„Nagyon büszke vagy rád, hogy így kiálltál magadért. Nagyon bátor tett volt a részedről!” – hallhatjuk a „boldog” szülőket gyermekük coming outja után, persze miután a gyermek telesírta a párnáját, hogy „milyen nehéz volt ezt megosztani a családdal”.

A szerencsétlen szülők persze ilyenkor már csak egy gyerekre, fiatalra alig hasonlító LMBTQ-készterméket kapnak, ami maximum nyomokban tartalmaz normalitást, de mivel ezzel párhuzamosan a szülők agyát is átmossák, sokszor ez fel sem tűnik nekik.

Azonban a rút arcot sem lehet mindig elfedni, a „tolerancia” által tonnaszámra rákent sminket olykor-olykor lemossa az égi harag zivatara. Tavaly szeptemberben én is írtam már olyan fiatalokról, akik megbánták, hogy rossz útra csábította őket az LMBTQ-lobbi, de természetesen visszafordulni már nem tudtak teljes egészében. Rengeteg ilyen történet volt, van és lesz is, de a fősodratba ezek sosem kerülnek be, mert nem illenek a mézesmázos képbe.

Ahogy az alábbi videót sem fogják agyonreklámozni, pedig egy híres amerikai talkshow, a Dr. Phil egy részletét tartalmazza. A Phil McGraw és a hasonló műsorok alfájának ómegájának számító Oprah Winfrey nevével fémjelzett műsorban McGraw – akinek klinikai és igazságügyi pszichológusként van tapasztalata – különböző témákban osztogat „tanácsokat”, vagyis inkább „életstratégiákat” az érintetteknek. Nem tisztünk boncolgatni, ezek mennyire működnek vagy sem, de egyrészt ne felejtsük el, hogy ez egy showműsor, illetve – ez a saját véleményem – én a legtöbb, pszichológus által osztogatott tanácsot üresnek és semmitmondónak tartom.

Az osztogatott tanácsok – vagy sokkal inkább mások szenvedései – mindenesetre rengeteg embert szögeznek a képernyő elé, így azt is sokan végignézhették, ahogy egy apa a szó szoros értelmében összeomlik, amikor megjelenik előtte transznemű gyereke, aki fiúból nővé vedlett át.

Nézni is fájdalmas ezt a szenvedést (amelyet, mivel nem illik a képbe, szinte kizártnak tartom, hogy csak eljátszattak a szerencsétlennel), de az is sokat elárul a „népről”, hogy ujjonganak és tapsolnak, amikor a háttérből előlép a „lánya”. Ujjonganak és tapsolnak, hiszen már az ő agyukat is átmosták, így a lobbi elérte azt, hogy maguktól ünnepelnek egy hamis szabadságot a megvezetett barmok.

A részletből nem derül ki, hogy a doki mindezek után milyen tanácsot adott a szülő-gyerek párosnak, de van egy tippem, hogy nem olyat, amilyet mi adnánk – ezt még akkor sem tehetné meg, ha éppenséggel így gondolná, hiszen abban a pillanatban lelőnék a műsort. Esetleg még az lehet egy kevésbé valószínű opció (és így a mainstream logikája szerint is értelmet nyer az agonizálás), hogy a tanácsok hatására végül az apa is „megnyugodott és jó útra tért”, ha így van, akkor a férfi viszont nagyon jó színész. (Megjegyzem, amikor arról beszél, hogy egyszer látta a fiát nőnek öltözni, nevezetesen Halloweenkor, és csak azt hitte, hogy a gyereke viccel, azért én erősen elnevettem magam).

Amúgy érdemi párbeszédről ebben a 2 percben nem is nagyon beszélhetünk, a hangsúly a szenvedésen meg a mimikán van, a gyerek igazából meg sem szólal, csak annyit mond a faternak, hogy „te nem csináltál semmit rosszul”.

Az így keletkezett végterméket a nagybetűs NÉP „bátorságáért” ajnározza, a műsorvezető elmondhatja „tanácsait”, a szülő pedig összetört. Minden a helyén van, kivéve az utóbbi. Ezt még ők sem bírják elfedni, akkor sem, ha showműsorról beszélünk.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info 

A teljes műsor linkje megtalálható ebben a Heti progresszió-részben: Aszexuális forradalom "nemzeti, keresztény" hazánkban - Heti progresszió (CLXXIII. rész)

Kapcsolódó: Amikor még Gulyás Marcsinak is elege lett a transzidiótákból