Püski Sándor és Ilona
Sokan azt hittük, vagy hisszük a mai napig, hogy az angyaloknak szárnyuk van, odafent ülnek a felhőkön és számunkra ők elérhetetlenek.
Pedig nem így van. Nagyon nem így van. Az angyaloknak hófehér hajuk van és a Krisztina körúton töltik mindennapjaikat. Néha söprögetnek a bolt bejárata előtt, mert ők még úgy tanulták: rend a lelke mindennek. S üldögélnek kicsiny íróasztaluk mellett a könyvesboltjukban, méregetik a belépőket és az arcokat elnézve biztosan megfordul a kérdés a fejükben: megérte?
Sándor bácsi és Ilus néni talán másképp fogalmazott, talán épp így, mikor Buda angyalaiként megkérdezték önmaguktól: ment-e a könyvek által a világ elébb?
Egy dekadens kor haldokló nemzetének voltak ők utolsó fáklyái. Életük nem példaadó a mai nemzeti érzelmű fiatalok számára. Életük maga a példaadás!
Sándor bácsi szegény és egyszerű parasztcsaládba született és mégis: Ő lett a magyar nemzeti könyvkiadás királya. Talán nem is véletlenül alakult ez így. A nép írók világát csak ő érthette meg igazán, s azt, amit elszenvedtek örök társával - Ilus nénivel - csak egy nyakas magyar paraszt bírja elviselni.
Abban, a ma már boldognak tűnő korban, amikor még élt a magyar irodalom, az az igazi fajta, magyar népet szolgáló írók betűvetése, Sándor bácsi megálmodta és összehozta a szárszói találkozót, majd a Magyar Élet tábort. Ez ma már történelem, nekünk fiataloknak pedig távoli idők elérhetetlen világának tűnhet mindez, ám aki Krisztinaváros szívében nyitott szemmel és szívvel járkált, az könnyen megtalálhatta a népi írók szentélyét, a Püski Könyvesházat, ahol megelevenedett a nemzeti érzelmű írótársadalom világa. Amelyik Budapesten alapíttatott Sándor bácsi által, még a második világégés hajnalán, '38 esztendejében és 1950-ben a kommunista kutyák által államosítva leend.
Sándor bácsi időközben megszokta a börtönkosztot, amit azóta is azért kap a magyar ember, mert hazájáért kíván tenni. Szellemi vezéregyénisége volt az 1945 utáni szovjet megszállással szembeszegülő népi akaratnak, 1962-ben pedig bebörtönözték azok, akik ma is urak ezen a nehezen érthető magyar ugaron. Az 1970-es esztendőben, hűséges társával, Zoltán Ilonával, a népi-nemzetiek Ilus nénijével Amerikába emigráltak, és...
És ott folytatták, ahol abbahagyták: könyvkiadót alapítottak, Püski Kiadó néven, ahol nemcsak kiadóra, hanem társra, barátra lelhetett a magyar érzelmű, ám a bolsevizmus által üldözött írótársadalom.
A Püski házaspár aztán 1988-ban, az enyhülés első jeleire hazaköltött és megnyitották a Krisztina körúti kis könyvesboltot. Az igazi békési magyar paraszt tette ez, nem maradt a fejlettebbnek tűnő Amerikában, nem szédítette el a csillogó-villogó új alku világa. Hazatért, hogy szolgáljon és túlzás nélkül állíthatjuk generációknak – az enyémnek legalábbis mindenképp – Ő nyitotta fel a szemét!
Sosem tudjuk ezt már neki megköszönni, pedig igazán többet érdemelt volna, úgy a fiatalabb nemzedéktől, mint nemzetétől, de a nagy jellemek már csak ilyenek, mint az angyalok, szinte észrevétlenül élnek közöttünk. A pufajkás Horn-rezsim "köszönte meg" egyedül Sándor bácsinak és Ilus néninek áldozatos munkáját, házkutatást rendelt el boltjukban, még 1998 tavaszán. Akkor mindenki előtt világossá válhatott, itt még mindig ők fújják a passzátszelet, s sem a tollat, sem a kardot nem tehetjük le.
Itt állok, egy új évezred hajnalán, s gyakran érzem úgy, hogy a mai gimnazisták és közöttem nagyobb a távolság, mint nemzedékem és Szárszó világa között. Egyvalamit tehetek, hogy ezt feloldjam: Püski könyveit nyomom minden diák kezébe, olvasd az igazat, a magyart felszólítással. Hogy ment-e a könyvek által előrébb a világ? Azt nem tudom, hogy az egész világ ment-e, de a mi kis magyar életünk mindenképp.
Tartozom annyival Önöknek, kedves Sándor bácsi és Ilus néni, aki sajnos három évvel korábban ment el, hogy megköszönjem: nemzedékem nevében köszönöm, hogy a magyar népi világot, gondolatot megismerhettem Önök által. Egymás iránti hűségük, kitartásuk, szellemi szabadságuk örök példa marad számomra és remélhetőleg a fiatalabb magyarok számára is.
Püski Ilona és Sándor: egy nemzet siratja Önöket és kíván békés nyugalmat a népnemzeti irodalom halhatatlan szüleinek.
A Hadak útján pedig, – egymást ölelve - két újabb fényes csillag ragyog.
Emlékük legyen áldott, nyugalmuk csendes!
A Kuruc.info szerkesztősége nevében:
Florian Geyer