A gyakran "megnevezhetetlen háttérhatalomnak", "deep state"- nek nevezett nyugati elit ugyanis – egyes befolyásos köreinek ószövetségi, talmudista, kabbalista beágyazottságának következményeképpen – meg van győződve róla: az egész emberiség vezetése az ő kizárólagos előjoga. Mindez PC-nyelven szólva a következőképpen hangzik: az "egypólusú világrendnek" fenn kell maradnia, amelyben "a demokrácia és a szabadság világítótornya", az "USA vezeti az egész világot". De itt nem pusztán a kiválasztottság-tudatból fakadó világuralmi vágyról van szó. Hanem arról is, hogy a nyugati világot irányító globális elit szilárdan hiszi: amennyiben elveszíti vezető szerepét a világban, súlyos üldöztetés, sőt talán teljes megsemmisülés vár rá. Hiszen lehet ugyan lankadatlan harcot vívni mindenfajta "megkülönböztetés", a "rasszizmus", a "nácizmus", az "antiszemitizmus" ellen, a magát valóban különleges képességekkel felruházottnak tartó nyugati oligarchia szilárd meggyőződése, hogy vele szemben mindig létezni fog a "bűnbakképzésből és az irigységből fakadó gyűlölet". Melyet csak akkor lehet egészen szűk keretek között tartani, ha ez a bizonyos "elit" szilárdan uralja az egész Földgolyót. Amennyiben ugyanis akár egyetlen félreeső helyén a glóbusznak nem érvényesül a "gyűlöletet" szigorúan megfékező globális hatalom ereje, akkor onnan elindulhat egy "erjedés", melynek eredménye akár egy új "náci" mozgalom szárba szökkenése és egy újabb "holokauszt" is lehet.

Csakhogy a világuralom fönntartásához, sőt megerősítéséhez a hitelpénzrendszer és a "parazita kapitalizmus" "fenntarthatatlan" gazdasági működése következtében végzetesen meggyengült nyugati impériumnak szüksége van Oroszország gazdag természeti erőforrásaira. Mint arra mások mellett a háttérhatalom egyik kirakatemberének szerepét betöltő George Soros is rámutatott: a Nyugat célja Oroszország megroppantása, sőt akár földarabolása, hogy "soha többé ne legyen képes szomszédai ellen agressziót elkövetni". A davosi világgazdasági fórumon is megszólaló Henry Kissinger – aki korábban a kiegyezést sürgette Oroszországgal, sőt Moszkva "jogos biztonsági igényeinek tiszteletben tartása mellett" tört lándzsát – is immár a "háborúpárti héják" sorait erősíti. Akár előre tervezett volt a mostani háború, akár meglepetésként érte a világ urait a Nyugat zsoldjában álló ukrajnai bábállam elleni orosz (ellen)támadás, a globális háttérhatalom legbelsőbb köreiben alighanem úgy gondolják: itt a soha vissza nem térő alkalom Oroszország (és vele együtt Németország és egész Európa) végleges meggyengítésére és alávetésére. Ha törekvésük sikerrel járna, akkor nemcsak az orosz természeti erőforrásokra tennék rá a kezüket, hanem – Európa teljes vazallussá süllyesztése mellett – Kínát (valamint Indiát, Iránt, és más, az USA hegemóniája ellen lázadozó országot) is megfosztanák egyik lehetséges szövetségesétől. Melynek nyomán úgy Kína, mint más "engedetlen" középhatalmak is meghajolnának a nyugati bankároligarchia akarata előtt.

Hacsak nem sikerül Oroszországban egy "színes forradalmat" kirobbantani (erre kevés az esély), az orosz nemzet aligha fogja eltűrni megaláztatását, természeti kincseinek mégoly trükkös, rejtett módszerekkel történő kirablását és gyarmati sorba süllyesztését. Mint arra már értelmesebb elemzők és politikusok számtalan alkalommal rámutattak: egy atomhatalomra nem lehet háborúban totális vereséget mérni, ugyanis a végső vereség előtt alighanem bevetné nukleáris fegyverét. "Ha oroszként nem létezhetünk ebben a világban, akkor pusztuljon a világ" – gondolhatják oroszok milliói. Márpedig az orosz nemzet nagyhatalomként létezik, másképp – elsősorban területi kiterjedésének, természeti kincseinek és részben számarányának köszönhetően – elképzelhetetlen. Azonban az orosz elitek, a nyugati háttérhatalom bankároligarchiájával ellentétben, nem törekednek világuralomra! Oroszország – Kínához, Iránhoz, Indiához, a BRICS államaihoz hasonlóan – a többpólusú világrend létrehozását tekinti céljának.

Ha végiggondoljuk az elmondottakat, akkor a világkatasztrófa már-már elkerülhetetlenek tűnik. A képlet szinte megoldhatatlannak látszik. Ugyanis:

Van-e kiút ebből a végzetes csapdából, ahová az emberiség jutott? Egyetlen lehetséges megoldást látok: a világ két részre osztását, miképp az a hidegháború idején is történt. Adva lenne egyrészt a nyugati világ, melybe az USA-n és Európán kívül Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Új-Zéland, valamint más, a Nyugattól függésben lévő egyes latin-amerikai, afrikai, ázsiai országok is beletartoznának. A "West" mellett pedig, de attól teljesen elkülönítve létezhetne a "Rest", melynek főbb államai Kína, Oroszország, India, Irán, Indonézia, Brazília és Dél-Afrika lennének. (Hogy Szaúd-Arábia és az Öböl-menti államok, valamint Törökország melyik oldalra állna egy ilyen nagyszabású felosztás esetén, egyelőre kérdéses.) A két fél – az "új jaltai megállapodás" keretében – szigorúan elkülönülne egymástól. Ily módon biztosítható lenne a globális elit uralma a világ egy jelentős része fölött egyrészt, másrészt pedig Oroszország és Kína fennállása nagyhatalomként – vagyis a többpólusú világrend létrejötte. (Ukrajna területének egy részén pedig egyfajta ütköző zónát kellene kialakítani. A Donbasz és a Krím pedig Oroszországhoz tartozna.)

Sajnos egy ilyesfajta "új jaltai egyezség" a világ legtöbb gyengébb, illetve kisebb államának – így a "harmadik világháború" során végzetesen tönkretett Európa egykor nagy nemzeteinek – nem biztosítaná a két tömb közötti választás lehetőségét. Miként egészen bizonyosan nekünk, magyaroknak sem engedné meg a nyugati birodalom az átállást. (Holott nemzeti létünk a "Rest" keretei között lenne inkább fenntartható.) Ráadásul még egy ilyesfajta, a hidegháborús időket felidéző – de a békét hosszú évtizedekre, netán évszázadokra biztosító - rendezés esetén is idővel egyre jobban kiütközne a különbség a Nyugat hosszabb távon életképtelen "parazita kapitalizmusa", illetve a Nyugaton kívüli világ "termelő kapitalizmusa" között. Hogy azután miképpen alakulna a Földgolyó népeinek sorsa egy ilyen kettéosztott világban, aligha megjósolható.

(Talán a nyugati világ polgárai is ráébrednek végre az őket a "great reset" felé terelgető oligarchia valoságos céljaira, és új irányt szabnak a sorsuknak.) Azonban ha a világ kettéosztása az ára a béke megteremtésenek, illetve a nukleáris katasztrófa megakadályozásának, ezt az árat mindenképpen érdemes megfizetni.

(A szerző olvasónk.)