Mióta a wishes messiás és globalista pereputtya feltűnt a magyar horizonton, az óbaloldal egykori vezető politikusai – látván, hogy helyüket hamarosan végleg átveszik – a roló lehúzása közben gyorsan még megnevezik a „felelősöket”, akik miatt elmaradt a „kommunista Paradicsom” beváltatlan ígérete. Egykori pártfunkcionáriusok, vörösök, MSZP-sek, a 2000-es évek baloldali garnitúrájának még megmaradt tagjai elemezgetnek, köpködnek egymásra, vagy próbálják megmagyarázni, miért nem működött sokadszorra sem az, amit meg akartak valósítani. Ha az ember nem érezné azt, hogy ami hamarosan ránk zúdul, talán még rosszabb lesz, mint a mára már kissé távolinak tűnő 2000-es évek vöröslő Magyarországa, az ember még jól is mulathatna, de egy-egy fanyar mosolyt azért így is csak eleresztünk.

Gyurcsány Ferenc maxra pörgette a hibáztatásgenerátort, saját egykori párttársain túl még Vona Gábor is megkapta a magáét, hiába igyekezett minden lövészárkot gondosan betemetni. Aki szeretne a sajátos gyurcsányi stílusban előadott memoáron mulatni, itt megteheti, nem fog csalódni. No de a hülyéskedésen túl érdemes-e nekünk mindebből bármit is leszűrnünk?

Saját szemszögünkből aligha (maximum annyit, hogy nem temetünk lövészárkot, hanem ásunk), viszont ha a későbbiekben akarunk majd foglalkozni a korabeli „hagyományos” baloldal és az SZDSZ viszonyáról, miként ejtette rabul pár tucat antirasszista, filoszemita értelmiségi a korszak baloldali politikai világát, illetőleg az MSZP mint utódpárt képviselői hogyan adtak át mindent önként és dalolva ugyanennek az (ál)értelmiségi mikropártnak (miközben szavazók millióit hitegették), akkor ott érdemes majd kutakodtunk, kik voltak azok, akik globalista hátszéllel „mindenhol ott voltak”, mindenhol jól feküdtek, és nem mellesleg dróton rángattak egy náluk tízszer nagyobb baloldali pártot, persze a prominensek teljes támogatásával.

Gyurcsány Ferenc is támogatta mindezt, sőt, örömmel kooperált velük az ország kifosztásában, kulturális életének további lerablásában, a magyar nemzeti gondolat sárba tiprásában. S, hogy milyen... hogy úgy is mondjam... „háttérrel” rendelkeznek az SZDSZ mikropárt prominensei? Olvasóink nagyon jól tudják, de a nagyérdemű bizony egy nem várt helyről, Schiffer Andrástól is megtudhatta a választ.

„Lipótváros és Rózsadomb népével” kapcsolatban még fontos adalék az is, hogy valóban, sosem fogják befogadni a pápai lakótelep nagyot álmodó, sötét erőkkel szövetkező önjelölt népvezérét, mert a sötét erők szeretik ugyan, ha jó sok szolgájuk van, de az nem jelent egyet azzal, hogy ezen szolgálók belépést is nyernek a legfelsőbb klubokba. Bizony, Gyurcsány Ferenc lejárt lemezzé vált (ő is érzi, hiszen hattyúdal gyanánt ezért vagdalkozik szerteszét), s hamarosan átadja helyét az arctalan hivatalnokoknak, globalista végrehajtóknak, akiknek még annyi emberi arca sem lesz, mint neki volt. Gyurcsány Ferenc a 20. század megkésett vörös élmunkása, akire már sem Lipótváros és Rózsadomb népének, sem az ugyanabból a népből származó globalista uraknak sincs már szüksége, megunt díszletté vált. Elkerülhetetlen sorsa ez azoknak, akik a történelem rossz oldalán szállnak harcba.

Mindezeket figyelembe véve nem értem, hogy Somogyi Zoltán „túlélőleszármazott”, ősszadeszos, polgári platformos, antirasszista, kóserkonzervatív, meg még mit tudom én milyen szociológus (khm... „üzletember”…) mit nem ért a fentebb említett ATV-ben elhangzott Schiffer-interjún. Szeretné, ha részleteznénk neki, kik azok az újlipótvárosiak és rózsadombiak, akik nem fogadták be Gyurcsányt és díszes családját?

Nem, dehogy. Somogyi Zoltán pontosan tudja, kikről van szó, csak szeretné még megidézni a ’90-es, 2000-es évek szellemét, amikor még kukoricán lehetett térdepeltetni valakit azért, mert kimondta a „mágikus zs-betűs szót”, vagy szinonimát keresett a helyére, ha kreatív akart lenni. Ebben az esetben viszont az a rossz hírünk Somogyinak, hogy nemcsak Gyurcsány Ferenc felett, de bizony felette is eljárt az idő, mert 2024-et írunk, és az erőviszonyok kezdenek átalakulni, vagy legalábbis polarizálódni. Az, hogy Magyarország már megint le van maradva, és a NER agyonpénzelt elitje élet-halál szövetséget kötött a lejtmenetbe került zsidósággal, melybe egykori szadeszos elemek is tartoznak, csupán újabb szánalmas hungarikum, amit majd az idő hamarosan megun és kihajít a kukába, ahogy az lenni szokott.

Reméljük, hogy most már érti Somogyi Úr is.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info