Csodálkoznék, ha a baloldali előválasztás túlságosan nagy tömegeket mozgatna majd, az eddig ismert információk fényében pedig inkább tűnik az egész egy öncélú magamutogatásnak, vagy felesleges "erődemonstrációnak", mint valódi állapotfelmérésnek. Egy-két, jobbára budapesti körzettől eltekintve úgy tetszik, hogy a koalíciót alkotó pártok mindenhol kiegyeznek egymással "házon belül", hogy ki induljon, ahol pedig esetlegesen élesebb verseny alakulna ki, ott az előválasztók hányada fog dönteni, ki szállhat versenybe az egyéni mandátumért. A baloldali pártokat ismerve mondjuk csodálkoznék, ha tényleg az utóbbi történne, sokkal inkább dívik ehhez a színházhoz további háttéralkuk sorozata, de ez természetesen a jövő zenéje egyelőre. Egy azonban bizonyos: "az adok valamit, hogy aztán te is adj" elve itt is érvényesül, ezért láthatunk olyan "felettébb érdekes" híreket és Facebook-képeket, ahol a Jobbik nemhogy jelöltet nem indít sok budapesti körzetben, de még nyíltan be is áll számos olyan politikus mögé, amelyek régebben szitokszóként szerepeltek a Jobbik háza táján, no meg persze fordítva is. Ezen persze nem szeretném, hogy 2021-ben bárki meglepődjön (el nem tudom mondani, mennyire irritálnak azok a hozzászólások, amelyek még mindig döbbenettől átitatva sajnálkoznak a Jobbik árulásán), főleg, hogy a ma ismert formában úgyis csak 2022 áprilisáig fog létezni a párt. Onnantól vagy felfelé, vagy lefelé vezet az út, de történjen akármelyik forgatókönyv, önálló entitásként végleg nem számolhatunk majd vele. Mindenesetre egyértelmű, hogy az egykori radikális párt mit vár cserébe: a szivárványkoalíció többi tagja ne piszkítson bele olyan vidéki körzetekbe, ahol esélyük van, pontosabban ahol inkább elhitették magukkal és a környezetükkel, hogy van esélyük.

Ennek megfelelően a koalíción belül mindenkinek megvan a maga feladata, erre igazából maguk a baloldali politikusok is rávezetnek egy-egy nyilatkozatukkal. S, hogy miért színjáték az előválasztás? Hát, pontosan ezért. Míg az "ősbaloldali" vagy a kezdetektől fogva liberális pártok elsősorban a nagyvárosokban, főleg a fővárosban erősebbek, addig a Jobbiknak vidéken lehetnek bázisai, már, ha vannak még egyáltalán. Kizárólag azért tűri meg a koalíció ezt a színelváltozott társaságot, hogy az így megszerezhető szavazatokat besöpörhessék a közösbe ("az árulást szeretem, de utálom az árulót"). No, persze a romhalmazon is lehet még rontani, ahogy azt Jakab Péter meg is tette. Itt egy számunkra teljesen érdektelen műsorban igen MELEG helyzetbe keveredett, s őszintén reméljük, hogy ennek a híre eljut azokhoz is, akikről beszélt. A szokásos proletár stílust megőrizve ezúttal nem az Országházban okoskodott, hanem a szavazóit taposta a földbe. Ez nagyjából meg is mutatja, mit gondol a saját közönségéről, bizonyítva azt, hogy egyáltalán nem érdeke a társadalom szellemi és anyagi értelemben vett felemelése, jobbá tétele, ráadásul feltételezi, hogy az ő szavazóbázisuk mind hülyékből áll. "Jók azok úgy, ahogy vannak, csak azt a rohadt ikszet húzzák be a Jobbikra" – igazából ezt is mondhatta volna egészen nyugodtan. Hiába, a proliság sosem az anyagi javak mennyiségét jelölte, hanem morális és szellemi létállapotot (erről bővebben itt).

De ne álljunk meg ennyinél, ha képmutatásról beszélünk! Az évtized ügyét sikerült megoldani, amikor előállítottak egy túlbuzgó fideszest, aki válogatott szitkokat szórt mindannyiunk "kedvenc tv-s személyiségére", az azóta már DK-s politikussá vedlett Kálmán Olgára. Az eset annyira bűzlik a kettős mércétől, hogy magyarázni sem érdemes. A "lelkes kommentelőt" rekordidő alatt kerítette elő a rendőrség, miközben nehézbűnözők minden gond nélkül "teszik a dolgukat", valódi fellépés ellenük a legritkább esetben van. De talán még szemléletesebb példa ennél az, amikor belegondolunk, hány hasonló, vagy még durvább fenyegetést kapnak radikális jobboldali személyiségek. Akkor "valamilyen rejtélyes oknál fogva" sem Kálmán Olga nem sajnálkozik, sem pedig a rendőrség nem siet sehová. Persze sebaj, lényeg, hogy az egykori műsorvezetőből sikerült szuperhőst faragni, aki bizony "megküzd az igazáért" (valahogy hasonlóan jöttek világra a '45 utáni "antifasiszta hősök " is, nem?).

Összefoglalva, az egész szivárványkoalíció áthatóan bűzlik a képmutatástól és a kettős mércétől. Ezt a választásig mi még ezerszer is leírjuk, ha kell, de végső soron a választópolgárokon múlik majd, hogy felismerik-e a báránybőrbe bújtatott farkasokat.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info