Erdő és Lustiger, a magyar és a francia bíboros is tagja (volt) országa Tudományos Akadémiájának, Erdő Péter egyházjogászként, hamis tudományos háttérrel bűnrészese a mai jogállamban a politikai követelményeknek alázatosan engedelmeskedő tudományosságnak. E cikk nem foglalkozik Lustiger tudományos munkásságával, annál inkább azzal a harmadik eszmei-rokonsági kategóriával, ami a két bíborost mindennél szorosabban egybefűzi. Ez pedig a zsidóság, Lustiger esetében bevallottan, Erdő Péternél a nyilvánosságtól rejtve.

Lustiger valódi énjét a halálakor megjelent nekrológok is igazolják: „A keresztény világ egyik legjelentősebb személyiségét, Franciaország a morális és szellemi értékek egyik legnagyobb alakját, a zsidó világ pedig egyik legdrágább barátját vesztette el Jean-Marie Lustiger személyében – nyilatkozta a franciaországi zsidó közösségek tanácsának főtitkára a 80 éves korában elhunyt francia bíborosra emlékezve. Az egyetlen katolikus főpap volt, akiről újságcikkek is kiemelték, hogy elsősorban zsidó volt, humanista, világpolgár, és csak ezután következhet a kikeresztelkedésének és Franciaországnak említése.

Párizs érseke Aaron névvel született lengyel származású askenázi zsidó szülők gyermekeként. „Zsidónak születtem, és mindig is az maradok. Számomra Izrael küldetése az, hogy a világosságot elvigye a nemzeteknek. Ez az én reménységem, és hiszem, hogy ennek elvégzésére a kereszténység a megfelelő eszköz” - vallotta. Lustiger 1926-ban született, 1951-ben járt először Jeruzsálemben, és ott kezdett el először komolyabban foglalkozni saját zsidóságával és népének üdvtörténeti küldetésével. Az 1970-es években merült fel benne, hogy Izraelbe költözik. II. János Pál azonban 1979-ben Orléans püspökévé, két évre rá pedig Párizs érsekévé nevezte ki Lustiger-t, aki 1983-ban elnyerte a bíborosi címet is. Huszonnégy éven át irányította a francia katolikus egyházat.

II. János Pál pápa bizalmasaként 2005-ben arra kérte az akkor már halálos beteg egyházfő, hogy képviselje a Vatikánt Auschwitz felszabadulásának 60. évfordulóján. Ennek kapcsán találgatások kezdődtek arról, hogy János Pál a megbízással azt jelezte, hogy a párizsi érseket szeretné utódjául. Ebben azonban részben visszavonulása, illetve betegsége akadályozta meg.

A vallások közti párbeszéd egyik úttörőjének számító Lustiger katolikus hitre térését a zsidó közösség eleinte elutasította. Mégis odafigyeltek rá, mivel a pápa kíséretében is gyakorta feltűnt és háttérműködése jelentőssé vált. Ő szövegezte meg azt a bűnbánati nyilatkozatot, melyben a francia katolikus egyház bocsánatot kért a zsidóktól. Ő kísérte el II. János Pált annak 2000-es jeruzsálemi útjára, amikor is először járt pápa a Siratófalnál és ismerte el a kereszténység tartozását az „idősebb bátya” felé, majd 2001-es damaszkuszi útja során is, ahol a pápa személyében először látogatott meg katolikus egyházfő mecsetet. Közben párbeszédre szólított fel a zsidók és keresztények között.

Lustiger volt az első bíboros, aki felszólalt a Zsidó Világkongresszuson, és az ő kezdeményezésére indult el New Yorkban az évenként megtartott zsidó–katolikus találkozó ortodox zsidók és katolikus bíborosok részvételével.

Erdő Péter múltja és jelen működése pontos tükre Lustigerének. Zsidóból lehetett valaki Párizs érseke? Akár a pápai trónus várományosa? Sem a francia, sem a katolikus világegyház nem vetette fel e kérdést. Ami pedig a pápai utódlást illeti: Erdő Péter neve is jól csengően hangzik vatikáni körökben egy későbbi pápaválasztást illetően. Ha lehetett lengyel, német pápa, a világpolitika igényei szerint akár magyar is következhet. Erdő Péter a sokat idézett zsidó-keresztény párbeszéd jegyében („királyi televíziós show-műsorban”) kiállt Schweitzer Józseffel is. Ugyanők immár hármasban, Vízi E. Szilveszterrel kiegészülve Hit, erkölcs, tudomány címmel könyvet adtak ki, bizonyítva a zsidóság, kereszténység és tudományosság legújabb kori összefonódását. Mivel a Magyar Tudományos Akadémia (történészei, jogászai, közgazdászai…) a világ szabadkőművességének kiszolgálói, az előbbi hármas szövetség bizonyítja, hogy nincs ez másként a legfelsőbb zsidó és katolikus körökben sem, Párizstól Budapestig.

E cikk eszmei folytatása a Jogászok a trónszékben, A jogállam tudományos bűnszövetkezete c. írásoknak. A fizikailag lefegyverzett, elhallgattatott Magyarországot ma nem lehet említeni az unió nélkül, az uniót a zsidó és kommunista történetírás nélkül, a mai Európát pedig a nemzetközi szabadkőművesség múltjának és jelenének ismerete nélkül. 1956 szabadságharcának valamennyi évfordulóján továbbra is időszerű a hármas jelszó: Habsburg, kommunista, cionista unió - büszke, szabad magyarnak nem való!

Dr. Nagy Attila
orvos, közíró