A zsidó hála egyik esetben sem maradt el: Semjént „leantiszemitázták”, a haifai főrabbi pedig harciasan tiltakozott XII. Pius pápa szenté avatása ellen, noha ehhez épp annyi köze van, mint Semjénnek a rabbinizmushoz, vagy a Vatikánnak ahhoz, hogy a hanuka-ünnep szertartásán a főrabbinak milyen színű kaftánt kell viselnie.

XII. Pius pápa (dokumentáltan) ezrével bújtatta a zsidó gyerekeket a deportálások elől, ezért most azzal a tipikus zsidó érveléssel antiszemitázzák le, hogy „mért nem mentette őket tízezrével”? Mindezen eseményekből világosan látható, hogy a zsidó és a goj (hitetlen nem zsidó) kapcsolata hasonló a kutya és az idomár viszonyához: utóbbi ostorával ösztönzi, míg az állat hálásan nyalogatja kínzója kezeit. Mindez a Talmud tanításából természetszerűen adódik.

Naponta utalunk rá és bíráljuk, de nem hiszem, hogy a kuruc.info olvasói közül túl sokan olvasták volna. Ami persze nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a több mint másfél ezer éves, sok-kötetnyi terjedelmű, hitre és erkölcsre vonatkozó jogszabály-ömlengés héber és arám nyelven íródott, és teljes terjedelmében sohasem fordították magyarra. Tartalmilag az Ószövetség első öt, Mózesnek tulajdonított könyvének (az úgynevezett Tórának) a szőrszál-hasogató továbbmagyarázásáról és -értelmezéséről van szó.

Ki az ördögöt érdekel az ilyesmi? Legfeljebb egy buzgón vallásos, pihent agyú zsidót. De próbálja csak meg épeszű valaki akár csak az Ószövetség harmadik vagy ötödik mózesi (tekintélyű) könyvét folyamatosan végigolvasni. Garantálom, hogy két-három fejezet után félre fogja tenni, ha előbb el nem alszik az unalomtól.

A Talmud tehát ezen rituális és jogi szórágás parttalan tovább ragozása. Ami ebben a terjedelmes nyomdafesték-pazarlásban egy keresztény érdeklődésére mégis joggal tarthat számot, azon pár tucatnyi részlet, mely hűen tükrözi a zsidóság egész négyezer éves gondolkodásmódját és életszemléletét.

Ezek részben a zsidók és nem zsidók viszonyát szabályozzák, valamint saját törvényeiknek addig csűrését-csavarását, ameddig fából vaskarikaként saját szabályaikat is áthághatóvá nem magyarázzák szórágásaikkal, mintegy Jehova szigorú figyelmét is kijátszva. A nem zsidó (goj)-ellenes kitételek természetesen nem csak ránk vonatkoznak, hanem a mongolid rassztól a negroidig mindenkire, de Európában, a keresztény kultúrkörben elsődlegesen mégis rólunk van szó.

Mivel a zsidóság aligha számított érdeklődésünkre, elfelejtette e könyveket titkosítani és elrejteni; így juthattak hozzá az újkori teológusok közül a keresztény egyetemek ínyencségekre kíváncsi, kutatni vágyó héber nyelv szakos professzorai. Hazánkban Luzsénszky Alfonz vette magának a bátorságot, hogy kiadja a Talmud olyan ominózus részleteit, melyek megvilágítják a zsidóság velünk szembeni magatartását mind a mai napig. (Gondosan ügyelt rá, hogy a kritizált fordulatokat héberül is idézze, elejét véve a félrefordítás rágalmának.) A zsidók persze ennek ellenére megvádolták azzal, hogy hamisított, de a perben felmentették, mert fordítása független, bírósági héber nyelv-szakértők szerint is hitelesnek bizonyult.

Tanultak a leckéből, azóta ők hamisítanak: a belső használatú Talmud-kiadásokhoz képest a nekünk szántat rendesen körülmetélik, hogy ne lehessen támadható. Ezen kívül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szöveg közel 800 rabbi különböző szövegértelmezése, s mint ilyen, vegyes (saját magának is ellentmondó) anyag: az Ószövetséghez hasonlóan egy-egy goj-ellenes mocskolódásra tetszés szerint előrángatható és citálható számtalan jámbor goj-barát idézet!

’45 után persze – egyéb zsidóságot bíráló kiadványok mellett – e kötet is indexre került, Luzsénszkyt pedig koncepciós pör keretében elnyelték az ÁVH börtönei, s feltehetőleg halálra kínozták. (A gengszterváltás óta az ideiglenes joghézagok lehetőséget adtak az újrakiadásra, de bátorságra most is szükség van, s csak az engedheti meg magának, aki nem függ a zsidó gazdasági nyomástól (mint pl. a Gede Testvérek BT). Ám napjainkban a világháló keresőiben is rálelhetünk a Talmudra, s olvashatja az ínyenc érdeklődő. Részletekbe itt és most terjedelmi okokból nincs lehetőségünk elmerülni, (bárki kedvére utána bogarászhat).

A lényeg: a zsidóság Jahve teremtői és kiválasztói akaratából felsőbbrendű faj (kvázi Übermensch), ezért van joga a gojokkal úgy bánni, amely magatartás a zsidók közt, egymással szemben erkölcstelenségnek számítana. Luzsénszky könyve kötelező olvasmány kéne legyen a gimnáziumokban, de a felsőfokú oktatási intézményekben feltétlenül. Hogy végre egyszer s mindenkorra világossá legyen: a zsidókérdés nem okvetetlenkedő, unalomból bajkeverő, pszichopata neonácik nevetséges agyszüleménye, hanem valós, megoldásra váró globális probléma.