Kérdésemre, hogy vajon miért nem veszi fel programjába pártja a homoszexuális propaganda egészségmegőrzést szolgáló ellensúlyozását, ezt a beszédes választ adta:

Hát ettől bizony meghökkentem. Egy magát jobboldali elkötelezettségűnek beállító párt első embere a Kínai Kommunista Párt egykori korifeusának, Mao-Ce-tungnak 1956-ból való jelszavát veszi kölcsön, melyről minden egészségesen gondolkodó ember tudhatja, hogy valami sántít ebben az ósdi szólamban! Mindenekelőtt az, amit legkésőbb a francia dekadens költő, Charles Baudelaire Les Fleurs du Mal című verseskötete óta tudunk: hogy a romlásnak, pusztulásnak, de még az „Ördög öreganyjának” (Gyöngyösi Márton) is vannak, mégpedig halált hozó virágai. (A francúzban szenvedő szifiliszes költőt prostituáltaknak, drogfogyasztóknak és egyéb kétes egzisztenciáknak szánt lírai „virágai” miatt istenkáromlás és erkölcsgyalázás vádjával fogták perbe egy a mainál még egészségesebb Franciaország hatóságai…)

De mi, akik a magyar ugaron élünk, francia költők nélkül is tudjuk, mily veszélyesek lehetnek kultúrnövényeinkre a gazok és gyomok virágai. S ha még ehhez hozzátesszük, hogy már Szent II. János Pál pápa is világméretű veszélyt látott a szabadon virágzó halál civilizációjának előretörésében, és mily nagy féltéssel bíztatott az élet kultúrájának védelmére, összeáll a kép: a jobb sorsra érdemes Jobbik pártvezetőjének fogalma sem volt, milyen feladatot jelent napjaink döntéshozóinak a természet négymilliárd éves, sokasodással megmaradásra serkentő alaptörvényének megismerése, és az ennek figyelembe vételével kialakított biopolitika személyes elköteleződéssel is hitelesített képviselete! (Sajnos nem ő volt az egyetlen tudatlan a „honatyák” és „honanyák” gyülekezetében.)

Aki érti a szavakat, az tud beszélni akkor is, ha néma, mert a dolgok és fogalmak jó vagy rossz rendjéről tud véleményt alkotni. Így képes ezt a szervezettséget a maga gondolataival hatékonyan fenntartani vagy éppen lerombolni. Az ókori Róma eszményként ünnepelt közéleti emberképe szerint a rendes ember olyan, közjót szolgáló állampolgár (M.T. Cicerónál: „vir bonus, dicendi peritus”), aki magán- és közéleti minőségét tekintve maga is jó, egészséges ember. Ezen értékrend mellett elkötelezett álláspontját pedig úgy adja elő, hogy azzal a társadalmat jó irányba tudja befolyásolni. De ugyanez az ősi bölcsesség figyelmeztet arra is, hogy – vigyázat! – a sima szájú, folyékonyan beszélő, tudományát körmönfont ravaszsággal alkalmazó szónok (rossz emberként „vir malus”) arra is képes, hogy megnyerő fellépésével és beszédével jónak állítsa be a hitvány, gonosz, kifejezetten káros jelenségeket vagy éppen személyeket is! Napjaink csűrő-csavaró, szavakat és fogalmakat, ezzel együtt pedig egész emberképünket is átértelmező, összezavaró mozgalmai éppen ezzel a technikával élnek: a sötét rosszat a jó szivárványos színeibe, az igent a nem, a nemet pedig a nemtelen rongyaiba öltöztetik. Képviselői még „bűzkék” is e megtévesztő és kártékony műveleteikre. De nézzük csak, mit is jelent az a ’bűzke’-ség (angolul: ’pride’), amelynek csatornabűzét egész júniusban, sőt e hónapban is orrunkba sodorja a budapesti szél! Bizony, a büszke szó a ’bűz’-ből származik! Erről a Magyar etimológiai szótár tudós szerkesztői ekként tesznek bizonyságot:

A romlottságra és pusztulásra utaló bűzzel szemben az életet és egészséget jelző illat, az emberi hiúság alkotta büszkeséggel szemben az Isten-képmásból forrásozó méltóság tényei valóságon innen és túl is, akár a tudatunktól függetlenül is léteznek. A természetből fakadóan (s nem az ember által körülírt, többnyire átmeneti időre alkotott szavak függvényében) akkor is diadalmasan megnyilvánulnak, ha némely egyének, mozgalmak vagy akár egész politikai-ideológiai rendszerek igyekeznek ezen értékfogalmakat rejtett vagy nyílt erőszakkal elfedni, megmásítani, meghamisítani. És persze a természettörvény diadalmas érvényesülésének igazolására tucatjával sorolhatjuk a klasszikusnak számító ókori bölcseket. Vegyük elsőre azt a római közmondást, mely szerint akkor is újra meg újra visszatér a természet, ha akár furkóval akarjuk elkergetni. (Naturam expellas furca, tamen usque recurrit.)

És hogy e bölcs mondás mellé szemléltető példát is hozzunk, idézzük fel a görög mondavilág legvitézebb alakjának, Achillésznek az esetét! A Trója ellen készülő, öldöklő háborúból anyja meg kívánta menteni gyermekét, ezért női ruhába öltöztette. Az ifjúnak tehát afféle nemváltoztató transzvesztitaként kellett élnie Lükomédész király lányai közt. Odüsszeusz azonban hírt kapott a különös műtétről, és kereskedőnek öltözve drága kelméket, ékszereket és egyéb női csecsebecséket vitt a lányokhoz eladásra. A portéka közé azonban – mintegy véletlenül – egy kardot is odadobtak. Amikor aztán egy előre megbeszélt terv szerint Odüsszeusz harcosai a palota előtt harci kiáltást hallatva fegyvereiket is megcsörgették, a lányok – természetes félelemérzésüktől indíttatva – sikoltozva menekültek. Az egyedül ott maradó „lány” azonban a kard után nyúlt, hogy a támadókkal szemben megcselekedje biz azt, mit követelt a maga – férfias természete! Később pedig a saját elhatározásából dicsőséggel vett részt a görög városállamok Trója elleni hadi vállalkozásában is. (Mily kártékony nemi sztereotípia, micsoda nőellenes gyűlöletbeszéd! – jajdulhat fel napjainkban a gender mainstreamben lubickoló „más”!)

De ha már az ókor napjainkban is érvényesnek gondolt alapvető emberi értékeit idézzük, ne hagyjuk ki ezek közül a drámaíró Szophoklészt se! Siegmund Freud pszichoanalitikus elmélete ugyan főként az ún. Ödipusz-komplexus (vagyis a gyermekek ellenkező nemhez tartozó szüleik iránti nemi vonzalmának) illusztrálására használja az Ödipusz király című dráma főhősének sorsát, példázata fontos állam- és politikaielméleti tanítást is közvetít. Idézzük hát a drámának azt a szakaszát, melyben a már többszörösen is bűnbe sodródott (apját megölő, anyját feleségül vevő és azzal gyermekeket nemző) Ödipusz uralmának következményeit mutatja meg: A város “nagyon megingott és nem tudja fölemelni már / fejét a véres zivatarok poklaiból, / pusztulva földje gyümölcsös bimbóiban, / pusztulva a legelő gulyákban s a nők / meddő szüléseiben, rajt ütött gyülölt / lázzal a gyújtó isten, a vad döghalál, / és Kadmos háza megürül, s a fekete / Hadés sirással, jajgatással gazdagul.”

Ebből kitűnik, hogy Théba egész városállama hanyatlásnak indult, mert pusztul benne a növények és állatok világa és a szülni képtelen, meddő nők miatt haldoklik maga az egész emberi közösség is. Kölcsey Himnuszát is mintegy megelőlegezve „halálhörgés, siralom” zajlik most Thébában ott, hol korábban „kedv s öröm repkedtek”. Ahogy a magyar költőnél, a görögnél is olyan bűnök miatt sújtja az emberi közösséget a dögvész („döghalál”), amelyeket az uralkodó (eszmeáramlat) a saját népe alapvető, isteni eredetű alaptörvényei ellen követ el. A klasszikussá nemesedett Szophoklész szerint e dögvész oka az az egyén, aki főleg döntéshozói minőségében (királyként) követ el (akár öntudatlanul is) súlyos bűncselekményt (apagyilkosságot és vérfertőzést). Intése ez: a politikai döntéshozó Isten és természet törvényeit felforgató, lázadó cselekedetei mindig végveszélybe sodorják a dögvésszel fertőzött, egész világot!

Hát ennek a dögvésznek a mindennapjait éli Európa és benne a mi hazánk is. Az egykori termékenységistennő Európé nevét viselő földrész nyugati típusú „demokráciáiban” már gyűlöletbeszédnek nevezik és büntetik azt, ha valaki a világvallások tanításával összhangban férfi és női szerepekről, anyaságról és apaságról beszél. „Leleményes” Odüsszeusznak ma minden leleményére szüksége lenne ahhoz, hogy a transzvesztitává vedlett Akhilleusz leleplezése miatt ne kerüljön bíróság elé, majd börtönbe. Kanadában a minap ítélték el 15 millió forintnak megfelelő pénzbüntetéssel azt a katolikus férfit, mert ki merte mondani valakiről, hogy az illető nem nő, hanem férfi. Július 1-én kaptam a friss hírt Angliából, hogy kitiltottak London egyik iskolájából (Heavers Farmer Primary School) egy 10 éves gyermeket, mert tanárától felmentést mert kérni az osztály számára tanrend szerint kötelezően előírt gender-óra színezési feladata alól. Így beszélt a tanára által megátalkodottnak bélyegzett, magát afrikai-jamaikai katolikusnak mondó kislány: “Mielőtt még nem tanítottak arról, mit jelent az LMBT, mindannyian tudtuk, hogy melyik nemhez tartozunk. De most már mindenki össze-vissza beszél. Van aki azt mondja, hogy ő biszexuális vagy transz. Hát itt már mindenki megbuggyant.”

Mielőtt egyetértően bólintanánk a kislány bölcsességére, tegyük fel a kérdést: mi is az a gender? Gabriele Kubynak az Alfa Szövetség gondozásában hamarosan megjelenő könyve, a Gender ezzel az alcímmel válaszol kérdésünkre: „a családot szétromboló új ideológia”. Mi ennél keményebben fogalmazunk: a gender = dögvész! Ne terjeszd!

Nem történetíró vagyok, hanem keresztény hazafi, aki nem köteles figyelembe venni Tacitusz irányelvét, hogy a történelmet „harag és elfogultság nélkül” kell bemutatni. Elfogult vagyok az Út, az Igazság és az Élet keresztény alapértékei mellett és igyekszem ezeket a magánéletemben és az általam önkéntesként végzett közösségi munka során is érvényre juttatni. De hogy a gender (angolul így ejtik: dzsender, magyarul szívesen mondanám zsandár-nak) mekkora veszélyt jelent a mi hazánk minden állampolgárára nézve is, azt most a magam személyes tanúságtételével igyekszem érzékeltetni.

2014. július 5-én az ATV esti híradója arról számolt be, hogy ’atrocitás’ történt az aznap megtartott Budapest Pride alkalmából. A „büszkék” felvonulásának ellenpontozására A család nevében Facebook-csoport szervezett békés, bíróság által engedélyezett és rendőrség által is biztosított tüntetést. Azt üzenték: akadnak a magyar társadalomban olyanok is, akik elkötelezettek a hagyományos, keresztény családeszményt szolgáló férfi-nő heteroszexuális házassága mellett, amely társadalmi közjót szolgál, így védelemre szoruló, alkotmányos érték. E demonstrációt azonban megzavarta egy velük szemben ellenségesen fellépő személy.

Az illető törvénytipró viselkedését sérelmesnek találta az áldozati helyzetbe került Dr. Téglásy Imre, aki ezért 2014. július 9. napján panaszt tett a rendőrségen az akkor számára még ismeretlen személy ellen. Az áldozat előadta, hogy a Budapest Kossuth tér és Alkotmány utca sarkán tartott demonstráció alkalmával egy angolul beszélő személyt kénytelen volt távozásra felkérni. Az illető azonban nem tett eleget az ő szervezőként hozzá intézett angol nyelvű felszólításának, vagyis nem távozott a csoportból. Ezzel szemben a nyakánál fogva magához vonta őt, majd hol fojtogatva, hol simogatva, hol a mellkasát markolászva erőszakosan gátolta a sértettnek a szorításból való kiszabadulását. Nehezményezte továbbá azt is, hogy az ő emberi méltóságát súlyosan sértő, provokáló személy még a rendőri beavatkozás közben sem hagyott fel agressziójával. A sértettet érintő, pszichés bántalmazása metakommunikatív módon is megnyilvánult, amikor már a rendőri intézkedés alá vonva még náci karlendítéssel és katonai díszlépéssel távozott, illetve még vissza is szólt neki: - Goodbye, sweetheart! (Magyarul: Viszlát, szívszerelmem!)

Erre a nem kívánt „viszontlátásra” csak az első találkozást követő harmadik évben került sor. A magyar hatóságok ugyanis csak három év elteltével voltak képesek – a sértett cselekvő közreműködésével – azonosítani a feljelentett külföldit. A Pesti Központi Bíróságon becsületsértéssel indult, majd szeméremsértés vádjával folytatódó büntetőeljárás során kiderült, hogy William Peter Theodoracopoulos görög-amerikai állampolgár a neki felrótt viselkedés idején, sőt még feljelentés megtörténtekor és azt követően mindmáig is folyamatosan Budapesten él(t). A bírósági meghallgatásokon a vádlott különös módon nem a maga viselkedésének magyarázatával, hanem az általa áldozati helyzetbe kényszerített panaszos és társai ellen tett gyűlölködő kirohanásokat. Azt fejtegette, hogy voltaképpen ő az áldozat, mert A család nevében közösség sértette meg őt: „Az én értelmezésem szerint ők sértetek meg engem.”

Különös magyarázatot adott arra a szavakon túli, viselkedésében megnyilvánuló rágalmazásra is, mely szerint a keresztény közösséget nácinak kell tekinteni:

A mi hazánkban remélhetőleg csak ideiglenesen állomásozó bűzkék New York-i ügynökét az V. kerületi Rendőrkapitányság helytelen tényállásértékelése is bátorította: e szerint ugyanis nem történt a vádlott részéről kényszerítés. Így a vádlott mint valami poszt-dimitrov elvtárs a bíróság előtt már vádlóvá vedlett és nyílt támadásba intézett a tőle eltérő nézeteket valló és békés viselkedést tanúsító sértett és keresztény. társai ellen. Vallomásában azt vetette szemükre, hogy jelenlétükkel – úgymond – meg akarták szégyeníteni a Budapest Pride csoportját: „…nyilvánvalóvá vált, hogy azért vannak ott, hogy megszégyenítsék azokat, akik felvonulnak és az volt a szándékuk, hogy rosszul érezzék magukat, és bűnösnek érezzék magukat.”

A törvénytisztelő keretek kőzött demonstrálókat olyan képmutató, farizeus társaságnak állította be, akik – álláspontja szerint – nem is nevezhetnék magukat keresztényeknek. Álláspontja igazolására még Ferenc pápát is segítségül hívta, akit a maga védelmére idézett: „az ideológiai keresztények nem keresztények”.

Később még azt is a sértett nyakába igyekezett varrni, amit az LMBTstb. közösség körében tapasztalt, vagyis hogy ezen „igen sérülékeny csoport” között azért olyan magas az öngyilkossági ráta, mert olyasfajta megbélyegzésnek vannak kitéve, „mint amit Téglásy úr is tett a társaival.”

Erkölcsi önbíráskodását a saját érzéseinek jogosságára alapozva igyekezett megvalósítani: „úgy éreztem, hogy semlegesíteni kell a viselkedésüket.” Meg kell jegyezni, hogy a vádlott által használt angol ige, a ’neutralize” azt is jelenti, hogy ’megsemmisít’! A vádlott tehát nyíltan kimondta: erőszakos tettével meg akarta semmisíteni a nézeteivel egyet nem értő, ezért számára gyűlöletes sértett és közössége emberi méltóságát!

Ideológiailag motivált álláspontjának alátámasztására terjengős politikai szónoklatot is előadott a magát „vizuális művész”-nek nevező vádlott. Párhuzamot vont a nemzetiszocializmus bűntettei és a törvénytisztelő, jogaikkal élni és nem visszaélni akaró állampolgárok békés véleménynyilvánítása között. „…ezek az emberek (értsd: Téglásy és közössége) úgy gondolják, hogy a melegeknek nem járnak ugyanazok a jogok, mint a többi embernek. A holokauszt során a melegeket rózsaszín háromszög viselésére kötelezték, és ez hátrányos megkülönböztetés bizonyos nációra, és a nácik ezzel éltek. Ráadásul azt is tudom, hogy a jelenlegi politikai kurzus, a Fidesz, akikkel ezek az emberek kapcsolatban vannak, egy társadalmi egység, a család lenne a társadalom egysége, amit a német szocialisták vallottak.”

Mindebből a mellesleg téves előfeltevésből a vádlott sajátos egyszerűsítéssel hamis képletet alkotott meg. Sajátos modellel akarta lejáratni, megbélyegezni a sértetten és körén túl az összes olyan magyar embert is, akik tisztelik a nem-nemzés-nemzetség-nemzet fogalomsor tanítását: család + hazafiság = nácizmus! Vagy ahogy az általa használt kifejezések tartalmazzák: „Ha ezt a kettőt összerakjuk, hogy a család lehet a társadalom alapja, és a nacionalizmus, ebből összeáll a nemzeti nacionalizmus.”

Állami címerünk alatt állva engesztelhetetlen indulattal rágalmazta az általa korábban is bántalmazott áldozatot: „Azt gondolom, hogy értelmezés kérdése, hogy a Téglásy békésen jött oda, mert a homoszexualitást bűnként beállítani és Jézust felhasználni… az arrogancia, az szemforgatás és az álszentség és az erőszak egy fajtája.” Hogy a vádlottnak milyen kifacsarodott, józan ésszel nemigen követhető álláspontja van az általa egyébként elítélt erőszak fajtáiról, azt ezzel a „zsandáros”, aranyköpésnek is beillő példázattal ő maga szemléltette: „amikor egy kutya ugat, az is erőszak.”  Nem tudhatjuk, hogy ezt az álláspontot mennyire tennék magukévá a kutyabarátok, de elképzelhető, hogy ez a mások tulajdonát (itt: a méltóságát) bűncselekménnyel károsító betörők (itt: egy erkölcsi önbíráskodó alak) körében talán még népszerű is lenne. Én azonban az LMBTstb.-propaganda elől menekülő 10 éves kislánnyal és sok-sok józan, egészséges lelkületű emberrel együtt visszautasítom ezt az értelmezést. És bízom abban, hogy visszautasítják azok az emberi jogok védelmét fontosnak tartó jogvédők is, akik – a vádlottól eltérően – a szólásszabadságot és az emberi méltóság védelmét alapvető emberi jognak tekintik.

A vádlott nemleges választ adott a bíróságnak arra a kérdésére, hogy folyik-e ellene eljárás. Az Interpol hivatalos tájékoztatása azonban ékesszólóan cáfolta ezt. E szerint ugyanis az amerikai hatóságok rágalmazás és becsületsértés miatt folytatnak eljárást a Magyarországon szeméremsértéssel vádolt William Peter Theodoracopuolos ellen. A terhére rótt tényállás minden mozzanatát szerencsére jól dokumentálta az ATV videója, illetve a bíróság rendelkezésére bocsájtott vágatlan képfelvételek és a sértetti álláspont mellett megszólaló tanúk is. (Az ügyet bemutató és az ítéletet Gaudi-Nagy Tamással értékelő Turul Televízió híranyagai itt és itt láthatók.)

A bíróság kimondta, hogy a vádlott viselkedése kimerítette a Büntető Törvénykönyv szeméremsértés tárgyában körvonalazott tényállását, ezért William Peter Theodoracopoulost bűnösnek találta, és 2 évi próbára bocsátotta.

Mivel az ügyész súlyosbítást kérve fellebbezett, a genderkedő (ejtsd: zsandárkodó) amerikai „nő” és a hétgyermekes magyar családapa férfias ügye másodfokon még folytatódik. De addig is vigyázzunk! Amikor a gender, a pride vagy az LMBTstb. szavakat halljuk, gondoljunk arra, hogy ez az új ideológia, ez az „új ordas eszme”, amit e fajtalan „tudomány” nemtelen hirdetői a világ minden táján ránk és gyermekeinkre akarnak erőszakolni, az maga a dögvész! Hát ne terjeszd!

Kapcsolódó: 

- A sterilitás kultusza - egy látlelet a hanyatlásról (18+)

- Általános mozgósítás: normalitáspárti tüntetések szombaton a buzifelvonulás mentén