Kedves olvasóink, tisztelt vitapartnerek! A Kuruc.info a mai nappal lezárja a portálunkon zajló holokausztvita második fejezetét.
Számunkra, mint a vitának felületet biztosító hírportálnak a legfőbb tanulság talán úgy fogalmazható meg: minden egymástól homlokegyenest különböző véleményen túl a vitára szükség van!
Reméljük, olvasóink több érdemi információval gazdagodtak e vita során, a magunk részéről pedig köszönjük Ungváry Krisztiánnak és Perge Ottónak, hogy írásaikkal hozzájárultak a magyarországi vitakultúra gazdagításhoz.
Alább – abban a sorrendben, ahogy szerkesztőségünkbe beérkeztek – a vitázó felek végszavát tesszük közzé.
Közelebb a történelmi igazság megismeréséhez - Perge Ottó vitazárója
A világszinten is egyedülálló holokausztvitát egyesek értelmetlennek, hosszadalmasnak, unalmasnak minősítették, többen pedig úgy vélekedtek, ezer más bajunk is van, miért kell hát egy mégoly kiemelten kezelt történelmi eseménnyel annyit foglalkozni? Nem kevesen voltak azonban, akik mindvégig érdeklődéssel követték kettőnk vitáját. Remélhetően sokat tanultak belőle az olvasók – függetlenül attól, melyikünk érveit találták meggyőzőbbnek.
A most lezajlott holokauszt-vita a második volt: mint talán sokan emlékeznek rá, az első 2010 tavaszán zajlott (Karsai László és jómagam, valamint a később bekapcsolódott Ungváry Krisztián és Jürgen Graf részvételével.) De miért indítottam el egyáltalán annak idején a holokauszt-vitát? Már jó ideje bosszantott, hogy a holokausztos kiadványok (filmek, tankönyvek, stb.) tele vannak tévedésekkel és hazugságokkal, továbbá tűrhetetlennek éreztem, hogy a felépített mítosz alapjain kiépült egy hatalmas pénzekkel gazdálkodó (és pénzeket kizsaroló) holokauszt-ipar. Ezen kívül elfogadhatatlannak tartottam és tartom, hogy a holokausztra hivatkozva a nyugati világban uralkodó cionista zsidóság bírálhatatlannak nyilvánítja magát, és lényegében szabad kezet kap. Mindettől függetlenül a holokauszt ma érvényes hivatalos változata persze még igaz is lehetne. (Viszont a cionista hatalmi törekvésekkel szemben akkor is jogos lenne az ellenállás, ha a hivatalos holokauszt-történetírás a teljes valóságot mutatná be.)
Számomra azonban az utolsó csepp a pohárban a holokauszt tagadását tiltó jogszabály tavaly tavaszi megalkotása volt. A szólásszabadságot sárba tipró törvény elfogadását követően pedig egy példátlanul ostoba cikk jelent meg a Magyar Narancs című hetilapban, melynek szerzői a következőképpen foglalták össze a cionista zsidóság bizonyos köreinek álláspontját:
„A holokauszttagadó sem vitatkozni akar, hanem gyilkolna, ha tehetné. Igazából nem is tagadja a holokausztot, vagy ha igen, ezt sajnálkozva teszi: azt sajnálja, hogy nem sikerült rendesen pontot tenni a végére. A holokauszt tagadása emiatt éppenséggel veszélyezteti a szólásszabadságot: ha ugyanis a nyilvános beszéd elfogadott részévé válhatna, akkor először a holokausztot személyes tragédiaként felfogni kénytelen, aztán a holokausztot nemzeti tragédiának tartó, majd végül a holokausztot nem tagadó populáció némulna el. Félelmében. Hisz nem beszélni akarnak velük, beszélgetni, diskurálgatni, hanem megalázni, nem létezővé tenni, megsemmisíteni akarják őket.”
Ez már több volt a soknál. Úgy éreztem, tovább nem hallgathatok, mert ennyi hazugságot és ostobaságot nem lehet szó nélkül hagyni.
Négy kérdést tettem hát fel, melyekre – nagy meglepetésemre, de egyúttal örömömre - Karsai László válaszolt. Ezzel kezdetét vette a hónapokon át tartó első holokauszt-vita. Ez év áprilisában újabb 26 kérdéssel „örvendeztettem meg” a cionistákat és a hivatalos holokauszt-történészeket.
Ungváry Krisztián felvette a kesztyűt – amelyért a legteljesebb elismerés illeti. Célom – a revizionista nézetek megismertetésén túl – az volt, hogy megmutassam: bizonyos cionista-liberális köröknek az úgynevezett „holokauszt-tagadással” kapcsolatban hangoztatott állításai ostobaságok és hazugságok.
Ugyanis:
1. A revizionisták akarnak és tudnak vitatkozni;
2. Senkinek a halálát nem kívánják, és senkit sem akarnak „megalázni”, „nem létezővé tenni” és „megsemmisíteni”;
3. A nemzetközileg nevet szerzett revizionista szerzők komoly ismeretanyaggal rendelkeznek, és elmélyült kutatómunka nyomán írták meg könyveiket;
4. A történelem megítélése és értékelése a szólásszabadság része, és senkinek nincsen joga börtönnel fenyegetni azokat, akik másképpen értékelnek bizonyos történelmi eseményeket.
Eredmény, hogy a vita során (akár csak korábban Karsai László) Ungváry Krisztián is leszögezte: nem ért egyet a holokauszt cáfolását (illetve az azt felváltó, a „nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett” népirtás tagadását) tiltó jogszabállyal. Ezen kívül Ungváry Krisztián – bármennyire is tiltakozzon ellene – de számos újszerű, a korábbi holokauszt- történetírás általánosan hirdetett dogmáitól eltérő megállapítást tett, melyek közül a legfontosabbak az alábbiak:
A megsemmisítési program titkosságával kapcsolatban: „A táboron belül nem volt szükség semmilyen álcázásra, hiszen mindenki tudhatta, hogy aki nem dolgozik, azt megsemmisítik.” „A „németek”, értve ez alatt a nácikat, csupán arra törekedtek, hogy ennek a megsemmisítésnek a részletei ne jelenjenek meg a nyilvánosság előtt. A teljes titokban tartás lehetetlen volt.”
A holokauszt jelentőségével kapcsolatban: „Nem a holokauszt a világtörténelem legfontosabb vonatkozási pontja.”
A holodogma néhány mitologikus elemével (az emberi zsírból készült szappannal, az emberi bőrből készül lámpaernyővel, a krematóriumok lángoló kéményeivel, stb.) kapcsolatban: „Az ugyanis nem holokauszt-revizionizmus, ha valaki kétségbe vonja az emberből készült szappant, a 6 millió elgázosított zsidót, a krematóriumok lángoló kéményeit, stb. Ezeket ugyanis a holokauszt-történészek is kétségbe vonják évtizedek óta, sőt ezen téziseket különböző fórumokon cáfolják is.”
Azzal a gyakran hangoztatott állítással kapcsolatban, mely szerint a németek legfőbb célja a zsidók kiirtása volt a háború idején: „A nácik (nem a németek) a zsidóság megsemmisítését 1941 után ugyan fontos célnak tekintették, de egyrészt nem minden áron. Ha gazdasági-katonai érdekeik ezzel ellentétesek voltak, akkor leállították vagy felfüggesztették a folyamatot.” „1943-tól a munka általi megsemmisítés vált uralkodóvá”.„1943 második felétől már a munkaképes zsidók élelmezése is fontosabbá vált, mint azonnali megsemmisítésük.”
Úgy a korábbi, mint a mostani vita folyamán gyakran kellett szembesülnöm a személyem elleni durva támadásokkal: aljas szándékokkal, cinizmussal, embertelenséggel, csalással, hamisítással, hazudozással, tudatlansággal, antiszemitizmussal vádoltak meg.
Ungváry többször hangoztatta, hogy semmi esetre sem tekinthetem magam „hivatásos történésznek”, és jó lenne, ha „mélységes tudatlanságomra” tekintettel abbahagynám a holokauszt kutatását. Nos, saját szerepemet illetően én úgy gondolkodom, hogy a feladatom nem más, mint ismertté tenni idehaza is a revizionista történészek munkásságát, bebizonyítva egyúttal, hogy „nem tudatlanok”, és „nem készülődnek újabb tömeggyilkosságra”. És miért ne tehetném meg?
Miféle „kettős mérce” alapján tilos a revizionisták kutatási eredményeinek ismertetése akkor, amikor az eltelt hat és fél évtized alatt könyvek, propagandakiadványok, játék- és dokumentumfilmek tömkelege hirdette a háború győzteseinek holokauszttal kapcsolatos mítoszait? (A legjobb persze az lenne, ha a revizionista műveket le lehetne fordítani magyarra. Ehhez azonban némi pénzre, no és persze vállalkozó kiadóra lenne szükség. Pénz és kiadó azonban főként a hivatalos oldalon van.)
Ne felejtsük el azt sem, hogy a revizionista kutatók ténykedése azért is értékes, mert munkásságuk nyomán már eddig is jelentősen módosult a hivatalos holokauszt-történet az elmúlt évtizedek folyamán – a jó irányba. A legkirívóbb hazugságaikat ugyanis immár elhagyták. (Lásd erre nézve Robert Faurisson: A revizionizmus győzelmei című tanulmányát Interneten elérhető itt.)
Végezetül hadd mondjak köszönetet Ungváry Krisztiánnak azért, mert kihívásomat elfogadta, és vállalta velem a vitát. Köszönöm az olvasóknak a figyelmet, valamint úgy a bátorító, mint a bíráló hozzászólásokat. Talán sikerült bebizonyítanom: a revizionizmus legitim és tudományos alapokon álló történettudományi irányzat! Bízom továbbá abban is, hogy a Kuruc.infón zajló holokausztvita révén – túl azon, hogy sok új ismerettel gazdagodhattak az olvasók – egy újabb nagy lépést is tettünk a történelmi igazság megismerése felé vezető úton.
Perge Ottó
Szembenézés - Ungváry Krisztián vitazáró írása
Az olvasók heteken keresztül követhették Perge Ottó és személyem közötti diskurzust. Úgy vélem, zárásként célszerű számot adnom, miért is vállaltam ezt a feladatot. A körülmények többsége ugyanis ellene szólt. Általában nem szokták vállalni a vitát olyanokkal, akik anonimitásba burkolóznak, mivel ez a tény eleve megkérdőjelezi a másik fél szakmai kompetenciáját. Nem támogatja a vitát az sem, hogy míg az én munkásságom minden eleme ellenőrizhető, addig a másik félnek – anonim mivolta miatt – semmilyen történészi mértékkel mérhető munkája nem ismert. Másrészt normális esetben egy magára valamit is adó történész nem áll le olyanokkal vitatkozni, akik a szakma szabályait nem értik, vagy akik kifejezetten rosszindulatúan állnak hozzá egy vitához. Ráadásul kérdéses az olyan vita értelme, amelyben sejthető, hogy a másik fél számára valójában nem érvek cseréjéről, hanem öncélú prekoncepció igazolásáról van szó. És legvégül: nem szokásom olyan fórumon publikálni, amelynek szerkesztői és olvasóinak zöme minden bizonnyal rendíthetetlenül hisz olyan dolgokban (is), amelyek engem kifejezetten taszítanak.
Több nyomós érv viszont arra buzdított, hogy mégis vállaljam fel ezt a feladatot. Hangsúlyoznom kell, nem vagyok a holokauszt kérdéseire specializálódott történész. Ennek csak bizonyos vonulatait kutattam, történetesen jórészt pont nem azokat, amelyekről ez a vita szólt. Ezt bárki ellenőrizheti aki elolvassa a publikációs listámat.
Először is azért vállaltam, mert erre kifejezett felszólítást kaptam Perge részéről, aki „kérdezni csak szabad” jeligével történészi segítséget kért bizonyos szakkérdések megválaszolásához.
Nem kívántam azt a látszatot meghagyni, hogy ne lehetne akár viszonylag csekély munkabefektetés árán is cáfolni azokat a képtelenségeket, amelyeket Perge hirdetett (kirívó példákat említve, túl a hamisított Churchill-idézeteken és hasonlókon: hogy nem fér el 8 ember egy négyzetméteren, vagy hogy a nácik pusztán a munkások hatékonyságát javítandó deportálták a munkaképteleneket is).
Másrészt nem kívántam azt a látszatot sem kelteni, hogy megijednék Perge kérdéseitől. Perge és a hozzá hasonlók szeretik úgy beállítani magukat, mint akik tabukat feszegetnek és ezt azzal próbálják igazolni, hogy kérdéseikre a „szakma” „nem mer” válaszolni. Károsnak tartanám, ha a kuruc.info olvasói elhinnék ezt a mesét.
Harmadrészt pedig azt is figyelembe kell vennem, hogy a kuruc.info minden szörnyűsége dacára a magyar lakosság jelentős részének sok kérdésben tájékozódási pont. Nemcsak azoknak, akik antiszemiták vagy turbómagyarok. Hozzá kell tennem, ez elsősorban nem a tisztelt szerkesztőség érdeme, hanem a mindenkori magyar kormányok aljasságainak eredménye. Amíg a rendszerváltás és a „jóléti társadalom” hazugságait a magyar sajtóban nem lehet teljesen nyíltan megnevezni, egy tabukra tekintettel nem lévő hírportál számíthat a sikerességre.
Negyedrészt pedig egy ilyen vita azért is rendkívül hasznos, mert az olvasó megtudhatja, hogy vajon milyen lelkületű emberek azok, akik Perge nézeteit osztják. Soha sem helyeseltem azt, amikor szégyenlősen homokba dugta valaki a fejét bizonyos jelenségek láttán. Jobb, ha ezekkel minél hamarabb megtörténik szembenézés. És még jobb az, ha a rasszisták és nácik nyíltan vállalják, hogy ők azok. Ez a vita minden jel szerint sokaknak segített ebben. Érdemes elolvasni a cikkek kommentjeit, abból kiderül, kikre gondolok. Azokra, akik szívesen gázosítanának el zsidó óvodásokat, akik „határozottan támogatnának” egy új holokausztot, akik keveslik a meggyilkolt zsidók számát, akik szerint a nácikkal csak az a gond, hogy nem végeztek teljes munkát. Perge még kicsit szégyenlős, de örülök, hogy ezek az emberek végre nyíltan kimondták mit gondolnak és mit akarnak. Ez segíteni fog mindnyájunknak abban, hogy azokat, akiknek magatartásuk miatt nincs helye a humanista (keresztény) értékrendet valló társadalomban, oda tegyük, ahová valók.
Ötödrészt pedig a vita tárgya nem az volt, hogy én meg tudom-e győzni Pergét – az ő személye egyébként is mellékes, hiszen a szakma sem tartja nyilván – hanem az, hogy meg tudom-e győzni az olvasót.
És legvégül: ez a vita egyfajta lecke is a kormánypárti sajtónak, amelyben soha nem jelenhetne meg masszív ellenvélemény a kormányzat intézkedéseivel kapcsolatban, amely szervilis és talpnyaló módon minden bizonnyal még túl is teljesíti a feléje támasztott elvárásokat. Ezzel szemben a kurucinfo – dacára annak hogy világnézetileg egyértelműen határozza meg magát – egyetlen alkalommal sem tett kísérletet arra, hogy ellenvéleményem kifejtésében korlátozzon, annak ellenére, hogy írásaimban még a szerkesztőséget is kritikával illettem.
Furcsának tartom Perge részéről, hogy ő saját maga ugyan a nyilas-náci sajtót tartja mérvadónak a „zsidók” megítélésében, „zsidónak” minősít embereket származási alapon, érthetőnek nevezi, hogy a nácik nem szerették a „zsidókat”, mégis visszariad attól, hogy levonja ebből a szükséges logikai következtetést. Pedig ha igaz az, amit Perge (és pláne a kuruc.info általában) a zsidókról ír és idéz, akkor tényleg humánus és Európa nemzetei érdekében végrehajtott hőstett lett volna az, amit ma holokausztnak nevezünk.
A szerkesztőség kérésére igyekszem magam is lezárni a vitát, ezért nem is reagálok Perge legutóbbi cikkének csúsztatásaira és hamisításaira. Akit ez érdekel, annak a kommentek alatt szívesen megválaszolom kérdéseit.
Mielőtt gondolatmenetem lezárnám, a rasszista olvasók kedvéért leszögezek néhány tényt.
A vitának semmilyen értelemben nem tárgya az, hogy a holokauszt emlékezetével kik és hogyan élnek vissza. Hogy ezen a téren súlyos csalások és ámítások történnek, az köztudomású, és nem kell a kuruc.infot olvasni, elég ha valaki a – zsidó – Norman Finkelstein vagy Peter Novick könyveit megnézi. (Előbbiről egyébként Raul Hilberg (igen, az a Hilberg) is több tekintetben igen pozitívan nyilatkozott…) Vagy engem olvas pl. a Népszabadságban vagy másutt. Minden ezzel kapcsolatos tényt legális fórumokon is meg lehet írni és az elkövetőket nem üldözi a cionista lobbi.
A vitának nem tárgya az sem, hogy milyen erős a cionista lobbi és milyen Izrael politikája. Ostobaság volna tagadni, hogy a cionista lobbi erős és még nagyobb ostobaság volna Izrael politikájának kritikátlan dícsérete – de ennek a két ügynek semmi köze sincs ahhoz, hogy volt-e holokauszt vagy sem. Sem a cionista lobbi, sem Izrael nem tudta elérni a holokauszttal kapcsolatos tudományos diskurzus meghatározását. Erre vonatkozóan még Perge sem hozott fel bizonyítékokat.
A vitának nem tárgya az sem, hogy másutt mások milyen népirtásokat követtek el, és ezeknek milyen az emlékezete. Annál is kevésbé, mert erről szintén legális fórumokon is lehet vitatkozni. Magam is megtettem ezt több alkalommal pl. Krausz Tamással szemben és még mindig nem semmisített meg a cionista lobbi.
Perge igazságát nem az dönti el, hogy én kérdéseinek hány százalékát válaszoltam meg, hanem az, hogy a megválaszoltak mennyire hitelesen lettek megválaszolva. Amelyik kérdésre nem válaszoltam, azt nem azért tettem, mert ezzel elismerem, hogy Pergének a kérdésben megfogalmazott prekoncepciója igaz, hanem azért, mert nem éreztem magam kompetensnek. Vele szemben ugyanis nem kívánom eladni magam olyan kérdések szakértőjének, amelyekről csupán egy tanulmányt olvastam valamilyen holokauszttagadó weblapon. Ha Perge ezt számonkéri rajtam, akkor villámgyorsan össze tudok állítani 25 olyan kérdést, amire ő nem fog tudni választ adni. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit kutat és mit nem.
Egyes kommentelők azzal gyanúsítottak, hogy engem a „zsidók” finanszíroznak. Leszámítva azt, hogy egy érvrendszer finanszírozásának kérdése semmiben sem befolyásolja az érvrendszer logikai egységét és hitelességét – 2x2 akkor is 4 ha ezt a zsidók állítják –, az én esetemben pusztán az Internet használatával is elég jól ellenőrizhető, hogy mennyit dolgozom és mivel keresem a pénzemet. Örülnék, ha ez Pergéről, vagy mondjuk a kuruc.info-ról is elmondható lenne…
Perge személye és érvei minősítését nem tartom szükségesnek. Nem lenne ez szerencsés, mivel nem vagyunk hasonló helyzetben. Ezt a kérdést döntse el ízlése szerint az olvasó. Egy dolgot tartok fontosnak: én mindenkinek, minden fórumon válaszoltam, ha kérdését kulturált formában tette fel. Sőt néha még akkor is, amikor erről szó sem lehetett. Ennél többet senki sem kérhet számon tőlem.
Végezetül köszönetet szeretnék mondani. Először is köszönöm családomnak, hogy eltűrték heteken keresztül a családapa eltűnését esténként dolgozószobájában. Köszönöm a szerkesztőségnek, hogy ennek a vitának teret adott és megjegyzéseim hatására eltávolította az ízléstelen karikatúrákat a cikkek bevezetőjéből. Köszönöm azoknak a kommentelőknek, akik arccal és névvel felvállalták véleményüket. Külön köszönet jár azoknak, akik ezen a fórumon ellenvéleményüknek is hangot adtak és köszönet jár azoknak is, akik ugyan nem értettek velem egyet, de ezt kulturáltan tudták kifejezni.
Köszönet jár azoknak is, akik mocskolódó, zsidózó kifejezéseket írtak. Ez segített mindenkinek abban, hogy tudjuk szellemi színvonalukat. Ha belőlük állna Magyarország, igaz lehetne Landeszmann György bőgatyára és fütyülős barackra vonatkozó kijelentése is…
Szerkesztőségünk megjegyzése: Milyen lenne Izrael, ha az a Kudszi kollégánk által összeollózott zsidó fórumokon írt bejegyzések gazdáiból állna?
Ennek a vitának egyik hozadéka épp az, hogy még a magukat nemzeti érzelműnek és szélsőjobboldalinak definiáló emberek között is szép számmal akadtak olyanok, akik nem ezt az ellenségképet erősítették.
Utóirat – 1. rész
Van egy kérdés, aminek egy vetületére az előbbi Szembenézés-ben is utaltam, de amit szeretnék a fentieknél kicsit árnyaltabban is kifejteni.
A kommentek között igen gyakran találkoztam olyan megjegyzésekkel, hogy „a csapból is a holokauszt folyik”, „nem tagadom, de nagyon unom a holokausztot”, „elegem van belőle, hogy a zsidók állandóan ezt emlegetik”, „bezzeg a napi két holokausztmegemlékezés”, „rettenetesen unom, hogy minden nap erről van szó” stb. Érdekes kérdés, hogy miért van egyes olvasóknak ilyen benyomásuk. (Különösen, mert – mint az idézetek is mutatják – véletlenül sem szeretném azt mondani, hogy közülük mindenki holokauszt-tagadó.)
Ennek egyik oka nyilvánvalóan a holokauszt sajnálatosan valóban létező instrumentalizálása (bár, mint a Szembenézésben is írtam, erről épp zsidó szerzők írták a legjobb leleplező könyveket).
Van azonban egy másik ok is. A kuruc.info – bár magát független, objektív hírforrásként igyekszik feltüntetni, sőt, rendszeresen hírek hamisításával, és különösen elhallgatásával vádol más internetes hírportálokat –, valójában ugyanolyan tendenciózus szerkesztési gyakorlatot folytat, mint amivel másokat vádol. Vegyük a „csapból is a holokauszt folyik” példáját. Ez a vád rendszeresen elhangzik holokauszt-tagadók részéről. A kuruc.info szerkesztősége szeretné, hogy minél több olvasó elhiggye, hogy ez csakugyan így van. Mit tesz akkor? Gondoskodik róla, hogy tényleg a csapból is a holokauszt folyjon!
Szubjektíve régóta ez volt a benyomásom (szerintem minden elfogulatlan szemlélő rég észrevette, hogy ha az országban bárhol, bármilyen aprócska holokauszt-megemlékezést tartanak, az két helyen lesz azonnal címlapsztori: a mazsihisz.hu-n és a kuruc.info-n…), most azonban arra is rájöttem, hogyan lehet ezt objektívebben megragadni. Nézzük meg mennyit foglalkozik a holokauszttal a kuruc.info az Index-szel összevetésben! (Az gondolom mindenkinek világos, hogy miért ezt választottam összehasonlítási alapnak…) A „foglalkozás”-t mérjük azzal, hogy hány cikk jelenik meg a holokauszttal kapcsolatban. Mivel nem akartam elrontani az objektivitást azzal, hogy kézzel válogatom ki, hogy melyik cikk minősül „holokauszttal foglalkozó”-nak, nemes egyszerűséggel megszámoltam, hogy hány cikkben szerepel a „holokauszt” mint szó. (Ez a keresők miatt szerencsére technikailag sem volt nehéz.) Persze ez nyilván csak közelítés, hiszen lehet, hogy egy cikknek teljesen más a témája egyébként, de mivel ez mindkét portálnál ugyanúgy előfordulhat (és vélhetően hasonló arányban), így az összehasonlítás fair marad.
Az eredmények annyira megleptek még engem is, hogy a weboldalak mezőnyét tovább bővítettem. Íme a múlt havi végeredmény:

Hogy nem egyszeri esetről van szó, azt ellenőrizhetjük azzal, hogy a fentieket elvégezzük hónapról-hónapra mondjuk egy egész évre visszamenően [idosor.png]:

Bizony-bizony: a kuruc.info általában ugyanannyit foglalkozik a holokauszttal, mint az Index, a Hírszerő, és a szombat.org (!) EGYÜTTVÉVE, de erősebb hónapokban simán kenterbe veri mindhármat együtt… (Ha pedig még azt is figyelembe vennénk az Index-szel való összehasonlításban, hogy mennyi az összes megjelent cikk darabszáma (ezt lekérdezési lehetőség híján nem tudtam megtenni) és ehhez arányítanánk, akkor értelemszerűen még drasztikusabb lenne a kép.)
Ha gyúnyolódni akarnék, most azt írnám: tanulság – ha Önnek elege van abból, hogy naponta olvas a holokausztról, térjen át a kuruc.info-ról a szombat.org-ra!
De ismétlem: ez csak azoknak lehet meglepetés, akik elhitték a dajkamesét a kuruc.info objektivitásáról, és arról, hogy a többiek torzítják el a híreket, szisztematikus elhallgatással és kiemeléssel, bezzeg a kuruc.info. Félreértés ne essék: a tisztelt szerkesztőség részéről tökéletesen érhető és logikus ez a lépés. Nekik elemi érdekük egy politikai céljaiknak megfelelő ellenségkép létrehozása és folyamatos fenntartása, amit legjobban azzal szolgálnak, ha elhitetik az ilyen állítások valóságosságát. Azok számára, akik nem olvasnak mást a kuruc.info-n kívül, a szerkesztőség létrehoz egy mesterséges világot, amiben tényleg minden második hír a holokausztról szól.
Ilyen szemmel nézve rögtön nem is annyira meglepőek a fenti arányok. Ironikus, de a fenti mutatja, hogy igaz: épp a kuruc.info csinálja azt, amivel mindenki mást vádol (azaz hogy állandóan a holokausztról beszél), hogy aztán ezután újra és újra megállapítsa: rettenetesen unalmas, hogy minden nap a holokausztról van szó…
Ha valaki kíváncsi arra, hogy mi van konkrétan a fenti számok mögött, hadd mutassak egy egyszerű példát. A következő két képernyőkivágás ugyanabban a percben készült (július 21-én a reggeli órákban), tehát teljesen összehasonlítható állapotát mutatja be két portálnak.
Kuruc.info:

Népszava:

Azt hiszem e két kép nem igényel különösebb kommentárt… Ami a nepszava.hu-n már a címlapra alig ráférő hír (bal alsó sarok, Belföld rovat), az a kuruc.info-n egyes számú sztori. Ilyen és ehhez hasonló manipulációs technikákkal éri el a kuruc.info szerkesztősége, hogy kialakítsa és folyamatosan megerősítse az olvasókban a „csapból is a holokauszt folyik”-érzést, amire politikai céljai eléréséhez szüksége van.
Csak magamat tudom ismételni: akik csak a kuruc.info-t olvassák, nyilván abban a hitben vannak, hogy a Népszava (amit egyébként a fenti cikkben kifejezetten hivatkozik is a kuruc.info mint forrást) folyamatosan „holokausztozik”, és valószínűleg el sem tudnák hinni, hogy ugyanaz a holokauszthoz kapcsolódó hír előkelőbb helyen van a kuruc.info-n, mint magán a Népszaván… A fenti magyarázat után remélem ez mégis érthető.
És hadd tegyek még egy megjegyzést zárásként. Szintén többször olvastam olyan jellegű véleményeket, hogy „bezzeg az senkit nem érdekel, hogy a magyarokat hogyan irtották 1944-ben”, meg hogy „bezzeg azzal senki nem foglalkozik, hogy a szerbek mit művelnek” stb. (Bár ez a fajta relativizmus elég furcsa egy magát jobboldalinak (pláne kereszténynek) mondó embertől, de most ettől tekintsünk el.) Erre szintén kitértem a Szembenézésben, hogy most mivel akarom árnyalni, azon szerintem senki nem fog meglepődni.
Mint a fenti elhallgatott tabuk döntögetője, nyilván a kuruc.info – szemben a fősodratú médiával – foglalkozik ezekkel a kérdésekkel is. Vagy várjunk csak…

Ha tudnánk az összes cikk számához arányítani, akkor persze kisebbek lennének a különbségek, de a fenti arányok így is több mind árulkodók. Ráadásul az összehasonlítás kedvéért emlékezzünk vissza arra, hogy a kuruc.info a „leggyengébb” hónapban is több mint 20, holokauszttal foglalkozó cikket hozott… a fenti számok pedig egy egész évre vonatkoznak.
Tehát a második „tanulság”: aki a holokauszton kívül más népirtásokról is szeretne olvasni, az térjen át a kuruc.info-ról az Indexre…
Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ráadásul én magam is örömmel írnék cikket a kuruc.info-nak, ha erre felkér a szerkesztőség, mondjuk az egykori Jugoszlávia területén a II. világháború végén elkövetett magyarellenes tömeggyilkosságokról … feltéve, hogy egy ilyen cikk közlése mögött nem érezném a „ez az, amit elhallgatnak a többiek, bezzeg a holokauszt” szándékot.
(Ungváry Krisztián)
Szerkesztőségünk megjegyzése: Ungváry Krisztián bennünket ért vádjának lényege, hogy sokszor elhangzik részünkről is, miszerint a csapból is a holokauszt folyik, és ez unalmas. Erre ő megnézte, hogy ez azért van, mert mi hangsúlyozzuk túl, ugyanis az Index, a Szombat meg a Hírszerző együtt összesen nem foglalkozott annyit a témával, mint mi, adott hónapon belül.
Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ennek két oka van:
1. szociálpszichológiai közhely, hogy egy adott jelenségre vagy állításra adott válasz az esetek többségében sokkal terjedelmesebb, mint az, amire reagál;
2. valójában szinte egyedüliként kell kompenzálnunk a magyarországi polkorrekt sajtóban megjelent holokausztozások számát, ugyanis nemcsak Index, Hírszerző, szombat.org meg nol.hu van. Valóban, eme három-négy médiumnál pont többet foglalkozunk a holokauszttal, de még így sem tudjuk ellensúlyozni azt a több száz polkorrekt lapot, akik egy adott időszakon belül teszik ezt.
Üssük be a hirkereso.hu oldalon a „holokauszt” szót, állítsuk be, hogy egy hónapra visszamenőleg keressen rá, és lám, 247 ilyen cikket dob ki a kereső (és akkor ebbe nincsenek benne a televíziók és a rádiók), míg nálunk, akik - hangsúlyozom még egyszer - szinte egyedüliként állunk szemben a ballib/pc lapokkal, csatornákkal, csak 22-szer. Ha a 247-ből levonjuk a barikad.hu-n is megjelent holokauszt-tartalmú cikkek számát, akkor is jelentős a különbség. (Ezek a számok szinte percenként változnak, jelenleg ezt mutatták, de az arányok itt is hozzávetőlegesen megmaradnak.)
Tehát, ha volna még 100 Kuruchoz hasonló orgánum, akkor lehetséges, hogy nálunk sem volna ennyi holokausztozás adott időszak alatt. Ilyen egyszerű ez.
(Kuruc.info)