Gentili 1972. január 31-én született az argentínai Gálvez városában, hatéves korától kezdve az egyik szomszédja folyamatos szexuális zaklatásának volt kitéve (ennyi arról, hogy a szexuális abúzust elszenvedett gyerekek körében nem lesz magasabb a ferde hajlamúak aránya felnőtt korban). Biztosan „merő véletlen”, de 6 évvel később már „coming outolt” is, csak hát ugye ez a korabeli Argentínában még egy sokkal inkább helyén kezelt dolog volt. Brazíliába költözött, majd 26 évesen – természetesen okmányok nélkül – az Egyesült Államokba távozott. Az USA ezek szerint még mindig a „lehetőségek hazája”, csak annak kifordított, démoni értelmében, ugyanis a hosszas kálváriája után (szexmunkásként dolgozott, kábszerbirtoklásért hűsölt a Rikersben is, ahonnan végül azért küldték el, mert sem a férfi, sem a női fegyencek nem tűrték meg,) Obama idején, 2011-ben menedékjogot kapott, 2022-ben, immáron a Biden-adminisztráció alatt pedig amerikai állampolgár lett (a közben eltelt „békés időszakért” és a ki nem toloncolásért „hatalmas taps” Donald Trumpnak, a világ legnagyobb showmanjének). 2022-ben emlékiratokat adott ki Faltas: levelek mindenkinek a szülővárosomban, akik nem a megerőszakolóim címmel. Ebben ír többek között a transznemű gyerekkoráról és a szexuális zaklatásokról is.

Gentili szinte az összes nagyobb LMBTQ-kezdeményezésben, érdekvédelemben részt vett, így ténylegesen pótolhatatlan veszteség érte a lobbistákat. Még a transznemű színes bőrű „nők” jogaiért is harcolt, ami akkora extremitás, hogy már fokozni sem tudom, hová lehetne. No de elég ebből, nem ezért vagyunk ma itt, hanem, hogy a halálával kapcsolatosan beszámoljunk egy szürreális eseményről. A „poén” kedvéért két egymástól gyökeresen eltérő felfogásban fogant cikket hoztam el kedves olvasónk hathatós segítségével, a két írást természetesen két, szintén gyökeresen különböző orgánum szolgáltatja nekünk. Az egyiket az amerikai CBS News, a másikat a Russia Today (RT) német nyelvű szárnya, utóbbi Magyarországról csak VPN-el elérhető.

A hangsúly majd az utóbbin lesz, éppen ezért az elsővel kezdjük. A CBS természetesen nem győzte méltatni a „legendás transzaktivistát”, és annyi embert megszólaltattak, hogy az egekig magasztalják, hogy még példa szintjén is nehéz kiragadni akármelyiket is. Egyet azért mégis kiemelek, Kathy Hochult, New York állam kormányzóját, aki X-en búcsúzott el a kártékony aktivistától. A bejegyzése szerint „New York LMBTQ-közössége elvesztette transzikon bajnokát, aki művészként és rendíthetetlen transzaktivistaként számtalan embernek segített szerelmet, örömet és elfogadást szerezni”. Igen, ez a nő ma New York kormányzója.

A legalább ekkora, vagy még nagyobb baj, hogy a deklaráltan ateista Gentilit a New York-i St. Patrick Cathedralban (Szent Patrik-katedrális) búcsúztatták, ez az épület amúgy a New York-i katolikus érsekség székhelye is. A CBS ennek a felháborító ténynek két sort szentelt, no meg egy félmondatot, ahol a szertartást végző pap azt mondja, hogy „húsvétvasárnap kivételével sosincs ekkora tömeg, mint most” (hogy ezt örömmel, vagy ironikusan mondta, ebből még nem derül ki, mindenesetre a résztvevők üdvrivalgással fogadták mindezt). Mondjuk a történet legalább annyira röhejes is, mint felháborító, mert Gentili nemcsak ateista volt, de korábban járt katolikus és baptista misékre is, amelyeket „rémisztőnek” talált, sőt, ez érdemben később sem változhatott, mert még 2023 novemberében is csak odáig jutott, hogy „vizsgálta a valláshoz fűződő viszonyát”. Jelentsen ez bármit is, most nem járunk utána, hanem ugrunk az RT-re.

A gyászszertartáson kb. 1400 ember vett részt és a New York-i érsekség közleményében azt nyilatkozta, hogy nem tájékoztatták őket Gentili hátteréről. Mindezt azért nehéz elhinni, mert ahogy az előbbiekből láthattuk, egy országosan, de főleg New Yorkban ismert transzaktivistáról beszélünk, így eléggé valószínűtlen, hogy az érsekség vezetői ne tudták volna, kiről van szó. Mindenesetre állításuk szerint „a székesegyház csak azt tudta, hogy a család és a barátok egy katolikus gyászmisét kérnek, és nem is sejtettük, hogy fogadtatásunkat és imáinkat ilyen szentségtörő és megtévesztő módon megalázzák.”

Egy másik közleményben ugyanakkor azt is tisztázták, hogy Gentili konkrét személyével nincs problémájuk, csak a gyászszertartáson részt vett vendégek viselkedtek botrányosan. Ezzel egyébként az RT cikke szerint a korábban említett, szertartást vezető papnak is meggyűlt a baja.

A résztvevők ugyanis „minden kurva anyjaként” üdvözölték az elhunytat, valamint az Ave Mariát „Ave Ceciliára” cserélték. Az egyház nyilatkozatára pedig úgy reagáltak a hálás vendégek és családtagok, hogy „a történelemmel dacolva értékes pillanatokat és mélyreható örömet hoztak a katedrálisba az egyház képmutatása és transzgyűlölete ellenére”. Érdekes, de ők is hivatkoztak arra, hogy Gentili a „közössége iránt érzett szeretete miatt” a szertartás idejére úgy töltődtek fel a padsorok, ahogy csak húsvétkor és rendőri temetéseken szoktak, sőt, „forradalmi és történelmi” eseménynek gondolják a szertartást.

Utóbbiban végül is igazuk van. Nem éppen legfényesebb korszakát éli manapság a katolikus egyház, de ha még önként is besétálnak abba a bizonyos erdőbe, akkor ezen egyre kevésbé van csodálkozni való. Elképesztő nagy hanyagságra utal a gyászszertartás engedélyezése, ha tényleg nem tudták kiről van szó. Ha pedig tudták, és így is engedélyezték, az még rosszabb, tehát erre nem létezik „jó válasz”. A hagyományos kereteket így is eredményesen erodálják az LMBTQ-lobbisták, ez a munka pedig csak könnyebbé válik, ha konkrétan a célpontok is segédkeznek benne. Az pedig, hogy ezek a deviáns állatok mennyire „hálásak” tudnak lenni a segítségért, a fentebb idézett gondolatok bizonyítják.

Ezeket nem istápolni kell, hanem eltörölni őket a föld színéről.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info