2018. december 15., szombat, Valér napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
23:57 A Jobbikkal kiegészült összbaloldali performansz és egy kis városnézés után ismét a Kossuth téren túlóráztak a demokraták - de már megunták22:35 Marokkót tömi pénzzel az Európai Bizottság21:36 Semmiképp nem tárgyalható újra a Brexit-feltételrendszer - Orbán a brüsszeli csúcson is migránstámadást vert vissza20:46 Századvég: a megkérdezettek 83 százaléka elutasítja az elmúlt napok tüntetésein tapasztalt agressziót19:28 A Kreml továbbra is kész a Putyin-Trump-találkozókra18:25 Mészárosék mostanra loptak össze egy Csányi-méretű agrárbirodalmat18:00 Négyre emelkedett a strassburgi Allah akbaros merénylet áldozatainak száma - egy ötödik sérült is az agyhalál állapotban van17:46 Gaudi: a rendőrség oszlathatott volna, a Jobbik meg teljesen összeborult a szemkilövetőkkel és a balliberálisokkal17:03 Volner: ha veszélyben érezzük a Szent Koronát, kihívom a Kossuth térre a Betyársereget, és magunk teszünk rendet16:42 Eddig 51 szánkótolvajt állított elő a rendőrség16:30 Bizalmatlansági indítványt terjesztettek be a bűnöző Dragnea bábkormánya ellen16:19 Holttestet találtak a tűzoltók egy dunapataji ház padlásterében15:29 A nyílt utcán késelt meg három nőt egy támadó Nürnbergben14:56 A jobbikosokban is ég a vágy Sneider szerint - egyébként még mindig Vona a párt elnöke14:47 Szellemi, lelki védőoltó gondolatok karácsonyra (x)
24 óra legolvasottabbjai

Extra, Holokamu ::

Világcsalás-Mauthausen! — szenzációs bűnügyi nyomozás egy magyartól, 1958-ból!

Reklám


Alföldi Géza
Ismét ütünk egyet az egyre vérszegényebb hivatalos holokauszt-álláspont képviselőin, rávilágítva állításaik tarthatatlanságára. A bő egy hónapja megnyitott, és azóta szövegében is többször bővített  holokamu dossziénkban említettük már, hogy Marschalkó Lajos Világhódítók című könyvében tett utalásaival kiérdemelte, hogy magyarként a bátor revizionisták között említtessék a neve.
Most pedig egy nemrég előkerült – és portálunk által először bemutatott – komoly bűnügyi nyomozás eredményeként megírt tanulmány tükrében örömmel adjuk hírül, hogy Alföldi Géza személyében újabb magyarra lehetünk büszkék a "holokauszttal" kapcsolatban (is) másként gondolkodók úttörői között.

A teljes igazság megismerésére tett törekvéseink mellett mindannyiunk önbizalmának is jót tehet az alábbi írás elolvasása, hiszen ebben az esetben is a magyaros észjárás segíti leleplezni az emberiség történelmének legnagyobb csalását.

Gondoljunk bele, hogy Alföldi észrevételeinél 1958-ban (és még utána is évtizedeken keresztül) a holokausztipar szirénái még olyan bődületes hazugságokat bömböltek a hallójáratokba  – amelyek később "történelmi igazságként", "minden kétséget kizáró bizonyosságként" évtizedeken keresztül roncsolták szürkeállományainkat –, mint pl.: "a nácik bőrtáskát, lámpaernyőt és szappant készítettek az áldozatokból", valamint a kor revizionistáinak nem álltak még rendelkezésére Fred Leuchter vagy Germar Rudolf kutatásainak eredményei, de nem volt lehetőségük az internetet sem segítségül hívni véleménycserére, információszerzésre/küldésre. Maradt tehát a józan ész, a megfigyelő, a felismerő és a logikai képesség. Mindezen tulajdonságokat Alföldi esetében a hungarista elitre jellemző rendkívül magas intelligenciaszint és általános műveltség is élesítette.
Költőnk, akinek a nevéhez többek között a XX. század egyik legjobb magyar verse, a Csak a gyökér kitartson! is fűződik, 1958-ban Mauthausenben járt, a "haláltáborban", majd útjáról és az ott tapasztaltakról egy részletes riportot írt a humor fegyverével is élve. Különös fintora a sorsnak, hogy Alföldi több mint ötven évvel ezelőtti meglátásait – írását természetesen nem ismerve, így attól teljesen függetlenül – mára a revizionista kutatók tudományos vizsgálatai is igazolták. Sőt, időközben még a „hivatalosnak“ mondott (tehát továbbra is hazudozó) történetírás is kénytelen volt elismerni, hogy Mauthausenben NEM VOLTAK GÁZKAMRÁK!
Ettől függetlenül egy, az amerikai megszálló hadsereg által rendezett kirakatper keretében 1947. májusában a táborban szolgálatot teljesítô németek közül 49 személyt ítéltek halálra és akasztottak fel olyan bűnökért, amiket el sem követtek.

(Alföldi Géza eme írásának megszületési körülményeiről és egykori botrányos fogadtatásáról a Dobszay Károly által írt utószót is kiemelten ajánljuk figyelmükbe!)
Kuruc.info

Világcsalás-Mauthausen!
A szeptemberi nap ragyogó ezüst palástot terít a Duna békésen csobogó hullámaira. Kocsim, mintha maga is gyönyörködne a folyam szépségében, olyan vígan duruzsolva nyeli a kilométereket a nagyszerű osztrák úton. Mögöttünk lassan eltűnik Linz. A Duna bal partján haladunk, utunk célja délelőttre: Mauthausen! Annyit olvastam, hallottam már erről a helyről, ahol a - természetesen teljesen ártatlan - zsidók és egyéb foglyok tízezreit mészárolta le bestiális módon a SS táborőrség, hogy végre szeretném a saját szememmel látni a borzalmak eme színhelyét.

Mauthausen, a Duna bal partján, kedves kis városka, inkább békés halászfalu. Az öreg házak lenyúlnak a folyam partjára és mintha gyönyörködnének a hullámok játékában. Jóval a falu előtt útjelző tábla, hogy el kell fordulni a tábor felé. Rákanyarodunk mi is a tábor felé vezető útra. Hegynek felfelé visz az út, de a tábort magát csak mikor a tetőre majdnem már felértünk, látjuk meg. Így kívülről határozottan komoly, imponáló a benyomás. Mint valami jó állapotban megmaradt középkori vár. Az egész épület stílusa határozottan szép. Akárki tervezte, értette a dolgát. Hatalmas várkapun fut be a kocsim az udvarra. Az előtérben hatalmas műhelyek még ma is jó állapotban lévő kapui. Minden masszív, becsületes, szolid munka. Még mindig nem fest úgy, mint olyan hely, melyet azért építettek, hogy abban 122.767 embert vadállati módon legyilkoljanak. Valahogy érthetetlennek találom, ha ilyet akartak, miért építették ezt a tábort pont egy kisebb hegy tetejére, gyönyörű kilátással a Dunára.

A tábor az egész vidéket uralja és annak legszebb pontját, a legegészségesebb helyét foglalja el. Reggeltől késő estig napfény, nem úgy, mint a lentebb fekvő városkában. Az elő-udvarból gyönyörű, az épület stílusában tartott lépcsősor vezet fel egy másik előtérre, ahonnan a tábor belső helyiségeibe vezet egy masszívan, de művészien megtervezett és szolidan kivitelezett kapu. A tábor belső bejáratával szemben gyönyörű épület. Megtudom később, hogy itt laktak a tábor őrei, itt volt a parancsnokság s az irodák. Most a földszinti fal tele a szörnyűségeket ábrázoló felvételekkel. Az épület földszintjén két ablak nyitva és az egyikben egy elhájasodott franciául beszélő asszony, a másikban egy szintén a terebélyesek közé tartozó férfi árul emléktárgyakat, felvételeket, könyveket. Nem kellett valaki antropológiával foglalkozzék, hogy megállapítsa, a nő és a férfi csak beszélnek franciául, de nem hasonlítanak franciákra. Mindenesetre üzleti szellem van bennük, s ez máris eldönti, hogy minden bizonnyal az égetőkemencéből kikerült "áldozatokról, állati vadsággal legyilkolt" és feltámadt zsidókról van szó.

Ami kapható, megvásárolom, mert feltett szándékom, ha már itt vagyok, gondosan és pontosan megnézek mindent. Utitársamról két percen belül megállapítom, hogy nem diplomata. Nem rejti véka alá véleményét, és alaposan csitítgatnom és figyelmeztetnem kell, hogy nézzünk meg előbb mindent és azután beszélgessünk. De neki már elég volt ennyi, látja, hogy itt mi van. Igaza van, kár beljebb kerülni, mert már látni, mi is valóban Mauthausen és mik a Mauthausenről elterjesztett "történelmi, megcáfolhatatlan tragikus tények."

A tábor előtt hatalmas park. Nemcsak most park, az volt akkor is, amikor itt halomra gyilkolták az embereket. Hogy minek kellett a tömeggyilkosságokhoz a park, nem tudom. Úgy látszik, az SS-őrök nem tudtak park nélkül gyilkolni. A parkban most emlékművek. A legszebb a szovjet emlékmű. El kell ismerni, szép alkotás, az egyetlen szép emlékmű. Szigorú, klasszikus művészi forma, gondosan kidolgozott figurák. A jugoszláv emlékmű: fehér és fekete márvány. A márvány gyönyörű. A márványfal előtt "modern" emlékmű! Ha nagyon igyekszem felfedezem, hogy csontig soványodott figurákat akar a "művész" ábrázolni, de olyan "modern" stílusban, hogy pietás helyett ellenállhatatlan nevetésre ingerel. A parkban mindenütt hasított kővel fedett utak. Így volt ez a "szörnyűségek" idején is. A parkban virágcsoportok!
Ugyanígy a "náci idők"-ben. A park végén a kőbánya, ahol a foglyok dolgoztak. Szabályos, hasított kövekkel kirakott lépcső vezet le a kőbánya mélyére. Elég mély! Németországban, Magyarországon, Ausztriában azonban ennél sokkal, de sokkal mélyebb kőbányákat láttam már, ahová nem vezetett le kőlépcső.


Másfél schillingért hülyítettek
Miután alaposan kinézegettük magunkat, elindulunk, hogy megnézzük a tábor belsejét. Mauthausent műemlékké nyilvánították az osztrák hatóságok. Jegyet kell váltanunk, hogy a tábor belsejét megtekinthessük. Leszúrjuk az obulusokat és belépünk a táborba.

Mindenütt gyönyörűen elkészített utak. 13 éve nem gondol velük senki - az utak ma is abban az állapotban vannak minden javítás nélkül, ahogy azokat az SS otthagyta. A barakkok előtt virágágyak. Néhány betonból készült virágtartót mutatóba meghagytak a szovjet felszabadítók. Különben az egész táborból minden elmozgathatót és leszaggathatót egészen a kilincsekig és WC-kagylókig leszereltek a szovjet csapatok és elvittek.

Akármerre nézünk és megyünk, egyetlen olyan út, amely kövezetlen volna, nincs! Sár: sehol! Nem úgy, mint azokban a táborokban, ahol évekig Európa elitje élt "felszabadítva a barbár nácizmus igájá"-ból. Virágvázák a parkokban. Ki látott a mi táborainkban virágvázákat? Tízezrek emlékeznek még arra a térdig érő sárra, amely a mi táborainkat, a passaui, pockingi, plattlingi, heertei, pidingi tábort stb. jellemezte.

1945 májusában "csontvázak" fogadják az amerikaikakat

Jól kivehető, hogy a barakkok ablakait valamikor virág díszíthette. Még megtalálhatók a virágtartók vasalásai. A kapun márványtábla a zsidó "mártírok" emlékére. A tábla nagyon óvatos, nem ad meg számot, hogy hány zsidó lett az SS-vadállatok áldozata. Sok. De gyerünk, nézzük meg a tábor épületeit.
A jegyet áruló férfi útbaigazít, hogy jobbról kezdjük el a tábor megtekintését és úgy menjünk körbe. Hát gyerünk. Vezetőre nincs szükség, mert minden helyiségben több felirat magyarázza a rémségeket.

Az első, hatalmas kőépület a mosoda. Elmondja a felirat, hogy itt mosták a foglyok ruháit. Amikor egy csoportot behoztak a táborba, le kellett adni a ruhát. A piszkosat aztán kimosták és ki-ki megkapta a "fegyenc-ruháját". A felirat elismeri, hogy a mosodát az SS a legmodernebbül a teljesen gépi erőre rendezte be. (Egyetlen edény nincs meg, elvitték a barbár SS mosodájának minden berendezését a kultúr szovjeték.) A felirat azt is elmondja, hogy a mosoda csak félrevezetésül volt modern, mert egyébként a táborban elképesztő piszok uralkodott. Tisztálkodásra, mosdásra, ruhaváltásra nem volt alkalom. A szerencsétlen foglyok saját szennyesükben szenvedtek.
(Később elolvastam a tábor életéről szóló kiadványokat. Az egyikben elmondja a történelemíró, hogy egy alkalommal orvosi felülvizsgálat volt és "kísérleti célokra" néhány tetű kellett. A brutális SS erre kiadta a parancsot, hagy tetűket kell azonnal szerezni. A végén már egy egész kenyeret ígértek egy-egy tetűért, de néhány darabot csak azoktól tudtak keríteni, akik éppen akkor érkeztek a táborba, és karanténban voltak, amíg be nem engedték őket a táborba. Mintha némi ellentét lenne tehát a mosodában található feliratok és a hivatalos hely által kiadott és jóváhagyott könyvnek az állításai között. Mert ha olyan mocsok lett volna a táborban, ahogy a mosoda felirata mondja, miért nem lehetett az egész táborban tetűt találni? Úgy emlékszem, hogy a tetű a mocsokban él meg, és nem a tisztaságot szereti. Vagy itt Mauthausenben olyan furcsa tetűk voltak, hogy a mocsokban, a mosdatlanságban elpusztultak?)

Mosolygó "alultápláltak" ismerkednek a "felszabadítóval"
A mosoda most olyan "emlékhely". A falakon zászlók, szovjet, német, spanyol, francia, olasz, magyar, stb. És sok-sok vörös zászló. A zászlók alatt koszorúk. Minden nemzet zászlaja alatt "mártírjai" emlékére elhelyezett koszorúk. Megtaláljuk a magyar "mártírok" koszorúját is. Piros-fehér-zöld, vékonyka szalag a koszorún és hatalmas vörös. A magyar ellenállók, partizánok koszorúja. Megállapítom, hogy útitársam mégis jó riporter. Arra figyelek fel, hogy a magyarok(?) koszorúját megfordítja és bontani kezdi lefelé a dróthálót befogó papirost. Hátha magyar újság. Nem, a koszorút Ausztriában vették, és, hogy a drótvázat tartani lehessen, osztrák újságba burkolták. Levesszük az osztrák lapot. A "Wiener Samstag" egy régebbi száma. De ennél érdekesebb, hogy a lap első oldalán Habsburg Ottó fényképe: *Otto von Habsburgs Wunsch: Heim naoh Österreich"' Stílusos! A lap másik oldalán a "Der Arzt von Stalingrad" című ismert regény 8. folytatása. Mind a két cikk nagyon találó. Habsburg Ottó hazavágyik és a sztalingrádi orvos! A szovjet táborokban nyomorultan elpusztult százezrek sorsát ismertető regény a Taauthansenben "legyilkolt" kommunisták - pardon - Európa mártírjai - koszorúján! És mintha a véletlen csak választ akarna adni, hogy minden miért, igen, a sok miértre válaszként szemembe ötlik a lap kommentárja "Eisenhowers Erkrankung und ihre Weiterungen" 'Köszönöm, mindent megértettem' "Eisenhowers Erkrankung und ihre Weiterungen"!
A mosoda padlója ma is ragyogóan tiszta, ép. Két beton mosó-, helyesebben öblítőmedence épségben maradt. Gyalázatosság! Forr bennem a düh, hogy milyen barbárok voltak ezek az SS-fegyőrök. Mindkét öblítő medence: színes, úgynevezett műmárvány. Lemegyünk a mosoda alá a pincébe. Tágas pincehelyiségek. Külön raktár a fának, szénnek és a koksznak. Minden raktárból felvonó, hogy ne kelljen a pincéből a tüzelőt kasban, zsákokban felhordani. (Van az emigrációban legalább egymillió emigráns. Nem is mindet, csak a magyar emigránsokat kérem, jelentkezzen az, aki olyan táborban volt "felszabadított", ahol központi fűtés volt, tábor-mosoda és a tábor-mosodában tüzelőszállító elektromos felvonó!)

De gyerünk tovább. Hátha akad még valami látnivaló. Valahol majd csak ráakadunk a vadállati kegyetlenkedés nyomaira.

A "vérszomjas" nácik sportolással óvják a kiirtandók egészségét

A következő helyiség a konyha. Helyesebben itt volt a konyha, de azt a szovjeték ugyancsak maradéktalanul leszerelték. Még a fűtőtestek vezetékét is kitépték a falból. A kábelekből kihúzták a villanydrótokat. Nincs egy kapcsoló, egy lámpafoglalat. A rombolás tökéletes. A tájékoztató feliratok elmondják, hogy kétségtelen, a konyha a legmodernebb volt, amelyet abban az időben csak előállítottak. Élelem bőségesen érkezett a táborba, de azt az SS ellopta. Az öblögető itt is megmaradt. Mondanom sem kell, ez is beton, de már nem műmárvány, hanem csempézett. Igen, csempézett! Gyönyörű, elsőosztályú fehér csempe! Külön a hideg vízzel való, külön a melegvizes öblögetéshez, külön kis rész a szárításhoz.

A konyha mellett a mészárszék, vagyis a húsraktár. Az akasztókat kitépték a szovjet felszabadítók, de ami van, látható, hogy a ma legmodernebb húsraktárban sincs szebb, jobb, higiénikusabb. Az óriási húsraktár padozata, mennyezete, falai: fehér csempe! Gyönyörű fehér csempe! Micsoda barbarizmus, micsoda hiánya a higiéniának! A falakon alul még romjaiban látható, hogy a helyiséget elektromos úton hűtötték! Az egész húsraktár valójában a legszigorúbb közegészségügyi előírásoknak is a legtökéletesebben megfelelő hűtőszekrény. Majdnem olyan tökéletes, mint Passauban, Plattlingban, Pidingben, Heertében, stb, stb. volt. Vagy ott ilyen nem volt?

Lemegyünk a pincébe. Száraz, egészséges, szellős hatalmas raktárhelyiségek zöldségféléknek. A tűzhelyek fűtése lentről, központilag történt. Milyen higiénikus eljárás, ahelyett, hogy a felhordott s porló szénnel, fával egészségesebbé tették volna a konyha légkörét és tisztábbá az ételeket! (Csak azt nem értem megint, ha idehozták az embereket, hogy itt "likvidálják" a tízezreket, mi a fészkes fülemülének kellett akkor ez a szupermodern konyha? Nem egyszerűbb lett volna tisztátalanul fázni, s romlott ételekkel "likvidálni" a mártírokat? Furcsa emberek voltak ezek az SS-őrök, akik előbb kétségbeejtő gondossággal ügyelnek arra, hogy szuper-higiénikusan főzzenek a foglyoknak, s aztán állati módon agyonverik őket!)

De gyerünk tovább! Kísérőm újra jó riporternek bizonyul. Felfedezi a mellékhelyiségeket. Megnézzük a konyhai WC-ket, aztán egyet gondolunk, s vissza a mosodába. Le a pincékbe. Mindenütt WC. Mindet megnézzük és ettől kezdve rendszeresen a többi helyiségekben is. Ülőke nincs. Egy-két helyen azonban romok. De megállapítható, hogy valamennyi WC-ben porcelánkagylók voltak, vízöblítés, és mindegyik WC-ben központi fűtés. (Hiába, kopik a memóriám! Kérem, segítsen ki, aki tud! Ugye, azokban a táborokban, ahol magyar menekültek voltak, ugyanez volt a helyzet. Én úgy emlékszem, ott az egyes táborokban zuhanyzó és társas WC-rendszer volt divatban, ahol az egyik részt, a férfiakét a nőkétől csak egy többszörösen elkorhadt és átlyuggatott fal választotta el, és a tábor eseményeit a felek a "csendes órák e pillanataiban" úgy tárgyalták meg, hogy 6-7 férfi az egyik oldalon, 6-7 nő a másik oldalon egymás mellett testvéri együttérzésben megkönnyebbülve kiabálta át egymásnak, mi van a kivándorlással és ki tudott szerencsésen egy négyujjnyi vastag fát lopni az erdőn, hogy valamit főzhessen. Vagy rosszul emlékszem? Kérem, javítson ki, aki jobban emlékszik.)

Még egyszer szétnézünk a konyhában s elolvassuk a feliratot: "Az SS ellopta az ennivalót".... Egy másik feliraton még elképesztőbb szörnyűségekről szerzünk tudomást. Megtudjuk, hogy az SS is éhes volt, és az SS fegyőrök a raktárosoktól, akik lopták az élelmiszert a raktárból, cigarettáért és pálinkáért ennivalót cseréltek.

(Úgy látszik, megint kihagy az agyam. De lehet, hogy ennek a pillanatnyi, de még ma is tartó elmebeli rövidzárlatnak az volt az oka, hogy valami nem éppen szalonképes megjegyzést tettem arra, hogy a két szöveg között mintha ellentét volna. De lehet, hogy nincs ellentét, csak az én nem-demokratikus, "neonáci-fasiszta-ködevő" agyam nem fogja fel az egészet. Bevallom, ma sem értek valamit. Kérem, aki tud, segítsen. Kérek mindenkit, segítsen, mert én nem tudom felfogni, ha az SS mindent ellopott, akkor miért kellett a foglyoktól az ellopott élelmiszereket cigarettáért és pálinkáért elcserélni, hogy legyen ennivalójuk! Mert az én szürke agysejtjeim azt súgják ma is, hogy ha az SS minden élelmiszert ellopott, akkor nem volt rá szükség, hogy cseréljen ennivalót cigarettáért. Mert vagy lopott az SS és akkor volt ennivalója, vagy nem lopott és akkor maguk a foglyok loptak! Akkor a foglyoknak jobb dolguk volt, mint az SS-nek!? Míg törtem a fejemet egy megoldáson, kísérőm csendesen maga elé motyogta: "Mendacem esse oportet memorem"! Hm! Be kell látnom, hogy az asszonyok néha gyorsabban megtalálják az igazságot ösztönszerűleg, mint mi "logikusan" gondolkodó férfiak! Valóban az lenne a magyarázat, hogy "A hazugnak jó emlékezőtehetsége legyen"? Lehet! Mert az kétségtelen, hogy ha ennek a tábornak valaki himnusz- szöveget íratna, megpályáznám ezzel a kissé átírt szöveggel: "Hazudnak rendületlenül")

De gyerünk csak tovább! Tárgyilagosan meg akarok nézni mindent! Lássuk a szörnyűségek helyét, a gázkamrát, a tarkólövéseknek a helyét, az akasztó-helyiségeket. (Közbevetőleg megjegyzem, hogy mindenütt még ma is hibátlan záró, hatalmas, modern ablakok, elsőrendű hajópadIó, tömör ajtók és száraz, egészséges falak.)

Tornaóra a "haláltáborban" (szintén a németek által készített eredeti kép)

Végre megtaláljuk a tarkólövések színhelyét. Elolvasom a szöveget. A magyarázat elmondja, hogy az áldozatokat magasság-mérés címén egy apró ablak elé állították és az ablakból azután egy SS tarkón lőtte a tarkójával éppen az ablak elé állt áldozatot. Ezt a kivégzési módot azonban később megszüntették, mert az SS-"gyilkosok" olyan rosszul lőttek, hogy rengeteg lövés nem talált, és a szerencsétlen áldozatot külön kellett agyonverni. Hm! Láttam SS-alakulatokat harcban. Hát lőni és célozni, azt tudtak! Ha valakinek, akit öt percig beavatok egy pisztoly elsütésének a titkába, s aztán a kezébe nyomok egy pisztolyt, hogy az elébe állt áldozatot lője tarkón, eltalálja! Elképesztő, hogy milyen rossz lövők voltak ezek az SS-őrök. Öt centiről nem tudták egy ember tarkóját eltalálni. De keressük meg azt a helyiséget és ablakot, ahonnan kilőttek. Azt hiszem, a mai napig kereshetnők, mert ilyen - így, ahogy mondom - nincs!!!
(Biztos ezt is leszerelték a szovjet csapatok?)

Itt az első helyiség, ahol kezdődnek a borzalmak, ahol saját szemmel győződhetem meg majd a kegyetlenségekről. És nincs ablak, nincs kivégzőket elrejtő helyiség. Eljöttem, hogy az igazságot lássam és keressem. És íme, a legszörnyűbbnek mondott helyen nincs semmi bizonyíték, csak egy meseszöveg a falon, melynél sokkal különbet kitalálnak a hároméves gyerekek, ha egymásnak a sárkányról mesélnek. Nincs meg az ablak.

Jó, nincs meg az ablak, nincs meg a  helyiség, de keressük a félre célzott lövések nyomait - adja meg az ötletet kísérő társam.

Hát keressük a félrelőtt golyók nyomait. Mert ugyebár száz és száz felvételt láttunk a szovjet tarkó-lövő helyiségeiről, és ott még azoknak a golyóknak a becsapódásait is lehetett látni, amelyek találtak. Hogy ne kelljen nyoma legyen olyan golyóknak, főleg tömegével kilőtt golyóknak, amelyek nem akadhattak meg a kivégzendőnek a koponya-csontozatában, helyesebben a gerincében. A golyó nem luftballon, amelyik nekivágódik a falnak s nyom hátrahagyása nélkül elpukkan. Keressük a becsapódások helyét. Kerestük. És kereshetnők akár még most is, ha fél óra után meg nem unom a guggolást, falkaparást, kapaszkodást a falak magasabb része felé. Keresem a becsapódások nyomát a szemben lévő falon, ahová a golyóknak vágódniuk kellett volna. Keresem a mennyezeten, a padozaton (betonpadló, azon csak meglátszik!), keresem mindenütt, még az ablakrámákban is. De sehol semmi nyom.

Ahol egy kis gyanús folt van, ott megkaparjuk a falat, hátha bevakolták az áruló nyomokat. Semmi, de semmi! Ebben a helyiségben egyetlen lövést le nem adtak. De ha leadtak volna, az SS-nél nagyobb őrültet az életemben még nem láttam. Körös-körül betonfal. Ha itt egy golyó félremegy, az egyik faltól a másikig pattog: öt félresikerült lövés, és legalább egy SS-est máris vihettek volna a kórházba, mert egy golyó biztosan eltalálja. Az állítólagos kilövőnyilástól a szemben lévő fal legfeljebb két méter! Ha két méterről valaki belelő egy betonfalba, a pisztolygolyó át fog zümmögni az egyik faltól a másikig többször, mint a megvadult darázs. Ha most a kivégzés úgy történt, hogy egy SS odaállította a foglyot a falhoz, hogy magasságát megmérje, míg a másik lőtt, az SS-nek ott kellett lennie a helyiségben. Hogy aztán egy SS-őr olyan gondatlan legyen, hogy szándékosan összelöveti magát a másik SS-őrrel, azt nem hiszem.

Határozottan állítom, nem azért jöttünk Mauthausenbe, hogy az SS-t megvédjem. Elkészültem rá, hogy találom nyomait valami kegyetlenségnek, de hogy ekkora tömény hazugság legyen Mauthausen, azt álmomban se hittem.

Ez már egy judeobolsevista hamisítvány, szerintük így akasztott az SS

De nézzük tovább a tábort. A következő helyiség a gázkamra. A felirat elmondja, hogy ebbe a helyiségbe gőzfürdő örve alatt behajtották az embereket és itt történt az elgázosítás. A felirat azonban azt is elmondja, hogy ennek itt semmi bizonyítható nyoma nincs, mert mielőtt az amerikaiak bejöttek, az SS leszerelte a gáztartályokat. Nincs meg az az ablak, amelyről a foglyok - minden bizonnyal azok, akik az elgázosítás után feltámadtak (akár a pesti zsidók) - beszéltek, de ezt is bizonyára befalazta az SS. Van azonban egy a gőzvezető csöveknél vékonyabb cső is, ez lehetett az, amelyen keresztül a gázt a fürdőbe vezették. (Egyébként a helyiség falán három kommunista fényképe, akiket itt gázosítottak el. Hol maradt a többi mártír fényképe? Vagy legalább - ha mindenről olyan pontosan tudnak - azok neveinek felsorolása, akiket itt elgázosítottak?) Megnézem a "gázt bevezető csövet". Vékony kis cső, amilyet nagyobb gőzfűtő-berendezéseknél használnak arra, hogy a leülepedett vízkövet és egyéb üledéket könnyebben eltávolíthassák a csövekből. Egyébként a vékonyka cső beforrasztva eredetileg a gőzvezetékbe a helyiség elején, és ugyanúgy vissza beleforrasztva a helyiség másik sarkában. A vékony cső közepén csap, amelyet ki kellett nyitni, ha a gázt be akarták ereszteni. Nem értem. A csap csak a fürdőhelyiségből kezelhető. Ha tehát itt gázosítani akartak, az SS-nek magának be kellett a helyiségbe mennie, kinyitnia, és így neki is kellett volna kapnia a gázból.

Hogy, kérem? Hogy kinyithatta már akkor, amikor nem volt még gáz a vezetékben, aztán kiment, s mikor kint volt, eresztették a helyiségbe a gázt? Először is: a helyiség sohasem volt fürdő! Sehol egy vízcsap helye, sehol egy tusoló nyoma, sehol egy mosdóé. Másodszor: ez a gőzvezető csőrendszer arra mutat, hogy a csövekben a gőz legalább 2-3 légkörnyomással keringett. Mivel a gázbevezető cső közvetlen kapcsolatban áll a gőzvezetékkel, ha azt a csapot nyomás alatt megnyitotta az SS, úgy leforrázta magát, hogy nem volt kedve mégegyezer megnyitni azt. Mert a vezetékben állandóan ott a magas nyomás, és ha gáz még nem is, de forró gőz kivágódott. Végigkutattam a csőrendszert, van-e valahol egy közbülső elzáró csap. Sehol. Ebben a helyiségben tehát soha senkit el nem gázosítottak. A gázosítás hazug mese, melyre a leghalványabb tárgyi bizonyíték nincs. A legkisebb nyoma sincs sehol, hol állt a gáztartály, mert ahol állnia kellett volna, ott nem is fut cső. Sem a padozaton, sem a falakon, sem a csöveken semmi nyoma annak, hogy ott valaha is ilyen tartály állt. Sehol egy forrasztás a csöveken!

Nincs messzire onnan a hullakamra. Száraz, hatalmas helyiség, ahol állítólag néha a mennyezetig tornyosultak az elégetésre váró hullák. Az egyik helyiségen felirat. Ebben a helyiségben boncolgatták a hullákat. Ebben a helyiségben verték ki az áldozatok aranyfogait és "zentnerweise" küldték Berlinbe. Vagyis "mázsaszámra", helyesebben "50 kiló-számra". Bemegyünk a hullaboncoló terembe. Emlékszem a mi hadikórházaink hullakamráira. Nagy faasztal, rajta pléh. Itt? Itt műmárvány boncoIóasztal csempeborítással. Porcelán mosdók, csempés WC, csempés falak. A legmodernebb kórházban nem lehet gondosabban berendezett hullakamra, mint ez! Honnan vettek ezek az SS-esek annyi hullát, hogy a kivert aranyfogak súlya néhány mázsára rúgott? Ide csak csupa aranyfogú ember került? Már nem is mérgelődöm! Helyettem kimérgelődte magát egy másik látogató, aki ráírta a falra, hogy "színtiszta hazugság!"

Megnézzük a hullaégetőt. Három hullaégető kemence. Kokszfűtésre. Az egyik gyanúsan új. A másik kettő volt használatban. Csak tudnám, hogy miért ez a felháborodás a halottégetések miatt. A katolikus Bajorország fővárosában külön halottégető intézet van. És még egyetlen cikket sem olvastam arról, hogy milyen barbárok a müncheniek, mert elégetik a hullákat! A hullaégetés általános szokás ma már szerte a világon! Miért éppen az SS-nek bűn, ha a hullákat elégették? Egyébként abban a helyiségben, ahol az égetőkemencék állnak, az egyik falon egy sereg fénykép. Azok képe ,,akiket itt elégettek". Nagy kár ezeket a fényképeket itt kitenni. Aki nem sajnálja a fáradságot, megnézi a képeket, elolvassa a neveket, érdekes tapasztalatra tehet szert. Nem akarom bántani a halottakat, meghaltak - ha meghaltak -, nyugodjanak békében, de ezekről az arcokról semmi intellektus, semmi megnyerő vonás nem árad. Legnagyobb részük kifejezett....

Újabb "hiteles" kép: füstöl az égetőkemence

Ha itt legalább 100000 embert elégettek, akkor hol marad még legalább 30-40000 ember fényképe? Csak 150-160 elégetettről volt fénykép? (Egyébként egy szerény kis számítás. A tábort 1939-ben kezdték kiépíteni.  A két égető kemence tehát legfeljebb 1800 napig dolgozott. Számoljunk úgy, hogy a "meggyilkolt" 122767  fogolyból 100000 embert égettek el, ez napi 55 ember elégetését jelentené. El bírt égetni ennyi hullát két kokszfűtéses kemence naponta?)

Patetikus hangú magyarázótábla ismerteti a tábor börtönének a szörnyűségeit. Na végre, látunk valami borzalmasat. A börtön az egyik alagsorban van. Lemegyünk. Apró cellák egymás mellett. Kínosan tisztán tartott, fehérre festett falak, festett ajtók, nincs azokon egy karcolás, tágas, alig rácsozott ablakok. Padló. Mindenütt a mai napig kínos tisztaság. Színes betonnal burkolt WC, hatalmas mosdóalkalmatosság. A mosdó óriási kehelyalakú műmárvány alkotás, olyan szép (egyet meghagytak a szovjeték), hogy szívesen látnám nálunk is. Az egész börtönt kirabolták a szovjet csapatok, de kétségtelenül megállapítható, hogy minden cellában központi fűtés volt a szörnyűségek idejében. A cellák falán seregszámra a felirat: "Itt voltam...Itt ültem.... Itt voltam rab...", stb. Mind annak a jele, hogy aki ezt felírta, él és nem verték agyon az őrök. A folyosó falán felírás. Valamelyik látogató véleménye: "Európa legmodernebb börtöne!" S ez a vélemény nem nagyít! Nyugodtan állíthatom, hogy ezekben az egészséges cellákban - sehol nyoma nedvességnek, penésznek 13 évi nemgondozás után - szívesen el lakott volna bármelyik táborlakó az 1945-1950-es években.

Végül a kórházat látogatjuk meg. Óriási ablakok, ugyancsat kínosan tiszta faIak. Látni a fűtőtestek helyét. A szobák átlagban két-háromágyasak. Két műtő. Romjaiban is látni, hogy a legmodernebbül, az orvosi higiénia legszélsőbb követelményeinek megfelelően épültek.  A nagy műtő romjaiban is megcsodálni való. A táblák el is ismerik, hogy a kórház teljesen modern volt. Azt állítja azonban a felirat, hogy nem használták. Az épület új szárnyát nem sokkal az összeomlás előtt fejezték be. A feliratok szerint azt, aki beteget jelentett, likvidálták, orvosi kezelés nem volt. Csak akkor azt nem értem, miért volt szükség, ekkora kórházra? A felirat azt is elmondja, hogy aki munkaképtelenné vált, a halál fia volt. Elgázosították, agyonverték. (Az egyik könyvben később egy felvételre bukkantam. Amerikai páncélosok vonulnak Mauthausenbe.  A tábor fogolytársadalma fogadja őket. A fényképen elől mindkét lábukra amputált, jól táplált, sőt kövér szovjet hadifoglyok. Sehol egyetlen elnyúzott, csontig soványodott arc. Hát ha mindenkit, aki nem tudott dolgozni, megöltek, hogy kerültek erre a fényképre mindkét lábukra amputált, kövér szovjet,
lengyel és egyéb hadifoglyok? Vagy akinek két lába hiányzott, az még munkaképes volt? Mutogatnak egy sereg képet, ahol csontig soványodott foglyok állnak sorba, mielőtt elgázosítják őket. Érdekes módon az amerikai katonaság által felvett fényképeken nincsenek sovány, járni nem tudó roncsok. Amazokat a felvételeket feltehetőleg a Joint és a CIC fényképészei készítették hetekkel az amerikaiak bevonulása után. Tisztában vagyok vele, hogy készülnek az ilyen felvételek!

De elolvasom a tábor szenvedéseiről kiadott könyveket. Név szerint felsorolja a szerző, hogy a táborban kik szerveztek földalatti ellenállási sejteket. Ismerteti az egyik könyv, milyen kitörési kísérleteket készítettek elő és kik. Elmondja, hogy rendszeres kommunista kiképzés folyt a táborban. A kommunistáknak rádiókészülékük volt bent a falakon belül! Ha olyan borzalmas volt az ellenőrzés, hogy került be rádió a táborba, még hozzá rádió-leadó-készülék? S ami véglegesen eldönthet egy bizonyos vitát, az az a tény, hogy a táborban megszervezett kommunista sejtek vezetői egytől-egyig életben vannak, s saját országukban ma a kommunista kormányok vezető állásaiban ülnek. Ha olyan vadállati módon kiirtottak mindenkit, aki antifasiszta - értsd: kommunista - volt, hogy lehet az, hogy éppen a legfőbb vezetők maradtak életben? A helyzet körülbelül az, mintha a kis nyilasokat végezték s irtották volna ki a bolsevisták, és Szálasi, Bárdossy, Imrédy,  Endre,  Baky vígan élnének! Nem az lenne az ésszerű, hogy a nagyokat irtják ki és hogy a "kisebbek" maradnak meg? Itt viszont az összes "fejesek"megmenekültek. Valahogy nem értem! Közel 130 000 embert irtottak ki, az összes nagy kommunistát, a vezetőket pedig életben hagyták!

De érdekessége a könyvekben lévő statisztikáknak az is, hogy nem tudják megállapítani, hány ember fordult meg a táborban, de azt pontosan, mennyit végeztek ki. Azt írja az egyik könyv, hogy a "likvidáltakra" vonatkozó, s éppen ezért az őrség számára halált jelentő feljegyzések épségben a felszabadítók kezébe kerültek, de a táborba beutaltak teljes névsora nem, azt az SS megsemmisítette. Megint valami, amit nem értek! Ha már megsemmisítettek valamit, nem az a logikus, hogy elsősorban a "likvidáltak" névjegyzékét semmisítik meg? Megsemmisítik a névjegyzékét, hogy kik jöttek a táborba, de aranytálcán viszik a szövetségesek elé annak a bizonyítékait, hogy mennyi embert "gyilkoltak" meg!? Ha már meg tudták semmisíteni a teljes névsort, ugyan miért ne lett volna idő a sokkal döntőbb "kivégzettek listája" megsemmisítésére?!

Átépített égetőkemence

Tudomásom szerint egyébként egy történelmi adatokat gyűjtő, méghozzá baloldali intézet kérését, hogy ezeket a feljegyzéseket feldolgozhassa, elutasították! Miért nem mutatják fel a jegyzékeket? Mert nincs ilyen feljegyzés, vagy mert megállapítható lenne, hogy a feljegyzések későbbi eredetűek?)

De most nézzük meg végül a barakkokat, ahol a "halálra ítélt foglyok" éltek. Előttem érthetetlen okokból a tábor nagy részében a barakkokat lebontották. A barakok anyagát elvitték a szovjeték! Ha a lebontott barakkok faanyaga valóban olyan korhadt, használhatatlan lett volna, miért kellett a szovjet csapatoknak?
Végigmegyünk a megmaradt barakokon. Elolvassuk a rémregénybe illő elbeszéléseket a falakon. Nem a táblák érdekelnek, de gondosan megnézünk mindent. A három barak bármelyike határozottan jobb állapotban, mint akár a pidingi, akár a plattlingi, passaui, heertei barakkok. A foglyok elhelyezése közös nagy termekben történt. A bejárat a barakkokban középen. Jobbról-balról egy-egy nagy lakóhelyiség.

Tizenhárom éve gazdátlan barakkok. Tizenhárom éve itt semmit nem javítottak. A mai napig ép, száraz fafalak, jó hajópadló, pontosan záró ablakok. A WC higiénikus, az egyik részben ülőkék nyoma, a másik részben közel két méter magasan betonfal.

A mosdóban egyetlen csap nincs épségben. A csöveket kitépték a falból, de több helyiségben megtalálni még a csapok fölé elhelyezett kis táblákat: "Kaltes Wasser - Warmes asser Mischungshahn". Vagyis a közös mosdóban állandó hideg-meleg folyóvíz-szolgáltatás volt, aki akarta, hideg vízben mosdott, aki akarta, melegben, aki akarta, keverhette a hideg vizet meleggel. A mosdók közepén hatalmas közös műmárvány mosdómedence. A medencék formája: művészi. Minden megerőltetés nélkül megállapítható a romokból, hogy a mosdómedencék közepén rózsaszerűen elágazó csövek voltak. Vagyis a mosdás nem a medencében történt, nem innen kellett a vizet tenyérrel kimeregetni, hanem mindenkinek, aki mosdott, külön vízsugár jutott. Amint a részben összetört alkatrészekből látható, a higiéniára annyira ügyeltek, hogy ivásra külön berendezés volt. Ki-ki maga működtethette, s úgy ihatott, hogy nem kellett más után szájába vennie a csapot.

Az egyik barakkban mutatóban szalmazsák. Hadd lássák a látogatók, milyen barbár volt az SS. A mai napig is jó állapotban van a szalmazsák, benne szép, szálas szalma. Tizenhárom éve áll itt ez a zsák, tele szalmával, és a lakószoba olyan száraz, hogy bármilyen mélyen túrok a szalmába, nem találok egyetlen penészes, vagy csak nedves szalmaszálat sem! Ilyenek voltak azok a barakok is, amelyekben a mi menekültjeink éltek a "dicsőséges felszabadulás" után!? Minden lakószobában padok, zsámolyok, székek. Aki írni akart, annak író-, olvasó-asztal. Az olvasó-, íróasztal felett látni e külön lámpa helyét.

(Ha jól emlékszem, a mi táborainkban az ágyakon vagy a földön ültünk, ha többen egy szobába összejöttünk! Külön író- és olvasó-asztalról nem hallottam. Arról ellenben száz- és százezer hadifogoly tud, hogy amerikaiak, franciák heteken keresztül szakadó esőben puszta földön, a sárban, mocsokban, latyakban kényszerítették aludni a hadifoglyaikat! Tíz- és tízezren szereztek súlyos betegséget, mert megfáztak a sárban. Még szükség-WC sem volt, hanem ott kellett a foglyoknak szükségleteiket elvégezni, ahol éppen aludtak. Voltak francia fogolytáborok, ahol a szükséglet elvégzésére senki fel nem állhatott, mert ha csak felguggolt, a francia kommunista partizánokból álló őrség mint a kutyát lelőtte. Ha olyan hangulatban volt az őrség, a hulla aztán akár 6-8 napig is ott hevert eltemetetlenül az élők között. Ott vett rajta erőt az enyészet. S a védtelen foglyoknak hasmánt fekve kellett elvégezniök szükségleteiket úgy, hogy az ürülék alájuk folyt, s amíg saját ürülékükben fagyoskodtak, halott bajtársaik oszlásnak indult és szörnyű bűzt terjesztő hulláit kellett nézniök!)

Végigjártuk a tábort. Másról, mint tömeggyilkosságokról és bestiálisan kivégzett, elgázosított foglyokról nem olvastunk. Százezer rémdrámaíró nem talál ki annyi szörnyűséget, mint ami itt állítólag megtörtént.
Lassan lépkedünk kifelé a pompás úton a táborból. A kapu előtt megállunk. Előveszem a tábort ismertető könyveket. Az egyikben alaprajz. Megtalálom a rajzon, amit keresek. Mert ha megöltek itt annyi embert és elégették is a hullákat az SS-hóhérok, valaminek mégis kellett volna maradnia vissza. Koponyáknak, csontoknak, az összeégett bélsárnak. Jelzi is az alaprajz, hogy hol van a csontkamra. Tehát: irány a csontkamra. Igen ám, de hol a rajzon szereplő csontkamra? Találok ugyan néhány bunkert, de csontokat nem! Sehol egy feljegyzés, hogy az SS elvitte volna a csontokat. De akkor hol vannak a kivégzettek, meghaltak csontjai? Végigkutatjuk a terepet. Hát nincs csont!

Újra megnézem a térképet. Találunk egy fényképet, hogy a tábor bejárata előtt van egy temető. A fényképen mértani pontossággal elhelyezett keresztek egész sora. A magyarázó szöveg elmondja, hogy valamikor futballpálya volt ezen a helyen, s azt használták fel később temetőnek. Nézzük meg tehát a temetőt! A futballpályát meg is találom, de ott ugyan már egyetlen kereszt sincs. Az bizony csak gyönyörűen gondozott sportpálya. A pályán gyéren növő fű. A pálya altalaja döngölt és salakozott. Bármely, akár elsőosztályú futballcsapat is megirigyelheti. Mintaszerűen megépített, gondozott pálya. Az ismertetőben eldugva találok utalást arra, hogy később a holttesteket innen kiásták és elvitték. Hogy hová, arra nem felel az ismertetés.

Lemegyünk az egykori "temetőbe". Akárhogy is kutatjuk, itt ugyan a legkisebb nyoma sincs annak, hogy valaha ezt a területet temetőnek használták volna. Semmi nyoma annak, hogy itt valaha sírok lettek volna. Semmi jele, hogy itt exhumáltak. Mert a talaj mindenütt egyenletesen döngölt. Márpedig ha itt ástak, lehetetlen, hogy ha még annyira is újra ledöngölték a talajt, süppedések, talaj-egyenetlenségek, itt-ott puhább részek ne maradtak volna vissza. De ilyenek nincsenek! A pálya teljes terjedelmében egyenletesen szilárd, sem a fűnek a növésén, sem semmi más formában a legkisebb nyom, hogy itt valaha temető lett volna. Találtunk azonban kisebb lyukakat itt-ott, szépen egyenletesen távol egymástól.
Ezek a lyukak a fényképen szereplő keresztek helyett.

Nincs tehát más magyarázat, mint az, hogy itt a pályán mérnöki pontossággal elrendezetten néhány száz keresztet levertek a földbe, és mikor készen állott a nagy 'temető", lefényképezték. Lefényképezték, az "áltemető"-ről szóló fényképeket a különböző újságoknak hatalmas összegekért eladták, a fényképekből, mint a többi "borzalmak"-ról készített levelezőlapokat százezerszámra forgalomba hozták, és valakik azon súlyos pénzeket kerestek! Először kerestek azon, hogy világgá kürtöIt mesékkel s hazugságokkal "jóvátételt" csikartak ki a legyőzött államoktól, aztán kerestek azzal, hogy a hazugságok igazolására szolgáló "bizonyítékokról" levelezőlapokat készítettek, a szenvedésekről pedig könyveket írtak, és azokat óriási mennyiségben forgalomba hozták. A világ legaljasabb üzletelése folyt itt. Üzletelés a szenvedéssel, a "mártíromság"-gal, a halottakkal, nem lévő gázkamrával, kitalált tarkón lövésekkel.

Hangsúlyozom, nem lepett volna meg, ha túlzottan kemény bánásmód, vagy akár kegyetlenkedések nyomaira bukkanunk. De nem találtam. A felvételek nem hatnak meg, mert eléggé közismert már, miként készültek a frankfurti SS raktárában megtalált karikagyűrű-halmazról a felvételek, vagy a száz és száz pár gyerekcipőről, az asszonyok levágott hajából feltornyozott halomról a nemzetközi sajtóból ismert képek.

Közismert, hogy a bergen-belseni tábor hullahegyeiről közzétett felvételeket úgy inszcenálták, hogy messze vidékről összehordták az angol szőnyegbombázások során meghalt németek hulláit, a felső sorban fekvőkre KZ-s ruhát húztak és így mutogatták világszerte az "SS által legyilkolt táborlakók hullahegyeit"! A frankfurti jegygyűrű-halom pedig úgy készült, hogy papírmaséból csináltak egy dombot, telefestették aranyporral "jegygyűrűkkel", erre felragasztgattak két sor jegygyűrűt,- hogy ezeket honnan szerezték, arról életveszélyes lenne még ma is beszélni, - viszont az üzlet nagyszerűen virágzott a nemzetközi sajtó busás árakat fizetett a "szellemes" riporternek a "meggyilkolt és jegygyűrűiktől is megfosztott zsidók" meséjéhez szükséges kitűnő illusztrációkért! A levágott női hajakat pedig a francia kommunisták szállították a felvételekhez, akik tíz- és tízezer francia nőt nyírtak kopaszra, mert állítólag német katonával látták! A felvételek aláírásán a francia nők hajából az SS által levágott haj lett, amely egykor elgázosított zsidónők fejét ékesítette.

Mielőtt végleg elhagynánk Mauthausent, mégegyszer körülkocsizunk a tábort körülvevő úton, hogy hátha valamit még látunk. Csak még mindég meglévő feliratokat találunk: " Mauthausen figyelmeztet", "Öljétek meg a SS-eseket!", "Szavazz a kommunistákra!", " Éljen a felszabadító dicső szovjet hadsereg!". Hogy a "felszabadítás" után milyen gyilkolás, rablás, fosztogatás folyt a környéken, arról még ma sem mernek beszélni. Leülünk a Duna partján a komppal szomszédos kis vendéglőben és nézegetjük a táborban vásárolt emlékeket. Körülöttünk zajlik az élet. Mosolygó osztrák arcok. De ahogy észreveszik kezünkben az "emlékeket" úgy komorulnak el az addig vidám tekintetek! A félelem ül ki újra a szemekbe. Már indulunk Bécs felé, amikor észreveszem, hogy nincs elég cigarettánk. Bemegyek egy kis üzletbe, hogy vásároljak. Meglátok néhány képet a községről és a táborról. Válogatok és vásárolok. Nagyon ijedten néz rám a két eladó. Rájuk mosolygok. Kényszeredetten visszanevetnek.

- Miért tűrik Önök, hogy ez a tenger hazugság ma is forgalomban maradjon!? Hiszen ez odafönt a világ legnagyobb csalása? - A két eladó összenéz. Nem válaszolnak.
- Miért nem mondják el maguk, akik itt voltak, mi történt a táborban, maguk, akik látták?
Az egyik eladó rövid habozás után halkan megszólal:
- Arra itt már nincs tanú! Azokat legyilkolták!
- És a rablásokról miért nem beszélnek, az asszonyok, a lányok megerőszakolásáról, azokról a parasztokról, akiket legyilkolt a táborból kiszabadult csorda?
Az egyik jobban elsápad, mint a másik.
- Parancsol még valamit? - szólal meg az egyik.
- Miért nem felelnek a kérdésemre? - szólok rá.
Újra fojtott csend.
- Kérem, uram, mi nem tudjuk, kicsoda Ön.
Megmutatom nemzetközi újságíró-igazolványomat.
Forgatják a kezükben, majd visszaadják.
- Uram, mi itt élünk, nem akarunk magunknak kellemetlenséget! Azok, akik egyszer itt voltak, ma nagy urak Ausztriában is. Hatalmuk van és mi védtelenek vagyunk!
Mikor fizetek, az idősebb kinyitja az ajtót, hogy kiengedjen.
  -Uram, úgy látom, Ön mindent látott. Miért akar több bizonyítékot? Írja meg azt, amit látott. Hogy a "felszabadítás" hogy történt, azt pedig elképzelheti!

Igaza van. Elképzelem. Nem is kell hozzá nagy képzelőerő, mert több ilyen " dicső felszabadítás"-t láttam és még többről tudok. Amit láttam Mauthausenban, teljesen elegendő volt, hogy lássam, mint dolgozik a világhódító moszkoviták, a bolsevisták reklám-osztálya, és mint lehet a legalaptalanabb hazugságokat, történelemhamisításokat igazságként hirdetni, mert az emberek semmi hajlandóságot nem mutatnak, hogy gondolkozzanak. Azok legnagyobb része pedig, akik ismerik az igazságot, megfélemlítve hallgatnak abban a hiszemben, hogy életüket így valahogy megmenthetik, és nem éri el őket az ószövetségi bosszú vagy a marxi szadizmus.

Jelenleg ezt mutogatják gázkamraként, annak ellenére, hogy már elismerték, hogy itt nem volt

De tegyük fel, hogy mindaz, amiről a beszámolók írnak, igaz lett volna! Akkor is van Mauthausennek és ennek a "nácizmus" ellen kialakított propagandának egy erkölcstelen oldala. Ha Mauthausent azért mutogatják, hogy az emberi barbarizmus szörnyűségeit az emberiség elé tárják, akkor:
- miért nem mutogatják a szovjet kényszermunkatáborokról igen bőségesen rendelkezésre álló anyagot?
- miért nem mutogatják az angol, francia, amerikai fogolytáborok borzalmairól szintén bőségesen rendelkezésre álló bizonyítékokat?
- miért nem lett történelmi műemlék a Camp Marcus, ahol Európa legkiválóbb koponyáit kínozták, éheztették, pofozták, rúgták és szállították a bolsevista moszkoviták akasztófáira?
- miért csak a "nácik"-nak volt bűn, ha a bolsevizmus terjesztőivel szemben kemény kézzel léptek fel, míg az UNO-csapatok Koreában, Indokínában, a francia csapatok Marokkóban és Algériában elkövetett tömegmészárlásairól tilos beszélni?
- miért csak az elgázosított zsidókról beszélnek és Lidiceről, míg azt, hogy a nyugati légierők több mint egy millió ártatlan és védekezésre képtelen asszonyt, gyereket bombáztak cafatokká Európában, Japánban, ma is "kereszteshadjáratnak" nevezik?

Hogy itt kik és milyen "világnézet" érdekében folyik a legaljasabb propaganda, arról, ha eddig nem tudtuk volna, megfelelő felvilágosítást ad a "Mauthausen" c. kis füzet, melyet Hans Marsalek és Josef Kohl állított össze. A füzet előszavában a szerzők kirohannak a III. Birodalom - a "német militarizmus" ellen. "A német militarizmus jelentette akkor minden szabadságnak a végét, jelentette a fasiszta terrort, az internálótáborokat, jelentette a háborút és a halált. Ma Európát ugyanez a veszély fenyegeti. Megkísérlik, hogy Nyugat-Németországot felfegyverezzék és egykori SS-hadosztályokat állítsanak fel Hitler-tábornokok parancsnoksága alatt. Bosszúra szomjas SS-vezetők és Wehrmacht-tábornokok ma ott akarják kezdeni, ahol 1945-ben abba kellett hagyniuk. Vissza akarják hozni a fasizmust, háborút és barbarizmust. Az új veszély láttán a mauthauseni K2 életben maradt rabjai is ott állnak Európa minden államában a Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni harc élén..."

Hogy kik harcolnak Németország felfegyverzése ellen, mindenki előtt, aki még szellemi képessége egy parányi szikráját megtartotta, nem kell bizonygatnom. A világuralomra törők! Hogy kik kerültek a közbűntényeseken kívül Mauthausenbe, ezek után világos! A kommunisták! Akik ma a KZ-meséket költik és terjesztik: - a világhódítók! És a süket, a vak, a beijedt, a gyáva - még ha tudja is, hogy kötetekre való hazugságokat írnak össze - hallgat! Hallgat, mert félti nyomorult életét! De jegyezzék meg a gyávák, a lapulók, hogy - nincs menekülés lapulással! Aki élni akar, annak harcolnia kell! Annak le kell rántania a leplet a hazugságokról! Fel kell készülnie az újabb küzdelemre - lelkileg és fizikailag egyaránt!
"Mauthausen figyelmeztet!" - írták fel a bolsevisták szerte Mauthausen környékén! Köszönjük a figyelmeztetést! Mauthausen nekünk is figyelmeztetés és - készen állunk a harcra! Szemben a bolsevizmus veszélyével! Szemben a világhódítókkal!

UTÓSZÓ

Idős korában, elfeledve
Minden korban voltak emberek, Galileitől kezdve a mai revizionistákig, akik másként gondolkoztak, mint a többség. Ez azt jelenti, hogy nem úgy gondolkoztak, mint azok, akik nem gondolkoztak. Alföldi Géza ilyen ember volt.
A fenti írás eredetileg az általa szerkesztett és Bajorországban kiadott HÍDVERŐK c. emigrációs lap 1958. 23., 24., illetve 1959. 1. számában jelent meg három folytatásban. A cikksorozatot Alföldi nem a saját neve alatt, hanem Czeglédy József írói álnevén közölte. A Hídverők c. lapot ebben az időben Alföldi már majdnem egyedül csinálta, ezért a saját neve mellett kb. 3-4 állandó írói álnevet is használt. A Czeglédy József szerepelt leggyakrabban. A név abból adódott, hogy Alföldit eredetileg Schilzong Józsefnek hívták és Cegléden született.
A zsidóság köreiben szinte világbotrányt kiváltó leleplező írás megjelenése után Alföldi ellen megindult az összehangolt támadás.
Ehhez a kürtjelet a New Yorkban kiadott AZ EMBER c. magyar nyelvű zsidó revolverlap és annak nemzetközi szélhámos főszerkesztője, Klár Zoltán szolgáltatta, aki még attól sem riadt vissza, hogy az amerikai és a világzsidóság nevében nyílt levelet írjon Adenauer akkori nyugatnémet kancellárnak, Alföldi elnémítását követelve.




Klár Zoltánról tudni kell, hogy a „fasiszta Horthy-korszakban“ jólmenő zugügyvéd volt, mellékesen a botrányairól híres TÁRSADALMUNK című bulvárlapot is szerkesztette. Miután 1944-ben a németek elgázosították, és szappant vagy lámpaernyőt csináltak belőle, majd a nyilasok a biztonság kedvéért legalább háromszor Dunába lőtték, mindez nem akadályozta meg abban, hogy a hírhedt népbírósági tárgyalásokon „Kötelet! Kötelet!“ kiáltozásokkal hívja fel magára a figyelmet, halált követelve a vádlottakra. Aztán az ötvenes évek közepe táján hirtelen Amerikában tűnt fel, ahol idővel átvette Göndör Ferenctől (alias Krausz Náthán, Kun Béla egykori sajtófőnöke) a mélyen demokratikus és szerfölött humánus hangvételű AZ EMBER c. lapot, amelynek tartalmát vizsgálva csak egy dolog bizonyult igaznak: Ára 20 cent.
Alföldi Géza állta a sarat, de az 1959 tavaszán kezdődött és egészen 1962-ig tartó hajszával egybekötött bírósági tárgyalások felemésztették idegeit és minden pénzét. Végül jogerős bírósági végzéssel 1962-ben betiltották a Hídverők további kiadását, Alföldit pedig kiutasították Németországból.


A kiutasítás végrehajtására azonban mégsem került sor, mivel Klárék hathatós propagandájának köszönhetően nem akadt olyan ország, amelyik Alföldit befogadta volna. Szinte mindenkitől cserbenhagyva, megtört földönfutóként tengette további életét 1991-ben bekövetkezett haláláig. Utolsó útjára nem kísérte más, mint a magyar emigráció hálátlansága.

Munkában a zsidó propaganda

Csekély vigasz, hogy azóta Klár Zoltán dicstelen életére megérdemelten a feledés homálya borult, míg Alföldi Géza csillaga, főleg verseinek köszönhetően, ott ragyog és utat mutat minden nemzethű magyar fölött, hirdetve, hogy csakazértis lesz magyar feltámadás.
Dobszay Károly

Dobszay Károllyal

Kapcsolódó:


- Holokamu dosszié

Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Ajánló
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Humoros kép 
Dossziék
Ajánlott videó 

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2018 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready