Nyikes Attila, Kudo Tamami, Yoneyama Yukiko, Nitta Yuka, Yamanoi Akane

„Augusztusban jöttem haza Magyarországról, és októberben történt a katasztrófa. Természetesen a japán tévében is mutatták a hírek között, és nagyon megrázott, amit láttam. Fájt a szívem az emberek miatt, és szerettem volna azonnal tenni valamit, amivel segíthetek” – meséli Akane, aki tavaly a Debreceni Egyetemen tanult.

A kezdeményezéshez gyorsan csatlakoztak mások is, így a csoport lassan hat, majd tizenöt főre nőtt, és egy héttel a katasztrófa után már bankszámlát nyitottak az adományoknak.

Ekkor kezdtek el vörös és kék színű plakátokat készíteni, melyekre a katasztrófáról vagy az iszapkárosultakról készült fényképeket ragasztottak. A plakátokat főként az egyetemen ragasztották ki, Oszaka belvárosában pedig szórólapokat is osztottak, és arra kérték az embereket, hogy pénzadományaikkal segítsék akciójukat.

„Amikor a katasztrófa történt, eleinte sokszor mutatták a képeket a tévében, és többször tudósítottak is róla, egyszer még a japán tv riportere is bejelentkezett a helyszínről. Láttuk, hogy sok ember szenvedett a vörösiszap miatt, és bár eleinte mindenki együttérzett velük, néhány nappal a katasztrófa után elfelejtették az egészet” – mondja a másik főszervező, Jukiko. Ezért végül úgy döntöttek, hogy nem elég a plakátkampány.

"Leveleket írtunk a japán-magyar cégeknek, hogy segítsenek minket, de közülük végül csak egy japán-magyar baráti társaság adakozott. Ezért elmentünk előadást tartani a Rotary clubba, ahol szintén adakoztak, majd november harmadikán utcai adománygyűjtésbe fogtunk" – emlékeznek vissza a lányok. Belvárosi akciójukban már részt vett a magyar származású Attila is, aki ösztöndíjjal tanul kinn.

"A Facebookon láttam, hogy az ismerőseim is aggódnak a katasztrófa miatt, de mivel Japánban voltam, nem tudtam, hogyan segítsek. És akkor hallottam, hogy az itteni magyar szakosok elkezdtek egy adománygyűjtést, úgyhogy délután elmentem, és csatlakoztam hozzájuk. Este kilencig vártuk az adományokat."

A gyűjtés résztvevői két központi helyre álltak ki a városban dobozaikkal és tábláikkal, majd 12 órán át várták az adakozókat. A nap végére hatvanezer jent gyűjtöttek össze.

"Érdekes volt, hogy elsősorban férfiak adták a pénzt" – mondja Akane, majd hozzáfűzi, szerinte ez azért van, "mert japán férfiak kedvesebbek, mint japán lányok." A vélemények azonban ezen a ponton megoszlanak: van, aki azt mondja, a férfiaknak egyszerűen több pénzük van, mások szerint viszont az lehet a magyarázat, hogy egy hajófuttató versenytől nem messze állították fel standjukat.

"Az ilyen helyeket általában férfiak látogatják, ők játszanak gyakran szerencsejátékot. Ez a hely olyan, mint egy lóversenypálya, csak hajókra lehet fogadni. Talán ennek a közelsége is szerepet játszott abban, hogy főleg férfiak jöttek – magyarázzák a lányok. Akik pénzt adtak, azok általában nem ismerték a katasztrófa részleteit, de szerettek volna valamiben segíteni. Japánban a férfiak szociálisan érzékenyek az ilyen témákra."

Sokan adakoztak olyanok is, akiknek gyerekei vagy akár ők maguk az Oszakai Egyetemre jártak, és támogatni akarták az egyetemistákat.

"Volt egy taxisofőr, aki megállt a taxijával az út közepén, és odajött hozzánk. Természetesen a mögötte álló busz éktelen dudálásba fogott, mert feltartotta a forgalmat, de a taxisofőr nem zavartatta magát, kiszállt, odaadta a pénzt, és még azt is mondta: hajrá!" - mesélik a lányok.

A csapatnak egyébként minden tagja jól beszél magyarul, mint később kiderül, azért, mert a magyar szakosok legtöbbje tanulmányai alatt legalább egyszer Magyarországra utazik tanulni.

"Egy évet tanultam Magyarországon, és sok barátom lett ott. Mindenki mindenben segített nekem, és mikor Japánba visszajöttem, és hallottam a katasztrófáról, úgy gondoltam, hogy szeretnék valamit visszaadni ebből" – mondja Jukiko.

Gyűjtés Oszaka belvárosában

"Nagyon szeretem Magyarországot, már mielőtt odamentem volna is nagyon szerettem. Egyébként akik voltak már ott, azok mind egyetértenek velem ebben."

A kint élő magyarok szintén sokan küldtek ide pénzt. Fujitáné Kövesdi Anikó egy a Japánban élő magyarok közül, akik a lányoknak adakoztak.

"Alapvetően tapolcai vagyok, de több rokonom is lakik Ajkán, és így eléggé közelről érintett ez a katasztrófa. Én is adományozni akartam, nézegettem, hogy hova lehetne küldeni pénzt, hogy biztos helyre kerüljön.

Ekkor felvettem a kapcsolatot az itteni magyarokkal, és egyikük mondta, hogy az egyetemen a diákok már elkezdték a gyűjtést, és ők is ide adták a pénzt, mert így egyszerűbb, egy összegben elutalni. Később már én is terjesztettem a munkatársaim között a hírt" - mesélte.

A gyűjtést végül 300 ezer jennel, vagyis nagyjából 780 ezer forinttal zárták a lányok. "Gondolkoztunk azon, hogy a város bankszámlájára utaljuk a pénzt, vagy a Vöröskeresztnek, végül az utóbbi mellett döntöttünk. Azt szeretnénk, hogy mindenképpen a károsultakhoz jusson el az adomány" - mondták.

(Index nyomán)