Szerintem Mirkóczky Ádám a Barikád hetilapban megjelent írásában éppen a leglényegesebb alapkérdéseket nem érintette.
 Hieronymus Bosch: Keresztút |
Ami egyes kommentelők stílusát illeti, talán még a paranoia határán belül maradok, ha feltételezem, hogy a nemzeti radikalizmus ellenfeleinek szocio-judeo-liberális aktivista csoportjai rendszeresen ellepik fórumainkat, ahol azután „Hun Turul”, s ehhez hasonló fantázianevek leple alatt naponta szólítanak fel - trágár szitkozódás közepette - gázkamrák barkácsolására. Szomorú szegénységi bizonyítványt állítanánk ki magunkról, ha e provokátorok agresszivitása felett keseregnénk.
Ám Mirkóczki „döbbenetesnek, nagyon aljas primitív dolognak” tartja azt is, ahogy a tollforgatók is „neki estek” az új pápa személyének a politikai jobboldalon. Azonban, ha ennyi indulattal fogalmaz, mindenképpen jobb lett volna konkrétan megjelölnie, hogy kiknek mely írásaira, vagy kitételeire céloz. Különben könnyen kollektív vádaskodásként értelmezhetők az ilyen általánosító mondatok.
Abban viszont ismét Mirkóczkinak kell igazat adnom, hogy ha egy új egyházfőt jellemzünk, akkor csak úgy lehet igazságos ítéletünk, ha mindenképpen erőteljesen kihangsúlyozzuk dús erényeit és érdemeit is. Ferenc pápának tényleg vannak olyan tulajdonságai, melyek szeretetreméltóvá teszik őt az egyszerű hívek körében. Pápai minőségét pedig nem elsősorban múltja esetleges foltjai, hanem döntően jövőben tanúsított magatartása fogja meghatározni.
Ennek ellenére jogunkban áll múltját kritikusan vizsgálni, részben, mert egy pápa tekintélye sem lehet korlátja a szabad véleménynyilvánításnak, másrészt abból talán némileg megsejthető, mire számíthatunk. Például önmagában véve szimpatikus lehet számunkra a tény, hogy anno jó viszonyban volt az argentin juntával. Azonban a két jezsuita, Jálics Ferenc és Orlando Yori esete azt mutatja, hogy e viszony talán túlságosan is meghitt lehetett. Történetük dióhéjban: Nyomornegyedben teljesített missziót, s mivel ezek közt az elkeseredett emberek közt toboroznak a baloldali gerillák is, a rendszerben felvetődött, hogy nem lázítja-e őket Jálics és Orlando Yori, mint más helyeken, a marxista felszabadítás teológiáját valló papocskák. Persze nem voltak igazak a vádak, és a két szerzetes Bergoglio rendfőnök védelmét kérte, amit ő meg is ígért nekik. Csakhogy dokumentumok és tanuk valószínűsítik, hogy a védő patrónusuk épp a fordított módon reagált; bepanaszolta őket a juntánál, melynek eredményeképpen elfogták, börtönbe zárták, kínozták, majd száműzték őket. A bizonyítékok nem voltak elegendőek Bergoglio szerepének tisztázásához, így a később perbe fogott érseket felmentették. Így tehát továbbra is megilleti az ártatlanság vélelme. Azonban nem árt figyelembe vennünk, hogy a magas rangú papok általában minden diktatórikus rendszerben hajlamosak az „egyház javára” kollaborálni, függetlenül attól, hogy a rendszer milyen ideológiai hátterű.
És aki tegnap egy jobboldali juntának tett az egyház érdekében engedményeket, az ma talán a szabadkőműveseknek tesz, mert ez a „modus vivendi” az egyház számára. (Gondoljunk csak saját egyházi vezetőink „érdekünkben” tett együttműködésére a kommunista rezsimmel, vagy VI. Pál pápa Mindszentyvel kapcsolatos magatartására, a Vatikán keleti politikája ürügyén!) Nos, Ferenc pápa jó kapcsolatai a B’nai B’rith páhollyal legfeljebb „modus mortendi”-ként értelmezhetők. Ugyanis e zsidó páholy nem elsősorban ártatlan közös hanuka-karácsony ünnepségeiről híres, hanem világhatalmi összeesküvéseiről…
Ám térjünk rá párbeszédünk lényegi pontjára, a zsidóság és a kereszténység viszonyára. Második válaszában Mirkóczki is helyesen leszögezi, hogy nem Jézus genetikai származása a döntő, hanem identitása és viszonya a zsidó valláshoz. Azonban pár mondatban mégis feleleveníteném, mit írtam korábban Jézus genetikailag zsidó mivoltáról. Logikailag bizonyítottam, hogy a katolikus tanítás szerint Jézus származásilag nem lehetett zsidó. Mária szűzen foganásából ugyanis következik, hogy fia Y kromoszómáját, fogantatása pillanatában teremtette az Atya a Szentlélek által. Azonban – mivel Mária szeplőtelen fogantatását is valljuk – az általa adott X kromoszóma is éppúgy transzcendens úton „korrigálva” lett, mivel az öröklött, sajátos és személyiségi vonásait alapvetően meghatározó áteredő bűntől meg lett tisztítva (akár zsidó, akár turáni pártus tulajdonságokról legyen is szó).
Ami pedig identitását illeti, az alapvetően transzcendentális volt, noha a zsidó vallási közeg pozitív örökségeit és hivatását korrigálni és beteljesíteni akarta az egész emberiség javára. Ebben állott messiási, megváltói küldetése. Az Atya azt akarta, hogy a nép, melynek azt a feladatot szánta, hogy bűneit elvetve, megtérve, és a Szentlélek által újjászületve minden nép számára hirdesse Isten szeretetét; Fiának tanításai által töltse be e nemes küldetést. Azonban hogyan reagált e hívásra a nemzet vallási vezető rétege, s elsöprő többsége? Bűneihez való ragaszkodással, bennük megátalkodással, és Isten hozzá küldött Fia, a Messiás meggyilkoltatásával!
Természetesen nem voltak ebben mindnyájan vétkesek, kollektív felelősségről tehát messzemenőkig nem beszélhetünk. Még a farizeusok között is voltak hárman, akik megpróbáltak szembeszegülni az árral, nevezetesen Gamáliel, Arimathiai József és Nikodémus. Azonban tagadhatatlan tény, hogy a Messiás kivégeztetésével győzött az a sátáni szellem, mely már az Ószövetségben (és ezen át a korabeli zsidó vallásosságban) is jelen van, és tévelyítő módon igyekszik önmagát isteninek hazudni. (Pl. „szemet szemért”.) Prófétai munkássága során Jézus maga is felhívta a figyelmet az Ószövetség árnyoldalaira, midőn teremtőnkként jogot formált annak korrekciójára. (Hallottátok az Írást... Én azonban azt mondom nektek… mert nagyobb van itt Mózesnél!” Az írásmagyarázat teljesen tévesen értelmezi Jézusnak a törvény védelmében tett kijelentéseit: „az „i” betű és a „legkisebb törvények megtartása” csak annak fényében érthető, ha figyelembe vesszük, hogy Jézus fogalmi rendszerében mást jelentett a törvény, mint a farizeusokéban. Utóbbiak a vég nélküli, mózesi tekintélyű törvénytárat értik Tóra alatt, Jézus szerint ellenben a Tóra egésze két törvényben, az Isten és emberszeretetében maradéktalanul benne van! Értelemszerűen mindazon törvények, melyek e kettős szeretettörvénynek ellent mondanak, valójában nem a Tóra részei, nem Jahve parancsai, csupán az ősök keményszívűségére való tekintettel, Mózes által rendelt emberi engedmények…)
Isten és a vallás nevében ölni sátáni tett. Ezt a szellemi tudást kétezer éven át őrizte és hagyományozta tovább a kereszténység: ezért, és nem a zsidók üldözésének szándékával beszélt tehát a zsidók „Krisztusgyilkosságáról”. Azonban az újkorban a zsidók által terjesztett liberális szellemiség mérge behatolt az egyházba is, és Krisztus ellenségszeretetének ürügyén megtagadták Krisztus antijudaista identitását. Ez a változás a II. Vatikáni Zsinat idején, annak szövegében csúcsosodott ki, és részben ez volt az, ami a Lefebvre bíboros vezette tradicionalisták kiszakadását eredményezte. Amikor XVI. Benedek pápa visszavonta a X. Szent Piusz társaság kiközösítését, ezért vonított fel oly hangosan a liberális zsidómédia!
És itt jutunk el az ökumenizmus, a vallások közti párbeszéd és közeledés kérdéséhez. Kétségtelenül nemes erkölcsi attitűdöt jelent, ha valaki – az egyetemes emberszeretet nevében – a más vallási eszmét követőkkel közös asztalhoz ül, és társalogni kezd. Azonban értelmetlen és felesleges ez akkor, ha nem vesszük figyelembe partnerünk tudat-állapotát és naivitásunkban olyasmit feltételezünk róla, ami egyszerűen nem igaz. Az egész keresztény egyház veszélyes önbecsapás áldozata, ha a zsidó vallásra úgy tekint, mint amelynek mai identitását alapvetően az ószövetségi Szentírás határozza meg! (Ugyanilyen végzetes, sehová sem vezető ballépés lenne bármely más vallás számára is, ha úgy kezdene párbeszédet a kereszténységgel, hogy figyelmen kívül hagyná a Jézus óta eltelt 2000 év egyháztörténelmi, dogmatikai átalakulásait.)
Mindazok, akik alaposabban ismerik a mai zsidóság vallási identitását, tisztában vannak vele, hogy azt már rég sokkal dominánsabb módon határozza meg az ókori Talmud és a középkori Kabbala szellemisége, mint az Ószövetségé. (Talán egy egyszerű hasonlattal jobban megérti az olvasó, miről beszélek: mikor Jeruzsálemben, pünkösdkor, a Szentlélek kiáradásakor ezrével lettek Krisztus-követőkké a zsidók, senki sem kérte tőlük, hogy vallják meg azokat a hittételeket, melyekre évszázadokkal később ébredt rá az egyház a Szentlélek vezetésével. A közösséghez tartozásnak még nem lehetett feltétele, hogy higgyenek például a Szentháromságban, vagy Krisztus istenségében. Ugyanígy, az akkori zsidók számára még nem volt követelmény mindaz, amit a Talmud tanít: például, hogy erkölcsileg Isten semmi kivetni valót nem talál a nem zsidók, gójok meggyalázásában, becsapásában, kirablásában, megölésében. Az egyház nemcsak bocsánatot kért az Inquisitio által elkövetett bűnökért, hanem mai identitásában el is határolódik annak egykori ideológiai legitimálásától. Ha a zsidó vallás elhatárolódna legalább a Talmud más vallásúakkal szembeni gyűlölködő kitételeitől, akkor talán megkezdődhetne valamiféle párbeszéd…)
Természetesen vannak közös gyökereink, ebben teljesen igaza van Mirkóczki Ádámnak. Hiszen az ószövetségi hagyományok közt akadnak olyanok, melyeket Jézus is tiszteletben tartott és legitimnek hirdetett. Azonban ezek teológiailag kivétel nélkül az ő messiási személyére irányulnak, azt készítették elő, benne fókuszálódnak. Azzal tehát, hogy a zsidóság döntő többsége nem fogadta el Jézust Messiásnak, még önmaga pozitív vallási gyökereitől is végzetesen elszakadt! Jézus szerette ellenségeit is, tehát bizonyos, hogy nem gyűlölte Kaifást, vagy Heródest. Ám teljesen abszurd gondolat, hogy éppen azokkal ült volna kerekasztalhoz a vallási közeledés ügyeiről tárgyalni, akiket előzőleg az embergyilkos ördögatya fiainak nevezett. Tégy úgy másokkal, ahogyan te is szeretnéd, hogy veled cselekedjenek! – hirdette meg Isten egyetemes aranyszabályát Krisztus. Aki eszerint gondolkodik és próbál élni, az már csaknem keresztény. Aki viszont nem próbál meg eszerint élni, az lelki halott akkor is, ha naponta akárhány oldal szent szöveget olvas vagy zsolozsmázik is.
Ma már kétségtelenül bizonyítható, hogy a zsidóság vezető elitje világuralomra tör, melyben a gójok szerepét teljesen hatalmának alávetett rabszolgáiként látja. A mai zsidó vallásosságot zsigereiben áthatja önnön magasabbrendűségi tudata, és a "hitetlenek" megvetése. És bármennyire igyekszenek is egyesek egymástól megkülönböztetni a zsidó vallást és a cionizmust; bizonyítható, hogy utóbbi arroganciáját az előbbiből örökölte! Ugyan a cionizmus egy istentagadásig elmenően szekuláris, soviniszta politikai mozgalom, mégis minden porcikáját a messianisztikus vallási örökség jellemzi. És ez nem valamely előítéletekkel terhelt "náci szervezet", vagy az "antiszemita" X. Piusz társaság rágalma, hanem becsületes zsidók által is bizonyított tény. (Mirkóczki Ádámnak is szeretettel ajánljuk, hogy olvassa el dr.Israel Shahak „Zsidó vallás, zsidó történelem” című munkáját, melyet kötelező irodalommá kellene tenni az összes keresztény teológiai fakultások hallgatói számára! Magyar fordítása is megjelent a Gede testvérek kiadásában.)
Mirkóczki utalt a Nostra aetate kezdetű zsinati szövegre, mely forrása a vallások közötti párbeszédnek. Ennek fontos pozitív fejleménye, hogy nem teszi az egész zsidóságot kollektíven felelőssé Jézus haláláért. Ugyanakkor mindjárt önmagának mond ellent, midőn bocsánatot kér a kereszténység által a zsidóság ellen elkövetett múltbeli bűnökért, ami egyértelműen a kollektív felelősség elvének gyakorlása. Később Szent Pál apostolra is hivatkozva azt hangsúlyozza, hogy a zsidóság kiválasztottsága nem szűnt meg. Ez a páli szöveg eléggé sajátos értelmezése, hiszen Pál egész munkássága bizonyítja, hogy ő ezt az örökséget egyértelműen a zsidó vallás Krisztus Újszövetségébe, teljes egészében és mielőbb történő beolvadásában látta. Ugyanakkor a szöveg – hangsúlyozván a szövetségek közti kontinuitást, (mely nem igazság, mivel féligazság) – utat nyit korunk hamis eszményének, a zsidó „idősebb testvér” hamis mitológiájának. Idősebb testvérünknek legfeljebb abban az értelemben nevezhetjük, ahogyan Káin bátyja volt Ábelnek…
Fentebbiek tudatában a vallások közti kapcsolataink ápolása során értelemszerűen elsőbbséget kellene élvezzenek más vallások, például a hinduizmus, vagy a buddhizmus. Mert nem az a döntő, hogy istenképeink mennyire különböznek egymástól külső ábrázolásukban, hanem az, hogy milyen lelkületet tulajdonítunk nekik. A szeretetét, vagy a gyűlöletét.
Jézus mondta: ”ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök (pogányok) is szeretik azokat, akik őket szeretik.” A szeretet nem azt jelenti, hogy nyakunkat önként a világhódítók sakterkése alá tartjuk, hanem azt, hogyha valódi szükségbe kerülne, segítségére leszünk. Erre akarta őket is megtanítani Jézus. Nem akarták megtanulni, inkább megölték tanítójukat.
Tarnóczy Szabolcs
Előzmények:
