Mivel az elszemtelenedett, antiszociális hajléktalanok kérdése egyre égetőbb idehaza, ezért érdemes pár gondolatot szánni erre a problémára, valamint fotók segítségével megnézzük azt is, hogyan néz ki a debreceni buszmegállók mocska, melyet a Szikra is egész nyugodtan felnyalhatna kitakaríthatna.

Az elmúlt pár év tükrében elmondhatom magamról, hogy ha nem is annyit, amennyit szeretnék, de azért volt alkalmam más európai országokat is látni, belepillantani a miliőbe, az ottani „hétköznapokba”. Az ebből szerzett tapasztalatok során megállapítottam, hogy Magyarországon még az átlagosnál is több hajléktalan lófrál az utcán, ezzel egyenesen arányosan pedig egyre több az elszemtelenedett, destruktív fajta is köztük. A más országokkal való összehasonlítás tükrében nyilván sokan rögtön rávágnák, hogy „ott biztosan magasabb az életszínvonal, mint Magyarországon, azért nincs annyi hajléktalan az utcán”. Viszont ez nem feltétlenül van így, hiszen olyan államokra is igaz volt ez, ahol az átlagos életszínvonal nem jobb a hazainál, egyszerűen csak erélyesebben kezelhetik a hajléktalankérdést. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy Magyarországgal ellentétben kezelik, mert itt egy be nem tartott rendeleten túl nem sok minden történik.

Hogy a társadalom mocska egyáltalán nincs összeseperve, arról már májusban beszéltünk Sanyi sztárkakas esete kapcsán is, akit részeg hajléktalanok és drogos cigányok rugdostak halálra Békéscsabán. Az akkor megfogalmazott gondolataimat maximálisan tartom ma is, azzal a kiegészítéssel, hogy pozitív változás azóta sem történt.

Az önkormányzatok, az állam látványosan kihátrált a probléma mögül, ahogy a közbiztonságért felelős szervek sem állnak a helyzet magaslatán, igaz, eszköz sincs nagyon a kezükben az erélyesebb fellépésre.

És akkor ezen a ponton jön képbe a Szikra, akik a nemzetközi, teljesen félrevitt jelentéstartalmú „tolerancia, emberbarátság és szocializmus” jegyében a kiilleszkedett hajléktalanok oldalán állnak a többségi társadalom nyugalmat óhajtó ezreivel szemben.

Állításuk szerint „a vas nem megoldás, a vas embertelen”, mert a buszmegállók padjaira felszerelt fémpántokon keresztül – amelyeket Európa-szerte alkalmaznak a köztéri züllés megfékezésére – a „magyar gazdasági és politikai elit” okozta a problémát, amiért „évek óta asszisztálnak ahhoz, hogy széles tömegek éljenek egyik napról a másikra”, a debreceni önkormányzat pedig nem biztosít elég forrást a szociális hálózat működtetésére.

Na álljon meg a fáklyás menet! Egészen biztosan nem én leszek az, aki a gazdasági és politikai „elitünket” védelmezni fogja, de semmilyen kizsákmányolás nem jogosít fel senkit arra, hogy padokon fetrengjen, a buszmegállót használja WC-nek, mocsokba borítsa az utcát, vagy akár csak rontson egy szép utca összképén. Elfogadom, hogy vannak olyanok, akik önhibájukon kívül kerültek az utcára, de abban is biztos vagyok, hogy közülük sokan megpróbálnak visszakapaszkodni, élni a szerény lehetőségekkel, és nem az utcán züllenek tovább. A rendszer pedig nem ott bukik meg, hogy „embertelen”, hanem éppen ellenkezőleg, nem elég erélyes, és nem kötelezi a hajléktalanokat, hogy visszatérjenek a társadalomba, nem kényszeríti vissza őket a munka világába. Ez lenne a valódi, nemzeti alapokon nyugvó szocialista gondolat.

A Debrecenben visszaalakított padokkal tehát a Szikra csak a többségi társadalmat bünteti, miközben egy teljesen félrevitt álszocializmus jegyében rászabadítják a társadalomra a hajléktalanbűnözőket.

Mi több, a társadalmat is meg akarják rontani azzal, hogy a lakosságot is az ülőfelületek átalakítására biztatják, sőt, tartós élelmiszereket gyűjtenek ugyanitt a buszmegállókat illemhelynek használó kiilleszkedett elemeknek.

Most pedig nézzük, hogy az „égbekiáltó embertelenség” színfala mögött hogyan is néznek ki a debreceni buszmegállók. Szeretne bárki ilyen helyen várakozni? Nem hiszem.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info