Tiltott önkényuralmi jelkép használatának vádjával áll bíróság elé Björn Höcke, egykori történelem- és testneveléstanár (szokatlan párosítás), az Alternatíva Németországért (AfD) jobboldali ellenzéki párt Türingia tartományi vezetője. Csakhogy ez esetben a „tiltott önkényuralmi jelkép” megnevezés kissé csalóka, hiszen Höcke nem horogkeresztes zászlót lengetett – nem mintha azzal bármi baj lenne.

A „bűne”, hogy egy Merseburgban elhangzott kampánybeszédét az Alles für Deutschland kijelentéssel zárta, ami annyit takar, hogy Mindent Németországért. Ugyanez volt az egyik (nem A, hanem csak az egyik) jelszava az NSDAP paramilitáris szárnyaként funkcionáló egykori SA-nak s a német őrületre oly jellemző módon hiába egy meglehetősen általános kifejezésről beszélünk, használata tiltva van, így a mondat tiltott önkényuralmi jelképnek minősül (ennyi erővel sose mondjunk ki olyan mondatokat, amelyeket birodalmi vezetők valaha használtak, megjelentek nemzetiszocialista művekben stb.)

Ez már önmagában marha gáz – mármint az, hogy miért van tiltva – de a dolog szürrealitását növeli, hogy Höckének tényleg szembe kell néznie a bírósággal, igaz, a tervezettnél alacsonyabb fórumon, a merseburgi városi bíróságon, nem a hallei tartományin. Persze ez nem jelenti azt, hogy ügyét nem terjeszthetik fel a későbbiekben, s mivel az AfD a rendszer egyik első számú ellensége, erre sajnos jó esély van.

Miután a „holokausztban résztvevő” egykori SS-őrök száma igencsak megfogyatkozott (a zsidókkal ellentétben ők nem élnek 1000 évig, akik pedig megélték az idős kort, azok nagy részét amazok halálba kergették vagy börtönbe küldték), a Németországot vesztegzár alatt tartó hazátlanoknak új ellenséget kell találni és kreálni, erre a rohamosan feltörekvő AfD kiváló célpontot nyújt. A párttal kapcsolatban ugyan teljes joggal lehetnek komoly aggályaink, mindenesetre a támogatottságuk növekedése jól jelzi, hogy a legerősebb nyomásgyakorlás ellenére a német társadalom talán mégsem annyira agymosott, mint azt gondolnánk és amire persze ráerősít a hazai Fidesz-propaganda is.

Amíg azonban a két világháború közötti Németország jelszavai, jelképei tiltólistán lesznek, amíg az ország nem dolgozza fel objektívan, a rárakódott győztes propagandától mentesen a saját korabeli történelmét, az elégedetlenkedés csak zúgolódás marad, semmi más. Amíg Oroszországban a vörös csillag vagy a szovjet zászló nemhogy megtűrt, de támogatott, amíg egykori szovjet funkcionáriusokat övez mind a mai napig történeti tisztelet, Németországban már nem szimplán csak arról beszélünk, hogy nem használható szabadon a horogkereszt vagy az SS-jelkép(ek), hanem puszta mondatokért is perbe foghatnak és eltakaríthatnak. A jelenség Magyarországon sem ismeretlen – és jó úton tartunk afelé, ami most Németországban zajlik – de tetszik vagy sem, egyben a mi felelősségünk is, hogy ez az őrület sose jusson el ide, a hazánkba.

Az AfD-n hatalmas felelősség és nyomás van, ami Németország jövőjét illeti, ám mint azt ahogy már említettem, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy erre a küldetésre alkalmasak. A homoszexuális- és zsidó tagozat mellett tények és tettek bizonyítják, hogy őszinte és eltökélt emberek is tevékenykednek a pártban, ám a szervezet lelkéért vívott harc folyamatos és a külső szemlélő számára csak részben látható. A dolgot nehezíti, hogy amíg a zsidó tagozat vidáman működhet, egy SA-jelmondatot használó felső-középvezetőt már lazán megpróbálnak eltakarítani. Vajon kiáll majd a pártja érte?

Ha az AfD bajorországi tartományi vezetőjén múlik, akkor nem. A szlogen ugyanis itt is előkerült a kampány során, a tartományi vezető szerint azonban „nem a párt jóváhagyásával” helyezték ki azokat a passaui plakátokat, ahol a mottó olvasható s egyben felszólította a helyi alapszervezetet, hogy távolítsák el azokat, „mert vannak bizonyos kijelentések, amiket egyszerűen nem használ az ember”.

Ha Stephan Protschkán, a bajorországi tartományi vezetőn múlik, akkor AfD ide, vagy oda, aligha vár szebb jövő Németországra, hiszen az ellenség szabályai szerint akar(nak) játszani. A kérdésem viszont csak annyi: vajon hányan értenek vele egyet a szervezetben?

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info