Orbán Viktor tegnap a Hír TV Péntek 8 című műsorban hozta szokásos formáját: elment a radikalizmusban addig a határig, ameddig anélkül elmehetett, hogy a fejére vonná a cionista világhódítók haragját.
Óvatosan "cigányozott", de a zsidókat persze nem emlegette. Ahhoz azért nem elég tökös gyerek. Amit mondott, abban persze igaza volt, és ha lehetne hinni neki, akkor elképzelései, tervei támogathatók is lennének. Kérdés: nem előre kitervelt, vagyis pusztán taktika még ez az óvatos radikalizmus is? Persze nem mulasztotta el több alkalommal is "szélsőségesnek" nevezni a Jobbik vezetőit, akiket igyekezett élesen elkülöníteni a párt szavazóitól.
Neki éppen az a dolga, hogy a hazájukért aggódó, tenni kész hazafiakat elszédítse, és a zsideszes karámba beterelve semlegesítse őket. Mivel szeretne hatalomra jutni, nem mondhatta ki, pontosan kik is azok, az "off-shore lovagok", "szélhámosok", akik korlátlan gátlástalanságukkal és mohóságukkal tönkretették Magyarországot, és kik azok, akik "szétverik a közösségeket, a családot, a nemzetet" és miféle "szellemiség" az, amely tudatosan gyengíti az emberek közötti szolidaritást. A cionisták hatalmi törekvéseire tehát nem mutatott rá, márpedig nem lehet úgy harcolni egy hazánk leigázására törő ellenség ellen, ha még csak megnevezni sem lehet azokat, akik a vesztünkre törnek. /A cigányokra óvatosan utalt ugyan, de a héberekre természetesen nem lehet, mert ha megtenné, sohasem lehetne helytartó a magyar gyarmaton./ Nem mondta ki a lényeget: mindaddig, amíg Magyarország az Amerikai-Cionista Világbirodalom gyarmata marad, addig a nemzet újjászületésére semmi esély sincs.
Óvatosan "cigányozott", de a zsidókat persze nem emlegette. Ahhoz azért nem elég tökös gyerek. Amit mondott, abban persze igaza volt, és ha lehetne hinni neki, akkor elképzelései, tervei támogathatók is lennének. Kérdés: nem előre kitervelt, vagyis pusztán taktika még ez az óvatos radikalizmus is? Persze nem mulasztotta el több alkalommal is "szélsőségesnek" nevezni a Jobbik vezetőit, akiket igyekezett élesen elkülöníteni a párt szavazóitól.
Neki éppen az a dolga, hogy a hazájukért aggódó, tenni kész hazafiakat elszédítse, és a zsideszes karámba beterelve semlegesítse őket. Mivel szeretne hatalomra jutni, nem mondhatta ki, pontosan kik is azok, az "off-shore lovagok", "szélhámosok", akik korlátlan gátlástalanságukkal és mohóságukkal tönkretették Magyarországot, és kik azok, akik "szétverik a közösségeket, a családot, a nemzetet" és miféle "szellemiség" az, amely tudatosan gyengíti az emberek közötti szolidaritást. A cionisták hatalmi törekvéseire tehát nem mutatott rá, márpedig nem lehet úgy harcolni egy hazánk leigázására törő ellenség ellen, ha még csak megnevezni sem lehet azokat, akik a vesztünkre törnek. /A cigányokra óvatosan utalt ugyan, de a héberekre természetesen nem lehet, mert ha megtenné, sohasem lehetne helytartó a magyar gyarmaton./ Nem mondta ki a lényeget: mindaddig, amíg Magyarország az Amerikai-Cionista Világbirodalom gyarmata marad, addig a nemzet újjászületésére semmi esély sincs.
Az "objektív" műsorvezetők természetesen nem tették fel az alapkérdést Viktornak: miért "szélsőséges" a Jobbik? Egyáltalán mit jelent ez az unos-untalan használt szó, amit szinte kötelező emlegetni mindenkinek, aki valami komoly pozícióba szeretne kerülni ebben a balsorsú országban? Természetesen fölösleges is feltenni ezt a kérdést, hiszen egyértelmű a válasz: "szélsőségesnek" azt kell nevezni a "politikailag korrekt" beszéd tízparancsolata szerint, aki "antiszemita", vagyis fel meri emelni a szavát a cionista zsidóság túlhatalma, illetve világuralmi törekvései, és Magyarország "felvásárlására" irányuló szándékai ellen.
Mármost Viktorunk, ahogy azt elvárják tőle, elhatárolódik a "szélsőségektől", ami annyit jelent, hogy elfogadja a cionista bankároligarchia hazánk és a nyugati világ felett gyakorolt hatalmát. A Jobbik viszont, ha békés eszközökkel is, de szeretne nagyobb, esetleg teljes függetlenséget kiharcolni a magyar nemzet számára. Egyébként minden, akár békés eszközökkel fellépő szabadságharcos "szélsőségesnek" számít a hódítók szemében: Gandhi hazafias mozgalmát az angolok ugyanúgy "szélsőségesnek" bélyegezték, mint ahogy a szülőföldjük elfoglalása ellen harcoló indiánok is "szélsőségesek" voltak a fehérek szempontjából. De "szélsőséges", illetve ahogy akkoriban az osztrákok mondták, "rebellis" volt a maga korában Kossuth Lajos és Petőfi Sándor, illetve minden magyar, aki támogatta a magyar szabadság és függetlenség ügyét. Úgyhogy azt javasolnám, inkább büszkén viseljük a "szélsőséges" jelzőt, mert manapság, ha valakit ezzel a "bélyeggel" illetnek, akkor büszke lehet, hogy nem hajt térdet semmiféle idegen hódító akarata előtt.
Mármost Viktorunk, ahogy azt elvárják tőle, elhatárolódik a "szélsőségektől", ami annyit jelent, hogy elfogadja a cionista bankároligarchia hazánk és a nyugati világ felett gyakorolt hatalmát. A Jobbik viszont, ha békés eszközökkel is, de szeretne nagyobb, esetleg teljes függetlenséget kiharcolni a magyar nemzet számára. Egyébként minden, akár békés eszközökkel fellépő szabadságharcos "szélsőségesnek" számít a hódítók szemében: Gandhi hazafias mozgalmát az angolok ugyanúgy "szélsőségesnek" bélyegezték, mint ahogy a szülőföldjük elfoglalása ellen harcoló indiánok is "szélsőségesek" voltak a fehérek szempontjából. De "szélsőséges", illetve ahogy akkoriban az osztrákok mondták, "rebellis" volt a maga korában Kossuth Lajos és Petőfi Sándor, illetve minden magyar, aki támogatta a magyar szabadság és függetlenség ügyét. Úgyhogy azt javasolnám, inkább büszkén viseljük a "szélsőséges" jelzőt, mert manapság, ha valakit ezzel a "bélyeggel" illetnek, akkor büszke lehet, hogy nem hajt térdet semmiféle idegen hódító akarata előtt.
Megjegyzem különben, Viktor is radikálisnak tartotta magát valamikor, őt pedig "szélsőségesnek" tartotta a kommunista hatalom, mégpedig 1988-90 környékén, amikor is a magyarság felett akkor uralmat gyakorló Szovjet Birodalom ellen fellépett. Radikális, "szélsőséges" tett volt például a szovjet csapatok kivonását követelni 1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetése alkalmával. Országunk új urai ellen Viktorunk azonban már nem lázad. Magyarán: Viktor szembe mert szállni a rogyadozó és az összeomlás szélén álló Szovjetunióval, amihez már túl nagy bátorság nemigen kellett. Nem mer azonban szembeszállni az egyelőre roppant erősnek tűnő Amerikai Cionista Birodalommal, amelyben helytartói szerepre tör. Ha ezzel merne ujjat húzni, az vallana igazi bátorságra. De Viktor nem bátor, hanem hatalmat akar. Ha esetleg ez a birodalom is az összeomlás küszöbére érkezne, akkor vajon megtalálná Viktorunk is az utat ismét fiatalkori "szélsőséges" és "radikális" önmagához?
Perge Ottó - Kuruc.info
