Történelemformáló időket élünk. Európa szempontjából kétségkívül az a legnagyobb kérdés, hogy az ázsiaiak és az afrikaiak beözönlése mind­össze egy modern kori be- és népvándorlási hullám, vagy egy újkori honfoglalás.

Ha az Európai Unió nem képes időben véget vetni az illegális bevándorlásnak, az a keresztény, fehér ember által létrehozott nyugati civilizáció bukását jelenti, mert az iszlám civilizáció és vallás lényege éppen az, hogy nem képes az asszimilációra, ezért hosszú távon a saját normáit erőlteti rá az általa lakott területen élőkre. Ezért létkérdés a bevándorlás leállítása, még mielőtt a migránsok létszáma eléri azt a kritikus mennyiséget, amennyivel Európa őslakossága már nem tud mit kezdeni.

Maróth Miklós akadémikus, orientalista hívta fel a figyelmet arra, hogy a muszlimok azt hiszik, az ő vallásuk magasabb rendű, és emiatt megvetik az erkölcstelen európai kultúrát. Az előnyeit persze elfogadják.

Az iszlám kultúrában a Korán és a megtapasztalt külső tényezők határozzák meg az emberek életvitelét, normáit és magatartásformáikat. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy hiányzik belőlük a lelkiismeret és a bűntudat, hiszen ezeknél fontosabb a vallási előírások betartása. Az európaiak szocializációja merőben más természetű, esetükben a kultúra és a szocializáció segítségével – a külső tényezők mellett – fontos szerep jut az érzelmi-pszichológiai folyamatoknak, ami az egyénben egyfajta normatív, belső szabályozóként működik, de végső fokon szabaddá tesz.

Az már nyilvánvaló, hogy az Európai Unió vezetői sem intellektuálisan, sem erkölcsileg nem alkalmasak Európa megvédésére, miközben az idő múlásával az egész kontinens egyre nehezebben megoldható helyzetbe sodródik. A döntésképtelenség legfőbb oka egy eldöntetlen társadalomfilozófiai kérdés: mi az unió valódi célja? A nemzetállamok gazdasági-politikai összefogása, vagy az Európai Egyesült Államok létrehozása? Az Amerikai Egyesült Államok mint globalista-atlantista nagyhatalom az európai nemzetállamok felszámolásában érdekelt. Emiatt nehezen értékelhető és elgondolkodtató az Európában tevékenykedő, harcos atlantisták szerepe. A birodalmi célok elérésének ugyanis az egyik leghatékonyabb eszköze Európa elárasztása más vallási és kulturális gyökerekkel rendelkező bevándorlók millióival. Sok baloldali és liberális teoretikus és politikus évszázados álma Európa őslakosságának, valamint a fehér ember keresztény, nyugati civilizációjának megváltoztatása. Egy kevert összetételű lakosság a multinacionális óriáscégek ideális felvevőpiaca lenne. A paranoiás nyugati, haladó értelmiségiek a nacionalizmus és a rasszizmus elleni harcban aratott győzelmüket remélik a színes Európa megvalósításától.

A kontinens vezetőinek nagy része még most sem érti, hogy a migránsok nem az iszlám világot akarják maguk mögött hagyni, hanem az erőszak, a gyilkosságok, a káosz, a nyomor és a reménytelenség elől menekülnek. De nem akarnak integrálódni, muszlimként akarnak tovább élni békés körülmények között. Az otthon hagyott iszlám világot akarják létrehozni Európában! Ettől nehéz lesz őket hat hónapos tanfolyamokkal eltéríteni, majd munkába állítani.

Európa esélyeit rontja, hogy Jean-Claude Juncker, Martin Schulz vagy Federica Mogherini és társai eddigi politikai és intellektuális tevékenysége enyhén szólva is lehangoló. Közismert, hogy az Európai Bizottság elnöke nem szeret gyorsan cselekedni: „Eldöntünk valamit, majd közzétesszük, és megvárjuk, mi történik. Ha nem váltunk ki nagy ricsajt, nincs lázadozás, merthogy a többség meg sem érti, mi a döntés lényege, haladunk tovább, lépésről lépésre, amíg nincsen már visszaút.” A luxemburgi Juncker nemzetállamokhoz való viszonyáról sokat elárult, amikor „a nemzeti érzések veszélyes újjászületése” miatt aggódott.

A gyors, hatékony megoldás egyik legfőbb akadálya kétségkívül Angela Merkel német kancellár, aki irracionális álláspontjával lassan magára marad, de továbbra is csak apró, taktikai jellegű módosításokra képes. Könnyű belátni, hogy a felső határok nélküli befogadás hosszú távon a fehér Európa megszűnéséhez vezet, hiszen a humanitárius szempontok kizárólagos érvényesítése esetén a szíriaiak, irakiak és afgánok mellett miért nem fogadjuk be az éhező szomáliaiakat, a Boko Haram üldözöttjeit, az etiópokat, a szudániakat, a jemenieket és a gázai koncentrációs táborba zárt palesztinokat? A migránsok kvóta szerinti szétosztása értelmetlen és használhatatlan ötlet. Érdekes, hogy Helmut Schmidt volt német szociáldemokrata kancellár egy 2002-ben (!) megjelent könyvé­ben már így fogalmazott: „Idealista meggondolásokból, ami a harmadik birodalom miatti bűntudatból fakadt, túl sok idegent fogadtunk be.” Angela Merkel valószínűleg a német tőkések érdekeit szolgálja, és nem a kereszténydemokrata elveket képviseli.

A magyar miniszterelnök és a visegrádi négyek bevándorlással kapcsolatos elutasító magatartását ma már szinte minden nemzetállami vezető a magáénak vallja. Főként azok, akik nem vettek részt annak a térségnek a destabilizálásában, ahonnan most milliók menekülnek. De felelős balliberális körökben még mindig felbukkan időnként az irracionális ötlet: meg kell nyitni minden határt, minden irányban. A valóságtól teljesen elrugaszkodott európai politikai osztály egy része kifejezetten öngyilkos politikát folytat.

Köztudott, hogy az Európai Unió alapokmányából kimaradt a kereszténységre való utalás. A nyilvánvaló történelemhamisítás a múlt átírásának kísérlete, ami elvileg lehetővé teszi a szakítást a keresztény gyökerekkel és értékekkel. De a hétköznapi életvitel során egyre világosabban látszik, hogy a keresztény értékrendet ideológiai megfontolásokból tagadó közösségek egyre szabályozatlanabbul működnek, majd szétesnek. Az új helyzetben szocializálódó egyének magatartását már nem szabályozzák sem a közösségi normák, sem a keresztény értékeken alapuló erkölcsi kategóriák. A modern európai ember bizonytalan identitású, önző, a jelenben és csak a jelennek élő, könnyen manipulálható fogyasztó, aki szándékosan rávehető vallási és kulturális gyökerei megtagadására. A sokak által leírt modern európai ember már alig ismeri a tradíciók és a közösségek összetartó erejét, és az erkölcsi törvények által szabályozott kiszámítható világot. A mai, modern liberalizmus elveszítette korábbi pozitív helyét és szerepét: az individualizmus ma már a korlátlan, irracionális szabadság és szabadosság, valamint a természetes emberi közösségek felbomlasztásának az eszköze.

Az illegális bevándorlással kapcsolatos nézetek a keresztények közötti véleménykülönbségeket is a felszínre hozták. A keresztények egy része – éppen a krisztusi szeretetből kiindulva – a jelenleginél sokkal tágabb befogadói attitűdöt tartana helyesnek. A pápa, Böjte Csaba atya vagy Csókay András idegsebész ajánlásai erkölcsileg kikezdhetetlenek, de a történelmi tapasztalat óvatosságra kell hogy intse a felelős politikusokat és gondolkodókat. „A menekültek olyanok, mint a kiszolgáltatott gyerekek, ahogy Böjte atya mondja. Ha adok nekik élelmet, szeretetet, tanítást, akkor 90 százalékuk hálás, és asszimilálódni akar, nem integrálódni. Ki akarná azt az eszmét, vallást továbbvinni, ami lerombolta az életét? Asszimilálódik a kereszténységhez.” (Magyar Nemzet, 2015. október 30.) Csókay professzor sajnos téved, álláspontját a valóság óránként cáfolja. A migránsok döntő többsége fényévnyire van a keresztény etikából következő erkölcsi normáktól. Szélsőséges példa, de az Európába érkezett muszlim migránsok között vannak olyanok, akik a Földközi-tengerbe dobták a velük egy csónakban menekülő keresztényeket. Erősen kétséges, hogy a most nagy tömegekben ideérkező iszlám hívők hallgatnának a szeretet szavára. Intő jel, hogy a már generációk óta itt élő muszlimok nagy része sem asszimilálódott. Ugyancsak vitatható Ferenc pápa legújabb kijelentése, miszerint, „aki kerítést épít és nem hidakat, az nem keresztény”. Ez a kérdéskör ennél sokkal bonyolultabb.

Ugyanakkor sokasodik a megválaszolatlan kérdések száma: a keresztény múltú Európa miért nem az üldözött keresztényeket fogadja be elsősorban? Miféle irracionális bűntudat tartja vissza a keresztény kontinens vezetőit attól, hogy elsősorban a velünk azonos értékrendű üldözöttekkel vállaljon közösséget? Vagy Brüsszel már semmiféle szolidaritást nem vállal a kiszolgáltatott keresztényekkel? Miközben folytatódik Európa ostroma, az EU egyre hevesebben küzd a rasszizmus, az antiszemitizmus és a nacionalizmus ellen. De nem feledkeznek meg a különböző szexuális devianciák elfogadtatásáról és a genderideológiáról sem. Sokak számára nem ezek korunk igazi kérdései.

Reméljük, Henri Boulad jezsuita szerzetes tévedett, amikor ezt mondta: „Bár a pápa is befogadott menekülteket, és a plébániáknak is így kell tenniük, ti ne tegyétek! Mert a muzulmán, ha beköltözik valahová, onnan már soha többé nem akar távozni. Sőt, előbb-utóbb a tulajdonos lesz a vendég.”