Tucker Carlson neve Magyarországon sem ismeretlen már, főként kormányközeli véleményformálók tekintenek rá egyfajta példaképként, mondhatjuk, hogy jelentős alakja annak a magyar-amerikai kapcsolatnak, melyet az ún. konzervativizmus mentén akarnak felépíteni. Csakhogy erről a konzervativizmusról nekünk, harmadik utas nemzetieknek, elismerve a kommunikációs szinten megjelenő pozitív gondolataikat, összességében mégsincs túlságosan jó véleményünk. Erről ebben az írásunkban is olvashatunk: A harmadik utasság mint világnézet Most azonban megint ezt a jelenséget kell elemeznünk.
„Köszönjük Tucker Carlson, hogy rendíthetetlen integritásoddal felállítottad az újságírás aranystandardját” - állt a köszöntőben, ami azután született, hogy kiderült, kirúgták az amerikai jobboldali televíziózás egyik legismertebb műsorvezetőjét a Fox Newstól.
- A New York Times céges forrásokra hivatkozva azt írja, hogy megvan, melyik konkrét privát szöveges üzenete vezethetett végül a Fox News sztárműsorvezetőjének hirtelen kirúgásához. Emlékezetes, hogy a Fox azután rúgta ki emblematikus alakját - teljesen váratlanul, egyik pillanatról a másikra -, hogy peren kívül 787,5 millió dollár kifizetését vállalta a Dominion nevű, szavazógépeket gyártó cégnek, közvetlenül azelőtt, hogy elindult volna a vállalat által a tévécsatorna ellen indított kártérítési per tárgyalása - írja a 444, melynek szándékaival tisztában vagyunk, kezeljük is fenntartásokkal a koncepciójukat - sokatmondó, milyen címet adnak ezen írásuknak: „Fehér ember nem így harcol” - állt az üzenetben, ami miatt kirúghatták Tucker Carlsont
Nos, ebből a cikkből - elméletileg - kiderül, mi állt ebben az üzenetben. Lássuk:
Pár hete láttam egy videót egy utcai verekedésről Washingtonban. Egy csapat trumpista csávó körbevett egy antifa fickót, és elkezdte a szart is kiverni belőle. Legalább hárman voltak egy ellen. Így elkapni valakit nyilván szégyenletes. Fehér ember nem így harcol. Hirtelen mégis azt éreztem, hogy a csőcseléknek szurkolok a csávó ellen, remélve, hogy erősebben megütik, hogy megölik. Szerettem volna, ha kárt okoznak a fickónak. Éreztem az ízét. Aztán valahol az agyam mélyén megszólalt egy vészcsengő: ez nem jó. Olyanná válok, amilyen nem szeretnék lenni. Az antifa szörnyeteg közben emberi lény. Akármennyire megvetem, amit mond és tesz, akármennyire biztos is vagyok abban, hogy személyesen utálnám, ha találkoznánk, nem szabad örülöm annak, hogy szenved. Zavarnia kellene. Észben kell tartanom, hogy valaki biztosan szereti ezt a csávót, és összeomlana, ha megölnék. Ha nem érdekel ez a része, ha az embereket a politikai véleményükre redukálom, mitől lennék jobb nála?
Hangsúlyozom, ha valóban ez volt az oka, akkor őszintén felteszem a kérdést: mi volt a probléma? Adott egy szituáció, ahol úrrá lesz rajta egy zsigeri érzés, az ellenszenve az antifa iránt, ami lélektanilag teljesen érthető, hiszen tudjuk, az antifa világszerte így "dolgozik", túlerőben vernek össze ártatlanokat, egy terrorszervezetről van szó, szóval ezek összessége azt az érzést kelti Carlsonban, "bizony megérdemli". De itt nem áll meg, hanem győz benne egy másik szempont, ami alapján meggyőzi magát, hogy ez nem helyes magatartás, mert "mi nem vagyunk olyanok, mint ők". Önmagában ezzel a gondolatmenettel tehát mi a gond, ami olyannyira felháborító lenne?
Nem arra a következtetésre jutott, hogy "úgy kell neki, az se baj, ha megölik" (ahogy az antifák gondolják és teszik!). Vagy talán az a fő kivetnivaló, hogy ezt az érvelést azzal keretezi, hogy "a fehér ember nem így harcol"?
Nem talán azzal van gondjuk a "bátor" konzervatívoknak, hogy egy nemesebb, emelkedettebb viselkedésformát tekint a fehér ember sajátjának? Ha ez így van, akkor a helyzet elkeserítő.
Lantos János - Kuruc.info