Richard Baer, dr. Josef Mengele és Rudolf Höss (a kép jobb szélén)

A Wikipédia Hössről szóló szócikke szerint „1944. május 8-án Höß visszatért Auschwitzba, hogy felügyelje azt a műveletet (Höss-akció), amely során 1944 májusa és júliusa között, 56 nap alatt mintegy 430.000 magyarországi zsidót szállítottak Auschwitzba, és öltek meg. Még a Höß által korábban bővített létesítmény sem volt képes ennyi holttestet megsemmisíteni, több ezer tetemet a szabadban ásott gödrökben voltak kénytelenek elégetni. Nyiszli Miklós számos, általa ebben az időszakban észlelt kegyetlenkedést leírt Orvos voltam Auschwitzban című könyvében”. Minő kár, hogy a netes lexikon a szélhámos Nyiszlire való hivatkozással teljesen hitelteleníti önmagát! Nyiszli önvallomása szerint Mengele asszisztense volt, és „számtalan elgázosítást látott közvetlen közelről”, s például tudósít négy, egyenként 200 méter hosszúságú gázkamráról, melyeket a mai napig nem találtak meg – íme, itt a legújabb kihívás a sobibori régészexpedíció tagjai számára! –, s a szövetségesek egyetlen, 1944-es légifelvétele sem tanúskodik róla. E titok ködébe burkolódzó objektumokban Nyiszli víziója szerint naponta állítólag 25 ezer zsidó embert öltek meg, vagyis Auschwitz működése alatt összesen 36 milliót. Hogy a világ zsidóságának összlétszáma az 1940-es évek elején 16 millió lehetett, nos ez a „szemtanú”, a „túlélő” Nyiszlit a legkevésbé sem zavarja. Igaz, manapság a holokauszt történészei nem igen hivatkoznak már rá, hiszen számukra is vállalhatatlan és kínos e szélhámos memoárjában fellelhető hallucinációs kényszerképzet-sorozatra történő utalás.

Szívszaggató kérés

A tengelyhatalmak veresége után 1946. március 11-én a brit csapatok elfogták. A Hösst letartóztató brit egység parancsnoka egy Berlinből Angliába menekült németországi zsidó, Hans Alexander volt. A „britek” Hösst kegyetlenül bántalmazták, kínvallatásnak vetették alá, szerepe mindössze annyi volt, hogy a szövetségesek által angol nyelven előre megszerkesztett, majd németre fordított „beismerő vallomást” aláírja. 1946. április 15-én jelent meg a nürnbergi kirakatbíróság előtt, ahol már előre megírt halálos ítélet várt rá. 1946. május 25-én átadták a lengyel hatóságoknak, akik gyilkosság vádjával bíróság elé állították. Pere 1947. március 11-től 29-éig tartott. 1947. április 2-án kötél általi halálra ítélték, az ítéletet a központi tábor, Auschwitz-I területén hajtották végre 1947. április 16-án. Epilógusként megjegyzendő, hogy a mai napig helyeznek el turisták a bitófa előtt virágokat, koszorúkat Höss emlékére, melyeket a múzeum éber illetékesei szorgos kezekkel rögvest eltávolíttatnak.

Ami a videoklipünkön szereplő Höss unoka életútját, metamorfózisát illeti, nos, az tipikus 1945 utáni német életsors. Rainer Höss meakulpázik, hamut szór a fejére, mindenben a mai kor hivatalos, polkorrekt ideológiájához igazodó kóros megfelelési kényszerben szenved. Az egész jelenkori német hivatalos közvélemény-alkotás és annak formálói, megmondóemberei történelmi amnéziában szenvednek, és a második világháborúban győztes angolszász-szovjet koalíció kanonizált propagandakliséit kérődzik vissza folyamatosan immár 70 esztendeje, ahelyett, hogy a rendelkezésünkre álló történeti források objektív, tacitusi szellemű, „sine ira et studio” mérlegelésével végre reális képet festenének Németország 1933 és 1945 közötti történetéről. S ehhez kapcsolódva, immár legfőbb ideje lenne az amerikai és brit levéltárakban még mindig „szigorúan titkos” besorolás alatt lévő második világháborús aktahegyek felszabadítása, kutathatóvá tétele. Vajon miért is kell ezeket a dokumentumokat még 2014-ben is hét lakat alatt őrizni-rejtegetni?

A tartós politikai zuhanórepülésben szenvedő MSZP kampányvideó-választása – a szelekciót Nagy László, a szocialisták nyíregyházi polgármesterjelöltje végezte – pedig kissé érthetetlen számunkra. Igaz, a Falus-féle eszement dézsás-nyakon öntős klip után már semmin sem csodálkozhatunk. Nyíregyházán a szocik Kovács Ferenc jelenlegi, fideszes polgármestert kívánják legyőzni. Nos, mi köze van az abszolút atlantista, globalista és cionista, az év 365 napján holokauszt emlékévet tartó Fidesznek a kisfilmben szereplő „szélsőjobboldali” pártok bármelyikéhez is? Sok mindent lehet a jelenlegi kormánypártra mondani, azt azonban nem, hogy bármi köze lenne az ún. szélsőjobboldalhoz vagy túltengene benne a nemzeti elkötelezettség és érdekérvényesítés iránti szándék. Orbánék csapata ugyanis mindenben megfelel a jelenlegi kozmopolita globális-vakoló háttérhatalom kimondott és kimondatlan elvárásainak. Egy szó mint száz, az elvtársak a szabolcsi megyeszékhelyen is hálószaggató öngólokat rugdosnak kapujukba, tovább haladva a „Párt” önfelszámolásának (lenini) útján.

Figyelembe véve az MSZP mélyrepülését, illetve a tavaszi választások szoros szabolcsi eredményeit, nyilván a "nácista-fasiszta" Jobbiktól retteg a "baloldal". Persze a sokfelvonásos "itt a náci, hol a náci" játék egyre követhetetlenebb, éppen a minap adtunk hírt a szocionistákat antiszemitázó friss és üde fideszes kampányfogásról. A kétségbeesés és a szokásos nívó megvan hát, az biztos.

Rainer Höss megríkató videója eredetileg az EP-választás kampányára volt időzítve, és az EU-szkeptikus brit UKIP egyre inkább zsidóbarát Le Penéket antiszemitázó vezérének, Nigel Farage-nek a románok elleni gonosz "rasszizmusát" követte.

(Kuruc.info)