Ha két mondatban kellene arra válaszolni, hogy mi történt Magyarországon a Medgyessy-Gyurcsány időszakban, akkor azt lehetne mondani, hogy az országban megtermelt jövedelmek kritikátlan és féktelen külföldre történő átszivattyúzása folyt, a magyar lakosság és a magyar kisvállalatok jelentős megsarcoltatása árán. Ennek fejében a külföld szemet hunyt afelett, hogy egy tehetségtelen, ripacs, hazaáruló, ősbaloldali formáció, kis ultraliberális besegítéssel, maga is „kirámolja” a nemzetet.

A magyarság tehát kétszeresen is meg lett lopva. Emlékszünk rá, hogy gazdasági dinamikában Magyarország ebben az időszakban totális európai sereghajtó volt. Gyurcsányék meghamisították az európai uniós jelentéseket, hetente álltak elő idióta, megvalósíthatatlan ötletekkel, amiket a következő hétre már elfelejtettek. Amit nem felejtettek el, az az állandó megszorítások, ár- és adóemelések, amik végtelen sorozatban éveken át követték egymást. Ez a primitív, egyoldalúan megszorító gazdaságstratégia kombinálódva a pénzek mértéktelen külföldre áramlásával (ezt később részletezem) néhány év alatt kivéreztette az országot. 2008-ra a gazdasági szereplők jövedelmei reménytelenül alacsony szintre csökkentek, az adóterhek ugyanakkor minden korábbit meghaladtak. Ez végül oda vezetett, hogy sikerült nekik az, ami 1848 óta egyetlen kormánynak sem: békeidőben, nagyrészt kedvező konjunkturális feltételek mellett ez a balliberális roncskormány a nemzetet pénzügyi csődbe vezette. Ennek nemzetközi botránnyá válását csak egy rendkívül sunyi módon levezényelt, és félig eltagadott 25 milliárd dolláros gyorshitellel sikerült elkerülni (amit már természetesen nem ők fizettek vissza). Ilyen pénzügyi szégyenbe még a Rákosi-korszakban sem került Magyarország.

És ráadásul még az MSZP sem tudta megfelelő szinten összelopni a magáét, mert egyszerűen a külföldiek még annyit sem hagytak nekik, hogy tisztességgel rabolhassanak. Ezért is fogyott el nekik már 2013 körül az összes pénzecskéjük. És azóta szem nem maradhat szárazon, ahogy ezek – ha kell, amatőr színpadot rögtönözve – küzdenek a megélhetésükért ebben a fasiszta diktatúrában.

Az Európai Unió adminisztrátorai manapság nagyon meg vannak sértődve, ha valaki (például Deutsch Tömpike) a Szovjetunióhoz hasonlítja őket. Meg tudom érteni az érzékenységüket, szerintem is nagy hiba egy ilyen párhuzam erőltetése. A Szovjetunió ugyanis a fasorban sem volt az ő kifosztási hatékonyságukhoz képest. A Szovjetunió nem hatolt be a KGST-országok belső piacára, nem vásárolta fel a cégeiket, nem tette tönkre iparukat, és – kétségtelen rablásai ellenére – ellátta őket baráti árú kőolajjal, földgázzal és árammal. Isten ments, hogy visszasírjuk azokat az időket, de Leonyid Brezsnyev alakja – mondjuk Junckerhez képest – egy jóságos tündérhez kezd hasonlítani a múlt kéklő ködén át. De térjünk vissza a kétezres évekhez.

A négyes metró, a hatos autópálya, de a Gyurcsány-Demszky éra összes közbeszerzési szerződése olyan képet mutat, mintha ők minden idegszálukkal csak arra koncentráltak volna, hogy a külföldi cég vagy konzorcium hogy járhat minél jobban. Ezt az önzetlenséget becsülni kell, hiszen sosem magukra gondoltak, hanem mindig csak a külföldi barátaikra… A Fidesz mindig csak a 13. havi nyugdíj megvonásáról, a gázáremelésről és hasonló „komolytalan” dolgokról kommunikál Gyurcsányékkal kapcsolatban, pedig ezek csak apró ’csacskaságok’ voltak ahhoz képest, hogy mennyi pénzt engedtek kifolyni az országból. Szó szerint hagyták, hogy kirámolják a külföldiek az országot.

Nézzünk tehát néhány olyan csatornát, amelyen keresztül meglopták a magyarságot. Érdekes, hogy ezek közül egyik-másikkal kapcsolatban (pl. alapkamat) még Gyurcsány is elismeri a hibáját, de összességében a legjobb szándékait hangsúlyozza. Ha végigtekintünk a most következő tényeken, akkor viszont meg kell állapítanunk, hogy ennyi minden egy irányba mutatása nem lehet véletlen. Ez nem volt más, mint előre megtervezett, és külföldi segítséggel végrehajtott hazaárulás és kifosztás.

Napjainkban is van külföldre szivárgás bőven – egy ilyen nyitott, és külföldi befektetőkkel telepakolt országban ez kikerülhetetlen – de a legdurvább kirablási lehetőségek többsége mára már le van zárva. Ezért is van az a hatalmas jogállamisági probléma velünk. Hát már a legjobb európai barátainktól is sajnáljuk azt a 30-35 milliárd eurócskát, amit úgy hozzávetőleg a gyurcsányi érában évente ki tudtak sajtolni belőlünk? Hát miféle barátok vagyunk mi, amikor közben meg szó nélkül zsebre tesszük az évi 3 milliárd eurós uniós felzárkóztatási pénzt?

Ha tehát egy balliberális szavazó azt világfájlalja látványosan, hogy Orbánék mennyi stadiont építenek idehaza értelmetlenül, akkor ezeknek azt lehet válaszolni, hogy Gyurcsányék viszont külföldön építettek a külföldieknek körülbelül 45-ször ennyi stadiont. És ezek a külföldi stadionok csak azért nem idegesítették az embereket, mert se azt nem látták, ahogy ezek a pénzek külföldre szivárogtak, sem pedig azt, hogy a külföldiek mire használták őket. Amit pedig az ember nem lát – mint egyes esetekben az asszony hűtlenségét – arra nem gondol, és az nem idegesíti (legalábbis egy ideig). Az egyszerű, és rendesen megvezetett baloldali szavazó csak azt látta, hogy ez a Feri mennyit dolgozik, és minden héten új ötletei vannak, a külföld pedig dicsér minket. Feri fáradhatatlan tevékenységének eredményeként visszaesett a kiskereskedelmi forgalom, és a fogyasztás, a közműcégek tartós kinnlevőségei - ami pedig a szegénység egyik kézzelfogható fokmérője – mértéktelenül, 130 milliárd forint fölé nőttek (most kb. ennek a harmada).

A devizahitelezés csúcspontján Bajnai etikai kódex létrehozására kérte fel a bankokat, abból a célból, hogy tanúsítsanak már egy kis önmérsékletet a rablásban. És a bankok megtették neki azt, amit kért, és azután szemlesütve és szemérmesen loptak tovább ugyanolyan lendülettel. Etikai kódex! Ennél még a legletaposottabb gyarmat is többet tudna tenni magáért, de a mi halk szavú, jól nevelt libaszakértőnk szerénységéből csak ennyire futotta. Ennél én csak egyetlen nagyobb ostobaságot hallottam a magyar gazdaságtörténetben, azt, amikor Horn Gyuláék a 90-es évek közepén külföldi közműcégekkel olyan szerződéseket kötöttek, amikben garantáltak nekik egy bizonyos profitszintet.

Magyarán, ha a cég rosszul gazdálkodott és veszteséges volt, a magyar állam akkor is annyi pénzt adott neki, amennyivel elérte a garantált profitszintet. Ezek után a külföldi cég természetesen annyit költekezhetett, amennyit nem szégyellt, hiszen úgyis nyereségesre hozták ki őket. Azt hiszem, hogy akkora hülyéket, mint a Horn-Bokros páros, még nem hordott hátán ez a sárgolyó. Amikor ezt néhány külföldi ismerősömnek elmeséltem, először nem is értették – nyilván, mert ilyenről még nem hallottak – utána pedig nem akarták elhinni. Ehhez képest még a libakirályunk etikai kódexe is egy erkölcsi magaslat.

Bocsánat, eszembe jutott még egy MSZP-s világszínvonalú produkció, amely méltatlanul lett elfeledve, és amely jól mutatja, hogy micsoda szellemóriásokból áll ez a hazai baloldal. Ez Lendvai Ildikó nevéhez fűződik. Valamikor a kétezres évek közepén kezdett elharapózni az országban a mértéktelen cigány uzsorázás. Röpködtek a sok száz-, vagy ezer százalékos kamatok – a többnyire kiszolgáltatott adósokra - természetesen a kellő agresszivitással fűszerezve. Az MSZP akkori nagyasszonya a probléma megoldására egy állami bank felállítását javasolta az adósok érdekében, akiknek adósságát eme nagylelkű pénzintézet átvállalná, és kifizetné a cigány uzsorásokat. Ha a cigány tízezer százalékos kamatot mond be, akkor a bank annyit fizetne ki, ha százezres kamatot, akkor annyit. Elvégre egy demokrata, az demokrata, és nem vonja kétségbe más úriemberek kérésének jogosságát. Képzeljük el, hogyha ez a kreatív ötlet megvalósulhatott volna!? Akkor napjainkra BAZ megye a maga hozzávetőleg 9500 cigány milliárdosával az egész Európai Unió egyik legfejlettebb régiója lenne. És a Ferencvárosnak sem a szegényes Üllői úti komplexumban kellene játszania, hanem a nemzetközi meccseit áthelyezhetné Hernádszurdok vagy Pusztaradvány 70-80 ezres stadionjaiba. És a lelketlen és irigy közvélemény ezt a felvirágzást megakadályozta! Én mindig mondtam, hogy ezt a Lendvai Ildikót mindenki igazságtalanul bántja a botoxos igényessége miatt. Nézzenek be egy kicsit a botox mögé is, és akkor ott csupa kreativitást találnak!

Ha a moslék-szivárvány-koalíció kerülne 2022-ben hatalomra, akkor most már nem elégednének meg az egyszerű fosztogatással (ilyet a magyarság már különben is sokszor túlélt a számos évszázad alatt), hanem az ország nyílt megszüntetésébe kezdenének, amivel akár beteljesedhetne Vörösmarty nemzethalál-viziója is. Az ő hatalomra kerülésükben azonban én nem nagyon hiszek, a ballibek önmagukban – főleg vidéken – még mindig kevesen vannak, a választási győzelmükhöz számításaim szerint a volt Jobbik-szavazótábor legalább kétharmadának odapártolása lenne szükséges, amit én szinte lehetetlennek tartok. Lehet azonban ennél veszélyesebb forgatókönyv is, amely az USA-ban történt politikai fordulathoz kapcsolódhat. Nem gondolom azt, hogy a közeljövőben az új demokrata elnöknek lenne ideje Magyarországgal foglalkozni, de ha propagandaokokból egyszer mégis sort kerítenek ránk, és csak egy rövid időre is ránk koncentrálják titkosszolgálati műveleteiket, akkor izgalmas időszaknak nézhetünk elébe. Ha külföldről akarják megdönteni a rendszert, akkor annak az áll útjában, hogy a magyar ellenzék rettenetesen tehetségtelen alakokból áll, akikre még egy kívülről támogatott államcsínyt sem lehet rábízni. Egy balliberális puccshoz rengeteg külföldi embert kellene az országba hozatni, ami nemzetközi felháborodást keltene. Vannak jelek rá, hogy esetleg meg fogják próbálni, de nem lesz könnyű dolguk, és természetesen nekünk kiemelt feladatunk, hogy ebben megakadályozzuk őket.

Remélem, sikerült néhány jellemző epizódot felvillantani a tizegynéhány évvel ezelőtti gyurcsányi ámokfutásból. Fontos, hogy ezt az időszakot – főleg majd a választások közeledtével – újra és újra felidézzük, és napirenden tartsuk elsősorban azon emberek számára, akiknek már megszépült a múlt, és már elfelejtették azokat a nyomasztó éveket.

Még egy ilyen időszakot nem engedhet meg magának az ország, ezt minden eszközzel, sőt bármilyen eszközzel meg kell akadályozni. Mert különben nem lesz többé országunk…

Szende Péter - Kuruc.info