Vagyis a semmit. Sokszor és sok helyen beszéltünk, írtunk már arról, mennyire kifakítja, unalmassá teszi a politikát a megfelelési kényszeres politikai korrektség. Ez a polgári szalonjobboldalt legalább annyira érinti, mint a balliberálisokat. Amíg előbbinél a megalázó, kiheréltként való viselkedés az, ami zavar bennünket, utóbbinál a politikai platform puszta léte is a politikailag korrekt "kultúrára" épül. Ráadásul, a magyar sajátosságokat figyelembe véve, még egymás ellen is türtőztetniük kell magukat a jelölteknek, nehogy "megbántsák" egymást és összeomoljon az amúgy is ezer sebből vérző összefogás. Elég unalmas lehet úgy politizálni, hogy nem mondod ki, amit gondolsz (ebből a jelenlegi "politikai elit" szerte Európában sportot űz), de az tényleg minden unalom teteje, amikor arra is kiemelten kell figyelned, nehogy "rosszat mondj" a vitapartnereidnek.

Természetesen a kezdetektől tisztában voltunk azzal, hogy a baloldali összefogás működésképtelen, a mostani "vita" és a naponta olvasható acsarkodások és rivalizálások a választókerületek jelöltjei között is minket igazolnak. Ám mindennek fényében még azt is megmondtuk, hogy a szivárványkoalíció valódi agytrösztje, és egyetlen valóban életképes politikai tömörülése a Gyurcsány Ferenc vezette DK, ezen belül is a volt miniszterelnökkel, természetesen. A kezdetektől fogva ez az ember osztja a lapokat, erre pedig csak ráerősít a politikai hangulat, vagyis, hogy még mindig fájóan sokan gondolkodnak kétpólusú politikában a magyar választók közül. Ez azt jelenti, hogy a jelenben is az Orbán-Gyurcsány tengelyen mozognak, nem is gondolnak arra, hogy másként is lehetne. Az elmúlt évekhez persze – a Mi Hazánk Mozgalomnak köszönhetően – történtek pozitív előrelépések, de ahhoz képest, mennyi kárt okozott már az országnak ez a felosztás, még mindig fájóan kevesen voltak képesek meghaladni önmaguk gondolatait.

Ezzel persze a Fidesz is tisztában van, nyilvánvalóan nem véletlenül most indították el a Stop Gyurcsány! Stop Karácsony! nevű kampányukat, ami még eddigi önmagukat is alulmúlta és a Kubatov-lista frissítésén kívül sok más célja nincs is. Nyilván sosem fogják elszámoltatni legfőbb játszópajtásukat, erről bővebben itt olvashatnak.

A várakozásoknak megfelelően tehát Dobrev Klára nyerte a miniszterelnök-jelölti vitát, amíg a leghangosabb és sokszor legirritálóbb Jakab valahol a hátsó sorokban kullog. Persze tegye fel virtuálisan a kezét, aki ezen egy percig is meglepődött. Gyurcsányék már megint (még mindig) orránál fogva vezetik a baloldali összefogást, de cseppet sem fogjuk sajnálni a sok bohócot, mikor jó kommunisták módjára felzabálják őket.

Magyarország újra és újra ugyanazokba a hibákba fog beleesni, ha a magyar választók nem képesek paradigmaváltásra, vagyis, hogy meghaladják saját nézetrendszerüket és a történelem szemétdombjára küldjék a kétpólusú politikai gyakorlatot. Mivel úgynevezett demokráciáról beszélünk, erre rajtuk kívül senki nem képes, azaz, hogy de, ám a végkifejletről mégis a választópolgárok döntenek majd a fülkék mélyén. Amíg ők újra és újra elhiszik, hogy a kormánypárt jobboldali, vagy, hogy Gyurcsánnyal összefogva a sok egybites, baloldali formáció majd számottevő változást hoz, addig egy fikarcnyit sem lesz jobb hely Magyarország, sőt, még azokat is ebbe a fojtogató atmoszférába kényszerítik, akik már régen elhagyták, vagy soha nem is vallották a kétpólusú politika gyakorlatot. Ugyanis egyre többen vagyunk.

Megszámolni is fárasztó lenne, hogy az elmúlt évek során hány olyan politikai vagy társadalmi esemény volt, amellyel kapcsolatban igazunk lett. Ez újra és újra bebizonyosodik a jelenünkben is, ami lehet, hogy dicsekvésnek hangzik a kedves olvasó számára, de egyáltalán nem ilyen szándékkal vetettem virtuális papírra. Ezek csupán puszta tények, amelyek arra is rávilágítanak, hogy talán érdemes ránk hallgatni, vagy legalább figyelni. Legalábbis messze érdemesebb, mint a baloldali összefogásra, vagy éppen a Fideszre.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info