tudományos érvek mentén.
• A bevándorlással kapcsolatban a nemzeti oldal álláspontja világos, de a témát kibontani szükségszerű lenne, a jelenlegi látható tendenciák mentén.
• Zajlik a negyedik ipari forradalom az IT-szektorban. A globális rendszereken nyugvó vállalatirányítás szükségszerűen ezen rendszerek függvénye, a fentiekből következően súlyos sérülékenységi pont a nemzeti piacon. Tudunk-e alternatívát találni, kínálni a vállalkozásoknak?
• Meg tudjuk-e és kívánjuk-e védeni a dolgozó népességet a bevezetni kívánt életjáradék romboló hatásaitól?
• Az ingatlanpiaci változások miatt, amit nyilvánvalóan versenyelőnynek szánnak az alkalmazók (könnyen mozgatható munkaerő), a hagyományos ingatlanstruktúrában tulajdonlók hátrányokat fognak szenvedni, ami az életminőségük rovására fog menni. Ki tudunk-e dolgozni olyan struktúrát, ahol a helyzeti előny a hagyományos struktúrákon jelentkezik? Ennek egyszerűen fogalmazva területmegtartó, visszaszerző hatása van.

Ezt a témakört szintén nem ezen írás keretei közt kell kimeríteni, de szerintem gondolatébresztőnek megfelel. Nyilván ezen kérdéseken túlmenően igen sok tisztázandó körülmény merül fel az üggyel kapcsolatban.

Vannak a témák közt mai szemmel elképzelhetetlennek tűnő felvetések, de a nem olyan távoli múlt eseményei megtaníthattak bennünket, hogy nem szabad félvállról venni azokat a gondolatokat, ami mögött ekkora pénzek mozdulnak.

(A szerző olvasónk.)