Megint elutasította a bíróság az interjúkérelmemet. Nagyon unom már ezt a pitiáner elnémítási törekvést, amit velem szemben alkalmaznak. Már több mint kilenc hónap telt el, mióta 40. születésnapom után két héttel letartóztattak. Ha gyermeket nemzettem volna azokban a napokban, már megszületett volna, mint ahogy ez meg is történt több, ebben az ügyben bebörtönzött ember esetében.
Létezik egy olyan alkotmányos alapelv, hogy „mindenkinek joga van a tisztességes eljáráshoz”. Nos, miközben kórusban mocskolhatnak engem azok, akik az ország tönkretételéért felelősek, addig tőlem minden megszólalási lehetőséget megtagad Keresztes Imre, a Központi Nyomozó Főügyészség főügyésze és a Pesti Központi Kerületi Bíróság különböző nyomozási bírói. Mindezt teszik úgy, hogy közben a közvagyon elsikkasztásáért vagy éppen a Marian Cozma meggyilkolásával kapcsolatban előzetes letartóztatásban lévők már régóta vígan nyilatkozhatnak. Persze ha ők sem tehetnék, az nem változtatna azon, hogy ez az eljárás velem szemben akkor is tisztességtelen lenne. Így viszont a hazafiak által sokszor megtapasztalt kettős mércével is meg van fejelve a dolog. Mivel a különböző médiumok részéről már a kezdetek óta folyamatosan kezdeményezett számtalan interjúkérelmet - ily módon - rendre elutasítják mind a mai napig, ezért - bár esélyt sem kaptam a riporterek kérdéseinek megismerésére -, most egy képzelt riporternek mégis válaszolok.
- Ha megkérdezné a riporter, hogy mit szólok az ellenem folyó eljáráshoz és vádakhoz?
- Akkor elmondanám, hogy tisztességes eljáráshoz való jog ide vagy oda, a mai napig egyetlen bizonyítékot sem mutattak nekem, csupán a tv-nézőkkel közösen ismerkedhettem meg egy hamisnak bizonyult filmfelvétellel, meg egy számomra ismeretlen emberrel, aki ennek ellenére azt állítja, hogy találkozott velem, és egy harmadik személlyel készített állítólagos hangfelvételre hivatkozva össze-vissza vádaskodik. Tudtommal a büntetőeljárási jog szerint a bizonyítékokat – ha ez az – előbb a gyanúsítottnak kell megmutatni, és csak utána hozhatják nyilvánosságra. Mellesleg megjegyzem, nem értem, mire fel tüntetett ki Draskovics mindenféle rendőröket az ügyben nyáron, ha Benkőig lövésük sem volt semmiről, és a sajtótájékoztatóra is csak egy hamis filmfelvételt tudtak átadni neki, amivel őt is jól lejáratták. De persze ez már csak hab a tortán. Létezik egy olyan alkotmányos alapelv is, hogy „ártatlanság vélelme”, vagyis amíg rendes bírósági eljárásban jogerősen rá nem bizonyították valakire, hogy bűnös, addig ártatlannak kell tekinteni. Ehhez képest habzó szájjal folyik a terroristázás, miközben én – és tudtommal a többi gyanúsított is – elutasítottuk a vádakat, és rendre panaszt tettünk a gyanúsítgatások ellen. És itt álljunk meg egy szóra. Amellett, hogy ez az egész „terrorizmus” túllihegett és nevetséges, kik is fröcsögnek itt? Országunk tönkretevői és kirablói, idegen megszállók kiszolgálásán meghízott marxisták és maoisták, ÁVO-s gyilkosok rejtegetői és mentegetői, akik a szovjet dúlást felszabadulásnak, 1956-ot ellenforradalomnak nevezik, akiknek mostanában naponta lepleződnek le újabb és újabb, a magyar nép meglopásával kapcsolatos disznóságaik. Azok terroristáznak itt, akik 2006 őszén – miután világviszonylatban is példátlan módon lebuktak – beazonosíthatatlan maszkos rendőrökkel lövették és verették az embereket, hogy ne merjenek ellenük tüntetni? Mi ez, ha nem a lakosság megfélemlítése céljából elkövetett terrorcselekmény? Ezek után még Demszky a rendőröket irányító Gergényit ráadásul ki is tüntette. És még ezek vádaskodhatnak? Hát megbolondult ez az ország? Azoknak meg, akik ez előtt hét évig hazug módon a most fröcsögő MSZP-sek provokátorának neveztek engem, most magukba kéne szállniuk, és még véletlenül sem – beszállva a terroristázók kórusába – újabb igaztalan mocskolásba kezdeni.
- Ha megkérdezné a riporter, hogy miért nem tettem ez idáig vallomást?
- Akkor felhívnám a figyelmét mindenkinek arra az amerikai filmekből jól ismert jelenetre, mikor a rendőrök elfognak valakit, és mindjárt azzal kezdik, hogy idézem: „nem köteles vallomást tenni, minden, amit mond, felhasználható maga ellen”. S bár a magyarországi hatóságok – jól megfontoltan – nem szokták ezt így kihangsúlyozni – sőt, ilyen megfogalmazásokkal is lehet találkozni, hogy „nem köteles vallomást tenni, de ebben az esetben lemond a védekezés eme módjáról”, hátha bekapja a delikvens a csalit, és beszél – ezzel együtt nálunk is úgy megy ez, hogy az ember ellen használják fel a szavait. És akkor a „vallj be mindent, vagy a börtönben fogsz megrohadni” típusú eljárásról nem is beszéltem. Majd ha nekem is válaszolnak a kérdéseimre, akkor én is válaszolok.
- Ha megkérdezné a riporter, hogy mi a véleményem Benkő Györgyről?
- Akkor elmondanám, hogy – mint ahogy az ország – én is akkor láttam és hallottam először, mikor a tv-ben bemutatták. De már látom magam előtt az új show-műsor témáját: „Még egy Benkő keresi a párját!”, mert egyik nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „csaja az sajnos nincs jelenleg”, és gondolom, valamelyik tv-s zseninek csak eszébe jut, hogy egy ilyen „sztár” esetében ezt a problémát mindenképpen orvosolni kell. Mellesleg megjegyzem, hogy ha ennyi idős korára esetleg lenne nem „csaja”, hanem mondjuk felesége és családja, akkor talán felelősebben gondolkodna, és nem szavazott volna az MSZP-re 2006-ban, mert egy interjúban elárulta, hogy arra szavazott. A felvételről nem sokat tudok mondani. Mint ahogy mondtam, nekem ezt eddig még nem mutatták meg, hogy részletesen megismerhessem. Ha Benkő azt állítaná, hogy én beszélek rajta, azt mondanám, hogy hazudik. Így viszont annak kell nyilatkozni róla, akiről ezt állítja, mint ahogy az ott elhangzottakról is. Az ennek kapcsán beindult vádaskodás ellen viszont tiltakozom.
- Ha megkérdezné a riporter, hogy mi a véleményem arról, hogy a Jobbik egy helyi elnökét is meggyanúsították?
- Akkor elmondanám, hogy az ő nevét is a tv-ben hallottam először, és nem én vagyok a tudója, hogy mikor mit csinált. De annyit meg kell jegyeznem, hogy úgy tűnik, azoknak lett igazuk, akik az eddigi legmocskosabb kampányt jósolták idénre. Olyannyira igaz ez, hogy láthatóan még az ügyészség is beszállt, és vérlázító módon a büntetőeljárást használják kampánycélokra. Vagy nem tudom, minek nevezzem azt, hogy annak ellenére, hogy az állítólagos felvétel már közel egy éve a birtokukban van, most jutott eszükbe előállni ezzel a gyanúsítással. Én a Jobbik helyében már csak azért is az országos lista bejutó helyére tettem volna ezek után Rihó Krisztiánt. Egyébiránt meg egyre több jel utal arra, hogy az ügyben érdemi nyomozás már régóta nem folyik, szándékosan lett elhúzva az egész a választásokig, hogy a szocialista kormány alatt mindenképp végig börtönben lehessen minket tartani. Mindenesetre hiába az erőlködés, hál’ Istennek ez az egész ügy az MSZP-n már nem segít, és a radikálisoknak sem nagyon tudnak vele ártani. Mint ahogy Morvai Krisztina vagy Gaudi-Nagy Tamás mocskolásával sem, akik nemzeti jogvédőként az elmúlt években vastagon bizonyítottak. Rajtuk és kollégáikon kívül senki nem volt, aki az országot terrorizáló hatalommal szemben az embereket megvédte volna. Ezen túlmenően az összemosások miatt szögezzük le, a Jobbik egy párt, a közjogi rendszer része, aki a többi párttal harcol a parlamenti helyekért. Ezzel szemben én elvi alapon kritizálom magát a közjogi rendszert, konkrétan pedig a kommunista bűnszervezet ellen harcolok már 2002 óta, ami minden változás legnagyobb akadálya. Ez a Jobbikétől merőben eltérő alapállás. Engem tulajdonképpen a mai rendszer bal- és jobboldali logikája alapján be sem lehet kategorizálni. És még valamit az ellenem fújtatóknak: engem érdekből senki nem támogat, aki ezt teszi, meggyőződésből teszi.
Hiller István ablakáról meg az a véleményem, hogy ahhoz az apokaliptikus pusztításhoz képest, amit az ő ténykedése a magyar oktatásügyben jelentett, vajmi csekély büntetésnek tűnik, hogy valaki belőtte az ablakát - akárki is tette -, viszont, ismerve az eddigi hazai gyakorlatot, sajnos így is valószínű, hogy ez lesz az egyetlen büntetése a gazságaiért. Arról meg, hogy ki mindenki akarja „eltenni láb alól” Lendvai Ildikót és társait, figyelmükbe ajánlanám azt a széles körben – a teljes jobboldalon – évek óta visszatérő újévi sms-t, ami úgy végződik, hogy: „Lendvai visít, a balta hasít”. Az ilyen mérvű utálatért azért jól meg kellett dolgozni, az biztos, kedves Ildikó.
- Ha megkérdezné a riporter, hogy milyen benyomásaim alakultak ki az elmúlt kilenc hónap alatt a büntetőeljárásban részt vevő szervekről?
- Akkor elmondanám, hogy létezik egy olyan jogi alapelv is, hogy az előzetes letartóztatás nem lehet előrehozott büntetés. Ehhez képest ez az intézmény Magyarországon a fegyháznál is szigorúbb, kőkemény büntetést jelent. És ezt általánosságban mondom, mert az én esetem még ezen is túl mutat. Az eredeti célt, hogy a meggyanúsított személyt úgymond a nyomozás „kényelme” érdekében elkülönítsék az adott ügy egyéb résztvevőitől, a bizonyítékoktól, illetve biztosítsák, hogy „kéznél legyen”, a gyakorlatban messze túlteljesítve valósítják meg. És a még el nem ítélt – tehát ártatlannak tekintendő – embert a nyomozás szempontjából teljesen felesleges, súlyos hátrányokkal terhelik. Egyet persze el tudok képzelni szempontként, a megtörés és vallomásra bírás szempontját, csakhogy ugyebár ez törvénytelen. Az embert egyik pillanatról a másikra kiragadják megszokott életéből, alig találkozhat családjával, akikkel addig minden napját együtt töltötte – én például 113 napig nem láthattam a gyerekeimet -, a nap 24 órájából 23-at be van zárva, a legkisebb dologért is úgy kell könyörögni, hogy magánál tarthassa. Az intézetben található belső boltokban, ahol a – jobb esetben csak szegényes, rosszabb esetben moslék – kosztot kiegészítendő vásárolhat magának a fogvatartott ezt-azt, éjjelnappalikat megszégyenítő árakkal találkozik, mint ahogy az egyébként is össze-vissza korlátozott telefonálás alkalmával is 100 forint feletti percdíjakkal húzzák le. A zárkák állapotáról meg ne is beszéljünk, bár az én esetemben itt, Vácon még igyekeztek ez ügyben. Mindezeket még betudhatnánk a büntetés részének, de el nem ítélt emberek esetében ez elfogadhatatlan. Ráadásul mindezt akár négy évig is fent lehet tartani. Összegezve: az előzetes letartóztatás mind jogi szabályozási, mind intézményi szinten való újragondolását tartanám szükségesnek, mert a jelenlegi gyakorlat szabályszerűen alkotmányellenes. A másik elfogadhatatlan dolog a büntetőeljárásban résztvevő hatóságok szankcionálatlan törvénysértéseinek tárháza. A kilenc hónap alatt elszenvedtem már minden eljárásjogi szabályt felrúgó fegyelmi eljárást a bv-ben, kaptam törvénysértő módon hónapokig halogatott, és néhány nappal az előzetes letartóztatás lejárta előttre időzített ügyészi gyanúsítást, átéltem fellebbezés elbírálásának elmulasztása miatti jogerőre emelkedés nélkül lejáró előzetes letartóztatás ennek ellenére való meghosszabbítását. A börtönéletemet megnehezítő értelmetlen szigorítások, valamint a tárgyalásokra való abszurd méretű kommandós kíséret meg arra jó, hogy ezzel is önmagukat igazolják: „mivel úgy kezeljük, mint egy terroristát, ezért terrorista”. Világos, nem? Sajnos ma sincs ez máshogy, mint régen volt, a politikai foglyoknak nehezebb, mint a köztörvényeseknek. Mindazonáltal azt üzenem ellenségeimnek, hogy a börtönben töltött időt önmagam képzésére használtam és használom, és minden bent töltött nappal csak felkészültebb leszek, hogy saját szabadságom visszanyerése után, hazám szabadságáért küzdjek tovább.
- Ha a riporter a képviselő-jelöltségemmel kapcsolatos álláspontomról kérdezne?
- Akkor elmondanám, hogy annak ellenére, hogy tudnék példát mutatni a léhűtő politikusoknak, mint kell a képviselői munkát rendesen végezni, úgy tűnik, én vagyok az egyetlen, aki bevallom, hogy a jelöltséggel szerettem volna a velem szemben alkalmazott igazságtalan kényszerintézkedésnek véget vetni. Rajtam kívül talán a kesznyéteni Barna bácsi küzd még vele az igazáért, de a többi lopással, sikkasztással, a magyar nép ilyen-olyan megrövidítésével vádolt politikusbűnöző, aki mind a felelősségre vonást akarja ezáltal megúszni, mélyen hallgat erről. Mint ahogy az elején is leszögeztem, ezt egyben egy jogi kísérletnek is tekintem, és ha hozzá tudok vele járulni a mentelmi jog eme tolvajok menedékeként való használatának megszüntetéséhez, hát legalább a haza ügyét is szolgáltam. Persze afelől nem volt kétségem, hogy velem szemben a legmocskosabb eszközök bevetésére is készek, mint ahogy az ajánlószelvények kapcsán ez ki is derült. Azt gondoltam, hogy majd az ügyészség fog valamit mesterkedni, de ahogy hallom, már a választási bizottság megtette ezt. Azért is vérlázító ez, mert látványosan bebizonyosodott, hogy a mi jogászainknak volt igazuk, hisz a ScienNet-es Leinemannt most kiengedik, mivel neki elfogadták a céduláit, tehát nálam is ez lenne a helyzet. Mindazonáltal köszönetet mondok mindazoknak, akik fáradságot nem kímélve, óriási ellenszélben, hősiesen küzdve sikerre próbálták vinni ezt az ügyet, sőt, tulajdonképpen sikerre is vitték.
Végezetül szólva, láthatjuk, hogy az utóbbi időben szinte naponta derül fény a szociál-liberális bűnbanda gazemberségeire. Nincs egy olyan terület, ahonnét ne a lopás, sikkasztás, telekspekuláció, zsebre privatizálás bizonyítékai kerülnének elő. Ezek nem egyszerűen politikusok, akiknek maguk felé hajlik a kezük, szembe kell nézni azzal, hogy a választók egy jelentős része megtévesztettségből vagy nemtörődömségből klasszikus bűnözőket juttatott hatalomra Magyarországon, akiket semmi más nem érdekelt, csak az, mit hogy lehet zsebre tenni. Olyan ez, mintha az olaszok tévedésből a Cosa Nostra-t választanák meg. Ezeknek semmi nem drága, és képesek a saját bűneik elfedése érdekében az egész országot terrorizmussal riogatni, mintha itt bárkinek is attól kéne félni, hogy ártatlan emberekkel teli repülőket vagy buszokat akar valaki is felrobbantani. De kedves magyar honfitársaim, ne engedjék magukat megtéveszteni, itt ők voltak azok, akik karhatalmukkal tömegesen okoztak sérüléseket magyar polgároknak, és most ők lesznek, akiknek félnivalójuk lesz, mert szétlopták és tönkretették az országot. Ők a bűnözők, és ők a terroristák, mint ahogy mindig is ők voltak azok. Persze sokan vagyunk, akik a kezdetektől tudtuk róluk, hogy kicsodák, de Őszöd óta azt gondolom, hogy senkinek nem lehet már efelől kétsége. Az utolsó választás megnyeréséhez „még” csak a megtévesztés eszközét vetették be, de 2006 ősze óta kőkeményen rendőrségi erőszakkal tartják fent a hatalmukat. Emiatt azóta minden magyar állampolgárnak joga és kötelessége lenne fellépni ellenük az Alkotmány szerint. Sajnos ezen kötelességnek csak a nemzeti ellenállás tagjai tettek eleget az elmúlt években. Ha nem csak ez a néhány ezer ember tette volna, már rég nem itt tartanánk.
Vác, 2010. március 31.
Budaházy György
 |
Létezik egy olyan alkotmányos alapelv, hogy „mindenkinek joga van a tisztességes eljáráshoz”. Nos, miközben kórusban mocskolhatnak engem azok, akik az ország tönkretételéért felelősek, addig tőlem minden megszólalási lehetőséget megtagad Keresztes Imre, a Központi Nyomozó Főügyészség főügyésze és a Pesti Központi Kerületi Bíróság különböző nyomozási bírói. Mindezt teszik úgy, hogy közben a közvagyon elsikkasztásáért vagy éppen a Marian Cozma meggyilkolásával kapcsolatban előzetes letartóztatásban lévők már régóta vígan nyilatkozhatnak. Persze ha ők sem tehetnék, az nem változtatna azon, hogy ez az eljárás velem szemben akkor is tisztességtelen lenne. Így viszont a hazafiak által sokszor megtapasztalt kettős mércével is meg van fejelve a dolog. Mivel a különböző médiumok részéről már a kezdetek óta folyamatosan kezdeményezett számtalan interjúkérelmet - ily módon - rendre elutasítják mind a mai napig, ezért - bár esélyt sem kaptam a riporterek kérdéseinek megismerésére -, most egy képzelt riporternek mégis válaszolok.
- Ha megkérdezné a riporter, hogy mit szólok az ellenem folyó eljáráshoz és vádakhoz?
- Akkor elmondanám, hogy tisztességes eljáráshoz való jog ide vagy oda, a mai napig egyetlen bizonyítékot sem mutattak nekem, csupán a tv-nézőkkel közösen ismerkedhettem meg egy hamisnak bizonyult filmfelvétellel, meg egy számomra ismeretlen emberrel, aki ennek ellenére azt állítja, hogy találkozott velem, és egy harmadik személlyel készített állítólagos hangfelvételre hivatkozva össze-vissza vádaskodik. Tudtommal a büntetőeljárási jog szerint a bizonyítékokat – ha ez az – előbb a gyanúsítottnak kell megmutatni, és csak utána hozhatják nyilvánosságra. Mellesleg megjegyzem, nem értem, mire fel tüntetett ki Draskovics mindenféle rendőröket az ügyben nyáron, ha Benkőig lövésük sem volt semmiről, és a sajtótájékoztatóra is csak egy hamis filmfelvételt tudtak átadni neki, amivel őt is jól lejáratták. De persze ez már csak hab a tortán. Létezik egy olyan alkotmányos alapelv is, hogy „ártatlanság vélelme”, vagyis amíg rendes bírósági eljárásban jogerősen rá nem bizonyították valakire, hogy bűnös, addig ártatlannak kell tekinteni. Ehhez képest habzó szájjal folyik a terroristázás, miközben én – és tudtommal a többi gyanúsított is – elutasítottuk a vádakat, és rendre panaszt tettünk a gyanúsítgatások ellen. És itt álljunk meg egy szóra. Amellett, hogy ez az egész „terrorizmus” túllihegett és nevetséges, kik is fröcsögnek itt? Országunk tönkretevői és kirablói, idegen megszállók kiszolgálásán meghízott marxisták és maoisták, ÁVO-s gyilkosok rejtegetői és mentegetői, akik a szovjet dúlást felszabadulásnak, 1956-ot ellenforradalomnak nevezik, akiknek mostanában naponta lepleződnek le újabb és újabb, a magyar nép meglopásával kapcsolatos disznóságaik. Azok terroristáznak itt, akik 2006 őszén – miután világviszonylatban is példátlan módon lebuktak – beazonosíthatatlan maszkos rendőrökkel lövették és verették az embereket, hogy ne merjenek ellenük tüntetni? Mi ez, ha nem a lakosság megfélemlítése céljából elkövetett terrorcselekmény? Ezek után még Demszky a rendőröket irányító Gergényit ráadásul ki is tüntette. És még ezek vádaskodhatnak? Hát megbolondult ez az ország? Azoknak meg, akik ez előtt hét évig hazug módon a most fröcsögő MSZP-sek provokátorának neveztek engem, most magukba kéne szállniuk, és még véletlenül sem – beszállva a terroristázók kórusába – újabb igaztalan mocskolásba kezdeni.
- Ha megkérdezné a riporter, hogy miért nem tettem ez idáig vallomást?
- Akkor felhívnám a figyelmét mindenkinek arra az amerikai filmekből jól ismert jelenetre, mikor a rendőrök elfognak valakit, és mindjárt azzal kezdik, hogy idézem: „nem köteles vallomást tenni, minden, amit mond, felhasználható maga ellen”. S bár a magyarországi hatóságok – jól megfontoltan – nem szokták ezt így kihangsúlyozni – sőt, ilyen megfogalmazásokkal is lehet találkozni, hogy „nem köteles vallomást tenni, de ebben az esetben lemond a védekezés eme módjáról”, hátha bekapja a delikvens a csalit, és beszél – ezzel együtt nálunk is úgy megy ez, hogy az ember ellen használják fel a szavait. És akkor a „vallj be mindent, vagy a börtönben fogsz megrohadni” típusú eljárásról nem is beszéltem. Majd ha nekem is válaszolnak a kérdéseimre, akkor én is válaszolok.
- Ha megkérdezné a riporter, hogy mi a véleményem Benkő Györgyről?
- Akkor elmondanám, hogy – mint ahogy az ország – én is akkor láttam és hallottam először, mikor a tv-ben bemutatták. De már látom magam előtt az új show-műsor témáját: „Még egy Benkő keresi a párját!”, mert egyik nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „csaja az sajnos nincs jelenleg”, és gondolom, valamelyik tv-s zseninek csak eszébe jut, hogy egy ilyen „sztár” esetében ezt a problémát mindenképpen orvosolni kell. Mellesleg megjegyzem, hogy ha ennyi idős korára esetleg lenne nem „csaja”, hanem mondjuk felesége és családja, akkor talán felelősebben gondolkodna, és nem szavazott volna az MSZP-re 2006-ban, mert egy interjúban elárulta, hogy arra szavazott. A felvételről nem sokat tudok mondani. Mint ahogy mondtam, nekem ezt eddig még nem mutatták meg, hogy részletesen megismerhessem. Ha Benkő azt állítaná, hogy én beszélek rajta, azt mondanám, hogy hazudik. Így viszont annak kell nyilatkozni róla, akiről ezt állítja, mint ahogy az ott elhangzottakról is. Az ennek kapcsán beindult vádaskodás ellen viszont tiltakozom.
- Ha megkérdezné a riporter, hogy mi a véleményem arról, hogy a Jobbik egy helyi elnökét is meggyanúsították?
- Akkor elmondanám, hogy az ő nevét is a tv-ben hallottam először, és nem én vagyok a tudója, hogy mikor mit csinált. De annyit meg kell jegyeznem, hogy úgy tűnik, azoknak lett igazuk, akik az eddigi legmocskosabb kampányt jósolták idénre. Olyannyira igaz ez, hogy láthatóan még az ügyészség is beszállt, és vérlázító módon a büntetőeljárást használják kampánycélokra. Vagy nem tudom, minek nevezzem azt, hogy annak ellenére, hogy az állítólagos felvétel már közel egy éve a birtokukban van, most jutott eszükbe előállni ezzel a gyanúsítással. Én a Jobbik helyében már csak azért is az országos lista bejutó helyére tettem volna ezek után Rihó Krisztiánt. Egyébiránt meg egyre több jel utal arra, hogy az ügyben érdemi nyomozás már régóta nem folyik, szándékosan lett elhúzva az egész a választásokig, hogy a szocialista kormány alatt mindenképp végig börtönben lehessen minket tartani. Mindenesetre hiába az erőlködés, hál’ Istennek ez az egész ügy az MSZP-n már nem segít, és a radikálisoknak sem nagyon tudnak vele ártani. Mint ahogy Morvai Krisztina vagy Gaudi-Nagy Tamás mocskolásával sem, akik nemzeti jogvédőként az elmúlt években vastagon bizonyítottak. Rajtuk és kollégáikon kívül senki nem volt, aki az országot terrorizáló hatalommal szemben az embereket megvédte volna. Ezen túlmenően az összemosások miatt szögezzük le, a Jobbik egy párt, a közjogi rendszer része, aki a többi párttal harcol a parlamenti helyekért. Ezzel szemben én elvi alapon kritizálom magát a közjogi rendszert, konkrétan pedig a kommunista bűnszervezet ellen harcolok már 2002 óta, ami minden változás legnagyobb akadálya. Ez a Jobbikétől merőben eltérő alapállás. Engem tulajdonképpen a mai rendszer bal- és jobboldali logikája alapján be sem lehet kategorizálni. És még valamit az ellenem fújtatóknak: engem érdekből senki nem támogat, aki ezt teszi, meggyőződésből teszi.
Hiller István ablakáról meg az a véleményem, hogy ahhoz az apokaliptikus pusztításhoz képest, amit az ő ténykedése a magyar oktatásügyben jelentett, vajmi csekély büntetésnek tűnik, hogy valaki belőtte az ablakát - akárki is tette -, viszont, ismerve az eddigi hazai gyakorlatot, sajnos így is valószínű, hogy ez lesz az egyetlen büntetése a gazságaiért. Arról meg, hogy ki mindenki akarja „eltenni láb alól” Lendvai Ildikót és társait, figyelmükbe ajánlanám azt a széles körben – a teljes jobboldalon – évek óta visszatérő újévi sms-t, ami úgy végződik, hogy: „Lendvai visít, a balta hasít”. Az ilyen mérvű utálatért azért jól meg kellett dolgozni, az biztos, kedves Ildikó.
- Ha megkérdezné a riporter, hogy milyen benyomásaim alakultak ki az elmúlt kilenc hónap alatt a büntetőeljárásban részt vevő szervekről?
- Akkor elmondanám, hogy létezik egy olyan jogi alapelv is, hogy az előzetes letartóztatás nem lehet előrehozott büntetés. Ehhez képest ez az intézmény Magyarországon a fegyháznál is szigorúbb, kőkemény büntetést jelent. És ezt általánosságban mondom, mert az én esetem még ezen is túl mutat. Az eredeti célt, hogy a meggyanúsított személyt úgymond a nyomozás „kényelme” érdekében elkülönítsék az adott ügy egyéb résztvevőitől, a bizonyítékoktól, illetve biztosítsák, hogy „kéznél legyen”, a gyakorlatban messze túlteljesítve valósítják meg. És a még el nem ítélt – tehát ártatlannak tekintendő – embert a nyomozás szempontjából teljesen felesleges, súlyos hátrányokkal terhelik. Egyet persze el tudok képzelni szempontként, a megtörés és vallomásra bírás szempontját, csakhogy ugyebár ez törvénytelen. Az embert egyik pillanatról a másikra kiragadják megszokott életéből, alig találkozhat családjával, akikkel addig minden napját együtt töltötte – én például 113 napig nem láthattam a gyerekeimet -, a nap 24 órájából 23-at be van zárva, a legkisebb dologért is úgy kell könyörögni, hogy magánál tarthassa. Az intézetben található belső boltokban, ahol a – jobb esetben csak szegényes, rosszabb esetben moslék – kosztot kiegészítendő vásárolhat magának a fogvatartott ezt-azt, éjjelnappalikat megszégyenítő árakkal találkozik, mint ahogy az egyébként is össze-vissza korlátozott telefonálás alkalmával is 100 forint feletti percdíjakkal húzzák le. A zárkák állapotáról meg ne is beszéljünk, bár az én esetemben itt, Vácon még igyekeztek ez ügyben. Mindezeket még betudhatnánk a büntetés részének, de el nem ítélt emberek esetében ez elfogadhatatlan. Ráadásul mindezt akár négy évig is fent lehet tartani. Összegezve: az előzetes letartóztatás mind jogi szabályozási, mind intézményi szinten való újragondolását tartanám szükségesnek, mert a jelenlegi gyakorlat szabályszerűen alkotmányellenes. A másik elfogadhatatlan dolog a büntetőeljárásban résztvevő hatóságok szankcionálatlan törvénysértéseinek tárháza. A kilenc hónap alatt elszenvedtem már minden eljárásjogi szabályt felrúgó fegyelmi eljárást a bv-ben, kaptam törvénysértő módon hónapokig halogatott, és néhány nappal az előzetes letartóztatás lejárta előttre időzített ügyészi gyanúsítást, átéltem fellebbezés elbírálásának elmulasztása miatti jogerőre emelkedés nélkül lejáró előzetes letartóztatás ennek ellenére való meghosszabbítását. A börtönéletemet megnehezítő értelmetlen szigorítások, valamint a tárgyalásokra való abszurd méretű kommandós kíséret meg arra jó, hogy ezzel is önmagukat igazolják: „mivel úgy kezeljük, mint egy terroristát, ezért terrorista”. Világos, nem? Sajnos ma sincs ez máshogy, mint régen volt, a politikai foglyoknak nehezebb, mint a köztörvényeseknek. Mindazonáltal azt üzenem ellenségeimnek, hogy a börtönben töltött időt önmagam képzésére használtam és használom, és minden bent töltött nappal csak felkészültebb leszek, hogy saját szabadságom visszanyerése után, hazám szabadságáért küzdjek tovább.
- Ha a riporter a képviselő-jelöltségemmel kapcsolatos álláspontomról kérdezne?
- Akkor elmondanám, hogy annak ellenére, hogy tudnék példát mutatni a léhűtő politikusoknak, mint kell a képviselői munkát rendesen végezni, úgy tűnik, én vagyok az egyetlen, aki bevallom, hogy a jelöltséggel szerettem volna a velem szemben alkalmazott igazságtalan kényszerintézkedésnek véget vetni. Rajtam kívül talán a kesznyéteni Barna bácsi küzd még vele az igazáért, de a többi lopással, sikkasztással, a magyar nép ilyen-olyan megrövidítésével vádolt politikusbűnöző, aki mind a felelősségre vonást akarja ezáltal megúszni, mélyen hallgat erről. Mint ahogy az elején is leszögeztem, ezt egyben egy jogi kísérletnek is tekintem, és ha hozzá tudok vele járulni a mentelmi jog eme tolvajok menedékeként való használatának megszüntetéséhez, hát legalább a haza ügyét is szolgáltam. Persze afelől nem volt kétségem, hogy velem szemben a legmocskosabb eszközök bevetésére is készek, mint ahogy az ajánlószelvények kapcsán ez ki is derült. Azt gondoltam, hogy majd az ügyészség fog valamit mesterkedni, de ahogy hallom, már a választási bizottság megtette ezt. Azért is vérlázító ez, mert látványosan bebizonyosodott, hogy a mi jogászainknak volt igazuk, hisz a ScienNet-es Leinemannt most kiengedik, mivel neki elfogadták a céduláit, tehát nálam is ez lenne a helyzet. Mindazonáltal köszönetet mondok mindazoknak, akik fáradságot nem kímélve, óriási ellenszélben, hősiesen küzdve sikerre próbálták vinni ezt az ügyet, sőt, tulajdonképpen sikerre is vitték.
Végezetül szólva, láthatjuk, hogy az utóbbi időben szinte naponta derül fény a szociál-liberális bűnbanda gazemberségeire. Nincs egy olyan terület, ahonnét ne a lopás, sikkasztás, telekspekuláció, zsebre privatizálás bizonyítékai kerülnének elő. Ezek nem egyszerűen politikusok, akiknek maguk felé hajlik a kezük, szembe kell nézni azzal, hogy a választók egy jelentős része megtévesztettségből vagy nemtörődömségből klasszikus bűnözőket juttatott hatalomra Magyarországon, akiket semmi más nem érdekelt, csak az, mit hogy lehet zsebre tenni. Olyan ez, mintha az olaszok tévedésből a Cosa Nostra-t választanák meg. Ezeknek semmi nem drága, és képesek a saját bűneik elfedése érdekében az egész országot terrorizmussal riogatni, mintha itt bárkinek is attól kéne félni, hogy ártatlan emberekkel teli repülőket vagy buszokat akar valaki is felrobbantani. De kedves magyar honfitársaim, ne engedjék magukat megtéveszteni, itt ők voltak azok, akik karhatalmukkal tömegesen okoztak sérüléseket magyar polgároknak, és most ők lesznek, akiknek félnivalójuk lesz, mert szétlopták és tönkretették az országot. Ők a bűnözők, és ők a terroristák, mint ahogy mindig is ők voltak azok. Persze sokan vagyunk, akik a kezdetektől tudtuk róluk, hogy kicsodák, de Őszöd óta azt gondolom, hogy senkinek nem lehet már efelől kétsége. Az utolsó választás megnyeréséhez „még” csak a megtévesztés eszközét vetették be, de 2006 ősze óta kőkeményen rendőrségi erőszakkal tartják fent a hatalmukat. Emiatt azóta minden magyar állampolgárnak joga és kötelessége lenne fellépni ellenük az Alkotmány szerint. Sajnos ezen kötelességnek csak a nemzeti ellenállás tagjai tettek eleget az elmúlt években. Ha nem csak ez a néhány ezer ember tette volna, már rég nem itt tartanánk.
Vác, 2010. március 31.
Budaházy György
(Kuruc.info)
