Magunk mögé utasítottuk, mintegy „betonba döngöltük” a kommunistákat! Az örömünnep érthető és indokolt. Mégsem dőlhetünk hátra fáradtan a fotelben. Nem csak ezért, mert az őszi hadjárat nincs is oly nagyon messze, hanem azért sem, mert az igazán sorsdöntő csaták még hátra vannak. Nem semmi a vörösökre verni egy hónap alatt 5%-ot, mégis nehezebb lesz a Fideszre 4 év alatt 35%-ot!
Kénytelen vagyok gyakran idézni a klasszikusokat: „A nemzet szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni soha!” Hogy ki mondta, azért nem fontos, mert bármelyikünk mondhatná ma is a radikális nemzeti oldalon. A Fidesz nem elsősorban ügyessége miatt nehéz ellenfél, hanem mert a világhódító háttérhatalom csicskása és kitartottja. S akié a pénz, azé a média. Akié a média, az tud delejezni, azé a hatalom. Tehát továbbra is egyetlen esélyünk, ha azzal kelünk, azzal fekszünk, hogy meg kell győznünk a magyar embereket, milyen életveszély fenyegeti hazánkat. Ez az egyetlen esélyünk a győzelemre.
Jelen vagyunk az Európai Parlamentben, s ott összefogva más nemzeti pártokkal, meg kell kísérelnünk elérni, hogy ne az Európai Egyesült Államok, hanem a Nemzetek Európája irányába alakuljon. Azonban kell legyen alternatív forgatókönyvünknek is arra az esetre, ha ez nem sikerülne. Azt hiszem, könnyen belátható, hogy nincs még negyed századunk erre a kísérletre! Addigra ugyanis egész Magyarországnak, anyaföldünknek minden négyzetmétere idegen gyarmatosítók kezén lenne. Ha tehát belátható időn belül kudarcba fulladna igyekezetünk, mi a teendőnk akkor? Ha – másokkal összefogva is – de kisebbségként mégsem tudjuk elérni, hogy tabu legyen a magyar termőföld, van-e akkor más megoldás? Magam egyetlen lehetőséget látok, ultimátumot kell adnunk az Európai Uniónak: vagy hajlandó csatlakozási szerződésünk újra tárgyalására, vagy ki kell lépnünk az Unióból.
Az új megegyezésben a két legfontosabb elem:
1. A termőföld védelme, és az élelmiszer-ipari önrendelkezés biztosítása, kivételük a szabad verseny, a piac kategóriából.
2. Államadósságaink részbeni elengedése, részbeni átütemezése.
Ha e két feltételt belátható időn belül nem tudjuk kiharcolni a magunk számára, akkor ki kell lépnünk az EU-ból, bármely áldozatok árán is! És ezt meg kell értenie minden magyar embernek! Jobb nehézségek közt tengődni szabadon, mint rabszolgaként haldokolni idegeneké lett földön.
A próféták sorsa gyakran mártírhalál. De az igazság szelleme legyőzhetetlen. Akkor is, ha még kisebbségben vagyunk, akik hirdetjük. A Szentlélek nem engedi elhamvadni a tüzet. Ha saját sorainkból is támadnak rágalmazók, akik bennünket keresztény-ellenességgel, Habsburg-restaurációval, oroszoknak való kémkedéssel, hazaárulással vádolnak. Hiszünk Magyarország feltámadásában, mert Teremtőnk ránk bízta, hogy segítsünk az egész emberiséget megtérni, s hozzá visszavezetni. De ez csak akkor lehetséges, ha előbb mi magunk tartunk bűnbánatot, s térünk meg. Fel kell áldoznunk félelmeinket, és meg kell tanulnunk Krisztusunktól, küzdelem közben is szeretni ellenségeinket. Más út nem létezik.