Ez most egy ilyen időszak, de a múltkorihoz hasonlóan ismét egy kutatással érkezem. Úgy látszik, év végére tartogatták őket. Ezúttal a Háttér Társaság rontotta a levegőt, hiszen a szervezet megbízásából végzett kutatást a Medián az LMBTQI-témák magyarországi megítéléséről. Lelövöm a poént már az elején, mint a múltkor: a kutatás eredményei szerint a magyar társadalom sokat „fejlődött” a „tolerancia” felé. Mondjuk ilyen „keresztény, nemzeti” kurzus mellett nem is csoda.

A kutatás összefoglalójának egyik legfontosabb megállapítása, hogy a magyarok 60%-a ismer legalább egy LMBTQI-személyt (2019-ben ez a szám még 24% volt, tavaly 54%) sőt, 86%-nak több ilyen ismerőse van, ezen belül 44%-nak „néhány”.

Miért ez a kutatás első ténymegállapítása és miért örülnek ennyire ennek? Mert úgy gondolják, hogy egy társadalmi, vagy akár etnikai csoporttal szemben radikálisan csökkenti az előítéleteket az, ha a delikvens ismer élő embert az adott csoportból. És mit jelent ez nekünk? Azt, hogy a „jobboldali” kormány „fasiszta” politikájának ellenére (vagy éppen azért) erőteljesen növekszik az LMBTQI-emberek száma, hiszen nagyobb merítésből több embernek van lehetősége ilyeneket ismerni.

Amennyiben az eredmények kicsit is hitelesek, aggasztó az a tendencia is, hogy a magyar társadalom lényegében fele, 49%-a gondolja úgy, hogy „az azonos nemű párok számára is biztosítani kellene, hogy házasságot köthessenek”. Az ellenzők aránya 38%, 13% pedig nem tudott dönteni ebben a kérdésben. Egyébként tavaly novemberben is 49%-ot mértek, szóval itt nincsen elmozdulás, ám 2019-ben a támogatók aránya csupán 28%. Ismételten egy óriási esés a „jobboldali” kormányunk alatt.

A támogatás talaján egyébként jelentős törések figyelhetőek meg nem, iskolázottság, lakóhely és életkor szerint is. A nők 56, a férfiaknak a 40%-a támogatja a „házassági egyenlőséget”. A felsőfokú végzettségűek körében 61% az arány, a középfokú végzettségűeknél 60%, az általános iskolát vagy még azt sem végzettek körében csupán 25%. A budapestiek 67%-a, a megyeszékhelyen lakóknak 50%-a, a kisebb városokban lakóknak 48%-a, a falunk élőknek pedig a 38%-a támogatja a „házasságot”. A 65 év felettiek 33%-a támogató, a 30 év alattiak között 75% ez az arány, ami irdatlanul magas. Utóbbiért a közösségi média, illetve a szórakoztatóipar agymosását tehetjük első számú felelőssé.

Hasonló a tendencia a homoszexuálisok gyermekvállalása esetében is, mely szintén a 21. század egyik rákfenéje. A ravasz módon feltett „egy azonos nemű pár tagjai is lehetnek jó szülők” kérdéssel 55% teljesen egyetértett, 8% inkább, 22% pedig azok aránya, akik egyáltalán nem értettek egyet. Jó hír viszont, hogy ez alacsonyabb a tavalyi eredményhez képest (mármint az egyetértés), ellenben az már kevésbé, hogy 2019-ben még csak 17% értett egyet teljesen és 25% részben.

Az örökbefogadás után bepróbálkoztak az anonim donorral történő mesterséges megtermékenyítéssel is, itt 61% támogatja, hogy egy női bejegyzett élettárssal együtt élő nő lehetőséget kapjon rá, be nem jegyzett élettársnál 58%.

A transzneműekkel kapcsolatban a megkérdezettek 72%-a gondolja úgy, hogy lehetővé kell tenni, hogy az alany megváltoztathassa nevét és nemét az irataiban (jelenleg erre nincsen mód). Ebből 29% gondolja úgy, hogy ez kizárólag az adott személy döntésén kell hogy múljon, 24% szerint orvosi diagnózishoz szükséges kötni, 19% műtéti beavatkozáshoz kötné ezt. A jelenlegi helyzettel és jogszabállyal sajnos csak 20% értett egyet.

Amit érdemes kiemelni, az az interszex sportolókkal kapcsolatos rész, mely aktuális Iman Helif ámokfutása miatt. Noha az összes kategóriában „toleránsabbak” a magyarok 2019-hez képest, ebben a szekvenciában eléggé elutasítóak azzal kapcsolatban, hogy egy férfi testi adottságaival rendelkező „nő” nők között versenyezhessen (8% támogatja). 62% külön kategóriát hozna létre.

Ami a konkrét „toleranciát” illeti, a válaszadók nagyjából fele (53%) tartja elfogadhatónak, ha két férfi szerelmes lesz egymásba, randevúzik (54%), vagy szexuális kapcsolatot létesít egymással (52%), a nőknél ez az arány 57%, 55%, 52%. Magyarul nincs különösebb eltérés a két nem homoszexualitásának elfogadása között ebben a tekintetben, pedig sokan úgy tartják, hogy a férfiakkal kapcsolatban kevésbé „elfogadóak”. Ugyanakkor 45% gondolja úgy, hogy két férfi egyáltalán ne csókolózzon egymással, míg ez a nőknél 40%. 38% egyáltalán nem támogatja, hogy két férfi összeházasodjon. Továbbá 38% szerint két férfi soha ne neveljen közösen gyereket (32% támogatja teljes mértékben), míg a nők esetében csak 33% a teljes elutasítása ráta. A válaszadók nagy része egyébként – teljesen érthető módon – végletekben gondolkodik. Vagy a „teljesen elfogadom”, vagy az „egyáltalán nem fogadom el” válaszokat preferálták különböző arányokban.

Ami még lesújtó eredmény, hogy a válaszadók 59%-a szerint a magyar kormány hibás azért, ha kártérítést kell fizetnie az államnak, mert egy hazai vagy nemzetközi bíróság az emberi jogokat sértőnek talál egy magyar jogszabályt vagy bírósági döntést. A nemzetközi bíróságot 29% hibáztatja a magyar ügyekbe való beavatkozásért.

No de mit ér egy ilyen kutatás ajánlások nélkül? A Rosa Parks Alapítványhoz hasonlóan a Háttér Társaság is megfogalmazott ilyeneket. E szerint az LMBTQI-személyek elfogadásáért küzdő szervezetek:

- Hivatkozzanak a társadalom többségi álláspontjára a nem jogi elismerése és azonos nemű párok gyermeknevelése kapcsán!

- Az örökbefogadás mellett most már kampányoljanak a mesterséges megtermékenyítés mellett is leszbikus „párok” részére!

- Hívják fel a figyelmet arra, hogy a magyar társadalom egyre „toleránsabb”, kiváltképpen a fiatalabb rétegek!

- A terjedő „tolerancia” azért még így sem nyugtatja meg az aberrált szervezetet. Felszólítják a „jogharcosokat”, hogy továbbra is küzdjenek az előítéletek mérséklésére, és külön kiemelik, hogy ne becsüljék alá a leszbikus nőket ért előítéleteket.

- Továbbá fordítsanak kiemelt figyelmet a transznemű embereket ért előítéletek eloszlatására. (Utóbbi azért szükséges, mert ott még jobban működik a társadalom normalitáspárti immunrendszere.)

Noha a közvélemény-kutatásoknak, ahogy a pártpreferenciák esetében, itt sem kell teljes hitelt adni (különösen a Medián esetében, amelyet a Háttér Társaság Magyarország egyik „legelismertebb” kutatócégének aposztrofált), még a szándékos torzítás és a hibahatárok ellenére is kimondható, hogy a magyar társadalom normalitáspárti ellenállása jelentősen leromlott 2019-hez képest. Ezt persze a Háttér Társaság úgy igyekszik tetézni, hogy a dokumentumban rendszeresen úgy hivatkozik a válaszadókra, mint a „magyarokra”, pedig pusztán 1003 főt kérdeztek meg a véleményükről.

A hamis tolerancia terjedéséhez és a társadalom nemtörődömségéhez persze legnagyobb részben a Fidesz ócska politikája járult hozzá, így ez a kutatás a NER „jobboldaliságának” teljes csődje, melyet most már százalékokban kifejezve is ismerünk.

Ugyanakkor nem csak a fejünk felett élősködő filoszemita narancsosok miatt kerültünk ilyen helyzetbe. A közösségi média, a szórakoztatóipar és az internacionális LMBTQ-lobbi a kinyílt, globalizált világ miatt úgy is képes befolyásolni a társadalmat (ahogy a mellékelt ábra mutatja, főleg a fiatalokat), hogy megkerülik az állami hatáskört. Mindez már önmagában sérti a nemzetek szuverenitását, mely örök téma a 21. században.

A romló tendenciák ellenére viszont kijelenthető, hogy a közvélemény-kutatásokra jellemző maszatolás közepette is van egy normalitáspárti réteg, mely következetesen kitart az elvei mellett. Rájuk érdemes építeni.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info