Nagyon ideje már, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár végre megszabaduljon névadójától, a marxista zsidó terroristától, aki olyan magától értetődőnek tartotta egy legitim miniszterelnök meggyilkolását, mint más az esti fogmosást. Örömmel tölt el, hogy a Mi Hazánk Ifjai folyamatosan napirendben tartják a problémát, minél nagyobb a társadalmi nyomás, annál hamarabb tűnhet el Szabó Ervin neve a süllyesztőben. Hozzátehetjük, hogy az is megérne egy diskurzust, egyáltalán milyen úton-módon jutottunk el oda, hogy még 2019-ben is egy kommunista neve éktelenkedik a főváros egyik leglátogatottabb könyvtárán. Bizonyára sokaknak tetszik a név manapság is, legalábbis a főváros új vezetésének és a belvárosi Momo-srácoknak (és lányoknak) biztosan.
 Ez a kép nem egy párhuzamos világban készült, csupán nem tetszett mindenkinek a Jeruzsálem park elnevezés - pedig az még a Tarlós-féle "nemzeti" társaság hálaadománya volt valódi gazdáinak (lásd bővebben a kapcsolódó anyagban) |
A legnagyobb „vicc” az egészben az, hogy amíg a nyíltan kommunista eszméket valló Szabó Ervin névadó lehet, addig Karácsony Gergely újdonsült főpolgármester minden indíték nélkül lenácizhatja Wass Albert írófejedelmet. Félreértés ne essék, engem igazából egyáltalán nem zavar, ha valakit „lenáciznak”, csupán megvonom a vállam és elengedem a dolgot. Igazából ugyanúgy szeretném Wass műveit akkor is, ha „náci” lett volna, nyilván nem a polkorrekt politikai rendszer fogja eldönteni, hogy kit szeretek vagy kit nem. De nem volt az. Tényleg nem. Most próbáljunk felülemelkedni azon, hogy a „náci” igazából egyáltalán nem egy legitim melléknév, politikai irányultság vagy tulajdonság, egyszerűen csak egy szleng gúnynév. A párhuzamos univerzumunkban olyan ez, mintha a közvéleménynek szánt nyilatkozataimban, publicisztikáimban Szabó Ervint „komcsiznám”. Tehát Wass Albert maximum magyar nemzetiszocialista lehetett volna normális megfogalmazás esetén, de még csak az sem volt. Ellenben Szabó kommunizmusa történelmileg is megállja a helyét, mint ahogy az is, hogy terrorista volt. Karácsonyékat ez miért nem zavarja? A naiv ember azt hinné, hogy ezeket a „földre szállt angyalkákat” mindkét „politikai szélsőség” taszítja, nem csak az egyik. Nahát, hogy mik vannak!
Mondjuk, hozzá kell tenni azt is, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár remek jelkép is, mint elnevezés. Remek jelképe annak, hogy kik azok, akik még manapság is uralkodnak a magyar kultúrán, 1945 óta folyamatosan túszul tartva azoktól, akiké kellene, hogy legyen: a magyarságé. Az elnevezés számomra jelképe mindannak, amit 9 év „jobboldali” vezetés alatt sem sikerült megváltoztatni (vagy inkább nem is akarták). Amíg egy ilyen fontos, számtalan értékes kötettel rendelkező tudásközpont egy marxista terrorista nevét viseli, mégis milyen jobboldali fordulatról beszélünk, vagy mit várunk?
Jut eszembe, mikor 2019. szeptember 13-án Konrád György örökre itt hagyta Magyarországot, a „kiváló esszéíró” összes szemete az ajánlópult legelején virított a szóban forgó könyvtárban. Kiváló alkalom lett volna, hogy a főpolgármester agymenését követően Wass Albert kötetekkel tematizálják ugyanazt a pultot, de sajnos ez valahogyan elmaradt. Kár. Ráférne már sokakra egy szemléletváltás.
Különben eljátszottam még egy gondolattal az én kis párhuzamos univerzumomban. Vajon tetszene Karácsonyéknak, ha az Oktogon újra Mussolini tér lenne, a Körönd pedig visszakapná 1938-ban kapott nevét, ami nevezetesen Hitler Adolf tér volt (1971-ben lett Kodály körönd)? Akkor az ország (mármint 1938-ban) éppen gyarapodott (területileg is, az első bécsi döntés után járunk, éppen ezért a névadás), a közvélemény valóban jobboldali volt, a ma tapasztalható atomizálódás és apolitikus magatartás helyett remény és víziókkal teli politika uralta a közéleti teret. „Igyunk egy sört a Hitler téren” – írnák egymásnak a budapesti fiatalok okostelefonjukon a párhuzamos univerzumunkban. Talán akkor valóban más világ lenne.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
