Tudom, hogy szörnyű, de próbálkozzunk meg vele. Álmodjunk baloldali álmot. Ebben a rémálomban megtörténik az, amire a valóságban semmi esély. Vona Gábor megjelenik a DK elnöke által kezdeményezett tárgyaláson. Az asztal körül ülnek, vörös fényben, mozdulatlanul a baloldali vezérek, Karácsony Gergely, Gyurcsány Ferenc és Molnár Gyula. Kik ezek az alakok? Először Molnár Gyulát nézi meg Vona Gábor, egészen közelről. Vizsgálja Molnár arcát, mint valami muzeális darabot.

Most új bekezdést nyitok, ami következik, az már nem álom.

Az 1961-ben született Molnár Gyula nem éppen markáns figura, szinte semmit sem tudunk pártállami múltjáról. Igazi sötét ló a politikában. Pedig neki is van mozgalmi múltja. A Wikipédián olvasható életrajz szerint a pártelnök még a diktatúra idején Moszkvában tanult, ott szerzett vegyészmérnöki diplomát, aztán hazatérve szakmájában dolgozott, majd elkezdte politikai pályafutását. Az MSZP honlapján olvasható önéletrajzában azt írja Molnár, hogy „28 éve politizálok, 1988-ban Kiss Péterrel alapítottuk és szerveztük meg a Baloldali Ifjúsági Társulást”. Arról viszont nem tesz említést, hogy a Baloldali Ifjúsági Társulás előtt mit csinált.

Az interneten föllelhető az 1994-1998-as parlamenti ciklusban közzétett hivatalos életrajza. Ebben az olvasható, hogy „1987-1988-ban a KISZ III. kerületi titkára, 1988 és 1992 között a BIT alelnöke”. Azt is megtudjuk ebből az életrajzból, hogy „szülői hatásra korán bekapcsolódott a politikai szervezetek munkájába. Először a KISZ-ben, majd a BIT-ben töltött be vezető pozíciókat”. Tehát szülei is bolsevik hitűek voltak, alma nincs almafa nélkül. Az idézett állítással azonban van egy kicsi baj. Molnár Gyula elvtárs ugyanis valahogy elfelejtette, hogy még 1989 februárjában is KISZ-titkár volt, amint ezt az alábbi cikkrészlet is bizonyítja.

A Magyar Ifjúság, a Kommunista Ifjúsági Szövetség lapja 1989 elején érdekes cikket közölt arról, hogy Óbudán közel fél tucat középiskolás KISZ-tag Középiskolások Óbudai Szövetsége (KÓSZ) néven új szervezetet alapított. Nagy lett a riadalom elvtársi körökben. Egyes iskolaigazgatók retorziót követeltek, mások tanácstalanok voltak. Mit lehetett tenni ilyenkor? A kerület KISZ-vezetősége úgy döntött, hogy összehívja az érintett iskolák igazgatóit, s megbeszélik a teendőket. Össze is gyűltek, s mindenki elmondta a maga véleményét. Volt, aki azzal érvelt, hogy KÓSZ néven 1956-ban hoztak létre szervezetet, s reméli, hogy a névválasztás csak véletlen. Mások megengedőbbek voltak. A vita végén megszólalt a kerület KISZ-vezére is. Molnár Gyula kerületi KISZ-titkár álláspontját kimásoltam a korabeli lapból, rövid és tanulságos olvasmány. Tény, hogy Molnár a maga részéről szabad utat engedett az új szerveződésnek, akkoriban már nem is tehetett volna mást. Bár még a keményvonalas Grósz Károly volt a pártfőnök, a fiatal kommunista apparatcsikok már azt figyelték, honnan és merre fúj a szél, a szaglásuk azonban még bizonytalan volt. Ezzel magyarázható Molnár Gyula KISZ-titkár fura válasza. Egyrészt utat engedett a KÓSZ-nak (hogy ennek a szerveződésnek mi lett a sorsa, nem tudtam meg a korabeli lapokból), másrészt hitet tett a kommunista párt és annak ideológiája, a marxizmus mellett.
Válaszának legfontosabb, a mának is szóló részlete így hangzik:

Jelentem az olvasónak, a Molnár Gyula által megjelölt harminc év még nem telt le, tehát Molnár elvtárs és bandája ma is ugyanazt az értéket (?!) képviseli, mint a történelem szemétdombjára került kommunista párt. 1989 februárjában ugyanis még nem volt MSZP, csak MSZMP, amelynek elnöke Kádár János, főtitkára Grósz Károly volt.

Mit keresne hát Molnár Gyula asztalánál Vona Gábor? A Molnár által, harminc évi szavatossággal említett „értéket”? Ne vicceljünk.