2019. március 25., hétfő, Irén, Málna napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:19 A Mueller-bizottság nem talált bizonyítékot arra, hogy Trump csapata összejátszott volna az oroszokkal21:45 A Golán-fennsík: I. Donald Xerxész nagylelkű purimi ajándéka a zsidóknak21:13 Ideiglenesen Venezuelában állomásozó orosz "gyógyszersegély" érkezett Caracasba20:57 Nagyszabású majálist tart a Hajógyári-szigeten a Mi Hazánk20:46 A Szent Korona is kellett hozzá: a magyar labdarúgó-válogatott 2-1-re nyert a vb-ezüstérmes horvátok ellen20:11 Egy ember leugrott a budapesti Allee bevásárlóközpont emeletéről19:58 Bozóttüzek miatt nem járnak a vonatok Cegléd és Szolnok között19:39 "Izrael Állam és a zsidó nép lojális barátja és leghűségesebb európai támogatója" Jeruzsálembe helyezi nagykövetségét19:17 Helikopterrel mentették a norvég luxushajó utasait - kikötött a Viking Sky18:48 Tiltaná az iskolai buzipropagandát a Mi Hazánk18:15 Kiirtottak egy fulani falut a dogonok Maliban (18+)17:59 Kivételesen igazat szólt a német külügyér: meg fognak lepődni, akik azt hiszik, ravasz üzleteket köthetnek a kínaiakkal17:38 A Jobbik megélhetési 56-osa a lengyel-magyar barátság napján: "Nem szeretem a lengyeleket"16:43 A Downing Street cáfolja, hogy véget ért Theresa May útja, de a lapok teljes körű kabinetpuccsról cikkeznek16:10 II. Rákóczi Ferencre emlékeztek a kuruc hagyományőrzők
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika :: :: Hozzászólások

Négy éve történt - de én továbbra sem vagyok Charlie!

A napokban volt négy éve, hogy az utóbbi idők egyik legfelrázóbb terrortámadása történt Franciaországban. 2015. január 7-én egy dzsihadista testvérpár rontott be a Charlie Hebdo párizsi szerkesztőségébe, ahol végzett 11 emberrel, egy rendőrt pedig az utcán lőttek agyon.

A mai napig emlékszem rá, ahogy kiabálták a támadók; megbosszultuk Mohamed prófétát! Valahogy azóta sem ment ki a memóriámból, annyira sokatmondó volt. Csak kétnapos hajtóvadászat után sikerült elkapni őket: egy nyomda épületében kommandósok végeztek velük. Ezzel egy időben egy feltételezett társuk, Amédy Coulibaly berontott egy kóser üzletbe, és agyonlőtt négy embert. Előtte egy nappal pedig hidegvérrel végzett egy rendőrnővel.
Aztán ellepték a környéket a virágok, mécsesek, gyászolt az egész világ, hatalmas felvonulásokat szerveztek, szolidaritásból mindenki magára tűzte az „Én is Charlie vagyok” feliratot (Je suis Charlie), és szépen lassan lett szimbóluma a demokráciának, szólásszabadságnak, hovatovább az európai értékeknek, mindannak, amit ők nyugati világ alatt értettek. Persze papoltak továbbra is nyitottságról, toleranciáról, de az iszlám terrorizmus és a bevándorlás, a multikulturális modell erőltetése között továbbra sem akarták észrevenni az összefüggést.
Volt azonban, és van egy még ennél is nagyobb hazugsága az akkor történtek emlékezetének. A média gépezete igyekezett úgy beállítani az eseményeket, hogy nekünk tulajdonképpen két választásunk van, vagy Chalie vagy, s akkor „felvilágosult, européer demokrata”, ha viszont nem vagy Charlie, s akkor mindennek az ellenkezőjeként kell magad szégyellned. Én és sokan mások Magyarországon, de Európa-szerte azt mondjuk, elutasítjuk ezt a hamis ellentétpárt.
Európában semmi keresnivalója az iszlámnak, nem az európai kultúra része (hiába hangoztatja ezt Angela Merkel), és ha rajtunk múlik, nem is lesz azzá soha. Ebből kifolyólag mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy fellépjünk Európa és hazánk iszlamizációja ellen. Ez tiszta sor, azt gondolom, ebbe most felesleges bővebben belefolynom. Felfoghatjuk tehát úgy, az európai civilizáció 21. századi nagy ellenfele, csakúgy, mint évszázadokkal korábban, ismét az iszlám világ lesz. Egy nagyszabású civilizációs és kulturális összecsapás előestéjén vagyunk, akár tetszik ez valakinek, akár nem.
Egy valamit nem tehetünk; azt, hogy nem veszünk róla tudomást.
De most térjünk rá magára a Charlie Hebdóra. Sietve szögezzük le, semmilyen konfliktus és nézeteltérés rendezését illetően sem fogadhatjuk el azt, amit az iszlamista terroristák követtek el, a tettüket mélységesen elítélem és helytelenítem. S még így, négy esztendő távlatából is kötelességemnek tartom leírni, az áldozatok nyugodjanak békében, minden emberi élet érték, egyszeri és megismételhetetlen, tehát meggyilkolásuk aljas és gyáva bűncselekmény volt.
Hogy aztán ezt mivel provokálták ki, mivel hívták ki maguk ellen a sorsot, az más kérdés. Mint ahogy az is más kérdés, de igenis fontos, sőt, a legfontosabb kérdés, a Charlie Hebdo szellemisége és tevékenysége miért nem alkalmas arra, hogy az európai értékeket szimbolizálja. Ez a szatirikusnak nevezett, valójában ócska szennylap nem tett mást, mint évek alatt kigúnyolt, mocskolt, köpködött minden értéket, mely az emberiség tradicionális értékeit jelképezi, és az iszlámon kívül, ami ténylegesen fontos számunkra; éppúgy gúnyolta a kereszténységet is.
Nyugodtan kijelenthetjük, ez a társaság nem érte el a külvárosi kocsmákban fröcsögő, utolsó, fogatlan és büdös proletárok színvonalát sem. Munkásságuk abban állt, hogy az európai nemzetek megtartó vallási és kulturális identitáselemeit rombolta, nevetségessé próbálta tenni. Tette ezt az úgynevezett „művészi szabadság” álarca mögé bújva, de a lapjaikban megjelenő karikatúrák egyáltalán nem voltak művésziek, se nem voltak értékesek, csupán a saját tehetségtelenségükből fakadó frusztrációt leplezendő, azt felokádó hányadék.
Zoom
A szólásszabadság érték, ez viszont nem
Nem meglepő, a neoliberalizmus egyik legjelentősebb képviselője, a rendkívül kártékony Momentumot támogató francia elnök, Emmanuel Macron a napokban, a négy évvel ezelőtti események kapcsán kijelentette, a Charlie Hebdo meggyilkolt tagjai a „köztársaság mártírjai”. Nem is vitatkozom ezzel.
Azt viszont minden lehetséges fórumon el kell mondanunk, nagyon rossz úton halad az az Európa, amelyik felkarolja, védelmezi, misztifikálja, és ezúton legitimálja ezt a szellemiséget az áldozatok emlékére hivatkozva. A „charlie-k” szellemisége juttatta oda Európát, hogy megroppantotta hitét, nemzeti és kulturális önazonosságát, minek következtében ebbe az üres térbe – a fizikai törvényszerűségeknek megfelelően – be tudott és tud azóta is folyamatosan nyomulni az iszlám expanziós törekvés.
Zoom
Ez sem igazán érdemel kommentárt…
A legérvényesebb üzenetünk tehát ezen évforduló alapján nem is lehet más, mint amelyet mintegy válaszreakcióként megfogalmaztak francia hazafiak, s mely Európa-szerte is terjedt, „Én is Martell Károly vagyok” (Je suis Charlie Martel)!
Zoom
Martell Károly nevét, csakúgy, mint Hunyadi Jánosét, azóta is rettegik a mohamedán agresszorok, hát vértezzük fel magunkat szellemiségükkel, mert a példájukból erőt merítve védhetjük meg földjeinket. Úgy legyen.
Lantos János – Kuruc.info
Korábban írtuk:
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready