Ráadásul attól tartok, a politikai közép irányába kacsintó Jobbik sem fog felszólalni az újabb holocunami ellen. Néhány nemzeti radikális honlapon és persze szigorúan szűk, baráti körben fogják csak a nemzeti érzelmű magyarok megfogalmazni nemtetszésüket, undorukat és dühüket. Most, 2015-ben sokkal rosszabb a helyzet, mint négy-öt évvel ezelőtt volt, amikor is – igaz, személyeskedések, gyalázkodások, a hivatalos médiumok mélységes hallgatása mellett – még lehetett vitázni a holokausztról. Ma már egyáltalán nem lehetne vitatkozni a holokausztról, mivel az részben egyfajta vallássá változott, melynek megvannak a templomai, papjai, a zarándokhelyei, a szentjei és a dogmái is. A nyugati világnak ezt az új vallását pedig nem érheti semmiféle kritika: a holokauszt főpapjaitól származó kinyilatkoztatásokat megkérdőjelezhetetlen igazságoknak kell tekintenünk. Korántsem véletlenül: a holokauszt jelenlegi formájában ugyanis kulcsszerepet játszik a cionista elit hatalmának és kiváltságainak fenntartásában, valamint Izrael legitimitásának biztosításában. Hiszen a zsidó elitet, sőt a cionizmust, illetve Izrael államot érő legenyhébb kritika megfogalmazóját arra hivatkozva hallgattatják el és rekesztik ki a közéletből, hogy az illető „újabb népirtásra készül”. Márpedig ugye aki „népirtásra”, egy „újabb holokausztra” készül, annak nincsen helye a politikai porondon és a nyilvánosság fórumain, vele sem vitatkozni, sem szóba állni nem szabad, sőt az ilyen „potenciális tömeggyilkosnak” börtönben van a helye. Ezen a módon iktatják ki a közéletből – egyes esetekben a szabad emberek világából is – a zsidóság, a cionizmus és Izrael Állam kritikusait az úgynevezett „demokráciákban”. Nem utolsó szempont természetesen, hogy a holokausztipar kiterjedt intézményi hálózata emberek tízezreit tartja el magas színvonalon, és a holokausztra hivatkozva nagy összegű „kárpótlásokat” lehet kicsikarni a bűntudatossá nevelt, megfélemlített és sok esetben félrevezetett gójoktól.

A holokausztnak továbbá komoly szerepe van a hagyományos európai nemzetek megsemmisítésében, és az etnikailag kevert, multikulturális Európa megteremtésében. Az új világrend hivatalos vallásává emelt holokauszt nevében ugyanis „gyűlölködőnek”, „rasszistának”, „népirtásra készülődő fasisztának” kiáltják ki azokat a bátor és öntudatos európai polgárokat is, akik felszólalnak a hagyományos európai nemzeteket gazdasági, kulturális és erkölcsi hanyatlással, hosszabb távon teljes megsemmisüléssel fenyegető idegen invázió ellen. A nyugati világot irányító cionista elit történelmileg nagyon rövid idő alatt kívánja megteremteni a fajilag kevert társadalmakat, mert a hagyományaitól megfosztott, nemzeti tudattal nem rendelkező, vegyes etnikai hátterű népesség sokkal jobban kezelhető és irányítható, annak lázadásától nem kell tartani. Ráadásul, ha már nagy számban vannak idegen etnikumok beékelve valamely nagy múltú, büszke nemzet kebelébe, akkor még ez utóbbi esetleges öntudatra ébredése esetén is a bevándorlók a bennszülöttek ellen bármikor felhergelhetők és kijátszhatók. A multikulti társadalom az „oszd meg és uralkodj” stratégia alkalmazásának kiváló terepe.

Mivel a holokauszt hivatalos története az évek során sokat változott, ezért jogos lehet a kétely a ma érvényesnek számító holokausztsztorival kapcsolatban is. Hiszen ha régebben oly sok esetben, immár bevallottan is nem az igazat mondták a „szemtanúk” és a hivatalos történészek, mi a biztosíték arra, hogy ma teljesen hitelesen mutatják be a múltat? (Régen a holokausztdogmatika része volt például az emberbőrből készült lámpaernyő és az emberi maradványokból előállított szappan, az elektromos áramos, vízbe fojtós kivégzési módszerek, de ma már ezeket mind törölték, mint ahogyan nem kell ma már hinni abban sem, hogy minden lágernek voltak gázkamrái, a hivatalos auschwitzi áldozati számot 4 millióról 1,5 vagy 1,1 millióra csökkentették stb.) Azonban tegyük fel, hogy előkerülne magától Hitlertől vagy más magas rangú német vezetőtől a gázkamrák felállítására és a zsidók tömeges megsemmisítésére vonatkozó parancs, vagy pedig közvetlenül a háború után készült törvényszéki orvosi jelentésekre bukkannának, amelyek kétségkívül bizonyítanák emberek Zyklon-B-vel történő kivégzését. Vagyis véglegesen bizonyítást nyerne, hogy a ma hangoztatott holokauszttételek teljes mértékben megfelelnek a valóságnak: léteztek gázkamrák, melyekben a nácik egy előre elhatározott népirtó program keretében több millió zsidót kiirtottak. De vajon ebben az esetben jogossá válna-e, hogy több millió zsidó szenvedését és halálát politikai, hatalmi célokra használják fel, és a „jóvátétel” ürügyén hetven évvel később is pénzt csikarnak ki az elkövetők leszármazottaitól? Természetesen akkor sem lenne jogos. Vagyis a holokauszt politikai célokra történő felhasználása, a holokauszt ürügyén zajló cionista világuralmi törekvésekkel szemben szót emelhetnének olyan hazafias érzelmű, becsületes emberek is, akik hitelt adnak a napjainkban aktuális hivatalos holokauszttörténet állításainak.

De mit tehetnek azok a kevesek, akik világosan látják, miféle hatalmi törekvések ideológiai pilléreként használják fel a holokausztot? Hallgassanak, tűrjenek, ne is foglalkozzanak vele? Nem jó megoldás, mert az iskolákban és a médiában is gőzerővel dübörög a holopropaganda, és még ha sokaknak csömöre is van tőle, tudatalattijukba befészkeli magát, és akkor már ők is csak az előírt keretek között képesek gondolkodni és cselekedni. De a leginkább kiszolgáltatott helyzetben a gyermekeink vannak, annál is inkább, mivel a pedagógusok között nagyon kevesen akadnak, akik értik a „holokausztoktatás” valódi, rejtett céljait, és bátorságuk is van az árral szembeszegülni. Persze nem vádolom azokat a tanárokat, akik tudják ugyan, mi zajlik, de nem mernek kiállni az igazságért. Hiszen ha a politikusok, újságírók, értelmiségiek között is csak nagyon keveseknek van bátorsága szót emelni a mindennapos holokausztozás ellen, miért éppen a kispénzű tanároknak kellene a bőrüket a vásárra vinni?

Tömegtüntetések szervezése is súlyos nehézségekbe ütközik. Túl azon, hogy a Jobbik aligha kockáztatná újkeletű „mérsékelt imázsát” a holokausztipar elleni demonstráció megszervezésével, egy ilyesfajta rendezvény megtartására a hatóságok nem adnának engedélyt, annak résztvevőit pedig a - „holokauszt tagadását” célzó törvényre hivatkozva - le is tartóztathatnák. Ráadásul alighanem csak maroknyian jelennének meg ilyen jellegű tüntetéseken. És nem is csupán félelemből maradnának sokan távol, hanem azért is, mert a hivatalos propaganda már jó előre „kegyeletsértőknek”, „erőszakosaknak”, „rasszistáknak”, „náciknak”, „népirtásra készülőknek” festené le egy ilyesfajta demonstráció résztvevőit. Még abban az esetben is, ha a tüntetők - helyesen - nem a „holokausztot tagadnák”, hanem a szabad történelmi kutatás és szabad véleménynyilvánítás jogát, a szájkosártörvény és cenzúra megszüntetését követelnék, és a holokauszt politikai-hatalmi célok érdekében történő felhasználása ellen tiltakoznának. Meglehet, a „náci” és a „rasszista” jelzők már nem különösebben hatékonyak, azonban a „megölt emberek emlékének meggyalázása” egy olyan vád, amellyel a rengeteg pénzzel ellátott és a nyilvánosság fórumain egyeduralkodó holokausztiparosok roppant eredményesen képesek ellenfeleikbe belefojtani a szót. Holott a „megölt emberek emlékét” pontosan azok gyalázzák meg, akik a bármilyen módon meggyilkolt milliókra hivatkozva magukat támadhatatlanoknak nyilvánítják, az „emlékezésből” politikai tőkét kovácsolnak, és jelentős kárpótlási pénzeket tesznek zsebre.

Perge Ottó - Kuruc.info

- Tömegsírt találtak Bergen-Belsenben - feltárni nem fogják, vizsgálatokat nem végeznek, mert "vallási előírásokat" sértene

- Készül a "magyar zsidó-keresztény együttélés múzeuma" - fideszes kezdeményezés Gyöngyösön

- Dosszié: egyedülálló vita bontakozott ki a holokausztról a Kuruc.infón - a legnevesebb történészek csaptak össze

- Holokamu-dossziéval hajtunk fejet korunk hősei, a revizionisták előtt