Gyakran hallani politikai műsorokban, közéleti véleményvezérek részéről, a „vidéki ember így, a vidéki ember úgy…”. Akik erről beszélnek, oldaltól függetlenül, persze nem vidékiek. Egyes esetekben még csak nem is a főváros valamely külső kerületében laknak, hanem a körúton belül. Az elmúlt önkormányzati választás alkalmával is rendre témát szolgáltattak a „vidéki emberek”, megfigyeléseim szerint két fő narratíva alakult ki, vegyük ezeket sorra.
1. A baloldali és liberális megmondóemberek természetesen évek óta arra fogják az ellenzék sikertelenségét, hogy vidékre nem ér el hangjuk, az emberek nem jutnak hozzá a tájékozódáshoz szükséges legalapvetőbb információkhoz sem, hiszen – szerintük – jóformán csak a közszolgálat televízió fogható, nyomtatott sajtóként pedig csak és kizárólag a megyei lapok kerülhetnek az asztalra, amelyek közismerten a Fidesz kezében vannak.
 „Drága Bolgár úr” is naphosszat ezen siránkozik a Klub Rádióban… |
2. Ezzel szemben azt mondják a Fidesz holdudvarába tartozó újságírók vagy televíziós műsorok készítői, hogy alapvetően a vidéki ember „nem is ér rá egész nap nyomkodni a kütyüjét”, merthogy, ahogy konkrétan ilyet is hallottam, „természetközeli állapotban él”, ezért nem fogékony a baloldali gondolatokra.
Mindkét álláspont a helyzet teljes félreismeréséből táplálkozik. Először is, ilyenkor mindig elmarad a definíció: vajon mit értünk „vidéki ember” alatt? Mindazokat, akik nem Budapesten élnek? Vagy azokat, akik nem nagyvárosokban, hanem kistelepüléseken, esetleg falvakban laknak? Mert ha az ilyen „éleslátású” megmondóemberek szerint vidéki az, aki nem fővárosi, arra el kell gyorsan mondani, Budapest és például Debrecen, Pécs, Győr, vagy akár Kecskemét között csak és kizárólag mennyiségi különbség van. Az életvitel teljes mértékben ugyanaz, az infrastruktúra is megegyező mértékű Budapesttel, csak éppen területben és létszámban kevesebb hozzá képest.
No de nem is itt van a lényeg. Legyen, értsük vidéki alatt a falvakat és a kistelepüléseket, akkor sem fog megállni egyik fenti meghatározás sem. A fideszes és a balliberális is abból kiindulva fogalmazza meg álláspontját, azért „más a vidéki”, mert kevésbé jut el hozzá az információ. Ilyenkor elgondolkodok rajta, vajon miből fakad ez a fokú ostobaság? És ha ebben az egyszerű kérdésben ilyen méretes blődségeket képesek mondani, vajon másban mennyire megbízható a véleményük?
Mert jelentsük már ki, nem igaz egyik sem!
A balliberálisok álláspontja sem, miszerint „nem jut le az információ”, mert ugyanazok a csatornák foghatók, az országos napilapokat éppúgy megvásárolhatja, nem beszélve arról a triviális tényről: az internetelérés is azonos. De felmerül a kérdés, a kormányközeli szereplők vajon mit gondolnak, egy vidéki hajnalhasadástól napnyugtáig a földet túrja? Vajon hány évszázaddal vannak lemaradva? Igen, élnek mezőgazdaságból, de vajon hány százaléka az országnak, aki ténylegesen ezzel foglalkozik? De az sem igaz, hogy ők ne tudnák „nyomkodni a kütyüt”, ahogy ők mondják. Miért, vajon – és akkor maradjunk szigorúan ennél a felosztásnál – egy pesti gyárban, szalag mellett dolgozó naponta hány percet nézhet rá az okostelefonjára?
Csak megjegyzem, elfogadja mindenki alapigazságnak, az amerikai elnökválasztást Donald Trump „vidéken nyerte meg”. Ami igaz is. De a Twitter segítségével. Ennyit erről.
Információáramlás tekintetében egy jottányi különbség nincs Budapest és vidék között.
Más tekintetben valóban van némi eltérés a főváros és vidék között, de ez sem mindig egyértelmű. Az igaz, hogy a baloldal általában erősebb Budapesten, és az is, hogy a szélsőliberális társaságoknak mindig központi gyűjtőhelye volt a város, de ez egyrészt adódik fővárosi státuszából, másrészt viszont nagyon jól ismert történelmi okai vannak…
Lantos János – Kuruc.info
