Az alábbiakban részlet következik Lengyel Olga Öt kémény: egy nő, aki túlélte az auschwitzi haláltábort címmel először 1947-ben angol nyelven megjelent könyvéből (Five Chimneys: a woman survivor’s true story of Auschwitz Granada, Ziff-Davis, 1947, 1972). A fülszövegben egy Albert Einsteintől származó idézet olvasható: "Hatalmas munkát végzett a szerző azzal, hogy megszólaltatta a némákat, és nem hagyta feledésbe merülni a borzalmakat."
1943 júniusa után a gázkamrákban szinte kizárólag zsidókat és a cigányokat öltek. 360 holttestet vonszoltak ki, majd égettek el minden félórában, vagyis óránként 720 embert hamvasztottak el, tehát egy 24 órás "műszak" alatt 17 280 áldozat teste porladt el. És a kemencék éjjel-nappal, gyilkos hatékonysággal üzemeltek. De mintha mindez nem lett volna elég, az égetőgödrökben még ezen kívül naponta 8000 foglyot égettek el. Tehát naponta 24 000 áldozata volt a náci barbárságnak! Elképesztő "eredmény", amely igen csak sokat elárul a német "ipar" teljesítőképességéről. 
Olvasható mindez Lengyel Olga könyve 1947-es angol kiadásának 80–81. oldalán.
 
Számoljunk csak. Egy héten több, mint 100 ezer, 40 nap alatt egymillió, 240 nap, vagyis nyolc hónap leforgása alatt tehát 6 millió ember veszett volna oda Auschwitzban? Ha ilyen ütemben zajlottak az elgázosítások, akkor az 1942 júniusa és 1944 októbere közötti eltelt 28 hónap alatt hány, főképp "zsidó és cigány" foglyot gyilkoltak le a nácik Auschwitzban? 20 milliót?
 
De tegyük fel, Lengyel Olgát elragadták az indulatai, és elképesztő túlzásokba esik. (Bár megjegyzem, az ehhez hasonló tanúvallomások alapján hozták a halálos ítéleteket és szabtak ki börtönbüntetéseket Nürnbergben.) Csakhogy más "szemtanúk" is hasonló számokat emlegetnek.
Kitty Hart, egy magát auschwitzi túlélőnek nevező lengyel zsidó nő Visszatérés Auschwitzba (Return to Auschwitz, Granada, 1981) című könyvének 118. oldalán a következőket olvassuk:
Amennyiben keményen dolgoztak, a feladattal megbízott katonák képesek voltak kb. 18 ezer testet elégetni 24 óra leforgása alatt, míg az égetőgödrökben további 8000 hulla porladt hamuvá egyetlen nap alatt.
A könyv fülszövege a következőképpen ajánlja a művet: "Lebilincselő és megrázó történet, jelentős darabja az egyre szaporodó, Holokauszttal foglalkozó történelmi és irodalmi alkotásoknak... Nagyon kevés visszaemlékezés mutatja be ilyen közelről a mindennapos borzalmakat és állítja elénk ilyen átéléssel a túlélésért folytatott harcot." (Martin Gilbert, The Times) Talán mondanom sem kell, hogy a könyvből dokumentumfilm is készült, amely számos díjat is kapott.
 
Egyébiránt Martin Gilbert, aki Kitty Hart könyvét olyannyira dicsérte, maga is írt egy művet a holokausztról. (Továbbá többek közt sajnos Winston Chuchillről is). Az Auschwitz és a szövetségesek című, 1981-ben megjelent munkájában a következőket írta /a 26. oldalon/:
A külvilág semmit sem tudott a zsidók megsemmisítésére irányuló tervekről 1942 tavaszán és kora nyarán, pedig ekkor már teljes sebességre kapcsolt a gyilkológépezet, és naponta több százezer zsidót gázosítottak el Belzecben, Chelmnoban, Sobiborban és Treblinkán.
Na most tegyük fel, hogy naponta 200 ezer embert gyilkoltak le a nácik az említett négy táborban. Akkor öt nap alatt 1 millió zsidóval végeztek, hat hét alatt pedig már el is jutottak a hatmilliós számhoz, és Lengyel Olga meg  Kitty Hart 24 millió áldozata még csak ezután fog meghalni Auschwitzban. 
Lehetséges, hogy valójában 30 millió zsidót öltek meg a németek?
 
Perge Ottó - Kuruc.info

Mindig meghatódom a Lengyel Olga- és a Kitty Hart-féle könyvek minden józan észt negligáló eszement híradásain.
Honnan az ördögből tudták, hogy az ún. égetőgödrökben éppen 8000 holttestet hamvasztottak el? Munkára kötelezett fogolyként odamentek, és elkezdték egyenként megszámolni a hullákat? Azért ez nem kis időt vesz igénybe, legalább 8000 másodpercet, ami 133 perc, azaz több, mint két órányi időtartam! Közben a tábori őrség mindezt szó nélkül, szájtátva tűri és végignézi!
Teljesen hihető, ugyebár... Arról az apróságról már nem is szólva, hogy Auschwitzban az efféle hekatomba azért is lehetetlenség volt, mert magas lévén a talajvíz-szint, nemigen lehetett túlságosan mélyre leásni. A szövetséges légierő által készített 1944-es felvételeken pedig semmiféle gigantikus árkok vagy gödrök nem látszanak!

Az óránkénti 720 fő elhamvasztásával megint hasonló a helyzet, bár itt 720 másodperccel számolva, ami 12 perc, valamivel kevesebb időre estek volna ki a munkából a foglyok, ám ezt a majd' negyedórányi lógást is aligha tűrte volna a tábori felügyelet.
Azt pedig bármely krematórium-szakértő kapásból megcáfolja, hogy 24 órán keresztül működhettek ezek a berendezések, mert ez szintén fizikai lehetetlenség, hiszen közben használhatatlanná váltak volna a szükséges holtidő elmulasztásának következtében.
Úgy tűnik azonban, hogy a német koncentrációs táborok területén valamiféle jahvei csoda folytán nem hatottak a bolygónk minden más részén érvényes fizikai törvények. Olykor azonban holokauszt-ügyben sem ártana a vakhit helyett a józan ész útmutatását követni!
Lipusz Zsolt
Kapcsolódó: Holokamu-dosszié